//Montenegrón a nagyhatalmak szeme
A montenegrói kormány mellett kiállók tüntetése az augusztus 30-i választás után Podgoricában 2020. szeptember 6-án #moszkvater

Montenegrón a nagyhatalmak szeme

MEGOSZTÁS
A montenegrói kormány mellett kiállók tüntetése az augusztus 30-i választás után Podgoricában 2020. szeptember 6-án #moszkvater
A montenegrói kormány mellett kiállók tüntetése az augusztus 30-i választás után Podgoricában 2020. szeptember 6-án
Fotó:EUROPRESS/Milos Vujovic / Anadolu Agency

Már nyár végi választások után lehetett tudni, hogy nem lesz könnyű a kormányalakítás Montenegróban. A három győztes ellenzéki blokk heterogén összetételű, de a legerősebbek az orosz-és szerbbarát politikát szorgalmazó pártok.  A kis Adria parti országon azonban több kisebb-nagyobb hatalom is rajta tartja a szemét. Még nem lendültek igazán támadásba azért, hogy a koncot, vagyis az Adriai-tenger montenegrói partszakaszának ellenőrzését a NATO számára megőrizzék. Egyelőre mással vannak elfoglalva. Ha már nem így lesz, a helyzet Montenegróban még bonyolultabbá válik.

Gyetvai Mária írása a #moszkvater.com számára

Az I. világháború előtt keletkezett egy karikatúra, amely az akkori európai nagyhatalmak vezetőit –elsősorban koronás főket – ábrázolja, amint késsel a kezükben állnak az Oszmán Birodalom térképe fölött. Nagy falat volt, ahogyan az Osztrák-Magyar Monarchia is. Volt tehát mit szétosztani.  Most ennél jóval kisebb falat is elég ahhoz, hogy a felosztásáért birodalmak csapjanak össze.

„A 600 ezres lakosságú, és szűk 14 ezer négyzetkilométer területű  Montenegró igazán kis falat, de fontos helyen fekszik”

Szerbia igényt tart rá, hiszen a lakosságának jelentős része szerbnek vallja magát. De a közös nyelv és vallás is összeköti a két országot, nem úgy a történelem.

Montenegró önálló fejedelemség volt, és bár adót fizetett a Portának, az maradt az Oszmán Birodalom alatt is. A Berlini Kongresszuson (1878) lett önálló  királyság. Ez kitartott 1918-ig, amikor is egy vitatott nemzetgyűlési szavazás és a háborúban győztes nagyhatalmak akarata folytán beolvadt a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságba. Oroszország szívesen él és visszaél a szláv összetartozás, illetve kölcsönösség eszméjével, s a kisebb szláv országok érdekeivel.

„Moszkva régi vágya, hogy kijusson az Adriára. Horvátországot ugyan elszalasztotta, de Montenegrót, 2017 óta tartó NATO-tagsága ellenére sem akarja veszni hagyni”

Az Egyesült Államok számára egyrészt az orosz törekvések blokkolására, másrészt Moszkva elszigetelésére eszköz Montenegró. Az Európai Unió ebben is, mint annyi mindenben enged az erősebb tagállamok nyomásának, akik – természetesen – saját érdekeiket a közösségiek fölé helyezik.

„Mivel a sok „kis cirill országgal” nem akar bajlódni, ismét egy közös államba igyekszik őket betuszkolni, amelyben megint a legnagyobb és legerősebb Szerbia diktál majd”

Az európai politikából kikoptak azok az emberek, akik még emlékeztek rá, hogy az előző délszláv gyűjtőállam egyben tartása  mennyibe került. Nem is beszélve arról, hogy egy a térségben tovább terjeszkedni vágyó államot „hízlalnak fel” ezáltal.

