Miközben Kijev mellől távoztak az orosz csapatok, valamelyest fellélegezhettek az ukránok, ugyanakkor a Kárpátalján egyre nehezebb a helyzettel szembesülnek a helyiek. Beregszászon jártunk. Helyszíni tudósításunk.

Miközben Kijev mellől távoztak az orosz csapatok, valamelyest fellélegezhettek az ukránok, ugyanakkor a Kárpátalján egyre nehezebb a helyzettel szembesülnek a helyiek. Beregszászon jártunk. Helyszíni tudósításunk.

Különös érzése támad az embernek, aki napjainkban Beregszászon jár. Míg néhány héttel ezelőtt békésnek látszott a kárpátaljai magyarok központja, addig mostanra nem telik el nap, amikor ne szólalnának a szirénák, amelyek a légi riadóra hívják fel a figyelmet. De nem csak a szirénák jelzik, hogy Beregszászon a helyzet alaposan megváltozott.

– Nem véletlen, hogy sokkal több a katona az utcákon, mint néhány hete, a hadköteles férfiakat igazoltatják – mondja Katalin, aki néhány nappal ezelőtt személyesen látta, hogy katonák veszik fel a piacon tartózkodó férfiak adatait. Az asszony szerint az ukrán katonák ilyenkor nem lépnek fel erőszakosan, ellenben ha azt látják, hogy az illető nem vette át a behívó parancsot, akkor bekísérik a rendőrségre, és felveszik az adatait. Vagyis – ellentétben a híresztelésekkel – nem egyenesen a frontra viszik azokat a férfiakat, akik nem vették át a behívó levelüket.

„Csakhogy a katonák jelenléte most egyáltalán nem biztonságot sugároz, sokkal inkább azt, hogy senki sem menekülhet”

– Aki most akarná elhagyni az országot, már nem tud elmenni, sokan inkább a rokonaiknál húzzák meg magukat – mondja Katalin, akinek a családja szerencsés volt, mert a fia még a háború előtt át tudott menni Magyarországra. Ráadásul még munkát is talált Tatabányán, amiből a családját is el tudja tartani. Attól azonban nagyon sokan rettegnek, hogy mi lesz, ha véget ér a háború. Egyesek szerint az ukrán hatóságok pontosan tudnak mindent, ki ment el, így ha a háború után hazatérnének, retorziókban lehet majd részük.

Beregszászon és környékén egyébként rengeteg téves híresztelés terjengett az elmúlt időszakban, ami megint csak növelte a félelmet a helyi lakosok körében. Így például itt is beszéltek a megjelenő orosz diverzánsokról, illetve orosz kémekről, akik állítólag a helyi katonai célpontokról tudósítanának.

„Habár Kárpátalján nincsenek jelentős katonai létesítmények, sokan ezeket a pletykákat azonnal készpénznek vették, ami megint csak menekülésre ösztönözte a helyieket”

Ám az is kétségtelen, hogy a most már naponta megszólaló szirénák is azt erősítik, hogy háború lehet ezen a területen is. Hasonlóan a Beregszász és Makkosjánosi között kialakított katonai ellenőrző pont is azt a benyomást kelti, hogy könnyen rosszabbra fordulhat a helyzet katonailag. Éppen ezek miatt az utóbbi hetekben tapinthatóan nagyobb a félelem Kárpátalján, mint akár a háború első napjaiban.

„Beregszászon azonban nem csak a katonai helyzet romlása miatt aggódnak a helyiek. Legalább ilyen fontos, hogy az elmúlt hetekben többszörösére nőtt Beregszász lakossága a menekültek miatt. A kijevi helyzet rendeződésével ugyan sokan arra számítottak, hogy a menekültek száma le fog esni, egyelőre ez nem történt meg”

– Amit mi látunk, az inkább a rotáció – mondja András, akivel a Kazinczy utcában találkozunk. Az idős férfi szerint néhány hete még zömében a nagy, drága kijevi autók voltak többségben a városban, mostanra ezekből kevesebb lett. Ma már nem ritkák a Kijevből, vagy akár Lvivből érkező régi „kocka” Ladák sem, amelyeknek az utasai természetesen nem a szállodákba mennek, hanem a menhelyekre.

