„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
A Wagner-csoport tagjai az oroszországi Rosztov-na-Donuban 2023. június 24-én
Fotó:EUROPRESS/Roman ROMOKHOV/AFP
Beszédében Vlagyimir Putyin 1917 októberéhez hasonlította a történteket, de emlegették Prigozsin zendülése kapcsán az 1921-es kronstadti felkelést, vagy az 1991-es Mihail Gorbacsov elleni puccsot is. A történelmi események közül azonban talán leginkább az 1698-as sztrelec lázadáshoz hasonlítható, amikor az azovi hadjáratból hazatérő elégedetlen katonák lázadtak fel a rossz körülmények, a magas veszteségek, a hosszú szolgálati idő miatt. S hogy minek is nevezzük ezt a 22 órás, ponyvaregénybe illő történetet? Sokan puccsot emlegettek, de ez annál kevesebb volt, hiszen Prigozsinnak láthatóan nem volt sem társadalmi, sem pedig politikai támogatottsága. Sokkal inkább nevezhetjük katonai lázadásnak, zendülésnek, ám ha a tartalmát és a fellépés módját is figyelembe vesszük, akkor akár fegyveres zsarolásnak is. Prigozsinból előbújt az igazi énje. Az, amelyik rablásért és csalásért annak idején 13 évi börtönt kapott. De azt azért szögezzük le, hogy Jevgenyij Prigozsin ugyan egy ideje már láthatóan táplált politikai ambíciókat, és érezhetően beleélte magát az igazságosztó lovag szerepébe, nem tudta intelligensen feldolgozni a megnövekedett népszerűséget, a publicitást, elsődleges célja azonban ennek ellenére nem a hatalomátvétel volt.
A Wagner csoport vezetője ugyan egy ideje kitartóan követelte Szergej Sojgu védelmi miniszter és Valerij Geraszimov vezérkari főnök leváltását, de a hatalom megdöntéséről nem volt szó. Az események ugyan menet közben fejlődtek, de Prigozsin nem Putyint akarta megdönteni, hanem az igazi erejét adó Wagner csoportot megmenteni. A veszélyesen nagyra nőtt magánhadsereget ugyanis ki akarták csavarják a kezéből. Egy ideje már szűkítették az autonómiáját, igyekeztek levagdosni a magánhadsereg, ezzel az egyre önteltebb vezér szárnyait, július 1-jével viszont már légüres térbe került volna, ha nem írja alá a hadsereg alá betagozódást jelentő szerződést a védelmi minisztériummal. A Wagnertől a nyomaték kedvéért a lázadás előtti napokban megvonták az anyagi támogatást, így Prigozsin előre menekülve a zendüléssel akarta megzsarolni a hatalmat, és kialkudni jobb pozíciókat.
