//Orbán békemissziója
A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen Orbán Viktor miniszterelnök (k) békemissziója keretében Moszkvába érkezik 2024. július 5-én. A kormányfő Vlagyimir Putyinnal, Oroszország elnökével találkozik #moszkvater

Orbán békemissziója

MEGOSZTÁS

Idegesen és bizalmatlanul figyeli a nyugati fősodor elit Orbán Viktor diplomáciai aktivitását. A magyar kormányfő az uniós soros elnökség átvétele után azonnal előbb Kijevbe, majd Moszkvába látogatott. Tárgyalásai középpontjában a béketeremtés állt. Lehet-e Magyarország a közvetítő a két fél között? Milyen esélye van Orbánnak a háború leállítására? Stier Gábor interjújának magyar nyelvű változata az Eurasia.expert orosz portálnak.

A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen Orbán Viktor miniszterelnök (k) békemissziója keretében Moszkvába érkezik 2024. július 5-én. A kormányfő Vlagyimir Putyinnal, Oroszország elnökével találkozik #moszkvater
A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen Orbán Viktor miniszterelnök (k) békemissziója keretében Moszkvába érkezik 2024. július 5-én. A kormányfő Vlagyimir Putyinnal, Oroszország elnökével találkozik
Fotó:MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher

– Orbán Viktor magyar miniszterelnök előbb váratlanul Kijevbe, majd Moszkvába utazott, ahol Vlagyimir Zelenszkij ukrán, és Vlagyimir Putyin orosz államfővel tárgyalt. Orbán és Zelenszkij a kétoldalú kapcsolatok mellett az ukrajnai konfliktus békés megoldásáról is tárgyalt. Mi Orbán Viktor magyar miniszterelnök kijevi látogatásának fő üzenete, tekintettel az EU Ukrajnának nyújtott katonai támogatására vonatkozó korábbi nyilatkozataira?

– Európában talán senki nem mondta annyiszor, hogy a fegyverek nem hoznak békét, és le kell állítani a vérengzést, mint Orbán Viktor és Ferenc pápa. Nem meglepő tehát, ha a magyar miniszterelnök az Európai Unióban betöltött soros elnökséget is igyekszik felhasználni a béke előmozdítására. Annak ellenére, hogy a soros elnöknek erre nincs mandátuma. Orbán nem is az Európai Unió, hanem a saját és Magyarország nevében tárgyal. Tény ugyanakkor, hogy igyekszik erre felhasználni ezt a pozíciót. Orbán első útja az uniós elnökség átvétele után azonnal Kijevbe vezetett, ahol felvetette Volodimir Zelenszkijnek, fontolja meg a tűzszünetet, állítsák le a harci cselekményeket a jelenlegi frontvonalak mentén, és ezután kezdjenek tárgyalni a békéről. Ezzel Orbán felgyorsítaná a béketeremtés folyamatát. Ezután a magyar kormányfő Moszkvába utazott, ahol Vlagyimir Putyinnak ugyanezt javasolta. Szó volt itt is kétoldalú kérdésekről, de Orbán moszkvai tárgyalásainak a középpontjában is a béketeremtés állt. Orbán kíváncsi volt az orosz, míg Putyin az európai álláspontra. A magyar kormányfő Kijevhez hasonlóan Moszkvában is értésre adta, hogy Magyarországnak elege van ebből a háborúból, hiszen Európa csak szenved tőle. Orbán tisztában volt azzal, hogy a béketeremtésre a nagyhatalmaknak van igazán esélye, a két szembenálló oldal pedig nem fogadja el a javaslatot, ám szerette volna felmérni, hogy meddig képesek elmenni a kompromisszumokban. Ez a két találkozó természetesen emeli Orbán imázsát is. Annak ellenére, hogy az Európai Unióban sokan nem nézik jó szemmel ezt a diplomáciai aktivitást, különösen pedig a moszkvai utazást. A magyar kormányfő azonban már nem egyszer bizonyította, hogy nem ijed meg, a saját útját járja, és feszegeti a határokat. Természetesen figyelembe véve Magyarország mozgásterét is. S amikor érzi, hogy elment a falig, akkor kompromisszumot köt. Mint ezt tette a NATO-val, amikor a közelmúltban vállalta, hogy nem vétózza meg az Ukrjanával kapcsolatos döntéseket. Cserébe garanciát kapott arra, hogy Magyarország kimarad a NATO-n kívüli műveletekből. De Magyarország külügyminiszteri szinten képviseltette magát a svájci béke csúcson is, a zárónyilatkozatot is aláírta, és valahol erről, a Budapestre nehezedő nyugati nyomás csökkentéséről szólt a kijevi villámlátogatás is.

– Milyen hatással lesz Magyarország és Ukrajna kétoldalú kapcsolataira az ukrajnai magyar ajkú kisebbség jogainak megvitatása?

