Kezdőlap » x-demokrata » Szaakasvili örököseinek versenye az elnöki posztért
Szalome Zurabisvili #moszkvater

Szaakasvili örököseinek versenye az elnöki posztért

Ellentmondásos exit pollok – Két volt külügyminiszter, Szalome Zurabisvili és Grigol Vasadze között dől el a grúz elnökválasztás

Szalome Zurabisvili #moszkvater
Szalome Zurabisvili
Fotó:EUROPRESS/Vano SHLAMOV/AFP

Az elnökválasztás favoritja a kormánypártok támogatását élvező volt külügyminiszter Szalome Zurabisvili az előzetes eredmények alapján már az első fordulóban megszerezte a voksok több mint 50 százalékát. A vasárnap tartott szavazáson az exit poll felmérések szerint 52 százalékos eredményt ért el, így ő lehet az utolsó közvetlenül választott elnök Grúziában. Legalábbis ezt az eredményt hozta ki a kormányzó párt által megrendelt felmérés. Az ellenzék felkérésére készített exit pollok szerint ugyanakkor Mihail Szaakasvili két egykori külügyminisztere, a már említett, függetlenként induló Zurabisvili és az ellenzéki Grigol Vasadze a második körben döntik el, ki legyen Grúzia következő elnöke. E felmérések szerint ugyanis mindketten 40 százalék alatti eredményt értek el. A 2016-os választásokon a 150 parlamenti helyből 115-öt megszerző Grúz álom-Demokratikus Grúzia nem indított saját jelöltet, s a független Zurabisvili mögé állt be. Kérdés persze, hogy a hatalom támogatását már egyéni jelöltként 2016-ban is élvező exkülügyér mennyire tekinthető függetlennek. Két legnagyobb vetélytársa a szintén Mihail Szaakasvili kormányában a külügyi tárcát vezető Grigol Vasadze és David Bakradze. Míg az első az Egységben az erő ellenzéki szövetséghez tartozó Egységes nemzeti mozgalom, addig utóbbi az Európai Grúziáért-Mozgalom a szabadságért jelöltje. A választáson 25 jelölt indult, s az eredmény a korábbiakhoz képest kiegyenlítődő erőviszonyokról árulkodik.

„A voksolásra minden politikai erő, mint a parlamenti választás előtti utolsó megméretésre tekint”

Fontos tesztről van tehát szó, amely jelentős mértékben előre vetítheti az erőviszonyokat 2020-ra. Míg az ellenzék a kormányzóképességét szeretné bizonyítani, s győzelem esetén még a választások előrehozása sem kizárt, addig a kormányzó erő demonstrálná támogatottságát. Szakértők azonban úgy látják, Grúziára ma inkább a fásultság, a politikai apátia jellemző, s nincs forradalmi hangulat. Ráadásul az ellenzék egyik vezetője sem nevezhető karizmatikus népvezérnek. Olyannak, mint például Szaaakasvili volt.

A 2013-ban az államfői székbe került Georgij Margvelasvilit váltó elnököt hat évre választják, ám a beiktatásával életbe lépő, Grúziát elnökiből parlamenti rendszerré alakító alkotmánymódosítás alapján jogköre a korábbiakhoz képest korlátozott lesz. Így a parlamentet sem oszlathatja fel egykönnyen. Elsődleges feladata az ország képviselete a nemzetközi színtéren. Így az is érthető, miért három volt külügyminiszter verseng a posztért. A következő elnököt már egy 300 delegáltból álló kollégium választja.

A kampány egyébként meglehetősen feszült volt. A Rusztavi-2 csatorna a hatalom korrupcióját igyekezett leleplezni, a jelöltek a programjuk propagálása helyett inkább egymást „áztatták”. A Franciaországban született Zurabisvilit például a világhálón rossz grúzsága, nyelvi hibái miatt próbálták nevetségessé tenni. Emellett azzal is támadták, hogy az előző hatalomnak a 2008 augusztusi eseményekért viselt felelősségét firtató könyvét az orosz fél a nemzetközi bíróságon használta fel bizonyítékként. De ellenfelét Vasadzét is orosz szimpatizánsként próbálták diszkreditálni. Az Oroszországhoz viszonyulás tehát a kampány fontos része volt.

A heves kampány ellenére a politológusok a választásokon nem számítanak túl nagy aktivitásra, ami egyrészről jelzi, hogy a grúzok belefáradtak a folyamatos politikai harcba, másfelől nem bíznak már igazán sem a kormányzó erőben, sem pedig az ellenzékben.

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.