„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
Mateusz Morawiecki és Andrej Babis
Fotó:EUROPRESS/Michal Cizek/AFP
Varsó és Prága kapcsolatait a lengyel turówi bánya bezárása körüli vita hűtötte le. Lengyelország és a Cseh Köztársaság határán található lignitbánya a csehek szerint fenyegeti a régió ökológiáját. A szóban forgó bányát nemrégiben bővítették, amit a csehek erősen sérelmeztek, mert szerintük a kitermelés veszélyezteti a környék településeinek ivóvizét, elapaszthatja a régió víztartalékait, növelheti a zajterhelést és a légszennyezést. A csehek számára az utolsó csepp volt a pohárban, hogy Lengyelország először 2026-ig, majd 2044-ig meghosszabbította a bánya működési engedélyét. A cseh kormány az Európai Unió Bíróságán (ECJ) beperelte Lengyelországot, amelyet a lengyelek elvesztettek.
„A luxembourgi határozat alapján a bányát be kellene zárniuk. Az EJC emellett további napi 500 ezer eurós (178 millió forint) bírságot szabott ki Varsóra a turówi bánya működésének fenntartása miatt. Lengyelország erre válaszul de facto felfüggesztette a legmagasabb szintű együttműködést a visegrádi csoportban”
A lengyel kormány egyelőre nem enged, a bányát nem zárják be. A lengyelek azzal érvelnek, hogy ez veszélyeztetné az ország energiabiztonságát, a bányára épülő erőmű leállása áramszüneteket okozna a környéken, nem lenne fűtés számos településen, és rengeteg ember elvesztené a munkáját. A turówi lignitbánya látja ugyanis el alapanyaggal a szomszédos, három paksi blokkal egyenértékű, az összes lengyel energiaszükséglet 7 százalékát fedező 1,5 gigawatt teljesítményű hőerőművet. Lengyelország energiaszektora egyébként 80 százalékban a szénre alapozódik, a kormány azonban az EU klímavédelmi politikájával összhangban vállalta, hogy az utolsó bányát is bezárja 2049-ig.
„Közben szeptember 30-án eredménytelenül zárult a bánya ügyében folyó miniszteri szintű cseh-lengyel egyeztetések 17. fordulója is”
A lengyel fél konkrét összeget ajánlott a Liberec környékén élők számára, és környezetvédelmi tekintetben garantálná a régió biztonságát. A lengyel fél által felajánlott összegből modernizálnák és bővítenék a régió vízellátásának infrastruktúráját, és szigorítanák a bánya káros anyag kibocsátásának és a talajvíz minőségének ellenőrzését. A cseh fél azonban ezt az ajánlatot nem tartotta elégségesnek. A tárgyalások folytaódnak, a lengyelek pedig addig is fizetnek. „Sajnáljuk, hogy Lengyelország politikai kérdésnek tekinti a turówi kérdést. A visegrádi csoport történetében a szomszédok között mindig felmerülő határproblémák soha nem akadályozták a regionális együttműködést. A Turów körüli vitát szakértőknek kell technikai szinten rendezniük. Itt gyors előrelépést tehetünk” – mondta Aleš Hmelář, cseh külügyminiszter-helyettes.
„Összefoglaló cikkében a Rzeczpospolita több vitás kérdésre is rámutat a visegrádi csoporton belül”
A csehek például nem örülnek annak, hogy a lengyelek szorosabban együttműködnek a magyarokkal, pedig Prága komolyabb gazdasági partnere Varsónak, mint Budapest. Csehország azt is ellenzi, hogy a visegrádiak konfrontálódjanak Németországgal. Ugyanakkor a lengyeleknek az szúrja a szemét, hogy Orbán Viktor szorosan együttműködik Oroszországgal. Ezzel szemben Orbánnak nagyon fontos a V4, hiszen a brüsszeli lobbizásban az ország csoport jelentős súlyt kölcsönözhet számára.
