Mikor nő újra az orosz gazdaság?

Az orosz gazdaság túlélte a szankciós sokkot, ám a lendület kifulladóban van. Moszkva átmeneti lehűlésről beszél, a kritikusabb orosz és nyugati értelmezések viszont a háborús növekedési modell plafonját látják. A 2027-es fordulat döntheti el, hogy alkalmazkodásról vagy tartós lassulásról van szó. Médiapartnerünk, a Makronóm Intézet írása.

Makronóm Intézet

„A 2022-es szankciós sokkot Moszkva túlélte, a gazdaság alkalmazkodott, a költségvetési és ipari állami kereslet erős védőhálót adott, az energia export továbbra is deviza bevételt biztosít, és a munkaerő piac sem tömeges munkanélküliséggel küzd”
Fotó:EUROPRESS/Igor IVANKO/AFP

A hivatalos moszkvai magyarázat az orosz gazdaság túlfűtött 2023–2024-es évei utáni lassulását erőgyűjtésként állítja be, a kritikusabb lapok ugyanakkor a háborús gazdaság korlátait hangsúlyozzák. A nyugati mainstream sajtó erről jóval nyersebb következtetést von le, úgy látja, hogy Putyin háborús gazdasága veszít a lendületéből. A kép ennél összetettebb, hiszen az orosz gazdaság továbbra sem omlott össze, de már nem is azon kell lamentálni, hogy túléli-e a szankciós sokkot.

„A fő kérdés az lett, hogy a háborús alkalmazkodásból képes-e átállni tartós, termelékenységi alapú növekedési pályára”

Alekszandr Novak orosz miniszterelnök-helyettes a Vedomosztyinak adott interjúban lényegében hivatalos magyarázatot adott arra, miért romlott nagymértékben Moszkva növekedési előrejelzése. A kormány immár csak 0,4 százalékos GDP-bővülést vár erre az évre, majd 2027-re 1,4, 2029-re pedig 2,4 százalékos növekedést vázolt fel. Ez komoly visszavágás, hiszen a korábbi hivatalos előrejelzés ez évre 1,3 százalékos 2027-re pedig 2,8 százalékos növekedéssel számolt.

„Az orosz miniszterelnök-helyettes úgy véli, hogy a lassulás természetes korrekció a 2023–2024-es erős növekedés után, amelyet strukturális átalakulás követ”

Az első negyedévben az orosz GDP éves alapon 0,3 százalékkal csökkent, ezt azonban Moszkva nem válságként, inkább a túlfűtött gazdaság lehűléseként értelmezi.

A korábbi évek növekedését egyszerre hajtotta az importhelyettesítés, a külföldi vállalatok kivonulása után megnyíló belső piaci tér, a védelmi és biztonsági ágazatok termelésbővülése, a magas beruházási aktivitás és a gyors bérnövekedés.

A Vedomosztyinak adott interjúban Novak azt állította, hogy 2023–2025 között reálértelemben több mint 10 százalékkal nőtt a GDP, a feldolgozóipari termelés pedig 2025-re közel 23 százalékkal haladta meg a 2022-es szintet. Ehhez társadalmi mutatókat is kapcsolt, az elmúlt három évben a reáljövedelmek 26,1 százalékkal emelkedtek, a munkanélküliség 2025-re történelmileg alacsony, átlagosan 2,2 százalékos szintre süllyedt, a szegénységi ráta pedig a múlt év végére 6,7 százalékos mélypontra csökkent. A hivatalos magyarázat egyik kulcsa tehát az, hogy a gazdaság nem egyszerűen szankciós nyomás alatt maradt működőképes, hanem a sokk után sikerült új belső termelési kapacitásokat is kiépíteni. Novak ugyanakkor természetesen azt is hangsúlyozta, hogy az elmúlt évek növekedése Oroszország nemzetközi pozícióját is megerősítette. Mint fogalmazott,

„ez a növekedés lehetővé teszi számunkra, hogy vásárlóerő-paritáson a világ legnagyobb gazdaságai között a negyedik helyet foglaljuk el. Oroszország 2021 óta tartja ezt a pozíciót. Az egy főre jutó jövedelem különbség a fejlett országokhoz képest is jelentősen csökkent”

Ez a megállapítás azért fontos, mert a hivatalos orosz értelmezésben az idei lassulás nem jelent törést, inkább egy korábbi felzárkózási szakasz utáni átmeneti fékeződést. A kormányzati narratíva gyenge pontja ugyanakkor már Novak szövegében is látszik.

