„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„Az orosz hadsereg emberi erőforrása elegendő ahhoz, hogy még egy-két évig aktív támadó műveleteket folytasson, de Kijevig eljutni nincs lehetőségük”
Fotó:EUROPRESS/AFP
Moszkva stratégiai értelemben már elvesztette a háborút. Ezzel előbb-utóbb szembe kell néznie, és a lehető legjobb alkut kell megkötnie. Az idő eddig nekik dolgozott, de most már nem. Szorítanak a szankciók, nő a gazdasági teher, gyorsan fejlődik a drón technológia, miközben a frontvonalon nincs áttörés. Alexander Stubb értékelte így az orosz-ukrán háború kilátásait. A finn elnök a nyugati narratívának megfelelően sorra veszi, hogy mi volt az orosz cél, és a valóságban mit értek el. Abban Stubbnak igaza van, hogy Moszkva villámháborúra készült, ehhez képest pedig a háború már ötödik éve tart. Az is tény, hogy az orosz vezetés alapvetően a NATO keleti bővülésére reagált az Ukrajna elleni invázióval, ezzel szemben a korábban semleges Svédország és Finnország is csatlakozott a szövetséghez. Közben Európa fegyverkezik, ezzel a védelmi képességei folyamatosan erősödnek.
„Abban ugyanakkor a finn elnök már óriásit téved, hogy Európa ma nagyobb egységet mutat, mint az elmúlt ötven évben bármikor. A nyugati blokkról már nem is beszélve. Mély válságban van az Európai Unió és a NATO is. Az sem igaz, hogy a szankciók térdre kényszerítették Oroszországot”
Persze, a korlátozások fájnak Moszkvának, ám legalább annyira szenved ezektől Európa is. Ahogy a finn elnök fogalmaz, Oroszország elvesztette ezt a háborút. Annyi realitás érzék azért szorult belé, hogy megjegyezze, azt azért Ukrajna sem nyerte meg.
Mások szerint az orosz hadsereg egy szánalmas roncs. Ahogy Sławek Zagórski a Newsweek Polska újságírója fogalmaz, hatalmas, nehézkes, és kárt okozni főleg a tömegével tud, nem pedig a csapások precizitásával. A háború négy éve szerin te rávilágított az orosz hadsereg összes problémájára, amelyeket a vezérkara tehetetlensége csak még tovább mélyít. A katonai vezetés tényleg vízfejű, nehézkes, ám a politikai vezetés szép lassan azért elkezdte megújítani. Olyannyira, hogy manapság egyre inkább az ukrán vezérkart jellemzik azok a hibák, amelyeket a háború elején jogosan még az orosz oldalnak róttak fel. A szakértő a gondok között kiemeli a kiképzés hiányosságait. A probléma ezzel az értékeléssel csupán az, hogy az orosz hadsereg e téren jóval az ukrán előtt jár. Ugyancsak nem igaz, hogy a Kremlnek komoly gondot okoz a harci veszteségek pótlása. Ez éppen fordítva van, ráadásul Moszkva ezt a 2022 végi részleges mozgósítás kivételével zsoldosokkal oldja meg, és havonta mintegy 30 ezer önkéntes jelentkezik szerződéses szolgálatra.
„Persze, azért nem mindenki gondolkodik így a nyugati információs buborékban sem. A holland Katonai Hírszerző és Biztonsági Szolgálat (MIVD) például 2025. évi jelentésében arra a következtetésekre jutott, hogy az orosz hadsereg hatékonyabbá vált, mint a konfliktus előtt volt”
Kiemelik az orosz fegyveres erők magas szintű alkalmazkodóképességét is. Mint a jelentés megjegyzi, az orosz hadsereg nemcsak létszámában nőtt, hanem a harcászati tapasztalatok beépítésével minőségi fejlődésen ment keresztül. Külön kiemelik a pilóta nélküli technológiák, a drónok terén elért eredményeket. S valóban, elvitathatatlan, hogy ma Oroszország és természetesen Ukrajna a hadiipari innováció egyik éllovasa. Kijevet az élőerő hiánya és a nyomasztó orosz tüzérségi fölény terelte a drón technika fejlesztése felé, ám Moszkva gyorsan kapcsolt és felzárkózott, sőt sok tekintetben be is előzött.
