//Miért találkozott Putyin Prigozsinnal?
„Az elmúlt két hét lépéseiből tehát egyértelműen az olvasható ki, hogy Putyin véleménye a történtekről a találkozó után sem változott” #moszkvater

Miért találkozott Putyin Prigozsinnal?

MEGOSZTÁS

Újabb és újabb fordulatokat vesz a Prigozsin nevével fémjelzett szappanopera. A hazaáruló nem száműzetésben van, hanem Oroszországban repdes, intézkedik, ügyeit intézi. Már ez is furcsa, hát még az, hogy parancsnokaival együtt még Vlagyimir Putyin is fogadja a Kremlben. A kérdések szaporodnak, a szálak egyre inkább összegubancolódnak. De nyugalom – ha már maguk az oroszok nem izgulnak –, egyszer majd minden kiderül. Vagy nem.

„Az elmúlt két hét lépéseiből tehát egyértelműen az olvasható ki, hogy Putyin véleménye a történtekről a találkozó után sem változott” #moszkvater
„Az elmúlt két hét lépéseiből tehát egyértelműen az olvasható ki, hogy Putyin véleménye a történtekről a találkozó után sem változott”
Fotó:EUROPRESS/GAVRIIL GRIGOROV and Sergei ILNITSKY/SPUTNIK/AFP

Az orosz elnök a napokban találkozott az ellene fellázadó Jevgenyij Prigozsinnal. A Kreml szóvivője, Dmitrij Peszkov elmondta, hogy Vlagyimir Putyin még június 29-én tárgyalt a zsoldosvezérrel és a Wagner csoport mintegy 35 emberével. Ott volt a megbeszélésen a Wagner összes különítményének a parancsnoka, valamint a vállalat vezetőségének tagjai is. Orosz részről Putyin mellett Viktor Zolotov, az Orosz Nemzeti Gárda (Roszgvargyija), illetve Szergej Nariskin, a külföldi hírszerzés vezetője volt jelen. Peszkov elmondása szerint a találkozó majdnem három órán át tartott, és az egyetlen, ami elmondható róla, hogy az elnök értékelte a Wagner-csoportnak a különleges katonai hadműveletben végzett munkáját, és a június 24-én történt eseményeket is. Meghallgatta a parancsnokok magyarázatait, és további munkalehetőségeket ajánlott nekik.

„Peszkov egyébként meglepően operatív módon a francia Liberation című lap néhány órával korábbi – nyugati hírszerzőktől származó – információira reagált, miszerint Prigozsin legalább egyszer járhatott a Kreml épületében a zendülés vége óta”

A találkozó ténye egyébként ugyancsak furcsa annak fényében, hogy Putyin kétszer is árulásnak és hátba szúrásnak minősítette Prigozsin és a Wagner zendülését, a zsoldosvezér ellen pedig a kormányhoz közeli médiában azóta is masszív lejárató kampány folyik.

„Az elmúlt két hét lépéseiből tehát egyértelműen az olvasható ki, hogy Putyin véleménye a történtekről a találkozó után sem változott”

Ettől függetlenül az elnök érdekelt lehet abban, hogy a Wagner potenciálját továbbra felhasználja a „különleges katonai műveletekben”. Egyébként Peszkov szűkszavú tájékoztatásából ítélve erről szó is volt. Az is érthető, hogy a társadalom egyes szegmenseiben ugyancsak népszerű Prigozsint és a Wagnert csak fokozatosan lehet kiszorítani, illetve integrálni, mint ahogy a nagy vonalakban ismert alku részleteit is rögzíteni kell. Az is egyértelmű, hogy az egyébként kicsit operettes zendülés következményeit minimalizálni kell. Mint ahogy azt is tudom, hogy jogi értelemben Prigozsin már nem áruló. Ám miért kell ehhez az elnöknek személyesen találkozni a hazaárulóval és a zendülőkkel? Ráadásul úgy, hogy a vele szoros kapcsolatban lévőket, így például Szurovikin tábornokot még éppen kihallgatják. A társadalom ugyan összezárt a hatalom mögött, vagy inkább legyintett a szappanoperába illő történetre, ám az elit körében ez az eljárás bizony kérdéseket vethet fel. A rendszer átláthatatlan, a politikai átmenetet potenciálisan veszélyeztető, de minimum törékennyé tevő működéséről akkor még nem is beszélve.