Logikus vagy kevésbé logikus összeesküvés elméletekben nem volt hiány az elmúlt napokban. Így például felmerült, hogy az oroszok el akarják terelni az ukránok és a Nyugat figyelmét. De ezt továbbgondolva felvetődött az is, hogy az oroszok csapdát állítottak, kiprovokálnak egy nem megfelelően előkészített ukrán támadást, amit aztán szétvernek. De felmerült az is, hogy valójában a két orosz titkosszolgálat, az FSZB és a GRU összecsapását láthattuk, míg egy következő, valamivel már életszerűbb verzió szerint a hatalom tudott az előkészületekről, és rávitték Prigozsint a jégre, ezzel érzelmileg eltávolítva a társadalomtól, megalapozták Prigozsin és a Wagner kiszorítását. Pedig csak arról volt szó, hogy Oroszország elszabadult. Ami első pillantásra nem tűnik logikusnak, vagy csak nem értjük, esetleg nem illik bele a világképünkbe, az még nem okvetlenül összeesküvés. Sokszor az egyszerű magyarázat a kézenfekvő. Hat helikoptert és egy repülőgépet, egy hidat, utakat – ez a veszteség több tízmilliárd forintnyi – még Oroszországban sem szoktak díszletként feláldozni azért, hogy megtévesszék mondjuk az ukránokat, kiugrasszák a nyulat a bokorból, vagy félreállítsanak egy minisztert. S akkor a presztízs veszteségről még nem is beszéltünk. Persze, vannak gyanús jelek, miért vonulhatott például akadálytalanul szinte Moszkváig 800 kilométert pár ezer wagneres, el kell fogadnunk a kevésbé hangzatos magyarázatot. Igen, mert így működik az orosz állam, lassan reagált a hatalom, ennek hiányában pedig a helyi kormányzók, katonai parancsnokok is csak kivártak, és nem léptek. Aztán amikor Putyin kiállt a közvélemény elé, felpörögtek a megakasztás előkészületei, de akkor meg azért volt a viszonylagos óvatosság, mert már folytak a tárgyalások, és a hatalom el akarta kerülni a nagyobbik rosszat, a vérfürdőt. Ez egy tényleg furcsa – olyan prigozsinos – zendülés volt, putyinos válasszal. Egy okos külvárosi zsivány a hatalom lassú reagálására apellálva a maga módján próbálta fegyveresen megzsarolni a hatalmat, a Kreml pedig most is óvatoskodott előbb az egyre inkább elszabadult hajóágyúként megnyilvánuló Prigozsin kiiktatásával, majd az “igazság menetének” megállításával. Mindkét esetben a közvélemény hangulatára, a háborús helyzetre figyelt, ezért durva kirohanások nélkül, úgymond elegánsan igyekezett kiszorítani Prigozsint. Ez valahol érthető, de hiba volt, ennek pedig a lassúsággal és a Prigozsin faktorral együtt ára van. Ahogy Moszkva Ukrajnában akarata ellenére belecsúszott egy háborúba, úgy most egy nem kívánt csetepatéba. Aztán ezt is megoldotta, és a háborút is meg fogja oldani valahogy. Egy biztos, az orosz hatalom nem egy kapkodó idegbetegre hasonlít.
Ha csak azt vesszük, hogy milyen kapcsolatai vannak a katonai hírszerzéshez – a háborúig biztosan az ellenőrzésük alatt állt –, akkor igen. Az FSZB-nek is jelentenie kellett, és állítólag jelentették is, hogy folyik az előkészület. Egyes értesülések szerint éppen ezért kellett Prigozsinnak idő előtt megindítania az akciót, ami alapvetően befolyásolta annak a sikerét. De erre az elmúlt két-három hónap történései alapján logikusan számíthatott a hatalom is, hiszen Prigozsin egyre inkább elszabadult a láncról. Kívülállóként mi még gondolhattuk, hogy ebben a kommunikációban van egyeztetés, de az érintettek meg tudták, hogy igen vagy nem. Ennek ellenére a Kreml alábecsülte Prigozsin erejét, és a saját korlátait sem igazán jól mérte fel. Tanulság, hogy kígyót melengetett a keblén, fölnevelt egy szörnyet, és amikor az már veszélyesen nagyra nőtt, túl nagy árat fizetett azért, hogy leszámoljon vele. No, és a történtek azt is megerősítették, hogy Putyin hatalmát jelenleg igazán jobbról, a háborúpártiak felől érheti fenyegetés. De ezzel az elnök is tisztában van.
Nagy eséllyel, azonban nem úgy tűnik, hogy a zendülés mögött a nyugati vagy az ukrán szolgálatok állnak. Ettől persze még Prigozsinnak akár kapcsolata is lehetett velük. A New York Times értesülése szerint a CIA két héttel a végrehajtása előtt értesült Jevgenyij Prigozsin menetelési tervéről, és tájékoztatta róla a Fehér Házat és a Kongresszust. Az amerikai lap azzal is magyarázza az értesülés eltitkolását mások elől, hogy nem akartak támogatást nyújtani Putyinnak Prigozsinnal szemben. A Wagner csoport vezetőjének tervét egyszerre tartották alaposnak és nyugtalanítónak. Nyugtalanítónak azért, mert nem voltak biztosak benne, hogy az orosz atomarzenál jó kezekbe kerülne.