Közben növelte a nehézfegyverzet gyártását, stratégiai lőszerkészletet halmozott fel, és védelmi ipara ellenállónak bizonyult a szankciókkal szemben. A hírszerzési értékelés szerint a háborús körülmények között végrehajtott hadiipari mozgósítás Oroszország katonai képességének növekedéséhez vezetett. A jelentés hivatkozik azokra az új fegyverekre, mint a Poszeidón nukleáris meghajtású torpedó, a Burevesztnyik cirkálórakéta. De említhetnénk a H–47M2 Kinzsal légi indítású, nukleáris robbanófej hordozására is alkalmas, hiperszonikus ballisztikus rakétát is. A jelentés külön is kiemeli, olyan világszínvonalú, kísérleti-technológiájú fegyverekről van szó, amelyeket kifejezetten azért fejlesztettek ki, hogy áttörjék a hagyományos rakétavédelmi rendszereket. Páratlan hatótávolságuk és mélységi képességük miatt stratégiai szempontból meghatározó eszközök. Elfogásukra és megsemmisítésükre jelenleg nem létezik hatékony módszer, és e fegyverek a garantált második csapásmérésre szolgálnak. Ez akkor is elismerésre méltó, ha nem a frontvonal taktikai célpontjai ellen tervezték őket, és elsődleges feladatuk az elrettentés eszközeként a katonai egyensúly fenntartása.
„Ez a jelentés is azt mutatja, hogy az orosz haderő nem háborúra készült, ám meglehetősen gyorsan alkalmazkodott a nem kívánt új helyzethez”
S mint a drón technika fejlesztése is mutatja, folyamatosan adaptálódik a változásokhoz. Másik jellemzője a gyakorlatias gondolkodás. Igyekszik okosan gazdálkodni az erőforrásokkal, messze nem vet be minden erőt Ukrajnában. Ha úgy tetszik, fél kézzel vívja ezt a háborút. De az is a pragmatizmus jele, hogy miközben stratégiai célokra, jelen pillanatban technológiai erődemonstrációra tartogatják a drága precíziós fegyvereket, addig a fronton az olcsó, tömeges és mindent kibíró eszközöket használják. Mint az ukrán oldal bemutatásakor is idézett egykori diplomata, Szabó József egy tanulmányában megjegyzi, az orosz hadsereg stratégiai szinten koherens és erős, műveleti szinten ugyanakkor pazarló, így a lassú, ám politikailag kezelhető előrenyomulás komoly árat követel mind élőerőben, mind pedig technikában. Az orosz erők így lassan haladnak előre, de tartósan stratégiai nyomás alá helyezik Ukrajnát. Mint a szakértő figyelmeztet,
„a <roncshadsereg> képének sulykolása veszélyes önbecsapás, az ellenfél lebecsülése”
A veszteségek tehát nagyok, ám azok az ukrán adatok, amelyek szerint 2025-ben minden elfoglalt négyzetkilométerért 144 halott orosz katona volt az ár, erősen félrevezetőek. Ez ugyanis – mint Szabó József kiszámolta – azt jelentené, hogy csupán tavaly 806 ezer orosz katona esett volna el. Az ő kalkulációja alapján az orosz haderő ukrajnai veszteségei 2025 folyamán mintegy 60 ezer halottra, 120 ezer maradandó sérültre és 360 ezer könnyebb sebesülésre tehetők. Reálisabbnak tűnik a washingtoni Center for Strategic and International Studies (CSIS) becslése, amely szerint 2022 februárja óta körülbelül 325 ezer orosz katona vesztette életét. Ezek a számok pedig azt mutatják, hogy az új szerződéskötések oldaláról a rendszer fenntartható. Ezt elismerik az ukrán oldalon is.
„Az orosz hadsereg emberi erőforrása elegendő ahhoz, hogy még egy-két évig aktív támadó műveleteket folytasson, de Kijevig eljutni nincs lehetőségük”
– ecsetelte Olekszandr Pivnyenko vezérőrnagy, az Ukrán Nemzeti Gárda parancsnoka. A tánornok szerint az orosz erők még egy-két évig képesek lesznek fenntartani a jelenlegi támadási intenzitást ilyen veszteségek mellett is. „Nagy mozgósítási tartalékuk van, és az autoriter politikai rendszer szükség esetén biztosítja az embereket a támadáshoz. Ugyanakkor nem szabad alábecsülni a veszteségeik mértékét. Nem képesek komoly tartalékokat létrehozni ahhoz, hogy például északon egy hadsereggel elinduljanak, elérjék Kijevet és lezárják a kérdést. Erről szó sincs, mert az erőforrásaik nem végtelenek, és a háború intenzitása óriási” – fogalmazott Pivnyenko, aláhúzva azt, hogy az ukrán hadsereg hatékonysága közben növekszik.
