Miközben a világ a beindulni nem nagyon akaró herszoni ellentámadásra figyel, épp az orosz haderő az, amelyik közel került a donbasszi ukrán védelem áttöréséhez. Ráadásul nemcsak a stratégiai fontosságú Artyomovszk/Bahmut ostroma kezdődhet meg hamarosan, de Uglegorszkkal együtt immár Ukrajna három legnagyobb erőműve is orosz kézben van. Persze, a délnyugati front is tartogat lehetőségeket orosz szempontból, ám ahhoz szükséges a környezeti adottságokat kihasználó manőverező harcászat kidolgozása. Egyúttal viszont Kijev a nyugati sajtó szent tehenének tekintett Bellingcat oknyomozó portál segítségével akart pilótákkal együtt bombázókat lopni Oroszországból. A terv nem meglepő módon nem jött be.

A háború hatodik hónapjába lépve sem álltak le az ukrajnai stratégiai célpontok elleni orosz támadások. Az elmúlt időszakban többek közt találat érte a Kirovogradi területen fekvő Kanatovo katonai repülőterét, a helyi területvédelmi erők fegyverraktárául szolgáló mozdonygyár üzemét Nyikolajevben, illetve egy külföldi zsoldosokat – főképp lengyeleket – elszállásoló laktanyát Konsztantyinovkában. Továbbá szintén az orosz cirkáló rakéták célkeresztjébe került Bogdanovci egyik HIMARS rakéták, illetve egyéb nyugati fegyverrendszerek tárolására szolgáló lőszerraktára Hmelnyickij térségében. Nyikolajevhez kapcsolódóan a Zatoka melletti Dnyeszter-torkolat területén az orosz haderő több, Herszon irányába gumicsónakokon érkező ukrán szabotázs csoportot semmisített meg.

„Ami igazán lényeges, az mégis Odessza, illetve a helyi kikötő kérdése a nemrég aláírt gabonaszállítási megállapodás fényében”

Ugyanis a szombati nap folyamán orosz rakéta támadás érte az odesszai kikötő területét. Bár elsőre Moszkva még tagadta a támadást, később már beismerte annak tényét. A védelmi minisztérium által nyilvánosságra hozott közlemény szerint a célpontok között egy Harpoon hajó elleni rakéták tárolására szolgáló raktár, illetve Kentavr típusú partvédelmi hajók szerepeltek. Az ukrán gabona kivitelére szolgáló infrastruktúra érintetlen maradt az incidens során, amit Kijev oldaláról a „Dél” parancsnokság szóvivője, Natalia Gameljuk is elismert. Bár az ukrán kormányzat egyből az isztambuli megállapodás, illetve a tengeri gabona export megakadályozásaként értékelte az orosz akciót, technikailag nézve Oroszország nem hajtott végre kötelezettség szegést. Utóbbit a The New York Timesnak nyilatkozó, neve elhallgatását kérő ENSZ munkatárs is megerősítette, igaz később a szervezet által kiadott közlemény már elítélte az incidenst. Visszakanyarodva a megállapodáshoz, valamint a külügyminisztérium által hangoztatott orosz állásponthoz, Moszkva a megállapodás során csupán azt vállalta, hogy magát a gabona szállításához szükséges infrastruktúrát nem támadja. Ám minden egyéb katonai célpont kívül esik ezen a kategórián, és Szergej Lavrov nyilatkozata alapján Moszkva azokat a jövőben is deklaráltan támadni fogja.

A kikötőt ért találat 

„Bár a leghevesebb harcok még mindig a Donbassz területén zajlanak, a frontok közül a figyelem egyértelműen Herszonra, és a hetek óta lebegtetett állítólagos ukrán ellentámadásra irányul. Mindeközben Harkov térsége nagyjából július eleje óta minimális kiigazítások mellett változatlan”

A folyamatos kölcsönös csapat összevonások mellett a délnyugati front egészét még mindig főképp tüzérségi párbajokkal kísért helyi jelentőségű pozícióharcok jellemzik. A sokat emlegetett ukrán ellentámadás egyes híresztelésekkel szemben továbbra sem indult még meg, bár egyes jelentések szerint a korábbi létszámhiányos állapoton Kijevnek néhány donbasszi alakulat átvezénylésével részben sikerült úrrá lennie. Ám a tűzerő tekintetében a fölény továbbra is orosz oldalon van, nem beszélve az ukrán csapatok viszonylag alacsony moráljáról, és az őket folyamatosan érő tüzérségi támadások pszichológiai hatásáról. Ami a Viszokopolje térségében állítólagosan a hétvégén bekerített 2000 fős orosz haderőt illeti, ismét csak a klasszikus jereváni rádió példájával élhetünk. Avagy, bár a bekerítésre sor került, ám orosz helyett ukrán csapatok, 2000 helyett pedig csupán egy 50 körüli fő volt érintett benne. Még magának a sztorit propagáló Olekszij Aresztovics elnöki szóvivőnek is utólag elnézést kellett kérnie a félretájékoztatás kapcsán. Aresztovics esetében érdemes megjegyezni, hogy a hivatalos kommunikáció elszabadult hajóágyújaként viselkedő tanácsadótól még a kormányzaton belül is egyre többen kezdenek elfordulni az esetenként már nevetségesen túlzó állításai kapcsán.

