//Moszkva elfogadja a kabuli realitásokat
„De ne felejtsük el, a tálibok győzelmének hatása nem csak a vallási szélsőségesek körében fejtheti ki a hatását” #moszkvater

Moszkva elfogadja a kabuli realitásokat

MEGOSZTÁS

Miközben a nyugati diplomáciai képviseletekről menekülnek az alkalmazottak, a kabuli orosz nagykövetség őrzését átvették az ország felett az irányítást a vártnál lényegesen gyorsabban megszerző tálibok. Moszkva közben az fontolgatja a tálib rendszer elismerését. A szakértők véleménye ennek kapcsán megoszlik. Míg egyesek szerint ez az orosz diplomácia pragmatizmusának sikere, addig mások úgy látják, egy terrorszervezettel nem szabad tárgyalni. Az orosz közvélemény megelégedéssel figyeli az amerikaiak kudarcát, ugyanakkor aggodalommal figyeli az afganisztáni fordulat lehetséges, Oroszországot is érintő következményeit.

„De ne felejtsük el, a tálibok győzelmének hatása nem csak a vallási szélsőségesek körében fejtheti ki a hatását” #moszkvater
„De ne felejtsük el, a tálibok győzelmének hatása nem csak a vallási szélsőségesek körében fejtheti ki a hatását”
Fotó:EUROPRESS/Robyn Beck/AFP

A britek és a szovjetek után az amerikaiak sem bírtak Afganisztánnal. Az oroszok három évtizede hallgatják, hogy tíz év elteltével milyen csúfosan hagyták ott a közép-ázsiai országot, ezért aztán némi elégtétellel látják, hogy az amerikaiak húsz év alatt sem jutottak semmire, és ami most történik, az nemcsak az Egyesült Államok, hanem az egész Nyugat, kiemelten a NATO kudarca is. Sokan itt is Saigont, Vietnám 1975-ös feladását emlegetik a kabuli képeket látva, és nem amerikai kivonulásról, hanem szégyenteljes menekülésről beszélnek.

„Ezért aztán nem lehet meglepődni azon, hogy az amerikaiak mostani két évtizedes kísérletének látványos kudarcát sok orosz a történelem revánsaként éli meg”

Vannak, akik már ezen is túllépve Afganisztán és Ukrajna között vonnak párhuzamot, rámutatva, hogy az amerikaiak hogyan hagyják cserben a szövetségeseiket, és Zelenszkij hiába számít Washingtonra, ha annak érdekei azt kívánják, akkor őt is sorsára hagyják. Ebből az amerikai egoizmusból Kijev az Északi Áramlat bővítése kapcsán Washington és Berlin között megkötött alku révén már kapott ízelítőt.

Moszkvában azonban nagyon jól tudják, hogy az afganisztáni bukás mennyiben járult hozzá, vagy legalábbis jelezte előre a birodalom összeomlását. A Szovjetunió megszűnése komoly geopolitikai átrendeződést eredményezett, ám a térségben megalakuló laza államszövetség, a Független Államok Közösség tompította az összeomlás hatásait.

„Ezért aztán több írás is figyelmeztet arra, hogy ne várja senki annyira az amerikai birodalom bukását, mert annak komolyabb globális következményei lesznek, mint a Szovjetunió összeomlásának voltak. Sokak szerint Kabulban most azt láthatjuk, ami Amerika összeomlásakor az egész világra vár”

Oroszország az Egyesült Államok afganisztáni kudarcának is csak fél szívvel örülhet. A kialakult helyzet ugyanis rá nézve is veszélyes következményekkel járhat. Az Eurázsiai Gazdasági Unió országaiban ugyanis már megjelentek a menekültek, és ez nemcsak Közép-Ázsiát, és az Európai Uniót, de Oroszországot is érinti. A tálibok visszatérése ráadásul egész Közép-Ázsiában, sőt azon túl is felborítja a jelenlegi status quót. Egyelőre ugyan nem várható, hogy agresszív akciókkal destabilizálnák Tádzsikisztánt vagy Üzbegisztánt – ők nacionalisták, így számukra most Afganisztán a fontos – az azonban nem egyértelmű, hogy mennyire ellenőrzik a vezetők az egyes fegyveres csoportokat. De mélyül a törésvonal Pakisztán és India között, a játszmába bekapcsolódhat Katar és Szaúd-Arábia, s akkor még nem beszéltünk Kínáról. Vannak olyan vélemények, amelyek szerint Peking szoros térségbeli szövetségesén, Pakisztánon keresztül már most is segítette a tálibokat.

„Az pedig szinte borítékolható, hogy Kína lesz a következő nagyhatalom, amely megpróbálja kiterjeszteni a befolyását Afganisztánra. Kérdés, hogy milyen eszközökkel, és mekkora hatékonysággal?”

