„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„Ez a Trump által 2025-ben diktálta viharos tempó nemcsak Amerika európai szövetségeseit, de a nem nyugati világot is zavarba hozta, elbizonytalanította”
Fotó:EUROPRESS/Mandel NGAN/AFP
Az elmúlt évek globális trendjét az úgynevezett globális Dél erősödése, valamint a nyugati blokk befolyásának a gyengülése, az amerikai hegemónia egyértelmű megtörése jellemezte. A nem nyugati világ szervezeti magját adó, Brazília, Oroszország, India, Kína, valamint a Dél-afrikai Köztársaság alkotta BRICS 2024-re Egyiptom, Etiópia, Irán és az Egyesült Arab Emírségek csatlakozásával 10 tagra bővült, ami formálisan megerősítette a fejlődő országok gazdasági és geopolitikai szövetségét. Úgy tűnt, hogy a BRICS immár akkora erőt képvisel, amivel egyértelműen maga mögé fogja utasítani a G7-et. A feltételek többsége adott ahhoz, hogy a BRICS, ezen keresztül a „globális Dél” valós geopolitikai erőközponttá váljon. Az azért látszott, hogy a világ nem nyugati része még csak alakul, nem tud igazi egységként fellépni, erősen kötődik a Nyugat által maga alá épített világrendhez. A BRICS is inkább egy klub vagy platform, mégis sokan várták 2025-re e tömb kitörését. Ehhez bizonyos értelemben katalizátorként járulhatott volna hozzá Donald Trump visszatérése, amely megerősítette az Egyesült Államok kiszámíthatatlanságát, protekcionizmusát és konfrontatív viselkedését.
„Ez a politika pedig csak még inkább megalapozta a BRICS létjogosultságát, és egy nem Nyugat-központú világrend kialakításának szükségességét”
Ezzel szemben Trump az egészpályás letámadásával mindent összekuszált. Elfogadta a multicentrikus/multipoláris berendezkedés alakulását, egyértelműsítette ugyanakkor, hogy a pólusok között az Egyesült Államok vezette tömb akar lenni a legerősebb. Ennek érdekében sokak számára meglepően felgyorsította a nemzetközi intézményrendszer bomlását, és helyettük egy inkább az amerikai érdekeknek megfelelő szabály- és intézmény rendszer kialakítását. Látványos példája ennek potenciálisan az egyre kevésbé hatékonyan működő ENSZ-t felváltani hivatott Béketanács létrehozása. Ezzel párhuzamosan a venezuelai korlátozott katonai akcióval, Maduro elnök elrablásával üzenet értékűen mindenki tudtára adta, hogy az amerikai kontinens az Egyesült Államok befolyási övezete, és innen minden idegen hatalmat kiszorít. Ezt követően a saját szövetségeseinek is adott egy hatalmas pofont a Grönlandra bejelentett igényével. Közben az Amerika szövetségeseit és az ellenfeleit egyaránt sújtó büntetővámok sorozatával igyekezett érvényesíteni az Egyesült Államok akaratát.
„Ez a Trump által 2025-ben diktálta viharos tempó nemcsak Amerika európai szövetségeseit, de a nem nyugati világot is zavarba hozta, elbizonytalanította”
A BRICS ebben a helyzetben nem volt képes átlépni a saját árnyékát, és továbbra is ragaszkodott ahhoz az öndefinícióhoz, hogy nem a Nyugat ellenében jött létre, és a nemzetközi intézményrendszert sem felrobbantani akarja, hanem a megváltozott erőviszonyokhoz igazítani. Magyarán, a súlyának megfelelő helyet és döntési jogot követel az ENSZ-től a Világbankon át a Nemzetközi Valutaalapig. Egyelőre inkább nyomásgyakorlásként elkezdte ugyan kialakítani az alternatív pénzügyi struktúrákat, ám a dollárt sem kiszorítani akarta, hanem a megfelelő súlyán a helyére visszaszorítani. Trump azonban rögtön a visszatérése után világossá tette a „globális Dél” és az Egyesült Államok viszonya számára geostratégiai kérdés. Ennek jegyében azonnal 100 százalékos vámokkal fenyegette meg BRICS tagjait, amennyiben a dedollarizáció eredményeképpen közel kerülnének egy alternatív tartalékvaluta vagy saját BRICS-pénz bevezetéséhez. Kínát is gyorsan kiszorította a Panama-csatorna térségéből, majd mára már a venezuelai majd kubai érdekeltségek vannak soron. A vámháborútól sem riadt vissza, az erre felkészült Peking határozott válaszaira reagálva azonban e téren visszavonulót fújt.
„Nem kímélte a Fehér Ház Indiát sem, amely előbb visszavágott, majd a nyomás alatt megtörni látszik”
Az alku értelmében Donald Trump 18 százalékra mérsékeli az Indiára kivetett vámokat, cserébe Narendra Modi vállalja az orosz olajimport leállítását és a szélesebb piacnyitást az amerikai termékek előtt. Ez a csomag egyértelműen India nyugati irányú újrakalibrálásáról, a nagyhatalmi ellátási láncok újrarendezéséről is szól. A lehetséges hatása egyértelműen geoökonómiai, amely már túlmutat a kereskedelmi célokon, és az Oroszországra így gyakorolt nyomáson is. A Fehér Ház szemében veszélyesen jól alakultak a kapcsolatok a Moszkva-Peking-Újdelhi háromszögben, ami feltételezte a BRICS működésének hatékonyabbá tételét is. Washington tehát lépett, és minden eszközzel igyekszik leválasztani, reálisan inkább hátrébb léptetni az Amerikától Brazília mellett e körben leginkább függő Indiát Kínától és Oroszországtól. Ezzel igyekszik éket ver a BRICS-en belül, lassítani a dollár diverzifikációját, vagy éppen kompromisszumok keresésére késztetni Oroszországot az ukrajnai háború miatt rá kivetett szankciókal kapcsolatban.