„A miniszterelnök-helyettes maga sorolta fel azokat a korlátokat, amelyek a következő évek növekedését fékezhetik, így a munkaerő hiányt, a költségvetési kiadások szerkezetének átalakulását, a szankciók okozta technológiai és ellátási láncon belüli nehézségeket, valamint a tartósan feszes monetáris politikát”

Különösen fontos a munkaerőpiaci elem. Novak azt állítja, hogy a foglalkoztatás történelmi csúcson van, szabad munkaerő-tartalék gyakorlatilag alig maradt, ugyanakkor a bérek gyorsabban nőttek, mint a termelékenység. Ez a növekedési modell egyik legfontosabb fizikai korlátja.

A másik kulcskérdés a technológiai szuverenitás. Novak azokat az ágazatokat sorolta fel, ahol Oroszországnak gyorsan csökkentenie kell a külföldi megoldásoktól való függését. Ezek a  szerszámgépgyártás, a vegyipar, a közlekedési és energetikai gépgyártás, a rádióelektronika, a repülőgép ipar, a hajógyártás és az autóipar. Ezek tőke-, tudás- és berendezésigényes szektorok, ráadásul a szankciók előtt több esetben 60-70 százalék körüli import arány volt jellemző rájuk.

„Itt látszik az orosz stratégia belső ellentmondása, a technológiai önállóság hosszú távon valóban növelheti az ellenálló képességet, rövid távon viszont drágítja a beruházásokat, terheli a költségvetést és újabb inflációs nyomást hoz létre”

A Vzgljad ezt a hivatalos üzenetet már politikai-gazdasági narratívává alakította. A kormányzati gondolkodáshoz közel álló lap is megemlíti, hogy Oroszország az elmúlt három évben több mint 10 százalékkal növelte a gazdaságát, a szankciós nyomás ellenére a világ negyedik legnagyobb gazdaságává vált vásárlóerő paritáson, idén pedig ugyan 0,4 százalékra lassul a növekedés, de a következő évtől újra gyorsulás jöhet. A Vzgljadnál a lassulás nem kudarcként jelenik meg, csupán ciklikus szünetként, amely után a gazdaság visszatérhet a tartós növekedési pályára. A Vzgljad anyagának különleges sajátossága, hogy társadalmi feladatot is kijelöl. A cikk szakértői úgy ítélik, hogy Oroszországnak nem újabb alacsony hozzáadott értékű szolgáltatási állásokra van szüksége, inkább szakmunkásokra, ipari munkaerőre, technológiai fejlesztésre és a reálszektor finanszírozására. A lap szerint a pénznek először a termelő gazdaságba, az importhelyettesítésbe és a technológiai szuverenitást szolgáló ágazatokba kell áramolnia, csak utána a fogyasztásba. Ezt már vehetjük fejlesztőállami logikának.

„Moszkva a háborús alkalmazkodásból olyan államilag irányított ipari modernizációt próbálna formálni, amely hosszabb távon is megtartja a növekedési képességet”

A mérsékeltebb orosz gazdasági sajtó ennél óvatosabb. A Kommerszant azt emelte ki, hogy a kormányzati makro prognózis a költségvetés, a tarifapolitika, az iparpolitika és a gazdaságpolitikai döntések alapja lesz, ezért a 0,4 százalékos számnak messze túlmutató jelentősége van. Bár a hivatalos pálya idén stagnálásközeli növekedést, 2027-től fokozatos gyorsulást, 2029-re pedig 2,4 százalékos ütemet feltételez, ugyanakkor a Kommerszant külön rögzítette, hogy a közüzemi díjak, a gáz- és az áramtarifák a következő években jelentősen emelkedhetnek, noha a beruházások ebben az évben még csökkenő pályán maradnak, a háztartási fogyasztás bővülése pedig visszafogott lesz. A Kommerszant elemzése azért érdekes, mert rámutat, hogy

