„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Anatol Lieven írása a #moszkvater.com-on
„Önökhöz hasonlóan mi is szuverén és virágzó Ukrajnát szeretnénk, de azzal kell kezdenünk, hogy elismerjük, Ukrajna 2014 előtti határaihoz való visszatérés irreális célkitűzés. Ennek az illuzórikus célnak a hajszolása csak meghosszabbítja a háborút és még több szenvedést okoz”
Fotó:EUROPRESS/Dursun Aydemir/ANADOLU/AFP
Pete Hegseth amerikai védelmi miniszter szokatlan őszinteségről tett tanúbizonyságot szerdán, a NATO-tagsághoz intézett kijelentéseiben az ukrajnai béke feltételeiről. Bár nem valószínű, hogy ők is így látják a dolgokat, az ukrán és az európai intézményektől külön hálát érdemel, mert kijelentésével eloszlatta azokat az illúziókat, amelyekben ők maguk is ringatták magukat. Az illúziókat, amelyek, ha folytatódnak, hátráltathatják a békefolyamatot, és növelhetik az Ukrajnára leselkedő veszélyeket. A NATO védelmi miniszterek Ukrajna Védelmi Csoportjának ülése előtt, és egy héttel a müncheni biztonsági konferencia előtt Hegseth a következőket mondta:
„Önökhöz hasonlóan mi is szuverén és virágzó Ukrajnát szeretnénk, de azzal kell kezdenünk, hogy elismerjük, Ukrajna 2014 előtti határaihoz való visszatérés irreális célkitűzés. Ennek az illuzórikus célnak a hajszolása csak meghosszabbítja a háborút és még több szenvedést okoz”
Az amerikai védelmi miniszter még kifejtette, Ukrajna tartós békéjének szilárd garanciákat kell tartalmaznia annak biztosítására, hogy a háború ne kezdődjön újra. … Ennek megfelelően az Egyesült Államok nem hisz abban, hogy Ukrajna NATO-tagsága reális eredménye lenne egy tárgyalásos rendezésnek. A biztonsági garanciákat erre alkalmas európai és nem európai csapatoknak kell támogatniuk. Ha ezeket a csapatokat békefenntartóként vetik be valamikor, akkor egy nem NATO-misszió részeként kell őket bevetni, és nem tartozhatnak az 5. cikk hatálya alá. … Hogy egyértelmű legyen, azt is aláhúzta, Washington semmilyen biztonsági garancia részeként nem fogunk amerikai csapatokat telepíteni Ukrajnába.
„A gyakorlatban Hegseth kijelentése kizárja az európai csapatok Ukrajnába vezénylését is. Oroszország világossá tette, hogy csak valóban semleges országok csapatait fogadja el békefenntartóként, az európai vezetők pedig kijelentették, hogy csak akkor vetnék be saját csapataikat, ha az Egyesült Államok vasszigorral garantálja, hogy Amerika segítségükre siet, ha megtámadják őket. Ezt a biztosítékot pedig Hegseth most kizárta”
És miközben Hegseth újfent megerősítette az Egyesült Államok elkötelezettségét a NATO védelme mellett a meglévő határain belül, várhatóan megismétli Trump azon követelését is, hogy az európai országok emeljék saját védelmi kiadásaikat a GDP öt százalékára. Ez egyfelől erősen jelzi a Trump-kormányzat azon meggyőződését, hogy a jövőben az európaiaknak maguknak kell elsősorban felelniük Európa védelméért.
Másrészt ez nem fog megtörténni. Tekintettel a gazdasági stagnálásra, a költségvetési nyomásra és az establishment pártok támogatottságának csökkenésére, ez a növekedés szóba sem jöhet. Különösen, ha ez azt jelenti, hogy a pénzt nem európai, hanem amerikai fegyverekre kell költeni.
„Következésképpen, amíg a Trump-kormányzat a NATO-ban marad, várhatóan növekedni fognak a súrlódások Washington és Európa között, és csökkenni fog az európai agendák amerikai támogatása”
Az igazság az, hogy az európai intézmények egy rajzfilmfigura helyzetében találják magukat, aki kifutott egy szakadék széléig, és néhány másodpercig a levegőben fut tovább, mielőtt rájön, hogy nincs alatta talaj, és ekkor sikítva zuhan le. Az Oroszországgal és Ukrajnával kapcsolatos európai politikák és az EU keleti bővítésének reménye már évek óta nem csupán az Egyesült Államok támogatásán és bátorításán alapulnak, hanem az Egyesült Államok mögött állnak.
„Ursula von der Leyen uniós elnök és Kaja Kallas külpolitikai vezető alatt az EU központi bürokráciája gyakorlatilag a NATO politikai és gazdasági szárnyává alakult át. A szárny még mindig csapkod, de hol a madár?”