„A Viszokopolje környéki sikertelen akció kapcsán a lehetséges ukrán ellentámadás vélhetően az Ingulec folyó mentén indulhat meg”

Egyrészt a kahovkai vízerőmű, és a herszoni Antonov-híd után az Ingulecen átívelő, logisztikai szempontból kiemelt jelentőségű Darjevszkij átkelőt támadták az ukrán csapatok HIMARS rakéta tüzérséggel, bár utóbbiban viszonylag könnyen javítható károk keletkeztek. Továbbá nem megerősített jelentések szerint Andrejevka térségében a korábbi kísérletekkel szemben az ukrán haderőnek végül sikerült pontonhidat létesítenie a túlpartra. Igaz elég csak a szomszédos Davidov Brod közelében lezajlott eseményekre gondolni, ahol Moszkva szándékosan csapdába csalva Kijev erőit, külön tűzzsákot hozott létre, jelentős veszteségeket okozva az ukrán oldalnak. Illetve, bár a nyugati térképészeti vállalatok – mint a MAXAR – folyamatosan friss információval látják el Ukrajnát, egyáltalán nem garantált, hogy az annyiszor emlegetett ellentámadás sokban fog különbözni az eddigi próbálkozásoktól. Ne feledjük, a támadás és védekezés hadászati szinten két teljesen eltérő műfaj a maguk sajátosságaival és kihívásaival. Az optimista nyilatkozatokkal szemben egyáltalán nem biztos, hogy Kijev rendelkezik a szükséges erőforrásokkal, illetve hadműveleti tudással. Egy elhibázott offenzíva pedig legvégső esetben akár az ukrán vonalak összeomlásához is elvezethet.

Az sem kizárt, hogy az ellentámadással Kijev célja nem a területek tartós visszaszerzése, hanem egyszerűen azok elszakadásának, és a függetlenségi népszavazásoknak a megakadályozása. Ugyanis háborús állapotok között nem lehet a referendumot megtartani, és annak időpontja az eredetileg tervezett szeptemberről tovább csúszik. Egyúttal akárcsak korábban, a herszoni front felmelegítése kényszerítheti Moszkvát a donbasszi erőinek részbeni átcsoportosítására. Igaz, a hadműveleti célokat tekintve erre minimálisan kerülhet csak sor.

„Ráadásul Moszkvának is megvannak a saját céljai délen”

A Herszon és Zaporozsje esetében Oroszországhoz való csatlakozásról szóló szeptemberre esedékes népszavazáson túl mindenképpen szükséges lenne Nyikolajev, valamint Odessza bevétele, illetve végső soron a szárazföldi összeköttetés létrehozása Dnyeszter mellékkel. Az általunk hangoztatott lehetséges stratégiai célokat erősíti az amerikai Foreign Policy szaklap elemzése, amely szerint orosz szempontból Odessza elfoglalása sokkalta fontosabb a Kijev feletti ellenőrzés megszerzésénél, mivel ezzel elvághatja Ukrajnát a tengerparttól. Amennyiben Kijev elveszíti tengeri kijáratát, az hatalmas csapást jelentene a maradék ország gazdaságára, kétszámjegyű csökkenést okozva a GDP és az export tekintetében. Vélhetően a sikeres orosz előrenyomulás kulcsa elsőként a Donbassz teljes elfoglalása, illetve azt követően a környezeti adottságoknak megfelelő dinamikus harcászat helyes kivitelezése. A több rétegben kiépített, és mintegy nyolc évig folyamatosan megerősített donbasszi ukrán védelemmel szemben ugyanis a déli sztyeppe alkalmas a kisebb csoportokban folytatott manőverező hadviselésre, ahol egyes taktikai sikerek hamar válhatnak stratégiaivá. Ehhez viszont mindenképp szükséges orosz részről a csapatok közötti kommunikáció, a kezdeményező készség, illetve a haderőnemek munkájának pontos összehangolása.

