Mivel magyarázható a BRICS lassú araszolása?

Sokak várakozásával ellentétben óvatos araszolással hozza létre az úgynevezett globális Dél azt a rendszert, amelyiket elérni kíván. Ez a stratégia egyértelműen a megfontolt haladást előtérbe helyező keleti megközelítést tükrözi, némi túlzással azonban úgy is lehet fogalmazni, hogy a BRICS 4. generációs háborút folytat a Nyugat ellen, amelyben letagadható és aszimmetrikus lépésekkel igyekszik megtörni ellenfelének a fölényét, majd erejét.

Somkuti Bálint írása a #moszkvater.com számára

„A legutóbbi, Új-Delhiben tartott csúcstalálkozóval kapcsolatban a három meghatározó ország vezetői már a találkozó előtt igyekeztek lehűteni a várakozásokat”
Fotó:EUROPRESS/AFP/Indian Press Information Bureau (PIB)

Ha figyelembe vesszük, hogy a 2009-ben megalakított BRIC-ből hamarosan Dél-Afrika csatlakozásával BRICS-é alakult szervezetet hányszor kiáltották ki az új ENSZ-nek, NATO-nak, anti-Amerikának és ki tudja még mi minden másnak, elég hosszú lista kerekedne belőle. Az biztos, hogy az úgynevezett globális Dél legfőbb szervezetét kimondva-kimondatlanul a nyugati, Amerika dominálta rendszer lehetséges alternatívájaként látja nemcsak saját tagsága, hanem a világ jelentős része, ideértve Európát és a többi kontinenst is.

Azonban ahhoz, hogy a gyakorlatilag felfoghatatlan nagyságú és kiterjedtségű, a kulturális példaképektől, a katonai szabványokig, az AI fejlesztéstől a pénzügyi megoldásokig amerikai dominancia megdőljön, de minimum megkérdőjeleződjön, nagyon hosszú az út. Talán nem véletlen, hogy a leginkább a NATO által jellemzett, az Egyesült Államok által dominált szervezetekkel és megoldásokkal ellentétben, a többpólusú szervezet lassabban, és kevésbé hatékonyan épül, mint azt sokan várták.

„A legutóbbi, Új-Delhiben tartott csúcstalálkozóval kapcsolatban a három meghatározó ország vezetői már a találkozó előtt igyekeztek lehűteni a várakozásokat”

Az mostanit megelőző oroszországi csúcs alkalmával bemutatott valuta tervezet, a SWIFT rendszer alternatívája, vagy egyéb, az amerikai hegemóniát egyértelműen csökkentő megoldások helyett újból óvatos lépéseket láthattunk a világ GDP-jének közel felét előállító szervezet találkozóján. Központosított vagy transznacionális kutatóintézetek és szervezetek helyett hálózatok, hubok, munkacsoportok és kezdeményezések jöttek létre, amelyeknek közös jellemzője, hogy a korábbi átmeneti, határozatlan időre létrehozott megoldások helyett immáron tartós szerepet kaptak.

„Nagyon úgy tűnik, hogy a konfrontatívabb és egyértelműbb orosz elképzelésekkel szemben az alapító tagok többségének, azaz a Föld lakosságának több mint egyharmadát adó India és Kína óvatos stratégiája érvényesül”

A sokak által várt intézményfejlesztések helyett sokkal inkább a közös munka hatékony és önfenntartó alrendszerekből álló hálózata jött létre, semmint a nyugati világban megszokott szupranacionális bürokrácia vagy állandó titkárság, ahol a tagok vélt vagy valós erejükre támaszkodva delegálnak a pozíciókba karrierdiplomatákat, szakértőket vagy éppen politikai ejtőernyősöket.

„Mielőtt belemennénk a BRICS stratégiájának részletesebb elemzésébe érdemes felsorolni azt az öt területet, ahol állandó vagy félállandó szervezeteket állítottak fel”

Az első a pénzügyi terület, ahol a várt központosított intézmények helyett egy széles szakmai részterületekre fókuszáló, elsősorban a befektetésekkel és fejlesztésekkel foglalkozó szervezeti háló körvonalazódik. A második a kereskedelem és az ellátási láncok területére, de ott is elsősorban a nemzeti valutákban történő kereskedelemre fókuszál. A harmadik a mezőgazdaság és az élelmiszerbiztonság kérdését járja körbe. Itt már körvonalazódik a BRICS mezőgazdasági szervezeti rendszerének körvonala. A negyedik terület a technológia és ipari megoldásoké, az inkubátor hálózatoké. És végül az ötödik az NDB tudásportál, a fejlődés és növekedés task force, illetve a szakértők hálózata a különböző célkitűzések koordinációját segíti elő és valósítja meg.

