„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Somkuti Bálint írása a #moszkvater.com számára
„Kijev blokád alá vonásához hasonlóan elképzelhető, hogy fokozódnak a vasúti hálózat elleni támadások, de szintén nem lehet kizárni az ukrán nemzeti identitás számára fontos múzeumok, kulturális létesítmények, vagy egyéb emlékművek elleni támadást”
Fotó:EUROPRESS/Sergei SUPINSKY/AFP
Már a Krím-félszigeten beállt üzemanyag hiány, illetve az ezzel párhuzamosan az orosz finomítók elleni ukrán drón kampány idején, nagyjából három-négy hete felmerült bizonyos orosz katonai blogger csatornákon, hogy az orosz dróntámadások, amelyeket időnként ballisztikus és cirkáló rakéta csapások egészítenek ki, messze nem olyan hatékonyak, mint amelynek lehetnének. Ennek okaként a nem megfelelő célpontkijelölési folyamatokat, és a következetlenséget nevezték meg.
A nyugati katonai terminológia ezt unity of effort-nak, azaz az egységes szándéknak nevezi. És valóban úgy tűnik, hogy időről időre csapások értek ukrán hidakat, majd a logisztikai rendszert, elsősorban a vasúti telephelyeket, illetve a mozdonyokat. Utána a fókusz ismét átcsúszik az elektromos rendszerre, majd megint ide-oda hullámzik, egyértelműen feltárva azokat a hiányosságokat, amelyek továbbra is fennállnak Oroszországban, egész pontosan a katonai vezetésben. Lásd még a Balti- és Fekete tengeri flották felkészületlensége a modern hadviselésre.
„Emiatt felmerül a kérdés, hogy a szevasztopoli körkép elpusztítása nyomán kirobbant társadalmi elégedetlenség milyen változtatásokra sarkallja az orosz politikai és katonai vezetést”
Elsőként érdemes kiemelni, hogy a legharciasabb hangadók és vojenkorok által emlegetett nyílt támadás NATO országok területe ellen teljes mértékben ki van zárva, függetlenül attól, mekkora mértékben segítik az ukrán támadásokat a NATO tagállamai. Avagy attól, hogy mennyire szeretnék ezt sokan az orosz társadalomban.
Ugyanis, ha valaki veszi a fáradságot és egy pillanatra hátrébb lép, az orosz helyzetet nehéz rózsásként jellemezni. Az amerikai nyilatkozatok ellenére az Egyesült Államok továbbra is teljesen mértékben ellátja Ukrajnát hírszerzési és felderítési információkkal, az Európai Unió pénzzel, és eközben az orosz vezetés hátában Kína továbbra is húzza a Szibéria Ereje 2 vezeték megépítését, amellyel finoman szólva is viszonylagossá, feltételessé teszi a támogatását Oroszország irányában. Ebben a helyzetben egy ilyen átgondolatlan lépés könnyedén az erre bazírozó globalista elit kezére játszhat. Egy orosz katonai támadás egy NATO tagállam ellen, az előzményektől függetlenül a teljes nyugati világ elleni hagyományos háborúba ránthatja a kötéltáncot járó orosz vezetést, amelynek a végén ott az atomháború, amelynek a kirobbantásáért végül ő lesz a felelős.
„Fentiek miatt egy a korábbiaknál fókuszáltabb, koncentráltabb támadás sorozat megindítására számítok az alábbi célpontok közül valamelyik ellen”
Elsőként egy szimbolikus, ám katonai eszközökkel végrehajtandó megoldás adja magát. Válaszul a déli orosz területek üzemanyag létesítményei elleni támadásokra nem elképzelhetetlen az ukrán főváros hasonló légi blokádja. A technikai lehetőségek elméletben adottak ehhez, Kijev minden ukrán számára kiemelt szimbólum. A Kijevbe vezető főútvonalak (M-01, M-03, M-05, M-06), vasútvonalak ugyanúgy támadhatóak, mint a Krím hasonló útvonalai. Az orosz támadások során korábban felhasznált napi több száz drónnal és tucatnyi cirkáló és ballisztikus rakétával nem csak szimbolikusan, hanem gyakorlatilag is blokád alá lehetne venni Kijevet, meg lehetne nehezíteni az ukrán kormányzat, illetve az ukrán főváros napi működését. Ezt a megoldást eddig elkerülte az orosz vezetés, mert többször hangsúlyozta, hogy nem az ukrán nép, hanem az ukrán állam ellen visel háborút, azonban most már a társadalom nyomása akkora, hogy valamit lépnie kell.