„A Donbasszban küszöbön áll a Szoledar-Artyomovszk/Bahmut vonal áttörése”

Bár a figyelem főképp a Szlavjanszkhoz közelebbi Szeverszkre és a Donyec folyó mentére irányult, az orosz-szakadár csapatoknak – de leginkább a Wagner katonai magánvállalatnak – Szoledar térségében sikerült jelentősebb eredményeket elérniük. Az Artyomovszk előtti utolsó állomásként emlegetett Pokrovszkoje település keddre teljesen a Wagner rohamcsapatainak ellenőrzése alá került, megnyitva az utat a további nyugati előrenyomulás előtt. Pokrovszkoje jelentősége abban is rejlik, hogy általa egyszerre támadható mind az említett Artyomovszk, mind pedig Szoledar térsége. Utóbbi esetében vélhetően a Bahmutszkoje falu elleni támadással meg is kezdődött az offenzíva. A legfontosabb cél egyelőre a védelmi vonal áttörése, vélhetően ezt követően indulhat meg egy északi átkaroló hadművelet Szoledar térségéből Szeverszk ellen.

„Viszont Pokrovszkojén túl kedden a Wagner katonai magánvállalat egy még nagyobb sikerről is beszámolhatott”

Ugyanis sikerült a korábbi ukrán kiszögellés felszámolása Uglegorszk és Szvetlodarszk térségében. Bár utóbbi nem hangzik jelentős eredménynek, Uglegorszk mellett található Ukrajna második legnagyobb, részben a donbasszi szénre, részben gázra alapuló szén erőműve összesen 3600 MW teljesítménnyel. Bár az ukrán haderő kifejezetten az erőmű területén alakított ki védelmi állásokat, az viszonylag kisebb sérülésekkel vészelte át a harcokat, és kész a további működésre. Uglegorszkkal és Energodarral együtt pedig az egykori Ukrajna három legnagyobb teljesítményű erőműve van immár orosz kézen, gyakorlatilag Moszkva kezébe adva az ukrán áramtermelés jelentős hányadát. Persze, Energodarhoz hasonlóan Uglegorszk esetében sem lesz egyszerű és azonnali a rácsatlakozás az orosz hálózatra, ám záros határidőn belül az is utóbbiba termelheti a villamos energiát.

Az uglegorszki hőerőmű az ostromot követően

A kedd esti órákban pedig Novoluganszkoje is az orosz-luganszki erők ellenőrzése alá került, teljesen felszámolva az említett kiszögellést. A Luganszki Népi Milíciához közeli forrás jelentése szerint ezt követően a szövetséges csapatok Artyomovszk/Bahmut irányába folytatják előrenyomulásukat, délről segítve a leendő ostromot. Ahogy pedig azt már korábban többször bemutattuk, Artyomovszk elestével a donbasszi ukrán logisztika szenvedhet el számára rendkívül negatív csapást.

„A háborúhoz kapcsolódóan viszont egy felettébb érdekes titkosszolgálati történet bontakozott ki a Bellingcat részvételével, amely során Kijev orosz vadászbombázókat próbált meg ellopni”

A sztori az ukrán katonai titkosszolgálat, illetve a védelmi minisztérium részéről indul – bár azok hivatalosan tagadták részvételüket –, azzal a céllal, hogy lehetőség szerint a Szu-24M/Szu-34 vadászbombázó vagy Tu-22M3 hadászati bombázó típusok közül Ukrajna legalább egyet megkaparintson. Az akcióra az 1960-as évek ismert iraki példája alapján egy beszervezett orosz disszidens pilóta részvételével került volna sor, aki az akcióért mintegy 2 millió dollárt, továbbá családjával együtt európai állampolgárságot kapott volna. Bár az említett pilóta elsőre átverésnek gondolta a megkeresést, miután bebizonyosodott annak valós szándéka, felkereste a Szövetségi Biztonsági Szolgálat – FSzB – illetékes szervét. Ezt követően titkosszolgálati szempontból teljesen logikus módon immár az FSzB felügyelete mellett a pilóta folytatta a kommunikációt ukrán kontaktjával. A meg nem nevezett hajózónak a későbbiekben egy papírra kézzel írt számmal kellett igazolnia, hogy a kiszemelt gép közelében tartózkodik, illetve azzal rendszeresen repül, amelyet aztán egy 4 ezer dolláros „előleg” kifizetése követett. Miután a vélhetően a brit MI6 irányítása alatt dolgozó ukrán hírszerzés megbizonyosodott arról, hogy a pilóta látszólag kész dezertálni a kiszemelt géppel, a hajózó megkapta a leszállásra kijelölt ukrán repülőterekről, illetve a telepített légvédelemről szóló szigorúan titkos adatokat.