„De menjünk sorjában. Mielőtt a wagnerosokat a Kreml visszaküldené a frontra, előbb talán vissza kellene szereznie felettük a teljes ellenőrzést”

Lehet, hogy ez a találkozó éppen ezt célozta, az eredmény azonban finoman szólva is kérdéses. A hatalom érthető módon a jelenlegi formájában megszüntetné, a maga számára azonban megtartaná a Wagner legalábbis nagyobbik részét. Az ideális a Kreml szempontjából az lenne, ha a zsoldosok beolvadnának az erőszakszervezetek valamelyikébe, és a nyilvános térben megszűnnének létezni. Úgy viselkednének, mint azelőtt, hogy Prigozsin a magánhadseregre alapozva politikai projektet kezdett volna építeni.

„A wagnerosok nyilatkozataiból azonban nem úgy tűnik, hogy erre nagy hajlandóságot mutatnának”

Ez derült ki a Lotos (Anton Jelizarov) becenévre hallgató parancsnok nyilatkozatából, majd ezután a Zombi becenévre hallgató parancsnok is ebben a szellemben beszélt. Egyértelműen készek visszatérni a frontra – már csak azért is, mert ennél jobban máshol nem kereshetnek –, de a saját feltételeik alapján. Szó sem lehet semmiféle beintegrálásról, az autonómia megnyirbálásáról. Ragaszkodnak a zendülést vezető Jevgenyij Prigozsinhoz és a Wagner operatív parancsnokához, Dmitrij Utkinhoz. Ha ezek e feltételek nem teljesülnek, a Wagnert szétszedik, akkor inkább hazamennek.

„Ebbe azonban a Kreml aligha mehet bele. A zendülés után már az sem garantálja a lojalitásukat, ha egyenesen a főparancsnoknak, Putyinnak rendelik alá őket”

Ez a parancsnoki kar egyszer már bizonyította, ha választaniuk kell, akkor Prigozsint és Utkint követik. Az újabb zendülés veszélye így továbbra is fennállna. A Wagnert eddigi formájában megtartani tehát nem logikus. Akkor meg mi értelme volt ilyen magas szinten tárgyalni? Azokkal, akiket az elnök korábban árulóknak nevezett? Ha pedig tárgyalt, akkor miért hozták nyilvánosságra ezt a Putyin imázsát nem éppen erősítő találkozót? Ja, hogy a Liberation megírta? Ügyesebben kellett volna szervezni! Meg különben is, a Kremlt korábban ez nem nagyon szokta izgatni!

„Mi értelme volt megszellőztetni egy olyan találkozót, amelyen a zendülők semmiféle megbánást nem tanúsítottak. Ha így lett volna, arról Peszkov biztosan beszélt volna, és a nyilatkozatokban is megjelent volna a bűnbánás motívuma”

Ilyen formában ez a találkozó csak azt a gyanút erősíti meg, hogy a hatalom körein belül nem egységes a Prigozsin és a Wagner megítélése, és a zsoldosvezér mozgástere nagyobb, mint azt Putyin beszédei alapján gondolnánk. Ne felejtsük el, hogy a nemzethez intézett két üzenetben Putyin még csak ki sem ejtette Prigozsin nevét. Ahogy Navalnijét sem vette még a szájára. De nem is tárgyalt vele. Ennek a találkozónak a ténye és a nyilvánosságra kerülése elmossa, gyengíti a Prigozsinról mint árulóról és zendülőről kialakított képet. A zsoldosvezérhez közel álló Telegram csatornák bloggerei ezután aligha félnek majd újra megjelentetni Prigozsint erősítő bejegyzéseket.

Bár a történtek körül felmerülő egyre több „furcsaság” – köztük ez a most kiderült találkozó – gyengíti ezt a verziót, személy szerint ezek után sem gondolom, hogy az egész zendülés csak egy színjáték volt, és Prigozsin lényegében aszisztál a Wagner lebontásához. Próbált ő zsarolni, de a elszakadt nála cérna, és az egész ilyen ügyetlenül sült el. No meg azt is gondolom, hogy a hatalom menet közben találja ki, mi legyen Prigozsinnal és a Wagnerrel. Mert a terv váza megvolt, de a részletei kidolgozatlanok. Ezért improvizálni kell. De egy ilyen eszmecserét még ez sem indokolna. Felmerül ugyanakkor bennem, hogy az orosz elit köreiben lehetnek olyan erők, akiknek nem érdeke, hogy a Prigozsin projekt elhalványuljon. Hogy mire használnák a zsoldosvezért, azt sejthetjük. Minimum a „Kreml bástyái” közötti, a hatalmi átmenet erősödésével kiéleződő versenyben. A baj ezzel az, hogy nem csak nekem juthat eszembe, és ez nem a politikai stabilitást erősíti.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.