A városban ezekből már több is van, legelőször az iskolákban alakítottak ki fogadóhelyeket. Nem is lenne ezzel semmi baj a helyiek szempontjából, csakhogy a sok ember egyben nagy keresletet is jelent, így a boltokban nagyon megdrágultak mostanra az élelmiszerek. Így az ő nyugdíja most még kevesebb dologra elegendő, emelésre pedig semmi esély.

Nem vigasztalja a helyieket az sem, hogy a házak ára most rendkívül megugrott Beregszászon, ugyanis egyre több menekült települne le itt, távol a keleti hadszíntértől. – Ha el is adnánk a házunkat, hová mennénk? – kérdezi a férfi, aki szerint, ha ebből a pénzből még tudna is venni valahol Nyíregyháza környékén maguknak egy házat, megélhetésük már nem lenne.

„Hiszen itt, Ukrajnában dolgozták le az életüket, innen kapják a nyugdíjukat, ami Magyarországon – de lassan itt is – aprópénznek számít. Így hát nincs sok választás: maradni kell és várni, hogy jobbra fordul majd valamikor a helyzet”

Van azonban más is, ami miatt egyre jobban aggódnak a beregszásziak. Ez pedig az, hogy még nagyon sokáig el fog húzódni a háború. Habár Magyarországon sokan úgy látják, hogy most tört csak ki az ukrán-orosz háború, a helyiek tudatában nagyon is erősen tartja magát a gondolat, hogy ez a háború már 2014 óta tart. Beregszászon erre emlékeztet minden. A városközpontban emlékművet is állítottak a Donyec-medencében meghalt kárpátaljai katonák emlékére, amelyen ott az áldozatok arcképe is. Így aki megfordul a központban, minden nap szembesül azzal, hogy hogy háború van az országban. Ráadásul most egyre inkább úgy néz ki, hogy egy újabb Donbassz-háború elé néz az ország, ahol ugyan nem változnak gyorsan a frontvonalak, azonban a harcok nagyon is elhúzódhatnak.

– Egyelőre nincs jele annak, hogy inkább a magyarokat hívnák be katonának – mondja István, aki nem volt katona a háta miatt, azonban több barátja is van, akik közül már többen bevonultak a hadseregbe. A férfinak az egyik ismerőse ráadásul önként jelentkezett, mielőtt megkapta volna a behívót. István azt tapasztalja, hogy magyarokat és ukránokat vegyesen hívnak be, és nem szempont az etnikai hovatartozás, helyette inkább az a döntő, hogy kinek vannak katonai tapasztalatai.

„Azonban egyáltalán nem zárható ki, hogy idővel változni fog a helyzet”

A férfi ezért inkább abban bízik, hogy tekintettel lesznek arra, hogy három gyermeke is van, akiket el kell tartania, így nem viszik el katonának. – Viszont most minden úgy néz ki, hogy ez a háború még nagyon el fog húzódni – mondja István, majd hozzáteszi, hogy ezt egyre inkább így látják a Magyarországra átment barátai is, akik itt laktak. Szerinte ezekről az emberekről „már le lehet mondani”, mert elegük lett már abból, hogy ennyi éve folyik a háború.

És hogy a helyzet még ennél is reménytelenebb legyen, a kárpátaljai magyarok körében alig akad ma olyan ember, aki a gyors európai integrációban bízna. Habár az unió vezetői most ígéretekkel halmozzák el Ukrajnát, a helyiek vannak annyira józanok, hogy tudják, itt valójában még így is hosszú évekről van szó, hiszen az országuk a legkevésbé sem felel meg az EU-s elvárásoknak. István is így látja ezt, aki szerint a helyiek úgy tudnak leggyorsabban csatlakozni az unióhoz, ha összepakolnak és átköltöznek Magyarországra. – Itt egyre inkább csak az elvándorlás marad az egyetlen túlélési stratégia, legalábbis nekünk – teszi hozzá a férfi, aki ugyan nem fél attól, hogy itt is lesznek harcok, abban azonban teljesen biztos, hogy az új Donbassz-háború még nagyon sokáig el fog húzódni.