„Nincs egyszerű helyzetben Oroszország sem, amely az ukrajnai háború lezárása miatt nem fordulhat nyíltan szembe az őt Kínáról leválasztani próbáló Trumppal, és akár a Béketanáccsal, akár Grönlanddal vagy Venezuelával kapcsolatosan inkább csak morog, vagy a diplomáciai kreativitását használva reagál”
De ide sorolhatjuk azt a Dmitrijev-csomagként elhíresült 12 ezermilliárd dolláros tervet is, amellyel Moszkva nemcsak a globális gazdasági vérkeringésbe térhetne vissza, de ezen együttműködésen keresztül biztonsági garanciát is teremtene, hiszen Washingtont ily módon érdekeltté téve téríthetné el az ukránokat és az európai fősodort esetleges forrófejű gondolataik megvalósításától. Ennek azonban ára van. A javaslat egyik fontos eleme Oroszország visszatérése a dolláralapú elszámolási rendszerhez, ami a Kreml politikájának legalábbis részleges fordulatát jelentené. Eddig ugyanis a dollár alternatíváinak keresése volt Oroszország egyik fő célja, miközben Moszkva Pekinggel mélyítette el a kapcsolatokat.
„De említhetjük a Béketanácsot is, amellyel egyéb céljai mellett Washington ki akarja húzni a szőnyeget a BRICS és Sanghaji Együttműködés Szervezetének a lába alól”
Ez ugyanis jó eséllyel egy Kína és Oroszország nélküli, amerikai vezetésű alternatív szervezeti keret a „globális Dél” országai számára is. Nem véletlen, hogy Peking és Moszkva egyelőre nem tudja eldönteni, csatlakozzon, avagy ne. Az minden esetre feltűnő, hogy Trump füttyentésére az úgynevezett globális Dél vagy tucatnyi országa azonnal csatlakozott, miközben a BRICS három oszlopos tagja a fejét vakarja, és csupán óvatosan tiltakozik a potenciálisan az ENSZ szétverését célzó lépés miatt. Arról nem is beszélve, hogy itt aztán szó sincs multipolaritásról. Másokkal egyetemben a „globális Dél” országait Washington arra kéri, hogy hajoljanak meg a korábbi hegemón előtt, amely egyoldalúan határozza meg a szabályokat, sőt még egymilliárd dollárt is beszed az állandó tagságért.
„S a sort még folytathatnánk az Irán 2025-ös bombázására adott visszafogott válaszon át addig, hogy a BRICS soros elnöki tisztét betöltő Brazília képtelen volt egy közös állásfoglalás kialakítását elérni, mikor Trump 50 százalékos vámot vetett ki rá”
A fenti példák is mutatják, hogy az éppen a bővülés nehézségeivel is küzdő BRICS-et elbizonytalanította Amerika agresszív fellépése. Sőt, a BRICS-nek, mint a Nyugat egységes ellensúlyának a csendes megosztásába az India, Brazília és részben Kína felé nyitó kereskedelem politikával Európa is beszállt. A „globális Dél” ilyen helyzetben egyelőre nem tud igazi erőt felmutatni, Washington pedig jól használja ki a nem nyugati világon belüli gyengeségeket, érdekkülönbségeket, valamint azt, hogy sokan még mindig az Egyesült Államokkal kiépített viszonyrendszer tükrében határozzák meg önmagukat, és cselekednek. Az Egyesült Államok ellencsapása kissé megakasztotta a multipolárissá alakulását, így aztán 2025 nem a BRICS éve volt. A világrend átalakulása azonban visszafordíthatatlan, Trump visszatérése, és az amerikai hegemónia új realitásokhoz igazított legalább részleges megtartásának agresszív kísérlete pedig geopolitikai katalizátorként mégiscsak egyértelműsítette a Washingtontól független alternatívák kiépítésének elkerülhetetlenségét. Ahogy Trump politikája még az elkényelmesedett Európát is kezdi felébreszteni, úgy a „globális Délre” is csak inspirálóan hathat. Ez utóbbinak a motorja a BRICS, amelynek erősítenie kell a belső kohéziót és a bizalmat, az ütésálló képességet, egyszóval szintet kell lépnie, amelyben Trump protekcionizmusa és agresszív kereskedelmi politikája még a segítségére is lehet.
(A cikk eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg, itt olvasható.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
Tuco says:
“Moszkva… Washingtont ily módon érdekeltté téve téríthetné el az ukránokat és az európai fősodort esetleges forrófejű gondolataik megvalósításától.”
Milyen forrófejű gondolatokra gondol, Stier úr?
HandaBandy says:
Segítek: Oroszország katonai megregulázása (értsd alatta: elfoglalása). Vannak akik szerint ez igencsak Schnapsidee.
HandaBandy says:
Várható volt. Játszma. Egy húzás itt, egy húzás ott. Ez a multipolaritás elfogadása az USA részéről csupán egy verbális elterelés, ha akarom szemfényvesztés. Most kell a BRICS-nek magát tartalommal megtölteni ami a méreteit nézve sikerülni is fog. Az USA legföljebb késleltethet, akár hosszabb ideig is, de megakasztani már nem tud. A történelemben mindig is voltak sikeres kihívók, még technológiai értelemben is (Németország, Japán Dél-Korea, Kína), nem látom okát, hogy ez most ne így legyen.