„Úgy tűnik, hogy a cseh-lengyel viszály egyelőre feloldhatatlan, és ha visszatekintünk a két állam múltjára, akkor nem is példa nélküli”
Mióta az I. világháborút követően a két állam visszanyerte a szuverenitását, többször is összekülönböztek. Rögtön a megalakulásuk után, már 1919-ben konfliktusba keverednek a Tescheni-hercegségért, valamint Árva és Szepes vármegye északi részeiért. Csehszlovákia és Lengyelország határán, Cieszyn/Těšín/Teschen hovatartozása kérdésének eldöntésért vívott úgynevezett hét napos háborúban a források szerint mindkét oldalon 50-100 katona lelte halálát, a fogságba esett és eltűnt lengyelek száma pedig meghaladta az 1500 főt.
„Érdekesség, hogy Nagy-Magyarország felosztásából nemcsak az utódállamok, hanem a „jóbarát” lengyelek is kivették a részüket. Mivel 1918/19 fordulóján a magyar államhatalom a Felvidéken gyakorlatilag megszűnt, az egykoron Lengyel Királyság részére elzálogosított szepességi és a részben lengyelek lakta Árva vármegyei területekért a csehek és lengyelek estek egymásnak”
A szórványos harcok lezárultával a felek 1920. július 28-án, másfél hónappal a trianoni szerződés után – az antant erők hangsúlyos fellépése következtében – a belgiumi Spa városában írták alá a csehszlovák-lengyel határegyezményt. Ennek értelmében összességében 584 négyzetkilométernyi magyar terület és körülbelül 25 ezer főnyi lakosság került át Lengyelországhoz. A lengyelek megkaptak 13 települést Szepes vármegyéből, és a szepesófalvi járás területének felét. Árva vármegye egyik járásából ugyancsak kaptak 13 települést, és 389 négyzetkilométer területet. Míg a szepességi területen 0,1 százalékot sem érte el, az árvai falvakban a lengyelek aránya az 1910-es népszámlálás alapján mindenhol meghaladta a 90 százalékot.
„A szilézia lengyel-cseh csetepatét is az antant beavatkozása zárta le – nem volt ugyanis érdekük, hogy az egyébként máshol is határháborúkat vívó két támogatottjuk még egymással is hadat viseljen”
Ez akadályozta volna a szovjetek visszaszorítását, és a németekkel szembeni francia-angol törekvéseiket. Az 1919. január 30-án véget érő rövid (mindössze 7 napos) határháborút követően a csehek visszavonultak az eredetileg követelt terület határvonalára. A végleges határvonal a tescheni Sziléziában nagyjából a fegyverszüneti vonalat követte. Tehát cseh kézbe került az iparvidék java, az Oderberg-Jablonka vasútvonal, illetve mintegy 140 ezer lengyel ajkú lakos. Cserébe Lengyelország megkapta a fentebb említett árvai és szepességi falvakat. Az új határvonal egy szakaszon az Olza folyó lett, kettévágva a településeket, köztük Teschent, és a város villamos vonalát is. Így létrejött Český Těšín (németül: Teschen, lengyelül: Czeski Cieszyn, magyarul: Tessény) a cseh és az Olše folyó lengyel oldalán Cieszyn. Ahogy nálunk is megtörtént Sátoraljaújhely/ Slovenské Nové Mesto és Komárom/Komárno esetében.
„Mivel a lengyelek elégedetlenek voltak az antant döntésével, 1938-ban a németekkel kiegyezve ők is részesültek Csehszlovákia felosztásából”
A legutóbbi időszak is hozott – néha komikus – összezördüléseket. Ilyen volt a pár éve zajló „sütiháború”, ekkor az is felmerült, hogy minőségi kifogásokra hivatkozva be akarták tiltani bizonyos lengyel élelmiszerek értékesítését Csehországban.
A 2021-es év jubileumi a V4 életében, mivel idén február 15-én volt az együttműködés aláírásának harmincéves évfordulója. Bár elvi alapon továbbra is rendkívül fontos a V4 tagállamoknak a transzatlanti kapcsolatok fejlesztése, vagy éppen az együttműködés a Három Tenger Kezdeményezés országaival, de még inkább a közös lobbizás Brüsszelben, a közös V4-es külpolitika mégis számtalan akadályba ütközik. A közös fellépést így aztán egyáltalán nem segíti, hogy a lengyelek részéről még az is felmerült, hogy felfüggesztik a részvételüket a visegrádi együttműködésben.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2024 - #moszkvater