„a 2023–2024-es növekedés motorjai kifutóban vannak”

A korábbi lendületet a magas költségvetési kiadások, az ipari állami kereslet, az importhelyettesítés, a logisztikai átrendeződés, a bérnövekedés és a gyors fogyasztási helyreállás adta. Ezek a tényezők már kevésbé határozzák meg a gazdaság dinamikáját. A növekedési vita így áttevődik arra, hogyan lehet a lehűlésből új növekedési szakaszba lépni, ha közben gyenge a külső kereslet, csökkennek a vállalati profitok, feszes a munkaerőpiac és magas a lakosság megtakarítási hajlandósága. Az Expert még élesebben teszi fel a kérdést.

„Hol vannak a növekedési pontok?”

Anton Tabah közgazdász azt írja, hogy az idei 0,4 százalékos előrejelzés még nagyjából illeszkedik a gyors gazdasági hűlés képéhez, a 2027–2028-as gyorsulás viszont kevésbé meggyőző. A fogyasztók aligha kezdenek hirtelen sokkal többet költeni, a beruházások két egymást követő évben gyengültek, a költségvetési politika szűkebb lesz, az adóterhelés pedig szélesebb vállalati kört érinthet. A szakértő azt állítja, hogy a kamatcsökkentés önmagában aligha ad akkora hitel impulzust, amely gyorsan új beruházási ciklust indítana el. A Fontanka pedig a prognózis legsebezhetőbb pontját emelte ki.

„A kormányzati alapforgatókönyv mellett létezik egy konzervatív forgatókönyv is, amelyben idén már 0,5 százalékos GDP-csökkenés, 3,5 százalékos beruházási visszaesés és 1 százalékos ipari termeléscsökkenés szerepel”

A portál közérthetően bontja ki a dilemmát. A kormány azt állítja, hogy a gazdaság 2027-től gyorsulni fog, ám a munkaerő hiány, a drága hitel, a magas tarifák és a gyenge beruházási dinamika mellett nem világos, honnan érkezne az új lendület. Az egyik idézett elemző szerint a 2027-es 1,4 százalékos növekedés ultraalacsony munkanélküliség és csökkenő beruházások mellett inkább kívánt pályának tűnik.

A Novaja Gazeta adja a legkritikusabb orosz olvasatot. Mint írják, a 0,4 százalékos növekedés gyakorlatilag a statisztikai hibahatár közelében lévő érték, miközben a konzervatív forgatókönyv már teljes értékű recessziót tartalmaz. Külön rámutatnak arra, hogy

„a növekedést korábban húzó feldolgozóipari és állami megrendeléshez kapcsolódó szektorok is veszítenek a lendületükből, a polgári ágazatok pedig gyenge kereslettel, drága hitellel és romló jövedelmezőséggel szembesülnek”

Az ellenzéki Novaja Gazeta értelmezésében a kormányzat a prioritásként kezelt ágazatok felé tereli az erőforrásokat, a lakosság, a kisvállalkozások és a polgári szektor pedig részben a tarifákon, részben a magas kamatkörnyezeten keresztül fizeti meg az alkalmazkodás költségét.

A nyugati mainstream sajtó ennél direktebb. A Reuters is azt hangsúlyozta, hogy Oroszország a 2026-os növekedési előrejelzését 1,3-ról 0,4 százalékra, a 2027-es prognózist pedig 2,8-ról 1,4 százalékra vágta vissza, hiszen a gazdaságot a háború, a szankciók, a magas kamatok és az olajár diszkontok egyszerre terhelik. A hírügynökség szerint a 2023–2024-es erős növekedést sok elemző a katonai kiadásokkal magyarázza, így a mostani lassulás a háborús kereslet által fűtött ciklus kifutásaként is értelmezhető. A Financial Times címadása még erősebb.

