//Nagy-Albánia elhalasztva
Kurti fő politikai álma inkább Nagy-Albánia létrehozása volt #moszkvater

Nagy-Albánia elhalasztva

Megbukott a közös albán állam eső számú szószólója, Albin Kurti kormánya Koszovóban, miután az ultranacionalista politikus mindenkivel összekülönbözött. A koronavírus-járvány miatt bizonytalan, mikor lesznek újra választások.

Kurti fő politikai álma inkább Nagy-Albánia létrehozása volt #moszkvater
Kurti fő politikai álma inkább Nagy-Albánia létrehozása volt
Fotó:EUROPRESS/Armend NIMANI/AFP

Tiszavirág-életűnek bizonyult Albin Kurti kormánya, mivel az Önrendelkezés (Vetevendosje) koalíciós partnere, az Isa Mustafa által vezetett Koszovói Demokrata Szövetség (LDK) bizalmatlansági indítványt nyújtott be a koszovói parlamentben, amit aztán a többség megszavazott.

„Ezzel egy hónapok óta a nyilvánosság előtt zajló koalíciós háború ért véget, azonban az agóniának még koránt sincs vége”

Arra természetesen már korábban is lehetett számítani, hogy az Önrendelkezéssel egyáltalán nem lesz könnyű a közös kormányzás. Az 1975-ös születésű Kurti már fiatalon csatlakozott a Koszovói Felszabadítási Hadsereghez (UCK), ahol Adem Demacinak, a szervezet politikai vezetőjének az irodájában dolgozott. Az 1998-1999-es koszovói háború idején a férfi megpróbált elmenekülni Koszovóból, a szerb rendőrség azonban elfogta, majd börtönbe vetették azzal a váddal, hogy veszélyeztette Jugoszlávia területi egységét és terrorcselekményeket hajtott végre. Innen szabadulva aktivistaként folytatta politikai munkásságát, 2005-ben pedig megalapította az Önrendelkezést.

„Kurti neve innentől az erőszakos akcióival forrt össze”

Előbb 2009-ben az aktivistáik megtámadták az EULEX, vagyis az Európai Unió rendőri és polgári missziójának járműveit, máskor pedig Kurti könnygázgránátot robbantott a koszovói parlamentben, hogy így tiltakozzon a Montenegróval közös határvonal meghúzása, illetve a szerb önkormányzatok közösségének létrehozása ellen. Habár a politikus népszerűsége az ilyen akcióival folyamatosan nőtt, külföldön egyre jobban elszigetelődött, ahol inkább a felforgatót látták benne.

„De Kurti fő politikai álma inkább Nagy-Albánia létrehozása volt, amelynek mostanra ő lett a leghangosabb szószólója”

A politikus elképzelése az, hogy Koszovónak és Albániának szövetségi államként kellene működnie, akárcsak Németországnak. Első lépésként azt szorgalmazta, hogy Koszovó közös piacként működjön Albániával, közös vállalati nyilvántartással, majd közös kormánybizottságokat működtessenek a külügyek területén, hogy végül megteremtsék a közös állami működés alapjait.

Ám a jelek szerint az ultranacionalista politikusnak egyelőre várnia kell álmai beteljesülésére, ugyanis szerdán este megbukott a kormánya. Nem kis részben éppen saját hajthatatlanságának köszönhetően, ami már korábban is megmutatkozott. A koalíciós tárgyalások rendkívül elhúzódtak, így történhetett meg, hogy az októberi választások után csak januárra született meg a koalíciós megállapodás az LDK-val. Majd sorra következtek a koalíciós csörték, amelynek csak első állomása volt, hogy az Önrendelkezés – megszegve a korábbi megállapodást az LDK-val – a saját emberét tette meg házelnöknek a koszovói parlamentben.

A februárra felállt kormányban aztán újabb törések keletkeztek, elsősorban a Szerbiára és Bosznia-Hercegovinára kirótt büntetővámok miatt, amit még az előző miniszterelnök, Ramush Haradinaj kormányának idején hoztak meg. A Kurti-kormány beiktatása után az Egyesült Államok többször jelezte, hogy csak akkor támogatja a továbbiakban Koszovót, ha megszüntetik ezt a rendelkezést. Miután már az amerikai hadsereg kivonása is felmerült, az LDK bedobta a bizalmatlansági indítvány ötletét, ami miatt Kurti mégis meggondolta magát és másfél év után feloldotta a büntetővámokat”

„Ugyancsak problémákat okozott az ultranacionalista politikus által diktált tempó, hogy létrehozzák Nagy-Albániát. Groteszk módon ez még Edi Ramának is túl gyorsnak tűnt annak ellenére, hogy Albánia miniszterelnöke többször szorgalmazta korábban a két ország egyesülését”

Nyugaton pedig – ahol inkább a Belgrád-Pristina párbeszéd újraindítását várnák Koszovótól – ezzel a hajthatatlanságával inkább elidegenítette magától azokat a politikusokat, akik eddig egyértelműen Koszovóval szimpatizáltak. Ehhez képest már-már mellékesnek is mondható, Kurti viszonya mindvégig ellenséges volt a koszovói államfővel, Hashim Thacival, aki pár napja jelezte, hogy alkotmánybírósághoz fordul amiatt, hogy a kormány a parlament felhatalmazása nélkül döntött arról, hogy „rendőrségi órákat” (gyakorlatilag kijárási tilalmat) vezettek be a koronavírus-járvány miatt.

Kurti utolsó húzása végül az volt, hogy menesztette a belügyminiszterét, mert nem tudtak egyetértésre jutni arról, hogyan kellene kezelni a járványt. A koalíciós megállapodás értelmében viszont a miniszterelnök csak azt követően hozhat döntéseket a kormány tagjairól, hogy egyeztetett a partnerével, ez pedig nem történt meg. Végül az LDK beterjesztette a bizalmatlansági indítványt, amelyet végül a 120 tagú törvényhozás 82 képviselője támogatott szerdán este.

„Mi várható ezek után Koszovóban? Az szinte biztosra vehető, hogy az elkövetkezendő hónapokban nem írnak ki választásokat a koronavírus-járvány miatt, így Kurti csak ügyvezető miniszterelnökként folytathatja”

Így viszont jóval korlátozottabb lehetőségei vannak, nem is beszélve arról, hogy az LDK most már aligha szavazna együtt az Önrendelkezéssel olyan húsba vágó kérdésekről, amelyek esetleg veszélyeztetnék a támogatottságát a következő választásokon. Kurti így egy olyan helyzetbe lavírozta magát, amelyből egyelőre úgy néz ki, csak vesztesen tud kijönni. Már ha nem sikerül ügyvezető miniszterelnökként valami csodát tennie Koszovóban koronavírus-ügyben – ami egyáltalán nem valószínű.

MEGOSZTÁS

Külpolitikai elemző, közgazdász, politológus. Korábban a Magyar Nemzet napilap, jelenleg a Magyar Hang hetilap külpolitikai újságírója, emellett számos tudományos cikk szerzője. Angolul, szerbül és horvátul beszél. Elsődleges területe a Balkán és annak politikai-gazdasági viszonyai, különös tekintettel az ex-jugoszláv országokra. Másodlagos területe a Közel-Kelet, emellett a világ konfliktus-övezeteivel foglalkozik. Tudományos tevékenységének fókuszában a politikaelmélet áll, ezen belül a politika matematizálási módszereit kutatja.