//Mire megy a győzelemmel Sandu?
Maia Sandu leadja szavazatát a moldáv parlamenti választásokon Chisinauban 2021. július 11-én #moszkvater

Mire megy a győzelemmel Sandu?

MEGOSZTÁS

Eljött az igazság pillanata. Az egyik politikai erő, adott esetben a nyugatos, abszolút többséget szerzett a Moldovában. A minden áron kierőszakolt választásokon ez a győzelem így méltán történelminek nevezhető, és jó eséllyel az ország erőteljes nyugati fordulatát hozza magával. No, és ezen kívül fájdalmas neoliberális reformokat.

Maia Sandu leadja szavazatát a moldáv parlamenti választásokon Chisinauban 2021. július 11-én #moszkvater
Maia Sandu leadja szavazatát a moldáv parlamenti választásokon Chisinauban 2021. július 11-én
Fotó:EUROPRESS/Sergei GAPON/AFP

Mindenki azt várta, hogy jön Sandu. No, most itt van a törékenynek látszó, egyébként nagyon is harcias, az életét a politikai karrierre tevő Maia. A törékeny hölgy, akinek a külsője mögött kemény lélek lakozik. Nem törődve semmivel, a világban próbált szerencsét, és kiváló elméjével hamar otthont talált a Világbanknál. Kiváló kiképzés! Minden arra predesztinálta, hogy előbb-utóbb vezető legyen. Lett is, ismerjük be, Modova kicsi ország. Először még csak miniszter – mindegy, milyen kormányban – majd pártelnök, végül a nagyhatalmak akaratából kormányfő.

„Aztán megbukott, de ez egyenes út az elnökségig. Főképp úgy, ha mind az uniós, mind pedig az amerikai nagykövet ezen dolgozik”

Haladnak az események, az alkotmánybíróság összevissza dönt, felrúgja az alaptörvényt, és máris jöhetnek az új választások. Ahogy Sandu ígérte. Egy parlamenti berendezkedésű köztársaságban ugyanis a teljes hatalomhoz meg kell szerezni a törvényhozás többségét is. No, ez sikerült. Ilyen ellenféllel szemben nem is volt nehéz . Hiszen, az ellenzék vezére az undorító korrupció egyik megtestesítője. De csak az egyik. Hányan vannak még!

Erre épített az eddigi bulikban azért, ha nem is olyan mélyen, de benne levő, ám a megújulást hirdető Sandu pártja, amely a korrupció elleni harc, és a demokrácia meggyökereztetése nevében megerőszakolta az alkotmányt, és megtett majdnem mindent azért, hogy előrehozott választások legyenek.

„S pártfogói, az uniós és az amerikai nagykövet támogatták is ebben. Természetesen csakis a <demokrácia nevében> avatkoztak be egy szuverén állam belügyeibe”

Némi erőlködéssel próbálták ezt ellensúlyozni az oroszok, de nekik most erre mintha nem lett volna ennyi erejük. Moszkva számára a Dnyeszteren Túli Köztársaság, a szakadár állam a fontos.  Ennek függőségben tartása abszolút orosz érdek. S e status quo várható felrúgása már fontos dolog, így feszültségek forrása lehet.

„S ha a Dnyeszteren túli Köztársaságból Chisinau ki akarja ebrudalni az orosz békefenntartókat, akkor bizony a helyzet akár kicsiben Ukrajnához is hasonlíthat. Ne legyen!”

Itt tartunk tehát – a dolgot még lehetne folytatni -, de az eredmény egyértelmű. A Cselekvés és Szolidaritás 52 százalékos eredményével nagyjából 60 mandátumra számíthat a 101 tagú parlamentben. Maia Sandu ennek joggal örülhet, ám a párt szociális érzéketlensége, a radikális liberális reformok, a járvány kezelésének elrontása, és a geopolitikai egyensúly megbillenése, a Dnyeszteren túli helyzet provokálása, ezzel a bizonytalanság növelése könnyen változtathat ezen a helyzeten. Megrogyott, de egyáltalán nem tűnt el 28 százalékos eredményével a szocialisták és a kommunisták választási blokkja sem. A szocialisták azonban megújulás nélkül már aligha juthatnak vissza a hatalomba. Ez lenne egyébként az érdekeiért továbbra is kiálló Moszkva érdeke is. Paradox módon bejutott még 5,8 százalékkal a már említett Ilan Shor, a moldovai korrupció egyik megtestesítőjének a pártja, míg a többi 18 párt és egy blokk nem érte el a parlamenti küszöböt.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.