– A magyar-ukrán viszony nem a háború miatt romlott meg, hanem sokkal korábban, a kisebbségi jogokat durván sértő 2017-ben elfogadott oktatási, majd  későbbi nyelvtörvény miatt. Addig a két ország kapcsolata nem normalizálódik, amíg Kijev vissza nem állítja a 2015 előtti szintre a kisebbségi jogokat. Az európai uniós csatlakozási tárgyalások során Kijev garanciát vállalt arra, hogy teljesíti a magyar kormány által e kérdésben 11 pontban átnyújtott követeléseket. Ám mivel Kijev eddig is csak ígérgetett, szkeptikus vagyok. De elkeserítő az is, hogy mire Ukrajna esetleg rendezi a kisebbégi jogokat, addigra alig marad magyar Kárpátalján. A háború az ország belső részeiből érkező menekültek révén a régióban alaposan megváltoztatta az etnikai viszonyokat, ráadásul még több magyar elmenekült. Ennek azonban Kijevben csak örülnek. A nemzetállamba nem illenek bele a kisebbségek. Mindezek ellenére a gazdasági kapcsolatok azért megmaradtak és fejlődtek, Magyarország továbbra is kiállt és kiáll Ukrajna területi integritása mellett, támogatja az EU-hoz való csatlakozási törekvéseit és humanitárius segélyeket küldött. Ugyanakkor Budapest erős kritikával illette Kijev kisebbségpolitikáját, és blokkolta Ukrajna politikai együttműködését az EU-val és a NATO-val, noha a technikai szintű együttműködést nem korlátozta.

– Milyen konkrét lépéseket tesz Magyarország az Európai Tanácsban a tűzszünet és a béketárgyalások előmozdítása érdekében Ukrajnában?

– Ahogy Orbán fogalmazott, Európa számára a béke most a legfontosabb, ezért a magyar elnökség a következő fél évet egyfajta békemissziónak tekinti. Egyértelmű azonban, hogy az elnökséget ellátó ország lehetőségei korlátozottak. Befolyásolhatja ugyan a napirendet, ám a háború és béke kérdésében még csak nem is az Európai Unió dönt. Magyarország annyit tehet, hogy a mostanihoz hasonló lépésekkel felhívja a figyelmet a béke fontosságára, felméri az álláspontokat, javaslataival pedig egyértelműbb helyzetet teremt, hiszen ahhoz mindenkinek valahogy viszonyulnia kell. Nem Magyarország fogja megteremteni a békét, ehhez a nagyhatalmak kellenek, a nyugati és kijevi reakciókat látva még az sem biztos, hogy közvetítőként elfogadnák, a kemény és következetes kiállás azonban sokakat elgondolkoztathat a nyugati társadalmakban, ez pedig már hatással lesz a politikai elitekre is. Ráadásul az Európai Parlamentben magyar kezdeményezésre Patrióták Európáért néven alakul egy szuverenista frakció is, amely a háború kérdésében is visszafogottabb nézeteket képvisel a jelenlegi fősodornál. A békét követelők hangja tehát Európában a jövőben hangosabb lehet.

– Milyen alapvető ellentmondásokat lát Oroszország és a nyugati országok álláspontja között az ukrajnai béketárgyalások kérdésében?

– A legfontosabbnak a bizalom kölcsönös hiányát érzem, ez ugyanis nemcsak a konkrét kérdésekre hat ki, hanem eleve hátráltatja magukat a tárgyalásokat. Ami pedig az álláspontok közötti különbségeket illeti, területi kérdésekben már minden közvetve vagy közvetlenül érintett oldalon látok lehetőséget a kompromisszumra, Ukrajna semlegessége és demilitarizálása azonban jóval nehezebb kérdés. Ráadásul úgy tűnik, Kijevet minimum az európai uniós tagsággal kárpótolni kell majd a terület veszteségekért, és ez az EU és a NATO közötti határok érezhető elmosódása is bonyolítja a helyzetet. De hogy tovább menjek, a tárgyalások megkezdését késlelteti, hogy az össze fél joggal gondolja úgy, hogy addig közelebb kell még kerülnie a céljaihoz, és így javítani kell a tárgyalási pozícióin.

– Milyen közös pontokat és lehetséges kompromisszumokat tudna javasolni az ukrajnai béketárgyalások sikeres előmozdításához?

– Kijevet a teljes gazdasági, katonai és demográfiai összeomlás elkerülése kényszeríthet a tárgyalóasztalhoz. Oroszországot az, hogy a háború túlságos elhúzódása végül gyengíti, és a „globális Dél” is inkább a békében érdekelt. A Nyugatot Európa versenyképességének drámai csökkenése és az egyre aggasztóbb biztonsági kihívások mellett az késztetheti a tárgyalásokra, hogy a háború felgyorsította az úgynevezett nem Nyugat látványos önmegformálódását, erősödését, és ez stratégiai értelemben egyre komolyabb kihívás. Ukrajnának bele kell törődnie a területi veszteségekbe. Oroszországnak azt kell elfogadnia, hogy nem arat elsöprő győzelmet. A Nyugatnak pedig azzal kell megbékélnie, hogy Oroszországot nem tudja térdre kényszeríteni, végletesen meggyengíteni. Ami pedig a legfontosabb, a biztonsági garanciákat, a béke stabilitását csakis az biztosíthatja, ha az Egyesült Államok részvételével a Nyugat és Oroszország meg tud egyezni egy új európai biztonsági rendszerről.

MEGOSZTÁS