Igen. Háborús helyzetben kockáztatta a hadsereg működését, az ország egységét, állami intézmény ellen tört. Ez jogi értelemben hazaárulás. De elárulta az őt felépítőket, így személyesen Putyint is. Mint ahogy a zsoldosait is, akik a tiszti karon kívül állítólag csak az utolsó pillanatban értesültek arról, mi a feladat. Belevitte őket egy zendülésbe, majd elárulta őket a kiegyezéssel. Természetesen az életüket ezzel megmentette. Ettől persze még Prigozsin és a Wagner szoledari vagy bahmuti helytállása, általában véve a magánhadsereg teljesítménye elismerésre méltó. Még akkor is, ha az állam nélkül ez elképzelhetetlen lett volna.
A legnagyobb vesztes Prigozsin, hiszen elveszítette a Wagnert, jó eséllyel a vagyona nagy részét, és Belaruszba száműzve lemondhat a politikai karierről. Cserébe életben marad. Egyelőre biztosan. Ikarosz szárnyalása véget ért. De veszített presztízséből Oroszország is, mint nagyhatalom, megmutatkoztak az állam működésének gyengeségei is. Bár igyekezett menteni a menthetőt, nem jött ki jól a történetből Putyin sem. Túl sokat vacillált, mikor mindenki rá várt, 12 órán át hallgatott, nem mutatott erőt, igaz, aztán jól korrigált, mentette a menthetőt, elkerülte a vérontást, és a kompromisszum is neki kedvez. Úgy tűnik, még a zendülés ideje alatt jól eldugott Sojgut és Geraszimovot sem áldozza be. Egyelőre legalábbis. Azért azt se felejtsük el, hogy célját, a Wagner lebontását, megregulázását elérte, de azért túlságosan nagy áron. A legnagyobb nyertes Lukasenko, akit ha már így helyzetbe hozott a szövetségese, akkor kihasználta a lehetőséget, és ismét megmutatta, hogy mire képes. A belarusz elnök ismét igazolta politikai tehetségét. Lukasenko mellett aktívan közvetített – egyes vélemények szerint a leghatékonyabban ő tudott Prigozsinra hatni – egyébként még a tulai kormányzó,a Szurovikin tábornok mellett egyik legnagyobb pártfogójának tartott Alekszej Gyumin is, akit jelenleg a média már a következő védelmi miniszterként emleget. De rá egyébként is figyelni kell, hiszen többek szerint ott van Putyin potenciális utódainak széles körében is. De nyert a káosz elkerülésével, és a történet gyors lezárulásával Oroszország, sőt Európa és még Ukrajna is. Prigozsin Oroszországa ugyanis aligha állna meg Kijev előtt.
Nem, és az ilyen jellegű zendülések általában nem ingatták meg az orosz birodalmat. Rámutattak ugyan a történtek a rendszer egyes gyengeségeire, a saját korlátaira, és a politikai átmenet várhatóan göröngyös útjára, ám minden hiba ellenére a politikai porondon jelenleg egyetlen ember van, méghozzá valós alternatíva nélkül, mégpedig Vlagyimir Putyin. Ráadásul ezek után azzal is tisztában lehet, hogy kitől mire számíthat ilyen kiélezett helyzetben. Ez a lecke az átmenet levezénylésekor még jól is jöhet. A 22 órás zendülés egyszerre mutatta meg orosz állam gyengeségét és erejét is. Így a szurkolók választhatnak, az éremnek melyik oldalát akarják látni. Azért a Prigozsinnak és a Wagnernek most lelkesen szurkolóknak – liberálisoknak és radikálisoknak – ajánlom, gondolkozzanak el azon, hogy kivel, kikkel kerültek egy platformra, és vannak-e még értekeik és elveik.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2024 - #moszkvater
Bestof szerint:
Artyemovszk bevétele óta hiányérzetem van. És érthetetlen módon az azóta megszólaló, véleményt formáló szakértők egyikétől sem hallottam ennek a hiányérzetnek a megfogalmazását. Pedig biztos vagyok abban, hogy ez a gondolat mindenkinél megjelent, de csak úgy, mint egy búvópatak, amely gondolat azonnal el is tűnt, hiszen ezernyi, ennél fontosabbnál tűnő szempont elnyomta az elemzők gondolatait.
Mi ez a hiányérzet? Vártam volna egy nyilvános gratulációt, kitüntetések átadását, nyilvános megjelenést az ország első számú vezetőjével, parolázást, azaz az óriási, véresen fájdalmas emberi teljesítmények nyilvánosság előtti elismerését. Nem történt meg… Miért?
Miért lett ennyire szűkmarkú Vlagyimir Putyin? Akit én egyébként nagyon nagyra tartok, Oroszország megmentőjeként tisztelek.
Azonban véleményem szerint most óriásit hibázott azzal, hogy elismerésre sem méltatta a Wagnert, mivel még előttünk van a Kramatorszk, Szlavjanszk városokkal jellemezhető 3. védelmi vonal felszámolása. És mindaz a harci tapasztalat, tettrekészség, amellyel a Wagner rendelkezik, annak hiánya az ott számszerűsíthető, felesleges emberi áldozatok formájában fog megjelenni. A Wagneresek egy bajban összecsiszolódott, semmi mással nem pótolható nehéz gyalogság, akik szemük villanásából is értik egymást. Egy ilyen összeszokott egység szétszedése, megszűntetése óriási hiba.
Értem én, hogy ordenáré módon nyilvánult meg időnként Prigozsin, és ez büntetésért kiáltana az élet normális oldalán, de ott, a háború borzalmában ezek az emberek, akik egyik pillanatban még legbensőbb magánéleti gondjaikat osztották meg bajtársaikkal – hiszen nem volt más, akinek a szerencsétlen elmondhatta volna- a következő órákban már kifordult belekkel, leszakadt végtagokkal, hófehérré vált arccal másodpercek alatt léptek ki az életből. Ezt normális lélekkel nem lehet megúszni. Amikor tehát Prigozsin felett ítélkezünk, mert magából kikelve gyalázta a feletteseit, lássuk egy kicsit azt a borzalmat is, amit nap mint nap ezek az emberek átéltek.
Nem tartom Prigozsint hazaárulónak, mint ahogyan Oroszországot sem agresszornak. Az a véleményem, hogy a nyilvános elismerés hiánya vezetett a hétvége történéseihez. Mivel különböző emberek vagyunk, az egyik ilyen helyzetben önmaga ellen fordul, és nyúl droghoz, alkoholhoz, a másik a külvilág ellen fordul. Habitusából fakadóan Prigozsin ez utóbbit választotta.
HandaBandy szerint:
Bár elkéstem a hozzászólással :-) :-) de mégis…. Számomra 3 kérdés nyitott csak:
Miért van / volt szükség a Wagnerre a különleges műveletben? Az ilyen magánhadseregek elsődleges feladata olyan mint az öreg
matrónáknak az “életerős és tettrekész fiatal férfiak a bizonyos órákra”. A lényeg, hogy minden relatív diszkréten és a háttérben
follyék. Értem alatta a főleg külföldi (Szíria, Afrika stb…) akciókat ahol ugyan a meghbízót kilétét lehet sejteni de mégsem állami
csoport végzi a, néha piszkos munkát. A nagy, deklarált háborús összetűzéseket ellenben a reguláris haderők szokták vívni.
Mi volt a Prigozsin esetében az utolsó csepp? A Wagner megszüntetése? Vagy ahogy Bestof írja a hűvös ignorancia a hatalom
részéről? Ha igen az mikor s miért lett kifundálva?
Ha egy menetoszlop több száz(!) kilométert süvít, akárcsak autópályán, néha tankolni …pardon, üzemanyagot vételezni is
kell. Ergó kellett lenni szüneteknek, erről viszont én nem tudok. Ezért gondolom, hogy Putyin nem késlekedett, csak kivárt.
Ki, hogyan reagál? Meddig tart a lelkesedés? Nem tudom, hogy a légi “támadásnál” kinek viszkedt jobban az újja a ravaszon.
Csak orosz beijesztés volt-e és a Wagner hetvenkedett azzal a kevés cuccal amilyük volt vagy egy valós légi offenzívát kellett
elhárítani? A magas veszteség miatt az elsőre tippelnék.
Végezetül mit súgtak és kinek a fülébe pontosan, hogy megszülessék az igencsak meglepő “Á, mégsem! Vissza a babaruhát,
meggondoltuk magunkat!”
A Wagner valós, katonai vezetőiről, ha úgy tetszik tiszti karáról sem sokat tudunk. Mindig Prigozsin szerepelt csak aki láthatóan
szűkösen fért bele az angyalbőrbe. A páncélmellényt meg a rohambilit még értem de a sok ívelt AK tárat a hasán… az nehezen
volt követhető.
Köszönöm a figyelmet.
Rác Gábor szerint:
Ha egy filmcímmel foglalhatnám össze a történéseket, egy amerikai film címét adnám: “Az eldobhatók”… Noha csak a cím azonos, de itt az a felvonás vége, hogy a “mór megtette a kötelességét, a mór mehet”…- látszólag… Mi az ami összeköti Putyint, Prigozsinnal? Mindketten mélyről jöttek, szó szerint utcagyerekek voltak. Mindketten elvégezték az egyetemet, és jól megértették egymást. Putyint nem zavarta Prigozsin börtönviselt múltja (mellesleg megjegyzem, hogy a “magas ejrópai értékeket képviselő” Eva Kailira és társaira is hasonló sors vár, ennek ellenére rezzenéstelen arccal visszatérthetett az EP-be…), mert tudta, hogy számíthat rá. Prigozsin viszont tudta, hogy mi a zsiványbecsület. Most is ennek megfelelően viselkedett, sőt!… Sokan joggal feltételezik, hogy mindez megrendezett komédia volt. Ha igen, akkor ez Prigozsin és Putyin közös projektje volt. Ebben az esetben viszont Prigozsin nem lehetett hazáruló, legfeljebb mímelte azt. Ezt igazolja a “zendülés” módja, és időtartama. A rosztovi beszélgetés hangneme is erre utal, hiszen azok a katonatisztek akikkel beszélt, a feljebbvalói voltak, ráadásul úgy üldögéltek ott, mintha csak egy csésze teára vártak volna… Prigozsin igazságait is nehéz vitatni, hiszen ő ott volt katonáival a fronton, és nem a most sürgősen odautazó “mór”, Sojgu… Az biztos, hogy neki, oka volt a Wagnert lejáratni, kivéreztetni úgy, hogy nem küld elégséges utánpótlást, lőszert. Különüsen a front legaktívabb részén… Mi ez, ha nem ha nem hazaárulás? A kérdést így is fel kell vetni. A Wagner nem egyszerűen zsoldossereg, akiknek egy része börtönből kikerült emberekből áll. Ezek a legborzalmasabb alkut kötötték. A halálba kellett menniük, azért, hogy 0.1% esélyt kapjanak az emberi életre, függetlenül attól, hogy mekkora bűnt követtek el. Hiszen ők sem kaptak több kiképzési időt azoknál az ukránoknál, akiket Zelenszkij soroztatott be… Mennyi lehetett ezeknek a túlélési esélye? Ezért is dühített fel Nógrádi György arcátlan becsmérlő kijelentése, ezekről az emberekről, miszerint ezek egy söpredék, a társadalom szemete… Ezek is emberek voltak, akik áldozatokká váltak, egy tisztességtelen alku következtében. “Az eldobhatók”… Putyin beszédéről annyit, hogy 1917-ben nem zavargások voltak, hanem egy népnek elege volt az értelmetlen háborúból, és a több évszázados elnyomásból. Ha Putyin ezt zavargásnak tekinti, akkor sürgősen vetesse le a vörös csillagot a Kreml tornyáról… Összegezve: Prigozsin tette, jogilag hazaárulás, amelyet más hazaárulások előztek meg, ő csak felfedte ezeket…
Bérces Zsolt szerint:
Tisztelt Rác Gábor!
Információhiánya miatt erősen téves következtetésekre jutott.
A Wagner sokat emlegetett lőszerhiányáról: Prigozsin maga nyilatkozta, hogy havonta 10 000 tonna lőszert kap – ” csak” havonta 10 000 tonna lőszert panaszkodta. Katonai szakértők ezt megpróbálták átszámolni, és arra jutottak, hogy ez azt jelenti, hogy a Wagner napi 6-7000 tüzérségi lövedéket lő ki. Összevetésül: a teljes ukrán tüzérség mostanában napi átlagban 6500 lövést ad le a frontvonal teljes hosszában. És az ukrán tüzérség eme teljesítményét a teljes NATO termelés felhasználásával tudja elérni (úgy, hogy a NATO-n kívüli Dél-Korea már az USA hadseregnek szállít, hogy az USA hadsereg a saját készletét Ukrajnába tudja küldeni – úgyhogy indirekt már Dél-Korea is besegít az ukrán tüzérséghez). Másként fogalmazva, Prigozsin a teljes NATO-termelésnek megfelelő támogatást kevesellte. Ennyit arról, hogy az Orosz Védelmi Minisztérium/Sojgu nem küld(ött) elégséges utánpótlást, lőszert nekik.
Eva Kailli a korrupciót illetően meg még tanonci címet sem érdemel ki Prigozsin mellett – a puccskísérlet napján a Wagner főhadiszállásán mintegy 4 milliárd rubelnyi készpénzt foglaltak le papírdobozokban. Ez a rubel/USD árfolyamot nézve 47,4 millió USD (kicsit kerekítve és a napi ingadozást leszámítva). Ha a Wagner-katonák szükségleteit próbálta volna ezzel a pénzzel kielégíteni, akkor nem papírdobozban tárolja, hanem bankszámlán tartja. Úgyhogy Prigozsin ezt a pénzt az Ön által valami miatt nagyra tartott Wagner-“zsoldos”-októl nyúlta le. Ennyit Prigozsin zsiványbecsületéről! (Az remélem az Ön számára is ismert, hogy a Wagner-t Prigozsin nem a saját vagyonát kockáztatva hozta létre, hanem az orosz titkosszolgálattól kapott pénzt, azt használta fel, közvetítőként. Prigozsin ráadásul csak a Wagner PR-arca volt, jó dumával — de a Wagner katonai szereplésébe már nem volt beleszólása, azt nem is ő irányította. Igaz, Prigozsin időnként megjelent a front mögött úgy 500 méterre vagy egy bánya mélyén, a PR részeként zászlót lengetni….)
HandaBandy szerint:
Tisztelt Bérces Zsolt!
“Ha a Wagner-katonák szükségleteit próbálta volna ezzel a pénzzel kielégíteni, akkor nem papírdobozban tárolja, hanem
bankszámlán tartja.”
Az állítás nem következik a magyarázatból véleményem szerint. Ha a P. magáningalanjain, szétszórva találták volna meg a
pénzt akkor lehet. Így nem. A pénz gondolom az orosz államtól, a hadseregtől jött, akkor annak banki nyoma maradt. Ha volt
esetleg arra utaló nyom (följelentés, örökösök reklamációja stb.), hogy a pénz “elveszett” akkor reális amit állít, így viszont vagy
én vagyok alulinformált, ami ugye bőven lehet, vagy csak egy kopasz tény, hogy a pénz fizikailag hol parkolt. Amúgy sok ok miatt
nem szokatlan, hogy zsoldot cash fizetnek ki. Oroszországban meg pláne. Nem digitális 100%-ban ott a világ. Ha meg nem fizette
ki az embereit akkor a jövőben nem az FSZB-től kell tartania leginkább.
Wagner alapítás. Dörzsölt vállalkozó nagy projektek esetében sohasem a saját pénzét kockáztatja 100%-ban de azért jó lenne látni
az alapítódokumentumokat, persze tudom, hogy ezt nem fogjuk soha. Addíg meg messziröl jött ember esete forog fenn.
Stier Gábor szerint:
Tökéletes!
csakafidesz szerint:
Kedves Rác Gábor!
Szép ez a régi tankönyvekből vett mondat: “1917-ben nem zavargások voltak, hanem egy népnek elege volt az értelmetlen háborúból, és a több évszázados elnyomásból.”
Kezdjük azzal a nyers igazsággal, hogy 1917-ben tényleg csak lokális zavargások voltak, és Lenin Kerenszkij megpuccsolásával jutott hatalomra. Mint minden “forradalom” a történelem folyamán, ez is felülről volt vezérelve, és a nép, az istenadta nép pedig jámboran bámulta a véres színjátékot. Oroszországban 1917-ben a tömegek teljesen hiányoztak a bolsevik “vezetők” mögül. Az ország belsejében arról sem tudtak az emberek, hogy a “cár atyuskát” elmozdították a trónjáról.
HandaBandy szerint:
A történelemnek van humora. Egy zsidó származású, önjelölt nagyhatalmú sündisznócska és Wagner…
A lényegi kérdés számomra továbbra is az, hogy mikor volt az a pillanat, gondolom jóval a cirkusz előtt,
amikor eldőlt, hogy a Wagner/Prigozsin vonulatot szétdarabolják. Arról azért még bőven hallgat a fáma.
Az, hogy egy hadúr időnként pestiesen mondva “beszólogat” a katonai vezetésnek (amiben sokszor igaza
is volt) még nem teszi őt pártütővé. Attól még lehet egy barát a maga politikailag butácska/nyers módján.
Késő bánat, eb gondolat, az előadásnak vége és ez a lényeg. Next, please! Csak a halott pilóták az igazi
fájdalmas veszteség. Egy profi megveti a pazarlást. Prigozsin nem volt profi. Egy szürke albérletben fog
meghalni az ismeretlenségben, sok-sok év után .
M.I. szerint:
Maga került egy platformra Prigozsinnal, amikor még hűséges volt és nem Moszkvát hanem Bahmutot ostromolta akkor bizony egy platformon voltak.
Nyugaton viszont senki nem került egy platformra vele. Örülnek, hogy Putyin ellen fordult, de ettől még nincsenek egy platformon. Úgy tekintenek rájuk mint két gyilkos bűnözőre akik eddig együtt terrorizálták a környék lakosságát és most egymás ellen fordultak. Nem álltak egyikük mellé sem, azért szurkoltak, hogy öljék meg egymást mert akkor egyikük sem tud ártani többet.
Aki mellettük állt az maga volt, magának kéne elgondoljodni, hogy milyen értékei és elvei vannak.
HandaBandy szerint:
Szokás szerint nagy butaságok hagyják el a billenytyűzetét, kedves SzintetikusÉrtelem. Ki az a “Maga”?
Egymés megölése… nos ennek a lehetősége egy tized másodpercig sem állt fenn. A többi szövege meg
csak a szokásos retorikai demagógia.
Nem volt itt semmi dupla fenekű trükk! P.-t még értem, mert egy sértett, szimpla utcagyerekként éli a teljes
életét ennek minden korlátjával ill. korlátlanságával. A A W. tiszti karán viszont igencsak csodálkozom.
Stier Gábor szerint:
Hűha! Persze, hogy szó sem volt itt hajrá Prigozsinról, meg korábban a neonáci Azovot sem szeretgették… Ejnye, ejnye, kínos, mi? Az meg milyen duma, hogy öljék meg egymást. Erőszakra buzdítani? Ejnye, ejnye!
M.I. szerint:
Hiába próbálják most rálőcsölni a Prigozsinjukat a nyugatra, attól ő még a maguk Prigozsinja marad. Nyugaton ő továbbra is szankció alatt marad és ha beteszi ide a lábát akkor letartóztatják és Hágába viszik.
Igen, örülnek ha rongálja Putyin rezsimjét, de ettől még nem álltak mellé, ettől ő még ellenség marad. Az a legjobb ha két ellenség egymásnak esik.
Prigozsin továbbra is a maguk Prigozsinja, csak már nem az engedelmes vérebük, hanem a roskadozó rezsimjük veszett kutyája.
Stier Gábor szerint:
Tisztelt Névtelen olvasó!
A gyűlölet beszél Önből, de ez nem érdekel. Az viszont igen, hogy minket és az olvasók jelentős részét felsőbbrendűen leoroszozza. Meghallgattam, de erre tovább nem vagyok kíváncsi. Olvasson minket, aztán beszélje meg a véleményét a barátaival, de ne minket zaklasson.
LÁSZLÓ LAJOS GYULA szerint:
A ,, NÉVTELEN OLVASÓ ,, stilusára gondoltam. Ha jól emlékszem a Példabeszédekben emliti az Irás, hogy a gyűlölködő önmagának hizeleg, ,, ha bűnét elkövetheti ha gyűlölködhetik. ,,
LÁSZLÓ LAJOS GYULA szerint:
IGEN. EZ A STILUS, EZ A HANG, MÉLTATLAN A LAP SZINVONALÁHOZ.
Stier Gábor szerint:
Pontosan mire gondol?
csakafidesz szerint:
Tegyünk fel egy meg nem válaszolt kérdést. Prigozsin jelenleg él-e még, vagy már eltüntették valahol? (Én nem mernék fogadni arra, hogy megéli a hónap végét..)
zz szerint:
Az utolsó gondolat(ok) igazán fontosak lennének a ma világban, meggyőződésem, hogy a liberálisoknak nevezett emberek manapság már nem gondolkoznak. Ezt nem bántásból írom, egyszerűen életellenes, elvtelen filozófiájuk erre enged következtetni…
hufi szerint:
Utánanéztem a vikipédián, hogy ki ez a Prigozsin. Azt azért tudni kell, a vikipédia nem az egyensúly bajnoka, ennek ellenére közölték, származása révén zsidó.
Nagyon találó az a mondás, hogy van nagyon okos, és nagyon buta zsidó.
csakafidesz szerint:
Tudod kérlek elmúltak hál’Istennek azok az idők (1944) amikor a férfiakat a kapualjba terelték és ki kellett nyitni a nadrágjukat. Az a kérdés, hogy Prigozsin zsidó, vagy nem zsidó ebben a vonatkozásban teljesen érdektelen. Amúgy Czeizel is okkal kapott hideget-meleget mikor előjött egy olyan szöveggel, hogy a zsidó vagy zseninek születik, vagy nagyon butának. Az antiszemitizmust hagyjuk el, elég primitív dolog.
hufi szerint:
Nos, akkor a Jakobinusok, Kun Béla terrorlegényei szintén elhanyagolhatók?
Most akkor a történelemmel van gond, át lesz írva?