Az ukrajnai repterekről átadott információk 

„Ám itt még nincs vége a történetnek”

Ugyanis a vadászgépekkel szemben a vadászbombázók feladatkörükből adódóan navigátor jelenlétével repülnek, így az akció sikeres végrehajtása érdekében szükségessé vált annak kiiktatása. Ehhez pedig az ukrán szolgálat illetékesei – illetve a velük kollaboráló orosz állampolgárok – egyenesen Volgográdba juttattak el klonidin tartalmú anyagot, amellyel a pilóta repülés közben – vagy közvetlenül azt megelőzően – kábította volna el a navigátort. Az elkábított/megmérgezett navigátor mellett pedig a pilóta rendkívül alacsony magasságban repülve jutott volna el a végül kijelölt Kanatovo repülőterére. A landolást követően maga a vadászgép vélhetően az árgus nyugati titkosszolgálatok kezébe került volna, miközben Kijev hatalmas propaganda győzelemként adhatta volna el az esetet. Ám a valóságban szinte biztos, hogy a pilóta családja nemhogy állampolgárságot nem kapott volna, de vélhetően az SzBU vagy a GUR kvázi cserealapként ejtette volna őket túszul.

Az üzenetváltásokról és a pénz átadásáról készült videó

„De hogyan keveredik mindebbe a nyugati média által egyes esetekben az oknyomozó újságírás szent tehenének tekintett Bellingcat?”

Mint kiderült, az akció nem hivatalos kurátora nem volt más, mint a csoport legfőbb munkatársa, Christo Grozev. Azt már korábban is tudni lehetett, hogy a Bellingcat a brit MI6 egyfajta meghosszabbított karjaként – vagy stílusosan hírszerzési PMC-ként – működik, és nevéhez köthetőek olyan függetlenként aposztrofált, ám a legnagyobb jóindulattal is kétséges leleplezések, mint Alekszej Navalnij vagy Szergej Szkripal állítólagos megmérgezései. Ám igazán a mostani eset is bizonyítja, hogy nem sima portálról van szó. Grozev ugyanis Twitteren beismerte, hogy tudott a beszervezési kísérletről, ám ő minderről „csupán” véletlenül szerzett tudomást, és csupán „dokumentumfilmes szempontból érdekelte”. Illetve sem az SzBU-nak, sem a katonai hírszerzésnek – GUR –, sem a védelmi minisztériumnak nincsen ehhez köze, mivel az akciót „volt ukrán titkosszolgálati munkatársak dolgozták ki”. Logikus nemde? Volt ukrán hivatalnokok orosz pilótákat akarnak dezertálásra rávenni magától az államtól függetlenül, és Grozev erről teljesen véletlen szerez csak tudomást. Az akció jelentős részét Grozev a tőle megszokott módon természetesen orosz átverésnek titulálta, bár inkább tűnt utóbbi tűzoltó jellegűnek.

„Sőt, Grozev próbálta aztán az esetet úgy beállítani, mintha a Bellingcat verte volna át az orosz szolgálatokat”

Avagy bár a nem sikerült a kiszemelt orosz pilóták egyikét sem átállítani, ám a vele történő kommunikáció során az FSzB állományáról, illetve a kémelhárításról szerzett értékes információkat. Grozev szerint ugyanis a pilóta feleségének/barátnőjének beállított nő „túlságosan jól nézett ki ahhoz, hogy egy hajózó partnere legyen”, így hamar lekerült az álcája. Az említett személy névjegyzékét átnézve aztán Grozev természetesen egy Nyikita Buhtatov nevű állítólagos FSzB kémelhárító munkatárs Instagram fiókjához jut el, mint hatalmas eredmény. A probléma csupán az, hogy ehhez nem kell oknyomozó újságírónak lenni, miután nagyjából 5 perc kereséssel meg lehet találni – az azóta amúgy már törölt vagy elrejtett – az említett Instagram fiókot. Az állítólagos FSzB munkatárs, pedig nem más, mint egy nagyjából 7 ezer követővel rendelkező egyszerű autós blogger.

„Ukrajna viszont nem úszta meg az esetet <csupán> titkosszolgálati veszteségekkel”

Ugyanis a pilóták számára átadott információk alapján mért csapást az orosz haderő Kanatovo repülőterére, illetve a légvédelem elhelyezkedése, nagysága és működési adatai a későbbi műveletek során kifejezetten jól jöhetnek. Egyben az orosz haderő értékes információkat is szerzett a még működő ukrán légi bázisokról, illetve magáról a légierőről. A félresikerült akció továbbá a GUR Különleges Műveleti Erőinek (SzSzO) vezetőjének, Grigorij Galagannak is az állásába került, aki helyére Zelenszkij a napokban Viktor Horenkot nevezte ki.