Néhány európai intézmény még mindig elég keményen csapkod. Hegseth megjegyzéseire reagálva John Healey brit védelmi miniszter azt mondta: „Halljuk aggodalmait az Ukrajna érdekében tett lépésekkel kapcsolatban, és halljuk az aggodalmait az európai biztonság érdekében tett lépésekkel kapcsolatban. Mi aggódunk, és lépünk.” A CNN ezt úgy kommentálta, hogy az Egyesült Királyság gyorsan kiszoríthatja az Egyesült Államokat Ukrajna legközelebbi nyugati szövetségesénk a pozíciójából.
Tekintettel az amerikai és brit katonai és gazdasági erőforrások abszurd aránytalanságára, ha bármelyik brit tisztviselő, politikus, elemző vagy újságíró valóban azt hiszi, hogy ez életképes politika, akkor beszámíthatatlan elmebetegek. Ha nem hiszik, és csak a hatás kedvéért pózolnak, akkor a saját és mindenki más idejét vesztegetik, mert a világon senki sem hisz az álarcosbálban – legkevésbé Moszkvában vagy Kijevben, ahol Zelenszkij elnök kijelentette:
„Vannak hangok, amelyek azt mondják, hogy Európa az amerikaiak nélkül is tudna biztonsági garanciákat nyújtani, de én mindig azt mondom, hogy nem. A biztonsági garanciák Amerika nélkül nem valódi biztonsági garanciák”
Az európai csapatok Ukrajnába vezénylésének ötlete mindenesetre nemcsak ostobaság volt, hanem az európai gondolkodás kognitív disszonanciájának bizonyítéka. Ugyanis egyrészt az Oroszországgal szembeni kemény fellépés szükségességét nyilvánosan azzal az érveléssel indokolták, hogy ha nem állítják meg Ukrajnában, akkor Oroszország a jövőben „tesztelni” fogja a NATO-t azzal, hogy Lengyelország vagy a balti államok ellen lép fel – noha nincs tényleges bizonyíték arra, hogy ez Oroszország tervei között szerepelne, és az Egyesült Államok NATO-nak nyújtott 5. cikkely szerinti garanciája ezt Oroszország számára iszonyatosan veszélyessé tenné. Másrészt ugyanezen elemzők közül néhányan azt javasolták, hogy európai csapatokat küldjenek Ukrajnába, ezzel lehetőséget adva Oroszországnak, hogy sokkal kisebb kockázattal „tesztelje” a nyugati elszántságot.
„Ha a meglévő határaikon belül védekező álláspontra helyezkednek, a NATO és az EU valójában rendkívül biztonságban van. Semmilyen elképzelhető orosz nyereség nem igazolná azt a kockázatot, amit Oroszország vállalna, ha megtámadná őket. Ráadásul, bár Európának minden bizonnyal növelnie kellene katonai kiadásait, nem szükséges vagyonokat költenie rendkívül drága csúcstechnológiás fegyverplatformokra”
Az ukrajnai háború legfontosabb katonai tanulsága az volt, hogy az olcsó gyilkos és megfigyelő drónok, ha megfelelő számban állnak rendelkezésre, lehetetlenné tehetik a hagyományos támadáshoz szükséges páncélosok és gyalogosok tömeges bevetését. A harckocsik gyakorlatilag eltűntek a frontvonalakról mindkét oldalon. Az oroszok arra kényszerültek, hogy apró csomagokban hozzák fel a csapatokat, mert a nagyobb koncentrációkat azonnal észreveszik és megtizedelik. Ugyanez a tényező érvényesülne Oroszország és a Nyugat közötti bármilyen háborúban, és abból, ahogyan megváltoztatta taktikáját, biztosak lehetünk benne, hogy az orosz főparancsnokság tökéletesen tisztában van ezzel.
„A többi NATO-védelmi miniszterhez intézett nyilatkozatában Hegseth többször is hangsúlyozta a <reális> és a <reálisan> szavakat”
S ha reálisan nézzük a dolgokat, akkor látjuk, hogy az ukrajnai háború előtt évek óta nyilvánvaló volt, hogy a NATO-országok soha nem fognak harcolni Ukrajna védelmében, az invázió előestéjén pedig a Biden-kormányzat és minden más NATO-kormány elutasította, hogy „menetrendet” adjon Ukrajnának a tagságra. Ugyanakkor azonban fenntartották a közvéleményben azt az illúziót, hogy Ukrajna egy napon csatlakozik a NATO-hoz, és nem voltak hajlandóak tárgyalni Moszkvával egy semlegességi szerződésről.
A 2023-as ukrán ellentámadás kudarca óta, 16 hónappal ezelőtt nyilvánvalóvá vált, hogy Ukrajna nem tudja visszaszerezni elvesztett területeit, de a nyugati tisztviselők továbbra is nyilvánosan elkötelezték magukat e kimenetel mellett, és elutasították a területi kompromisszumot. Valahol negyedmilliós nagyságban haltak meg emberek azért, hogy a nyugati intézmények továbbra is terjeszthessék ezeket az illúziókat. Itt az ideje, hogy megváljunk tőlük, és hálásak lehetünk Hegsethnek, amiért ezt kimondta.
(A cikk eredetileg itt jelent meg: https://responsiblestatecraft.org/hegseth-nato-ukraine/, magyarra Péli Éva fordította.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
