Az ukrajnai konfliktus hatodik hetébe fordulva nagy változások nem jellemezték a háború hétvégi menetét. Orosz oldalról a fókuszban továbbra is a precíziós csapások álltak. Viszont az avatatlan szemnek eredményesnek tűnő ukrán ellenállás hátterében nem az orosz hadsereg tétlensége, hanem épp a kifárasztás taktikája rejlik. Miután ugyanis ukrán források szerint Kijev rövid időn belül kifogyhat az életet jelentő üzemanyagból, a védekezés aligha fog tudni hosszabb ideig elhúzódni.

Hadműveleti szinten az ukrajnai háború menetében a legutóbbi hétvége sem hozott átütő változásokat. Egyes korábbi állításokkal szemben Oroszország nem fogyott ki a cirkáló rakétákból, sőt tovább folytatta precíziós csapásait a katonai objektumokra, főképp az ország nyugati felében.

„Kijev mellett a háború nemcsak Vinnyicába, valamint Luckba köszönt be újra, de még az eddig szinte érintetlen Lvovot is elérte”

A célpontok jellegét tekintve újfent főképp az üzemanyagtárolók és lőszerraktárak szerepeltek a likvidálandó létesítmények listáján, de találat érte az ukrán légierő vinnyicai főparancsnokságát is. Lvov esetében a helyi üzemanyagraktár mellett a Tocska-U ballisztikus rakéták üzemeltetésében fontos rádióelektronikai üzem szenvedett károkat.

Noha szárazföldi téren nagyobb mozgás nem történt, ám a frontok továbbra sem mondhatóak változatlannak. A hétvége fő fókusza részben a korábbi tendenciákat követve Herszon térségébe, a Donbasszra, illetve a Kijev-Csernyigov tengelyre helyeződött. Első esetben érdemes foglalkozni a délnyugati ukrán ellenoffenzívával, amelynek célja az egyelőre orosz ellenőrzésű Herszon, illetve bővebben a Herszoni terület visszafoglalása. Vélhetően az ukrán haderő, és hátország moráljának növelése érdekében a műveletet aktív médiakampány is kíséri.

„A lelkesedésben az ukrán védelmi miniszter tanácsadója, Markijan Lubkivszkij egészen odáig ment, hogy az ukrán csapatok már szombaton visszafoglalhatják Herszont”

Mindez természetesen nem történt meg, helyi beszámolók alapján a városban az eddigiekhez hasonló módon orosz katonai jelenlét mellett zajlik az élet, összecsapások nélkül. A korábbiakhoz hasonlóan a harcok jelenleg is a Herszoni és Nyikolajevi területek határán zajlanak, főképp tüzérségi párbajok képében. Míg az ukrán oldal Herszon repülőterének térségét támadja, addig az orosz fél a Nyikolajev környéki kiépített védelem állásait, többek közt Kalibr-NK cirkáló rakétákkal. Keleten az orosz csapatok nem mozdultak el a Krivoj Rogtól 15-20 kilométerre kiépített állásaikból, egyelőre tartják formációikat.

„Hasonlóan a herszoni ellentámadáshoz, annak Kijev környéki párja sem járt áttörő sikerrel”

Szó sincs bekerítésről, a harcok továbbra is a Bucsa-Irpeny-Gosztomel, illetve Brovari-Boriszpol vonal mentén zajlanak. Gosztomel esetében egymás után jelennek meg friss fényképes orosz riportok az ott tartózkodó csapatok mindennapjait bemutatva, így ismét kizárt, hogy ukrán ellenőrzés alatt álljon a terület. A legutóbbi tudósításunkban említett Makarov az úgynevezett szürke zónában található, miután mindkét oldal ellátási láncának kiemelt jelentőségű pontja a város. Miközben igazán egyik fél sem tartja ellenőrzése alatt Makarovot, mindkét oldal saját céljaira használja fel azt.

Továbbá a Kijevvel kapcsolatos jelentések kapcsán fontos egy dolgot tisztázni. Noha például a brit védelmi minisztérium jelentése szerint az ukrán erők Kijevtől 35 kilométerre szorították vissza az orosz csapatokat, ezen információ önmagában még nem mond sokat. Kijev ugyanis nem egy pontszerű képződmény, hanem egy nagy kiterjedésű, békeidőben 3,5 millió lakosú nagyváros. Kijev központjától nézve keletre Brovari előváros 22, északon Gosztomel repülőtere pedig 30 kilométerre fekszik.

„Az ilyen közlemények során mindkét oldalon jelenlévő <kincstári optimizmust> hozzáadva meg is kapjuk az említett 30-35 kilométeres értékeket, miközben a frontok vajmi keveset tolódtak el bármerre is”

Kijevtől északkeletre úgy tűnik, Szumi mellett Csernyigov bekerítése részlegesből teljessé vált, a város körül a blokád bezárult. A Csenyigovtól nyugatra fekvő Szlavutics település elfoglalásával pedig a taktikai nyereség mellett megoldódott a csernobili atomerőmű személyzetének váltása is. Hasonlóan több, alapvetően Dél-Ukrajnában látott szcenárióhoz, a helyi hatóságok a fegyvernyugvásért cserébe engedélyezték az orosz haderő átvonulását területükön. Ennek részeként mind a helyi hatóságok személyi állománya változatlan, és az ukrán jogrend marad érvényben a településen. Azaz az orosz irányítás egyáltalán nem mondható teljesnek.