„Az augusztus 30-án tartott választáson az orosz- és szerbpárti ellenzéknek, ha csak egy paraszthajszállal is, de sikerült legyőznie a 30 éve „uralkodó” Európa- és NATO-barát, a jelenlegi államfő, Milo Djukanović nevével fémjelzett Szocialisták Demokratikus Pártját (DPS)”

Ennek a hatalomátvételnek az előkészítése – többek között teokratikus módszerekkel – a Nyugat minden különösebb ellenvetése nélkül már hosszabb ideje folyt. Jóllehet, a tucatnyi kisebb pártból összeállt győztes választási koalíciók meglehetősen eltérő nézeteket vallanak arra nézvést, milyen irányt vegyen most a montenegrói politika, a legerősebb az orosz-szerb irány. Ennek megalapoz a lakosság magát szerbnek valló része (30 százalék) és Szerbia közelsége. A szerb ajkú lakosság körében ugyan nagyobb a montenegrói identitásúak aránya (45 százalék), és jelentékeny részt képviselnek a kisebbségek főként a bosnyákok (8,65 százalék) és az albánok (4,9 százalék) is, a közeli jövő nagy valószínűséggel nem hoz döntést ebben a kérdésben, hanem

„a megosztottság elmélyülését, és a feszültség fokozódását”

A Belgrád és a szerb-barát pártok által követelt népszámlálás ezt csak tovább fogja növelni, hiszen kitűzött cél, hogy a magukat szerbnek vallók aránya jelentősen megnövekedjen. Ha ezt sikerül elérni, a következő lépés az  úgynevezett szerb világ egyesítése, amit a népszámlálás eredménye legitimálna.

A kormányalakítás lassan halad. Nemcsak a választási koalíciók heterogén volta miatt, hanem azért is, mert több hatalmi központban most eszméltek rá, hogy mi lehet ennek a hatalomváltásnak a következménye. Az elképzelés, hogy a kisebbségi pártok, illetve Brüsszel üdvöskéje, a magát zöld pártnak tartó Egyesült Reform Akció (URA) és vezére, az albán nemzetiségű Dritan Abazović garantálja majd a politikamentes, szakértői kormány felállítását, naiv elképzelésnek bizonyult.

A bosnyák pártok ideológiai alapon elutasították a kormányzásban való részvételt. Az Albán Lista pártjai még nem zárták be a kaput, de közreműködésük bizonytalan. Abazović és a Nyugat igényének, hogy a védelmi tárcát egy a NATO iránt a szláv népességnél elkötelezettebb albán kapja meg, megvalósulására kevés az esély. A kormányalakítással megbízott Zdravko Krivokapić döntése, hogy a választáson a Montenegró Jövőjéért választási koalícióból a Demokratikus Frontba (DF) tömörült, s a legtöbb mandátumot szerzett pártok vezetőit nem veszi be kormányába, az érintettek részéről heves ellenállásba ütközött.

„Úgy vélik ugyanis, hogy a nép őket akarja, hiszen hosszú évek óta ők a zászlóvivői a Djukanović-rezsimmel szembeni ellenállásnak”

A DF levelet intézett az Egyesült Államok podgoricai nagykövetéhez, mert mellőzésükben Washington kezét sejti. A kormányfő-jelölt ugyanis rögtön azután jutott erre az elhatározásra, hogy látogatást tett a nagykövetségen. A DF emlékeztetett rá, hogy a Trump-adminisztráció megígérte, tiszteletben fogja tartani a demokratikus választások eredményét. Krivokapić szóban forgó döntésének közlésekor arra hivatkozott, hogy külső nyomásra változtatta meg a véleményét, mert attól tart, hogy a DF-ba tömörült pártok vezéreinek részvétele a kormányzásban zavarokat okozna Montenegró és a Nyugat viszonyában.

„Az EU pénzt ígért Montenegrónak, mint mindegyik még nem uniós tag délszláv államnak, „ha jók lesznek”, s belépnek az új gyűjtőállam előképének tekinthető  úgynevezett mini Schengenbe”

Belgrád eddig maga is a kormányalakítással volt elfoglalva. Most, hogy ezzel megvan, október 28-29-ére Szergej Lavrov, orosz külügyminisztert várja, vendégségbe. A megbeszéléseknek minden bizonnyal tárgya lesz a következő lépés Montenegróban. Utána már csak az amerikai elnökválasztás eredményére kell várni. De ebben a kérdésben – mármint, Andrija Mandić (Új Szerb Demokrácia/NSD), Milan Knežević (Demokratikus Néppárt/DNP) és  Nebojša Medojević (Mozgalom a Változásokért/PzP)   más államok belügyeibe való beavatkozásában – aligha hoz változást.

MEGOSZTÁS