Kezdőlap » x-demokrata » Mit vár a Stratfor Eurázsiában?
Eligazítás a Scorpion Fury NATO - hadgyakorlaton Romániában 2018. november 5 és 16-a között #moszkvater

Mit vár a Stratfor Eurázsiában?

A Stratfor szerint az Egyesült Államok fokozza a nyomást Moszkvára, az Európai Unió peremvidékén pedig mindkét oldalon megerősödik a katonai jelenlét

Eligazítás a Scorpion Fury NATO - hadgyakorlaton Romániában 2018. november 5 és 16-a között #moszkvater
Eligazítás a Scorpions Fury NATO – hadgyakorlaton Romániában 2018. november 5 és 16-a között
Forrás: NATO

Azzal, hogy felmondja a közepes és rövid hatótávolságú, szárazföldi indítású nukleáris eszközökről szóló megállapodást (INF), az Egyesült Államok fegyverkezési versenyt indít el, ami Európában különösen az EU peremvidékét érinti. Az INF megállapodás megszűnése veszélyezteti a többi fegyverzetkorlátozási megállapodást is, ám ez a hadászati támadó fegyverek korlátozásáról és csökkentéséről szóló START-III szerződés kérdésében nem vezet Washington és Moszkva között a teljes szakításhoz. Ezt vetíti előre a gyakran „árnyék CIA-nek” is nevezett amerikai biztonságpolitikai elemzőintézet, Stratfor az orosz-amerikai viszonyban.

„Az Európai Unió keleti határvidékén az idei évben megerősödik a katonai jelenlét”

Lengyelország, Románia és a balti államok további amerikai csapatok és rakéták fogadása mellett lobbiznak, s az intézet előrejelzése szerint nem telik bele egy év és meg is jelennek ezek a középes hatótávolságú rakéták. Folytatódnak Washington és Varsó között a tárgyalások az állandó amerikai bázis létesítéséről, ám 2019-ben ennek építése a Stratfor szerint aligha kezdődik meg.

Oroszország a kalinyingrádi körzetben, a Krímben és a Fekete-tengeren és a posztszovjet térség nyugati perifériáján erősíti a katonai jelenlétet. Így mindenek előtt Belaruszban, ahol a helyzet alakulásától függően akár légi bázist is nyithat. Éleződik az orosz-ukrán szembenállás az Azovi-tengeren, ahol mindkét fél egyre több erőt vonultat fel. Az Egyesült Államok közben fokozza az ukrán haderő modernizáláshoz nyújtott segítséget.

Az orosz hibrid hadviselés folytatódik. Moszkva az amerikai várakozások szerint minden területen aktívan igyekszik gyengíteni az Európai Unió és a NATO egységét. Az európai választásokon – különösen Magyarországon, Olaszországban és Franciaországban – támogatni fogja az elitellenes jobboldali pártokat. A Balkánon Oroszország Szerbiára, Macedóniára és Montenegróra koncentrál, és a dezinformációtól a gazdasági előnyök nyújtásáig széles taktikai skálán mozogva próbálja lassítani a térség euroatlanti integrációját. A legnagyobb sikerre az Európai Unióval a befolyásért folyó versenyben Moszkva a Stratfor szerint Moldovában számíthat, ahol a februári parlamenti választásokon az oroszbarát szocialisták törnek előre.

A Nyugat ezzel szemben fokozza a nyomást Oroszországra, és ezzel párhuzamosan koordináltan lép fel a kíber- és az információs térben. Az Egyesült Államok szigorítani fogja a szankciókat, amelyekkel a kereskedelem mellett tovább nehezíti az orosz bankok helyzetét. Az Európai Unió továbbra is megosztott marad e kérdésben, ám ha nem is szigorít tovább, fenntartja a korlátozásokat. A büntető intézkedések hatásainak a kivédésére Moszkva növeli valutatartalékait és a jóléti alapot, tovább diverzifikálja kereskedelmét, valamint fokozatosan csökkenti a függését a dollártól. Ezzel a texasi intézet véleménye szerint komolyabb gazdasági megrázkódtatások nélkül átvészelheti a 2019-es évet.

„Amerika közben Ukrajna vagy Grúzia támogatásának növelésével is fokozza a nyomást Oroszországra, s Moszkvának a hozzá közelebb álló országokban – Örményország vagy Üzbegisztán – is meg kell küzdenie befolyásának a fenntartásáért”

A türkmén gáz importjának felújításával Moszkva ugyanakkor nemcsak segít Asgabatnak az egyre mélyülő gazdasági gondok legalább felületi kezelésében, de ezzel egyúttal egyelőre keresztülhúzza a transzkaszpi vezetékről szőtt nyugati terveket. A feltartóztatás amerikai politikája mögé felsorakozó Azerbajdzsán és Irán között közben megnövekszik a feszültség. Ukrajnát egész évre lebénítja az elnök- majd a parlamenti választás, és ez ebből fakadó bizonytalanság az egész posztszovjet térségre kihat. Egyébként bárhogyan is alakul az erőátrendeződés Ukrajnán belül, az ország külpolitikájának nyugati irányultságán ez nem változtat.

A Stratfor felhívja a figyelmet arra is, hogy Oroszország rendkívül aktív marad továbbra is a globális porondon, és az Amerika központú világrendnek kesztyűt dobva mindent megtesz a Nyugat hegemóniájának a csökkentéséért. Ennek érdekében Oroszország és Kína tovább erősíti a stratégiai együttműködését, amelyet segít, hogy érdekeik nagyrészt egybeesnek. A kapcsolatok mindenek előtt gazdasági és energetikai téren válnak szorosabbá.  Peking különösen a Távol-Keleten növeli az elsősorban az infrastruktúrát érintő befektetéseket. A két ország erősíti a kapcsolatait a katonai együttműködés terén is. Moszkva és Peking az amerikai szankciók ellenére aktívak maradnak a fegyverkereskedelem terén, ahol egymással is versenyeznek.

Részben Peking ellensúlyozására Moszkva közeledik Tokióhoz is, azonban csak akkor várható a gazdasági kapcsolatok látványos felfutása, ha sikerül rendezni a Kuril-szigetek kérdését. Oroszország az amerikai szankciók ellenére politikai és gazdasági segítséget nyújt továbbra is Észak-Koreának, amellyel fenntartja befolyását a Koreai-félszigeten. A Közel-Keleten Moszkva – nyomást gyakorolva ezzel az Egyesült Államokra – elsősorban Szíriára és Iránra koncentrál.

A Stratfor elemzése kitér az orosz belső helyzetre is. Mint megállapítja, a népszerűtlen intézkedések, mint a nyugdíj korhatár és az ÁFA emelése fokozza az elégedetlenséget, lesznek is tiltakozások, ám ezek Vlagyimir Putyin hatalmát és rendszerét továbbra sem fenyegetik. A Kreml egyrészt meghúzza a csavarokat, másrészt a társadalom egyes rétegeinek engedményeket téve kifogja a szelet a vitorlából.

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.