„Hiú ábránd volt abban is bízni, hogy az orosz gazdaság a szankciók nyomása alatt összeomlik, és így a társadalom szembefordul a hatalommal”
A korábbi évek látványos, 4 százalék feletti növekedése után ugyan 2026 első negyedévében a GDP mindössze 0,3 százalékkal csökkent, és egész évre is csupán 0,5-1 százalékos növekedésre számít a központi bank. A háború költségei továbbra is az orosz költségvetés nagyjából harmadát emésztik fel, miközben a korábbi alacsony áraknak, a nemzetközi szankcióknak és az Indiára helyezett amerikai nyomásnak köszönhetően 2026 elején az orosz energiaszektor bevételei jelentősen, az első negyedévben mintegy 45 százalékkal maradtak el az előző évitől. Ez súlyos lyukat ütött a költségvetésen, ami miatt az orosz kormány kénytelen volt visszafogni bizonyos kiadásokat. Ezzel párhuzamosan a háború miatti munkaerő hiány komoly nyomás alá helyezte az orosz piaci vállalatokat. Megtorpant a gazdaságot korábban még húzó lakossági fogyasztás is. Aztán berobbant az iráni háború, és az orosz költségvetés fellélegzett. Washington látványosan kiegyezett Moszkvával, átmenetileg feloldotta az olajra kivetett szankciókat, így Oroszország napi 713 millió eurót keres ma a fosszilis eladásokon, ebből napi 100 millió Trump „ajándéka” a szankció eltörlésével.
„Márciusban Moszkva bevételei a fosszilis eladásokból 52 százalékkal, a tengeri olaj értékesítésből 115 százalékkal nőttek úgy, hogy az eladott mennyiségek csak 16 százalékkal. S egyelőre a globális energetikai piac nem nyugszik, az Urals ára 120 dollár körül jár”
Ezek a bevételek nagyobb megrázkódtatások nélkül megoldják az idei évet, miközben Európa, így Ukrajna is megszenvedi a globális válságot. Ezért aztán a társadalmi elégedetlenség növekedésére nem lehet számítani. A háborús fáradtság érezhető, ám inkább csak apátiában és halk morgásban jelenik meg. A társadalom állandó nyomás alatt él – digitális kontroll, általános idegesség, gazdaság stagnálása – így egyértelműen igény van a szorongás csökkentésére, a túlzott korlátozások enyhítésére és a normalitáshoz való visszatérésre, a politikai rendszer azonban összességében stabilitást mutat.
„Tény, hogy Oroszország ezzel a háborúval gyengül, de az egyre erősödő nyugati narratíva ellenére arról szó sincs, hogy valami nagy fordulat előtt állnánk”
A nagyobb emberi erőforrások továbbra is orosz oldalon vannak. Bár az orosz emberek is egyre jobban érzi a háborút, az orosz gazdaság azonban nem haldoklik. Közben már a nyugati fősodor politikusai szerint is eljött az idő beszélni az oroszokkal. Ukrajna gyors európai integrációjának a kérdése pedig lekerült a napirendről. Putyin érezhetően tudatában van mind a belföldi, mind a külső időbeli korlátoknak. Otthon a háború lezárásában reménykedő és az eszkalációt akaró frakciók között őrlődik, a Donbassz nélkül azonban nem hirdethet eladható győzelmet.
„Így egyre inkább úgy néz ki, hogy Putyin olyan győzelmet nem arathat, mint azt szeretné, de nem is veszít, a lassú előrehaladás pedig nem orosz vereség”
Ukrajnával ellentétben Oroszország számára a tét jelenleg nem a túlélés, hanem a felőrlő stratégia fenntartása. A gazdaság – mintegy optimalizálva magát egy tartós konfliktusra – egy alacsonyabb hatékonyságú, de rendkívül szívós, katonai-ipari komplexumra épülő üzemmódra állt át, és ebben a tempóban – ahogy Moszkvában mondják – addig bírja, amíg kell.
(A cikk eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater