„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”

Odaveszett a szerb ellenzéki virtus?

2024. jan. 16.
Majláth Ronald

MEGOSZTÁS

Kifulladni látszik az a tiltakozási akció, amibe a szerb ellenzék kezdett a december 17-i választásokat követően, mikor is kiderült, hogy a megmérettetésen számos visszás dolog történt, ami a végeredményt befolyásolhatta. Pedig a tüntetési hullám elején több szerb lap is azt latolgatta, hogy most megismétlődhetnek az 1996-os események.

Egy tüntető „Nem fogadjuk el!” feliratú matricát tart, miközben részt vesz a „ProGlas” szerb demokráciapárti mozgalom gyűlésén, amely az állítólagos választási csalások ellen tiltakozik Belgrádban 2023. december 30-án. A december 17-i parlamenti és helyhatósági választásokon Szerbia értelmiségi, művészi és híresség közösségeinek prominens szereplői tiltakozásukat fejezték ki az általuk állításuk szerint választási csalás ellen. Ezek a csoportok megkérdőjelezik a választási eredmények legitimitását, amelyek Aleksandar Vucic elnök Szerb Haladó Pártja (SNS) jelentős győzelmét jelzik. Az ellenzék vitatta ezeket az eredményeket, ami széles körű nyilvános tüntetésekhez vezetett. #moszkvater

Egy tüntető „Nem fogadjuk el!” feliratú matricát tart, miközben részt vesz a „ProGlas” szerb demokráciapárti mozgalom gyűlésén, amely az állítólagos választási csalások ellen tiltakozik Belgrádban 2023. december 30-án.
Fotó:EUROPRESS/Andrej ISAKOVIC/AFP

Az 1996-os önkormányzati választásokon nyilvánvalóvá vált, hogy az akkor hatalmon lévő szocialisták ellopták a szavazatokat, hatalmas tömegek vonultak az utcára, így volt olyan nap, amikor félmillióan tüntettek az utcákon, ami végül eredményre vezetett.

„A hatalom kénytelen volt megsemmisíteni a választási eredményeket, Belgrád polgármestere pedig az a Zoran Gyingyics lett, aki 2000. október 5-én a Demokratikus Szerb ellenzék vezető politikusaként megbuktatta Szlobodan Milosevics rezsimjét”

A december 17-i választások után azonban az események egészen más fordulatot vettek, miután több ellenzéki sajtótermék arról írt, hogy a hatalom boszniai szerbeket buszoztatott Belgrádba, hogy az ő jogtalan szavazataikkal nyerjen a Szerb Haladó Párt. A gyanú szerint ők a belgrádi Stark Arénában, vagyis egy újbelgrádi sportcsarnokban működtetett illegális szavazóhelyiségben szavaztak. Az ellenzék szerint azonban a boszniaiak még szerb állampolgárság birtokában sem kaphattak volna belgrádi lakcímet, mert nem élnek Belgrádban. Az ellenzék a következő napon a belgrádi városháza elé hívta a szavazóit tüntetni, Marinika Tepic, a Szabadság és Igazság Pártja politikusa pedig éhségsztrájkba kezdett, hogy megismételjék a választásokat.

„A tüntetők csökkenő lelkesedése ugyanakkor arra utal, hogy Szerbiában az ellenzék és a civil társadalom még nagyon távol attól, hogy kivívja azokat az eredményeket, amit 1997-re magáénak mondhatott”

Miért? Mostanra egyre több szakértő hangsúlyozza, hogy a Szerbia az erőszak ellen (SPN) nevű választási szövetség már a választások előtt is több hibát vétett, ami hatással volt a későbbi eseményekre. Így akármennyire is egységesnek próbálták mutatni a választási szövetséget, sőt akármilyen ésszerű célokat fogalmaztak meg, hiányzott egy olyan egységes koncepció, amivel a szavazók széles tömegei számára meg tudták volna mutatni, hogy képesek kormányozni az országot.

„Csak egy példa, Koszovó kérdéséről például alig beszéltek az SPN politikusai, miközben éppen ez az a téma, amelyet Vucsicsék a múlt évben mindvégig igyekeztek napirenden tartani a kormánypárti médiában”

Ám ennél is nagyobb hiánycikket jelentettek az új, hiteles politikusok az ellenzék soraiból. Az SPN-ben ezért a szavazók sokszor csak levitézlett ellenzékieket láttak, akik most alkalmi szövetséget kötöttek. E két tényező pedig alapvetően meghatározta az ellenzéki tüntetők kohézióját, akik így sokkal inkább mentek az utcára Vucsics ellen, mint az SPN mellett. Ezek után pedig nem csoda, hogy a tüntetők száma még legjobb esetben is inkább az 50 ezerhez közelített, ami az 1997-es számoknak a tized része.