„Több korábbi elemzésünk pontjait megerősítve az orosz védelmi minisztérium pénteki sajtótájékoztatóján elismerte, hogy Moszkva egyik legfőbb hadműveleti célja a donbasszi ukrán főerők bekerítése”

Ennek részeként az orosz fél erőfeszítéseinek többségét nem Kijevbe vagy Harkovba, hanem – közösen a szakadár népköztársaságokkal – ebben a régióban összpontosítja.

Donbassz tekintetében az Izjumtól délre fekvő Kamenka település elfoglalásával az orosz haderő tovább biztosította előrenyomulását Szlavjanszk-Kramatorszk, és ezzel a donbasszi ukrán főerők északi bekerítése irányába. Mariupol esetében helyi beszámolók szerint a felőrlődő ukrán védelem immár nem koordinált alapon működik. Míg egyes egységek a végsőkig kitartanak, mások inkább az orosz bekerítésen átcsúszva próbálkoznak ukrán ellenőrzésű területre jutni. Elnézve a Mariupol körüli folyamatosan zsugorodó ostromgyűrűt, illetve az egyes területeken majdnem 75 kilométer széles orosz ellenőrzésű területeket, a kitörés elviekben persze lehetséges, de aligha lehet sikeres.

„Az egészen Sztálingrádig visszavezethető klasszikus szovjet-orosz ostromstratégia újabb kiadását láthatjuk Mariupolban”

A szakadár-orosz erők a bezáruló katlant előbb megfelezik, majd az így kialakult kisebb katlanokat további osztva párosával fokozatosan számolják fel a fennmaradó ellenállást. A stratégia előnye, hogy így nem alakul ki egy nagy ellenséges gócpont, hanem helyette több kisebb – ezáltal gyengébb – bekerítést lehet egyenként felszámolni.

Vélhetően Mariupol sikertelen védelme, és a donbasszi főerők visszavonásával kapcsolatban a politikai és katonai vezetés közt kialakult eltérő koncepciók vezettek el Olekszandr Pavljuk leváltásához. Egészen március elejéig ugyanis Pavljuk tábornok volt az ukrán hadsereg donbasszi főerőinek parancsnoka, majd ezt követően gyakorlatilag feljebb buktatva jelenleg Kijev védelmének katonai aspektusait irányítja. Egyes információk szerint az ukrán főparancsnokság Pavljuk vezetésével már a háború kitörésekor a donbasszi főerők visszavonását kezdeményezte, amelyet Zelenszkij környezete propagandisztikus okokból többszörösen visszautasított.

„Az amerikai The New Lines Institute for Strategy and Policy kutatóközpont szerint viszont mostanra az ukrán csapatok túlélése érdekében elkerülhetetlen azok kivonása Donbassz területéről egy Dnyepropetrovszk környéki második védelmi vonal magasságába”

Az orosz légi fölényt, és ellátási problémákat tekintve aligha lehet sikeres a visszavonulás. Ha az Aresztovics és Zelenszkij nevével fémjelzett politikai adminisztráció a moráljavító intézkedések helyett időben a helyzetet értő katonai parancsnokságra hallgat, lehet még elkerülhető lenne a legnagyobb harcértékű egységek bekerítése.

Noha elsőre látásra úgy tűnhet, hogy az ukrán haderő sikeresen tartja állásait az orosz támadással szemben, a helyzet ennél bonyolultabb. Ugyanis orosz részről a jelenlegi műveletek célja nem a hagyományos, nyílt – úgymond szemtől szembe – harcászat, hanem a kiszolgáló infrastruktúra fokozatos felszámolása. Kijev tudja, hogy klasszikus harcászat mellett szinte azonnal vereséget szenvedne, így a kitartás érdekében inkább gerilla taktikához folyamodik.

Oroszország pedig ismerve a hatályos ukrán védelmi biztonsági stratégiát nem a klasszikus támadó stratégiát alkalmazza, hanem helyette egyelőre úgy tűnik a főbb frontokon elhúzza a nagyobb összecsapásokat addig a pontig, mikor az ukrán haderő már a logisztikai és technikai nehézségek következtében megroppan.

„Mintha egyfajta középkori ostromot látnánk egy egész országra felnagyítva. Jelenleg az ukrán hadsereg felőrléssel egybekötött lassú kifárasztása zajlik”

Utóbbi legfontosabb eleme pedig nem más, mint az üzemanyag ellátás szabotálása. Moszkva szisztematikusan számolja fel az ukrán üzem- és kenőanyag tároló létesítményeket, drasztikusan lecsökkentve az ukrán haderő elérhető készleteit. Ahogy semmilyen állam vagy haderő, úgy Ukrajna sem tud dízel vagy épp kenőolaj nélkül működni.