„Kijev blokád alá vonásához hasonlóan elképzelhető, hogy fokozódnak a vasúti hálózat elleni támadások, de szintén nem lehet kizárni az ukrán nemzeti identitás számára fontos múzeumok, kulturális létesítmények, vagy egyéb emlékművek elleni támadást”
Ez utóbbi jelentős hatást a háború menetére nyilván nem gyakorolna, viszont az idő Oroszország számára sem barát, hanem egyre inkább ellenség. Előbbi megoldás irányába már tett az orosz vezetés néhány lépést, azonban tartós hatással járó támadások eddig nem érték az ukrán vasutakat, kapacitása a jelek szerint nem csökkent érdemben. Érdemes felidézni, hogy az angolszász szövetségesek 1944 tavaszától, a partraszállás előkészületeként két hétig aktívan támadták a francia vasúthálózatot, megsemmisítve 1500 mozdonyt és mintegy 75 százalékkal csökkentve a megszálló német hadsereg szállítási kapacitását. A Transportation plan nevű művelet elkerülhetetlenül súlyos civil francia áldozatokkal járt, emiatt az orosz stratégiai tervek jelentős megváltozása nélkül ez sem várható rövidtávon.
„Megvizsgálva a fenti alternatívákat, olyan lépést látok a legvalószínűbbnek, amelyben a Romániához közeli ukrán célpontok elleni támadások fokozódnak”
Ukrajna ugyanis innen és Lengyelországból kapja hadianyagainak döntő többségét. A nyugatra vezető ellátási útvonalak támadásainak következményeinél éppúgy félre lehet nézni, ahogy a NATO országok teszik, amikor a területükről, vagy éppen közreműködésükkel támad Ukrajna orosz célpontokat. Az időnként bekövetkező átsodródó, eltérített, légvédelem által megrongált vagy lezuhanó drónokkal, rakéta alkatrészekkel kapcsolatban, pedig a NATO-hoz hasonlóan cinikusan megvonhatják a vállukat. Ahol fát vágnak, ott hullik a forgács. Ez a megoldás egyben jelentősen hátráltatná az ukrán háborús erőfeszítéseket is.
„Még egy dolog elképzelhető, amiről eddig valamiért nagyon kevés szó esett mindkét oldalon. Az orosz vezetés eddig ugyanis nem támadta a Dnyeperen átvezető hidakat”
Pedig a Szlovjanszk-Kramatorszk (és Kelet-Ukrajna) védelméhez elengedhetetlen műtárgyak éppoly sebezhetőek, mint anno 2022-ben a herszoni Antonyivka-híd volt. Ez utóbbi célpontok eddigi megkímélése azért is nehezen érthető, mert az ukránok nyilván nem fogják hagyni, hogy ezen értékes útvonalak használható állapotban orosz kézre jussanak. És ahogy a 2022 májusi, véres kudarcba fulladt bilohorivkai orosz átkelési kísérlet is mutatja, a modern háborúban egy ellenállást tanúsító erővel szemben szinte lehetetlen még kisebb folyókon is átjutni, nemhogy egy Dnyeper méretű óriási folyamon.
Összefoglalva a fentieket, néhány nappal ezelőtt Vlagyimir Putyin orosz elnök arról beszélt, hogy válaszul fokozni fogják az ukrán infrastruktúra előtt támadásokat, de hogy ezek a csapások hova sújtanak le, azzal kapcsolatban jelenleg csak a fentiekhez hasonló találgatásokba bocsátkozhatunk.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater