Mire törekszik Andrej Babiš?

Politika

2019. ápr. 11.

Vendegoldal

MEGOSZTÁS

Médiapartnerünk, a cseh konzervatív Lidové noviny cikke a #moszkvatéren Babiš álmáról

Andrej Babiš
Fotó:EUROPRESS/AFP/Michal Cizek

Andrej Babiš 1989 után választhatott, hogy valamilyen külkereskedelmi vállalat alkalmazottja lesz, vagy a saját lábára áll. Az utóbbi mellett döntött. Másoktól eltérően legálisan építette fel a birodalmát a Klaus-, Zeman- és más kormányok által alkotott jogszabályok szerint, írja Václav Makrlík.

Az átlagos cseh kisember ezzel megelégedett volna. A kisszerűsége és a földhözragadtsága miatt ugyanis nem tudja megérteni, miért száll be egy ilyen ember a politikába, miért nem élvezi az életet egy medencés luxusvillában a Földközi-tenger partján, vagy utazgat egy jachton a görög szigetek között. „Néha azt mondom, hogy milliárdosnak lenni valójában elég unalmas. Nem az, egyáltalán nem az!” Ez a marketingszlogen, amellyel az egyik fogadóiroda tv-reklámjában találkozhatunk, jól leírja Andrej Babiš helyzetét.

Kihívás

Andrej Babiš olyan ember, akik a cseh kisemberektől eltérően (beleértve az olyan politikusokat, mint Miroslav Kalousek, Miroslava Němcová vagy Karel Schwarzenberg) szereti azt, amire az angol a challenge – kihívás szót használja. A Csehszlovákiában egyedülálló Gazdasági Főiskola külkereskedelmi szakán végzett (ahol többek között Václav Klaus, Livia Klausová és Miloš Zeman is tanult), és a karrierjét egy külkereskedelmi állami vállalkozás alkalmazottjaként kezdte. Ott tanult meg angolul, németül és franciául tárgyalni üzletemberekkel.

Az 1989-es rendszerváltást követően válaszút elé került. Valamilyen külkereskedelmi vállalat alkalmazottja lesz, vagy – ahogy mondás tartja – a saját lábára áll. Az utóbbi mellett döntött. Másoktól eltérően, akik ezt az utat választották, ő legálisan építette fel a birodalmát a Klaus-, Zeman- és más kormányok által alkotott jogszabályok szerint.

„Ráadásul Csehországban maradt, másoktól eltérően fizette az adót, és nem azért vásárolt fel vállalatokat, hogy azokat megszüntesse, és kiárusítsa a termelőeszközeiket, hanem azért, hogy újjáélessze őket, ezzel magának hasznot, emberek ezreinek pedig munkahelyet biztosítva a kapitalista gazdaság új, sokszor kemény körülményei között, amihez még nem voltak hozzászokva. Kapitalista vállalkozó egy kapitalista gazdaságban”

Szaharába hordanánk a homokot, ha megemlítenénk a cseh állampolgárok 40 éves munkájából és adójából összegyűlt állami vagyon óriási mértékű szétlopását, kiaknázását és ezzel gyakran összefüggő megsemmisülését. Ha létezne akár egyetlen arra mutató bizonyíték Babišsal szemben, hogy részt vett ebben a meredek privatizációban, arról biztosan tudnánk. A közgazdász és az üzletember kreatív mentalitása számára egy ilyen politikai és gazdasági helyzet elviselhetetlen lenne, és a vállalatbirodalmának felépítésekor szerzett tapasztalatának köszönhetően tudta, hogy csak akkor változtathatja meg azt, ha beszáll a politikába.

Vállalkozás, család, község és ország

Mikor megtette az első lépést ebbe az irányba, azonnal megvádolták a cseh államvédelmi hatósággal való együttműködéssel, amit határozottan visszautasított. Bár már a kezdetekkor bebizonyosodott, hogy semmilyen formában nem működött együtt az államvédelmi hatósággal, a politikai ellenfelei csírájában elfojtották a politikai karrierjét. Babiš racionális gondolkodású üzletember. Gazdasági tanulmányai, amelyeket annak idején még marxista szellemben folytatott, meggyőzték őt arról, hogy az emberi társadalom négy alappilléren nyugszik: a család, a közösség, a vállalkozás és az ország.

A termelőcégek szervezetében és rendszerében való részvételének köszönhetően felismerte, hogy ha egy termelőcég szeretne racionálisan, eladósodás és annak következményei nélkül működni, fenn kell tartani a kiadások és bevételek, illetve a termelés (előállítási költségek) és a termékek után szerzett haszon közti egyensúlyt. Nincs ez másként a család, a közösség vagy az állam esetében sem.

Próbáljuk csak elmagyarázni a gazdaság ezen alapelveit olyan embereknek, akik a költségvetést, azaz a vállalkozás pénzügyi tervét összekeverik az eredmény kimutatással, amely a gazdálkodás és a pénzügyek tényleges állapotáról számol be az adott időszakban. És épp ilyen emberek hozták politikájukkal a cseh gazdaságot és államot abba az állapotba, amelyből az utóbbi időben csak nehézkesen tud kikerülni.

Dilettáns privatizáció

„A mai cseh gazdaság, állam és társadalom legnagyobb problémája az ország kapitalista fejlődésének kezdetén keresendő”

Akkoriban a Klaus elnököt körülvevő politikusok nem adtak teret a privatizációnak és a nyereséges vállalkozásoknak. Sem azoknak, amelyeknek gyakorlatilag semmilyen marketingre nem volt szükségük a termékeik eladásához, mivel azokra minden helyzetben szükség volt. Valószínűleg ezektől a közgazdászoktól származik a jelszó: „Ha már szét kell lopni, csak miután privatizálták!”

Így lett privatizálva a sör- és az alkoholgyártás (beleértve az olyan globális márkákat, mint a Pilsner Urquell és a Becherovka), a dohánytermékek, a Tatra teherautók, a Zetor traktorok, számos gépgyártó cég, a vízgazdálkodás (a vízforrások), a bányászat (beleértve a szénbányászatot), valamint az üzemanyag- és tüzelőolaj-vásárlás.

A legrosszabb az volt, hogy a cseh tőkehiány miatt külföldi jelentkezők privatizáltak anélkül, hogy a híres első cseh köztársaságbeli Jaroslav Preiss bankárt, a Živnostenská banka igazgatóját követve kitartottak volna az egységesítés mellett. Ha a külföldi érdeklődő termelési kapacitást akart birtokolni és termelni akart a cseh állam területén, illetve kihasználni annak infrastruktúráját, a cégének Csehországban kellett székhellyel és számlával rendelkeznie.

„Ma az osztalékok által évente körülbelül 400 milliárd korona szivárog el Csehországból. A további veszteségeket az okozza, hogy a külföldi tulajdonú vállalatok a társasági adót a vállalat székhelyének országában (azaz külföldön) vallják be, ami gyakran egy adóparadicsom”

E pénz hiánya aztán az állami költségvetésben mutatkozik meg, amelyből többek között a nyugdíjakat fizetik. Ha ehhez hozzávesszük a kis- és középvállalkozások közelmúltig lehetséges adócsalásait, amelyeket az eladások elektronikus nyilvántartásának sikerült valamelyest megszüntetnie, és amelyek ellen a Babiš-kormány további adóintézkedéseket tervez, világos, miért van eladósodva az állam és számos önkormányzat.

Hozzáadott érték

Az adók és járulékok a hozzáadott érték, többletérték vagy nyereség részét képezik. Tulajdonképpen mindegy, minek nevezzük. A mainstream közgazdászok (például Lukáš Kovanda) azt akarják elhitetni velünk, hogy a cseh munkavállaló produktivitása alacsonyabb, mint a német vagy más nyugat-európai dolgozóé. Szerintük a csehek lusták és rosszabb képességekkel rendelkeznek. Ez ostobaság.

„Ma a cseh vállalatokban végzett munka szervezettségét és produktivitását a német gyakorlathoz hasonlóan időelemzésekkel mérik, mint például a Škoda autók gyártása esetén. A gyártási idő és az anyagköltségek tekintetében a BMW-k vagy a Mercedesek összehasonlíthatók a Škodákkal, különben a német Volkswagen számára nem lenne vonzó a csehországi gyártás. A nagyobb hozzáadott értéket, illetve nyereséget a német járművek a márkák piacán elfoglalt pozíciójuknak köszönhetően érik el. Ez egykor a cseheknek is megvolt, de a kommunizmus 40 éve alatt a kormányok beavatkozása a gazdaság struktúrájába megfosztotta őket tőle”

A Jawa, ČZ vagy az Ogar motorkerékpárok sikeres gyártása befejeződött, mikor Japán elkezdett motorkerékpárokat készíteni. A kétütemű motorral és bogár karosszériával rendelkező Minor személygépkocsi gyártása akkor szűnt meg, mikor a német autógyártás romokban hevert. Megszűnt az egyedülálló ČZ scooter gyártása, a nyitott végű fonógépek licenszét eladták Japánnak, ahogyan a mesterséges lencsék gyártását is. Tovább lehetne sorolni a cseh ipar és szellem további termékeit, amelyek a maguk idejében nagy hozzáadott értéket biztosítottak az országnak.

Helyrehozatal és mártírság

Babiš magánvállalkozó és milliárdos úgy döntött, helyrehozza a cseh gazdaságot, társadalmat és államot. A nem túlzottan szimpatikus megjelenése ellenére Miloš Zeman elnökhöz hasonlóan kellő karizmával, és elsősorban jövőképpel rendelkezik. Ezt a Miről álmodom, ha véletlenül elalszom című könyvében foglalta össze. Víziója nem teljes, egy sor hibát találni benne, de egyértelműen kiderül belőle, hogy szeretné eljuttatni Csehországot az Európai Unió, és ezáltal a világ legfejlettebb államainak szintjére. Ezt a belátható jövőben, 17 éven belül szeretné elérni.

„A cseh kisemberek sokáig azt hányták a szemére, hogy a politikában nincs semmilyen jövőképe. Komikus módon ezt sokszor olyan politikusok állították, akik majdnem 30 éve mozogtak a politikában, de soha nem volt semmilyen víziójuk”

Máskülönben nem követhették volna el azokat a politikai, gazdasági és társadalmi baklövéseket, amelyeket említettem. „Ha már világítani nem tudok, legalább nem árnyékolok“ – e bölcs szavak az egyik Shakespeare-dráma szereplőjétől hangzanak el, aki ezek szerint is jár el. Nem így a kisember mentalitású cseh politikusok, akik semmit nem tudnak a gazdaságról, a vállalkozásmenedzsmentről vagy az üzletről.

Ha Babiš nem lett volna meggyőződve arról, hogy képes megvalósítani a cseh államról alkotott jövőképét, soha nem lett volna képes elviselni a személyét és a családját ért mocskolódást és válogatás nélküli támadásokat. Nem ismerek más olyan történelmi személyiséget (kivéve talán Jézust és a vallási vértanúkat), aki az igaza bizonyításához vezető úton ennyi aljasságot, rúgást, vulgáris sértést és sárdobálást tűrt volna el az ellenfeleitől.

Az, amit az ellenzéki, úgynevezett demokratikus oldal a mainstream médián keresztül közvetít és bemutat, tulajdonképpen Andrej Babiš politikai és társadalmi meglincselése. Amint egy vád értelmetlennek vagy hamisnak bizonyul – mégpedig a cseh törvényhozás szerint –, az ellenzéki politika és annak ügynökségei által irányított média azonnal előhozakodik egy másikkal.

Hihetetlen akaraterő

A Kalózpárt, a Transparency International és a TOP 09 képviselői Brüsszelhez fordulnak, hogy szembe állítsák a cseh törvényhozással az uniós jogot, mint a cseh jognál feljebbvalót. A Přemysl-ház tagjaira emlékeztetnek, akik a herceg- vagy királyválasztáson elszenvedett vereségüket követően az akkori integrációs nagyhatalomhoz, a Német-Római Birodalomhoz vagy a német királyhoz fordultak segítségért, hogy megvalósíthassák nagyhatalmi törekvéseiket. Habozás nélkül elárulták a cseh érdekeket, Csehországra hűbérbirtokként tekintettek, és vazallusi kötelékbe léptek. A csehek erre az embertípusra egyértelmű jelzőt használtak és használnak.

„Babišnak hihetetlen akaraterővel kell rendelkeznie, hogy megvalósítsa álmát. Bárki más az ő helyzetében már feladta volna, és elment volna melegebb éghajlatra élvezni az életet. Babiš harcol. Megéri ez ennek a szlovák származású politikusnak? A választási eredményekből ítélve igen”

Szomorú, hogy a cseh politikai palettán nem találunk hozzá hasonló képességű embert. És mikor egy ilyen megjelenik, azonnal a cseh kisemberek célpontjává válik, akik nem tudják elviselni az olyan intelligens egyéniségeket, mint Babiš, Zeman vagy Jiří Ovčáček.

A cseh politikába a kezdetektől fogva elsősorban arrogáns, önző és szemtelen, demagóg gondolkodású egyének léptek be, akik ellenségként tekintettek mindenkire, aki máshogy gondolkodott, vagy megpróbálta megakadályozni, hogy az állami költségvetés az ő zsebükbe vándoroljon. Jelmondatuk a Klaus-féle „mindenki magáról gondoskodjon” volt. Az állam és a társadalom soha nem érdekelte őket. Az államra kizárólag a saját meggazdagodásuk forrásaként tekintettek.