„Oroszország azért vágta vissza növekedési előrejelzését, mert Putyin háborús gazdasága veszít a lendületéből”

A nyugati elemzések egyik fontos pluszpontja a költségvetési és energetikai sérülékenység. A Reuters azt írja, hogy az orosz költségvetési hiány az év első négy hónapjában a GDP 2,5 százalékára nőtt, az éves cél ugyanakkor 1,6 százalék. A hírügynökség azt is kiemelte, hogy az új előrejelzés az ipari termelésre, a beruházásokra, a reálbérekre és a kiskereskedelemre vonatkozó prognózisokat is lefelé módosította. A jegybanki alapkamat május közepén 14,5 százalék, ami továbbra is drága finanszírozási környezetet jelent a vállalatoknak és a háztartásoknak.

Az energiaoldal sem ad egyértelmű felmentést. Novak maga is óvatos volt az olajárak geopolitikai emelkedésével kapcsolatban, ezért arról beszélt, hogy ez nem tekinthető tartós forrásnak a költségvetési és makrogazdasági problémák kezelésére. A Reuters külön anyagban írta meg, hogy az orosz gazdasági minisztérium több olaj- és gáztermelési, illetve export-előrejelzést is lefelé módosított a 2026–2029-es időszakra.

„A szankciók, az ukrán drón támadások, az energia-infrastruktúra sérülékenysége és a gyengébb külső kereslet együtt azt jelzik, hogy az energiaszektor továbbra is támasz, de már kevésbé megbízható növekedési biztosíték”

A különböző olvasatok tehát ugyanazt a folyamatot írják le más-más nyelven. A hivatalos orosz magyarázat a gazdaság lehűléséről szól, de a későbbiekben a termelékenység, az importhelyettesítés, a technológiai szuverenitás és a munkaerő átcsoportosítása révén új pályára áll. A Vzgljad ezt optimista fejlesztőállami narratívává formálja, így olvasatában a lassulás átmeneti erőgyűjtés, amely után a reálszektor és a nemzeti ipar kaphat új lendületet. A Kommerszant, az Expert és a Fontanka már a feltételeket vizsgálja, honnan jön beruházás, fogyasztás, munkaerő és olcsóbb hitel. A Novaja Gazeta a civil gazdaság gyengülését és az erőforrások prioritásos újraelosztását látja. A nyugati sajtó pedig a háborús növekedési modell kifulladását hangsúlyozza. A legkiegyensúlyozottabb értékelés az lehet, hogy az orosz gazdaság problémája ma már nem nevezhető összeomlásnak.

„A 2022-es szankciós sokkot Moszkva túlélte, a gazdaság alkalmazkodott, a költségvetési és ipari állami kereslet erős védőhálót adott, az energia export továbbra is deviza bevételt biztosít, és a munkaerő piac sem tömeges munkanélküliséggel küzd”

A nehezebb szakasz most kezdődik. Egy gazdaság rövid távon képes állami megrendelésekkel, katonai kiadásokkal, importhelyettesítéssel és bérnövekedéssel lendületben maradni. Tartósan 2 százalék feletti növekedéshez már termelékenységi ugrás, beruházási fordulat, technológiai hozzáférés, kiszámítható finanszírozás és kezelhető infláció kell.

„Ezért a 2027-es fordulat lesz az orosz gazdaságpolitika valódi tesztje”

Ha az infláció érdemben csökken, a jegybank lazíthat, a beruházások újraindulhatnak, az állam pedig képes lesz a forrásokat valóban termelékeny ipari-technológiai területekre terelni, akkor Moszkva részben igazolhatja saját narratíváját. Ha viszont a költségvetési hiány, a drága hitel, a munkaerő hiány, a tarifanyomás, a gyenge polgári kereslet és a technológiai korlátok egyszerre maradnak fenn, akkor a 0,4 százalékos növekedés a háborús gazdaság növekedési plafonjaként kerülhet be az orosz gazdaságtörténetbe.

Az írást jegyezte: Matus Tibor

(Az írás eredetileg a makronom.eu blogon jelent meg, itt olvasható.)

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com