„Egyre inkább úgy tűnik, hogy a <globális Dél> stratégiája nem néhány nagy lépésre koncentrál, hanem apró óvatos, és tegyük hozzá minden körülmények között védhető, araszolással hozza létre azt a rendszert, amelyiket elérni kíván”

Ezzel természetesen szembemegy a korábbi totális amerikai hegemóniával, de ezt nem határozottabb fellépést feltételező orosz szándékokat követve, hanem egészen lassú, óvatos lépésekkel teszi. Ebben egyrészt szerepet játszik Teng Hsziao-ping 24 írásjeles tanácsa éppúgy – ez óva intette Kínát az élreállástól, és szándékai felfedésétől -, mint a hagyományos indiai különutasság, amelyben Új-Delhi fenn kívánja tartani a jó kapcsolatokat a Nyugattal. Tegyük hozzá, már ameddig ez lehetséges.

Egyelőre sem a kazanyi csúcson nyilvánvalóan messze előreszaladva bemutatott 100 BRICS-es papírpénz, sem az eredetileg Abu Dhabiba, a Közel-Keletet és Afrikát fizikailag ellátó gabonatőzsde és gabonakikötő nem valósult meg. Tegyük hozzá, mind a kettő orosz projekt volt. Fentiek miatt úgy tűnik, hogy a Nyugat globalista részével egyre élesebb konfrontációba sodródó Oroszország terveit felülírta az ázsiai partnerek óvatossága.

„Némi túlzással azt is lehetne mondani, hogy a BRICS 4. generációs háborút folytat a Nyugat ellen, amelyben letagadható és aszimmetrikus lépésekkel igyekszik ellenfelének fölényét, majd erejét megtörni”

Hiszen hogyan reagálhatna az Egyesült Államok agresszívan és a dollár dominanciáját féltve egy olyan lépésre, amely „mindössze”  két állam kétoldalú kereskedelmének pénzügyi részleteire vonatkozik? Ez a fajta – marketing szakkifejezéssel szólva below the line – megközelítés olyan, mint az óriáskígyó szorítása, vagy a halál 1000 vágással stratégia. Lassan, fokozatosan öl. Akármilyen furcsa, ezeket a lépéseket az amerikai globalista elit döntései – ideértve a SWIFT elszámolási rendszert és a dollár, mint világvaluta használatát – hozták az Egyesült Államok fejére. Washington ugyanis a hidegháború végével amerikai dominanciájúvá vált nemzetközi rendszer alapelemeivel élt vissza. Szaddám Irakja, Észak-Korea, Irán, majd Oroszország esetén tanulva a korábbi fejlődő országok felismerték az őket fenyegető veszélyeket, és óvatos lépésekkel el is kezdtek felkészülni annak a kivédésére.

„Azzal, hogy a szorosan vett amerikai magérdekek elleni fellépést elkerülve periférikus területeken kezdték el például kiszorítani a dollárt, amely a katonai erő mellett az amerikai befolyás legfőbb eszköze, a BRICS gyakorlatilag az indirekt megközelítés katonai stratégiáját alkalmazza”

Ebben a lépések első pillantásra nem a végső cél irányába vezetnek. Mert kimondva-kimondatlanul a szervezet megalakulását az a félelem váltotta ki, amelyben a modern élet minden területére kiterjedő amerikai dominancia fegyverként történő alkalmazása hozott létre. Ezekkel az óvatos apró lépésekkel fokozatosan kialakul a kerete annak az alternatív pénzügyi, kereskedelmi és a nemzetközi együttműködés egyéb felületeit felölelő világrendnek, amelyet krízis helyzetben a tagok érdekeinek érvényesülésével létre lehet hozni.

„Nagyon érdekes, hogy az európai kultúrkörhöz tartozó és konfrontatív orosz stratégiát milyen szinten felülírta az idő tényezőt, és a megfontolt haladást még inkább előtérbe elhelyező keleti megközelítés”

Ne felejtsük el Clausewitz döntő csatájának elmélete a német mellett az orosz/szovjet katonai stratégia központi eleme is volt sokáig, sőt a Szvecsin-féle felőrlési stratégia mellett máig meghatározó gondolata. Persze az sem kizárt, hogy Kína is csak addig ragaszkodik Teng Hsziao-ping óvatos és háttérbe húzódó stratégiájának követéséhez, ameddig nem keveredik közvetlen katonai konfliktusba akár az Egyesült Államokkal, akár valamelyik szövetségesével.

Egy szó, mint száz, kijelenthető, hogy a BRICS államai egy óvatos, apró, egymásra épülő lépésekből álló stratégia mellett kezdték el felépíteni saját nemzetközi rendszerüket, és számos elemző várakozásával szemben jelen helyzetben még évekig tart, amíg ez bármilyen valós alternatíva képét mutatja. Ezt a folyamatot természetesen felgyorsíthatja egy újabb gazdasági világválság, amelynek jelei az energiaválságból fakadó növekedő kötvényhozamok miatt már felsejlenek a horizonton.

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com