„De a külpolitikai körülmények is gyökeresen mások voltak 1996-1997-ben”

Ebben az időszakban ugyanis Kis-Jugoszláviát és Szerbiát továbbra sem fogadta vissza maradéktalanul a soraiba a nemzetközi közösség, függetlenül attól, hogy 1995-ben megszületett a boszniai háborút lezáró daytoni békeegyezmény. A szerb állampolgárok továbbra is csak vízummal utazhattak külföldre, miközben számos szankció érvényben volt még az ország ellen. A Nyugat pedig a kilencvenes években egyértelműen a milosevicsi rendszer ellen határozta meg a Balkán-politikáját, így az ellenzék (amely akkor Zajedno, vagyis az Együtt név alá tömörült), egyértelműen élvezhette a nyugatiak politikai támogatását.

„Most azonban nagyon úgy néz ki, hogy a Nyugat továbbra is Vucsicsban látja a Szerbia jövőjét”

Noha Vucsics számos esetben harcias nyilatkozatokkal borzolja a kedélyeket, a valóságban sokszor hajlik a kompromisszumokra. Így a rendszámtábla-ügy lezárásával a Nyugat mintha elfelejtette volna a múlt évi banjskai esetet. Akkor a szerb fegyveresek és a koszovói rendőrség összecsapása után gyorsan kiderült, hogy a Szerb Lista egyik korábbi vezető politikusa állt az események mögött, ami miatt Vucsics számos bírálatot kapott nyugaton, főleg az Európai Parlamentben. Azonban Vucsicsot a rendszámtábla-ügy megoldásával most már újra rugalmas politikusnak tartják, aki ilyen módon a stabilitás garanciája a térségben.

„Ezzel szemben a baloldali ellenzék a mai napig képtelen arra, hogy felvázoljon egy reális, és főleg egységes nemzetstratégiai programot, ami túlmutat az EU-pártiságon. Ezért aztán nem is véletlen, hogy a nyugati országok nem tekintenek komoly partnerként a szerb ellenzéki szereplőkre”

És akkor ott van a december 17. utáni tüntetések szervezése is, ami megint csak rendkívül problémásra sikerült. Túl azon, hogy a szervezők nem tudtak elegendő embert mozgósítani, még az akcióik is inkább bosszúságot okoztak a belgrádiaknak. Ilyen volt például néhány fontos út blokkolása, ami Vucsicséknak még jól is jött, hiszen így rendbontóknak tüntethették fel a demonstrálókat. Ennél is nagyobb baj volt, hogy ezúttal nem álltak be a tüntetések mögé olyan neves közéleti személyek, mint az 1996-os választási csalás után. A végeredmény csökkenő részvétel a tüntetéseken, amivel párhuzamosan a haladók egyre magabiztosabbak lettek.

Ezért mostanra inkább azt lehet mondani, hogy a baloldali szerb ellenzék számára valószínűleg épp az 1996-1997-es tüntetéssorozat adhatott volna ihletet, hogy hatékonyabban érje el a célját, mint az elmúlt években. A lehetőség mindenesetre adott, Vucsicsék továbbra sem hátráltak meg, így az ellenzéknek bőven lesz még oka tüntetni az elkövetkező időszakban is.

MEGOSZTÁS

Majláth Ronald
Külpolitikai elemző, közgazdász, politológus. Korábban a Magyar Nemzet napilap, jelenleg a Magyar Hang hetilap külpolitikai újságírója, emellett számos tudományos cikk szerzője. Angolul, szerbül és horvátul beszél. Elsődleges területe a Balkán és annak politikai-gazdasági viszonyai, különös tekintettel az ex-jugoszláv országokra. Másodlagos területe a Közel-Kelet, emellett a világ konfliktus-övezeteivel foglalkozik. Tudományos tevékenységének fókuszában a politikaelmélet áll, ezen belül a politika matematizálási módszereit kutatja.

Hozzászólások kikapcsolva

    KAPCSOLODÓ CIKKEK

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    CÍMKÉK