De visszatérve Oroszországhoz, a határai közelében zajló geopolitikai mozgások mellett azzal is számolnia kell, hogy a térség instabillá válása mellett a vallási és kulturális tradíciókhoz kérlelhetetlenül ragaszkodó tálibok megjelenése tovább erősíti az itteni posztszovjet államokban az orosz lakossággal szemben már most kibontakozó nacionalista hangulatot. De még ennél is nagyobb veszélyt jelent, hogy a tálibok győzelme új lendületet ad az iszlám fundamentalizmusnak is. Előbb Pakisztánban, majd az Afganisztánnal északról szomszédos országokban is erőre kapnak a helyi iszlám radikálisok, és ez már konkrét veszélyt jelent Oroszországra is. Annak ellenére, hogy a tálibok nem vahabiták, akikhez általában az iszlám radikalizmust kötik. Számukra a tradíciók őrzése a fontos.

„De ne felejtsük el, a tálibok győzelmének hatása nem csak a vallási szélsőségesek körében fejtheti ki a hatását”

Ebben a helyzetben az orosz diplomácia nem tehet mást, mint megpróbál együttműködni Afganisztán új uraival, és igyekszik megerősíteni a már korábban kiépített kapcsolatokat. Oroszország már 2019 óta fenntartja az afgán felek, a szomszédos országok, és az Egyesült Államok részvételével kialakított tárgyalási keretet, majd az utóbbi időben emellett az afgánokkal az amerikaiakat, a kínaiakat, és a pakisztániakat bevonva folytatott párbeszédet. A tálibok küldöttsége járt Moszkvában is, Szergej Lavrov külügyminiszter pedig hónapokkal ezelőtt élesen kikelt a kabuli kormány egyes körei ellen, amelyek halogatják a párbeszédet a tálibokkal.

„Az orosz politikusok és diplomaták az információs térben az új hatalom egyfajta „ügyvédjeként” fellépve folyamatosan kiemelik, hogy a mostani tálibok mérsékeltebbek, mint elődeik”

Ennek jegyében hangoztatta például az orosz elnök afganisztáni különmegbízottja Zamir Kabulov, hogy a tálibok már őrséget állítottak fel a kabuli orosz nagykövetség körül, és szavukat adták, hogy a diplomaták haja szála sem fog görbülni. Az óvatosságot azért jelzi, hogy a diplomata mindemellett megjegyezte, a követség mintegy száz fős személyzetének egy részét szabadságra küldik, vagy más módon evakuálják, hogy ne legyen túl nagy a jelenlét.

„Az elnöki megbízott elismerte, hogy Moszkvát is meglepetésként érte, hogy a tálibok elfoglalták Kabult, mert Oroszország azt hitte, az afgán hadsereg egy ideig ellen fog állni”

„De úgy tűnik, túlságosan optimisták voltunk az amerikaiak, és a NATO által kiképzett fegyveres erők minőségének megítélésében. Mindannyian megadták magukat az első lövésnél” – fogalmazott Kabulov. Kabulov a reálpolitika pragmatizmusával azt is kijelentette, nem tart attól, hogy Afganisztánban második Iszlám Állam jöhet létre, mert a gyakorlatban tapasztalta, hogy a tálibok könyörtelenül harcoltak a terrorszervezet ellen, és nem voltak elnézőek vele, mint az Egyesült Államok, a NATO és az elmenekült afgán kormány. Ugyanakkor leszögezte, hogy Moszkva nem fog kapkodni a tálibok elismerésével. Mint fogalmazott, az orosz vezetés abból fogja levonni a szükséges következtetéseket, hogy a tálibok mennyire felelősségteljesen kormányozzák az országot.

„Ezzel kapcsolatban megoszlik a szakértők véleménye. Vannak, akik szerint a táliboknak nem lehet hinni, velük nem lehet tárgyalni, míg mások úgy vélik, hogy Moszkva racionálisan viszonyul Afganisztán új uraihoz, és igyekszik elkerülni velük a konfliktust”

Alekszej Leonykov katonai elemző szerint hiba lenne megállapodni a tálibokkal, hiszen megbízhatatlanok, és az államuk terrorista veszélyt jelent Oroszországra. Az elemző súlyos hibának tartja azt is, hogy a tálibok delegációjával Moszkvában tárgyaltak, és le kellett volna őket tartóztatni, terroristákkal ugyanis nem lehet tárgyalni. Mint hozzátette, hamar meglátjuk, hogy mennyit ér a tálibok szava. Borisz Julin hadtörténész szintén megengedhetetlennek tartja, ahogy az Oroszországban terrorszervezetnek minősített tálibokról az orosz kormány beszél. Ez a békés hangnem szerinte aláássa a hitelességet. Szerinte a külügyminisztériumnak el kellene dönteni, hogy betiltott terrorszervezettel van dolgunk, vagy – ahogy most fogalmaznak – békés, tárgyalóképes csoportról. Másképp látja mindezt az ismert külpolitikai elemző, Fjodor Lukjanov, aki szerint

„a realitásokhoz a diplomáciának alkalmazkodnia kell. Nem lehet arról nem tudomást venni, hogy a tálibok elsöprő győzelmet arattak”

Moszkva szerinte racionális politikát folytat, és ha a tálibok nem követnek el nagy butaságot, szép lassan az egész világ el fogja ismerni őket. Ez a közeledés Moszkva és Peking számára jelenleg egyszerűbb, mint a nyugati államoknak. Lukjanov szerint ezt a lehetőséget nem szabad elszalasztani, hiszen rengeteg kérdés van, amiről a tálibokkal tárgyalni kell.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.