//Moldova lesz a következő dominó?
Maia Sandu leadja szavazatát a moldovai helyhatósági választáson 2019. október 20-án Chisinauban #moszkvater

Moldova lesz a következő dominó?

MEGOSZTÁS

Vajon Moldova lesz-e a posztszovjet térségben a Nyugat és Oroszország között dúló geopolitikai kiszorítósdi következő frontszakasza? Ez a november elején sorra kerülő elnökválasztás igazi tétje. A két esélyes, Igor Dodon és Maia Sandu ezt a vetélkedést személyesíti meg.

Maia Sandu leadja szavazatát a moldovai helyhatósági választáson 2019. október 20-án Chisinauban #moszkvater
Maia Sandu leadja szavazatát a moldovai helyhatósági választáson 2019. október 20-án Chisinauban
Fotó:EUROPRESS/Miroslav Rotari/Sputnik

Hat jelölt indul az elnöki székért a november elején, közülük azonban csupán a jelenlegi államfő Igor Dodonra és Maia Sandura kell igazán figyelni. A kormányzó szocialisták által támogatott Dodon és a Cselekvés és szolidaritás nevű pártja nevében induló Sandu esélyei kiegyenlítettek. A november 1-én megrendezendő első fordulóban biztosan győz majd Dodon – az egyik közvélemény-kutató 45, míg a másik 32 százalékot ad neki Sandu 38, illetve 19 százalékával szemben -, a döntő azonban november 15-én a második forduló lesz.

„Itt már messze nem ilyen egyértelmű a helyzet, hiszen a nyugati integráció erősítését képviselő Sandu a kiesők nagy részének szavazatait is viszi”

A Büszkeség és igazság nevű pártot vezető Andrei Nastase számára az a tét, hogy végleg a Nyugat első számú jelöltjének, Sandunak az árnyékában marad, vagy eltűnik a süllyesztőben. Octavian Țîcu (PUN) és Dorin Chirtoacă (Blocul Unirea) az unionisták, a Románia és Moldova egyesülését célul kitűzők vezető szerepéért verseng. Rajtuk kívül pedig a Mi pártunk elnöke, Renato Usatîi, a liberális demokrata Tudor Deliu és a Șor nevű, kis oligarchikus képződmény nevében Violeta Ivanov színesíti a palettát.

„Dodon és Sandu nem először mérkőznek meg az államfői posztért, hiszen az első közvetlen elnökválasztáson, 2016-ban is ők csaptak össze a második fordulóban, és akkor Dodon 52,11 százalékkal győzött”

Akkor Dodon nagyrészt annak köszönhette a győzelmét, hogy mögötte állt az országot egy évtizeden át irányító oligarcha Vladimir Plahotniuc. A szocialistákkal most együtt kormányzó demokraták erős embere most amerikai száműzetésben van, de a közéletben és főképp a médiában még mindig erősek a pozíciói. Ez segítheti is Dodon, de növelheti vele szemben az ellenérzéseket is. Sandu esélyei így valamelyest talán jobbak, hiszen a világbank tanácsadójaként induló, majd Plahotniuk menekülése után rövid ideig a kormányfői posztot is betöltő 48 éves politikusban a Nyugatnak már nagyon sok munkája benne van. Ennek megfelelően erős kampány csapat segíti, és sokak szerint előnyére vált, hogy diplomatikusabb lett, így az elutasítottsága csökkent. Dodon azonban „régi motoros”, így aligha adja meg könnyen magát.

„Az elnökválasztás is tükrözi Moldova megosztottságát. Míg a lakosság egy része inkább Kelet felé tekint, addig a másik fele Nyugatra”

Előbbiek jelöltje egyértelműen Dodon, akit jobb híján Oroszország is támogat. Azért csak jobb híján, mert a sajtóban oroszbarát jelzővel illetett politikus azért a saját játékát játssza, így elnöksége alatt visszaszorultak az orosz nyelvű tévécsatornák, és Moszkva ajánlása ellenére rúgták fel a szocialisták az Oroszország, az Egyesült Államok és az Európai Unió közös erőfeszítéseivel tető alá hozott Sandu vezette nagykoalíciót is.

„A jelenlegi nagy geopolitikai egymásnak feszülésben azonban az ilyen finomságokra nem figyel senki”

Moszkva Dodonra tesz, és 200 millió eurós hitelt is kilátásba helyezett győzelme esetére. Sandu hívei ugyanakkor már most bejelentették, hogy az utcára mennek, ha nem a nyugatbarát jelölt győz. Egyébként pedig a moldáv politikában Sandu győzelme sem hozna gyökeres változást. Egyrészt azért, mert Moldova nem elnöki köztársaság, másrészt pedig a parlamentben a szocialista-demokrata kormánynak van többsége.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.