A lvovi üzemanyagdepó oltása 

Ahogy azt Dmitrij Ljouskin, az ukrán Prime Group üzemanyag kereskedő vállalat vezetője is írja Facebook bejegyzésében, Kijev szükségleteinek döntő többségét Oroszország és Belarusz irányából szerezte be. Ezen irányok jelen konfliktus fényében érthető módon nem elérhetőek. Továbbá, miután a még nem elfoglalt ukrán kikötővárosok is orosz tengeri blokád alatt állnak, így tartályhajók képében sem érkezhet felmentés. Noha nyugati irányban aktív az üzemanyag-kereskedelem, ám annak volumene még részlegesen sem elégíti ki az ukrán haderő igényeit, a hozzá csapódó civil szektoréról nem is beszélve. Ljouskin szerint a gazdálkodók tömegével vásárolják fel a kutakon még elérhető gázolajat a tavaszi munkák megkezdése előtt, míg a kutasok a mennyiségi korlátozásokat a normál üzemanyag prémiumként való eladásával játsszák ki.

„Áprilisra egész Ukrajna területén durva üzemanyaghiány várható”

Az egyre fogyatkozó üzemanyagkészletek kifogyása pedig beláthatatlan következményekkel jár. Ugyanis lehet akármennyi fegyver, és akármennyi harcos egy haderőben, de üzemanyag – legfőképp gázolaj – hiányában nem több, mint egy lebénult óriás. Az alapvető logisztikától a harcjárművek mozgatásán át egészen a csapatok szállításáig minden az úgymond életet adó fekete aranytól függ.

„Szállíthat a Nyugat akármennyi kézifegyvert Ukrajna részére, azok aligha érnek valamit, ha nem tudják őket az országon belül a harcoló alakulatokhoz eljuttatni”

Kommunikációs szinten úgy tűnik, az ukrán hadsereg stratégiát váltott. Noha Kijev az ellenoffenzívák részeként sorra jelenti be egyes területek visszafoglalását az orosz erőktől, ezek többségéről rendre kiderül, hogy

„mindvégig Kijev ellenőrzése alatt álltak”

Példának okáért a sikerként elkönyvelt Kijev melletti Makarovon – és részben Irpenyen – túl a nyikolajevi Novovoroncovka a kezdetektől fogva ukrán kézen volt mindvégig. Hasonlóan a Szumi környéki Trosztyanyec és Ahtirka esetében is az első ukrán híradások a városok elfoglalásáról szóltak, ám a kommunikáció finomodásával a visszaszerzés később harcokká szelídült.

A nyugati sajtóban is olvasható ukrán ellentámadásokról szóló hírekkel szemben, ahogy azt Olekszij Aresztovics elnöki tanácsadó egy zárt kormányzati megbeszélésen is elmondta, az ukrán haderőnek nincsenek meg a képességei hadműveleti szinten a kezdeményezés megszerzésére. Utóbbit Makarov kapcsán konkrétan ki nem mondva a szárazföldi erők parancsnokságának vezérkarfőnök-helyettese, Olekszandr Gruzevics is megerősítette.

„Fontos és elkerülhetetlen végül röviden a hadifoglyok kérdését is áttekinteni”

Vasárnap ugyanis ukrán oldalról egy felettébb felkavaró videó került fel az internetre. A felvétel tanúsága szerint az orosz hadifoglyokat ismeretlen ukrán erők kínozzák/nyomorítják meg rendkívül fájdalmas módszerekkel – térdlövés, medencelövés, comblövés –, és csak ezt követően végzik ki őket. Számos hír és elemző oldal döntésével egyetértésben, az elhunytak méltóságát tiszteletben tartva – hovatartozástól függetlenül – nem kívánjuk a felvételt, vagy a hozzá tartozó linket publikálni.

Habár az ukrán vezérkar Facebook közleményében orosz álhírként hivatkozott a videóra, Zelenszkij személyes tanácsadója, Olekszij Aresztovics sajtótájékoztatóján nemcsak megerősítette annak hitelességét, de egyben felszólította az ukrán haderőt a gyakorlat felfüggesztésére, illetve az elkövetők felelősségre vonására.

Mindenképp szükséges megjegyezni, hogy ez a videó nem az ukrán haderő egészének viselkedését mutatja be, mint ahogy a mariupoli csecsen harcosok sem a teljes orosz hadsereget reprezentálják.

„Ám mindezek ellenére minden áradó gyűlölet mellett is elengedhetetlen a harcoló felek részéről a hadijog részeként a másik oldal emberi mivoltának tiszteletben tartása”

Az erőszak viszont csak újabb erőszakot szül. Nem elképzelhetetlen, hogy a videó hatására az eddig a hadifoglyokkal viszonylag humánus módon bánó orosz erők bizonyos esetekben – vélhetően a nacionalista alakulatok tagjaival – nem fognak az eddig látottak szerint eljárni. A háborúk során bár a nemzetközi hadi- és humanitárius jog részeként kiemelt jelentőségű a hadifoglyok védelme, ha egyik fél ezek határát átlépi, az potenciálisan egy visszafordíthatatlan spirált hozhat létre.