„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”

Miért reagált ilyen bágyatagon Putyin?

2023. jún. 29.
Stier Gábor

MEGOSZTÁS

Szót kér az olvasó! Az úgynevezett „új” média, ezen belül is a közösségi média sajátja az interaktív felhasználói visszacsatolás. Így tehát természetes, hogy a #Moszkvatéren megjelenő írásokhoz is rengeteg hozzászólás érkezik. Köztük sok olyan észrevétel, meglátás, ami további gondolkodásra inspirál. Jevgenyij Prigozsin 22 órás szappanoperájára nemcsak rendkívül aktívan, de hozzáértően és elgondolkodtatóan is reagáltak olvasóink. Ezek közül válogattunk néhányat.

„Prigozsin tette tehát jogilag hazaárulás, amelyet más hazaárulások előztek meg, ő csak felfedte ezeket” #moszkvater

„Prigozsin tette tehát jogilag hazaárulás, amelyet más hazaárulások előztek meg, ő csak felfedte ezeket”
Fotó:EUROPRESS/STRINGER/ANADOLU AGENCY/AFP

Mint egyik olvasónk találóan fogalmazott, szép színes és megtermett kavicsot dobott Jevgenyij Prigozsin a háború állóvizébe. Úgy látszik – tette hozzá – Oroszországban néha történnek ilyen mókás esetek. Bizony, ez így van. Akkorát csobbant az a bizonyos kavics, hogy elhomályosította még a fronton a zendülés ideje alatt dúló harcokat is. Furcsa módon arra is kevesen kapták fel a fejüket, hogy az orosz légierő 22 óra alatt több gépet – hét helikopter és egy repülő –, veszített, mint a háborúban egy hónap alatt. Ehhez jön még 15 pilóta, a Wagner részéről vagy 30 zsoldos és néhány civil.

„Azonnal felmerül az olvasókban is az a kérdés, hogy ez a performansz vajon melyik oldal érdekeit szolgálja?”

Persze – jött azonnal a válasz is – az ukrán politikai potyalesők máris rávetették magukat a történésre, mondván Putyin még a WC-n is csak hosszas keresgélés után leli meg odaérkezésének a célját, szorgos népünk pedig győzni fog. Mások már a történet elején felvetették – mint később láthattuk, jó érzékkel –, vajon a liberális mainstream sajtó mit ír majd Prigozsinról? Eddig volt ugyebár a Putyin-szolga gonosz zsoldosvezér. Mi lesz ezután? Szabadságharcos? A demokrácia reménysége és nagy barátja, akit a putyini rezsim elnyomott? Mit fognak róla áradozni? A választ gyorsan megkaptuk. Mint egyik olvasónk meg is jegyezte, azért szörnyű volt látni, hogy magukat liberálisnak meg demokratának nevezők ennek az elgurult gyógyszerű szörnyetegnek (mármint Prigozsinnak) drukkoltak. És hát a Prigozsin bukásán másik oldalról bánkódóknak is kellene némi terápia, hogy kijózanodjanak.

„A megszólaló olvasók többsége kezdettől nem adott sok esélyt Prigozsin győzelmének, és megmosolyogtatónak érezték az áthallás a Gorbacsov és Jelcin alatt megesett <gagyi puccsal>”

S hogy miért? Egyik olvasónk úgy vélte, a Wagner vezére kétségkívül ravasz machinátor, de a képességei nem lépik túl egy igen dörzsölt piaci kofa kvalitásait. Legalábbis tetten érhetően hiányzik nála a széles világképű, képzettséggel megalapozott koncepcionális tervezés tehetsége.

Mások a zendülők harci képességeire mutattak rá. Mint az egyik rendkívül szakszerű kommentben olvashattuk, a Wagner konvojaiban egyenként volt mondjuk 4-500 harcos, akik a hadszíntéren már „száz halált láttak”, állig felfegyverezve, megpakolva sok láda lőszerrel. S hogy ennek ellenére miért száguldhattak több száz kilométert szinte akadálytalanul? Mert a komoly feltartóztatást Putyin és köre rendkívül későn kezdett el szervezni. Putyin csak mintegy 12 órával az események kezdete után tette világosság álláspontját, s amint ez egyértelműsödött, meg is szervezték a valós ellenállást. Lehetett látni – sorolja olvasónk – felrobbantott autópályát, Wagner-konvoj elleni támadást, stb. – és Prigozsinnal együtt a Wagner pár órán belül összeomlott.

„Úgyhogy a kérdés igazából az, hogy Putyin miért reagált ilyen lassan-bágyatagon?”

A kérdést felvető olvasó a válaszában utal arra, hogy Prigozsint a háborút megelőzően a GRU, a katonai hírszerzés által irányított embernek tartották. Prigozsinnak ugyebár volt egy legális része, az éttermek meg a közétkeztetési vállalkozásai, ezek miatt becézték/gúnyolták Putyin szakácsának.
Mellette meg volt Prigozsin titkosszolgálati arca, a Wagner mellett az „Internet Research Agency”-nek hívott trollgyár/információs hadviselési cég. Amíg ugyanis a Wagner a szíriai meg líbiai polgárháborúban, valamint Maliban az aranybánya-koncessziók stb. környékén tevékenykedett, a titkosszolgálati kapcsolat a világ „rendjét” ismerve logikus volt.

„A háború előtt a különböző orosz titkosszolgálatok között mindig a GRU-t írták, mint Prigozsin kapcsolatát/irányítóját – sosem egy másik orosz szolgálatot, mondjuk a hasonlóképpen logikusnak tűnő FSZB-t”

A háború kitörésével – folytatja a fejtegetést olvasónk – nyilván megváltozott Prigozsin és a GRU kapcsolata, és általában Prigozsin szerepe, jelentősége. Már nem a GRU-nak volt egyértelműen alárendelve. A zendülés kitörése kapcsán a GRU szerepét, kapcsolatrendszerét, azt, hogy a GRU általában, és az egyes GRU-s összekötőtisztek mit tudtak Prigozsin terveiről, nyilvánvalóan tisztázni kell. Még a GRU teljes Putyin iránti hűsége esetén is a minimum-kérdés, hogy miért nem volt infójuk a készülődésről, vagy ha volt, akkor miért nem lépett a hatalom?!

De szakavatott olvasónk felhívja a figyelmet arra is, hogy a történtek fényében érdekes, hogy Prigozsin még a puccs előtt összeveszett Igor Girkinnel/Sztrelkovval meg Ramzan Kadirovval. Érdekesnek találja Szurovikin szerepét, hiszen a tábornokot emlegették, mint Prigozsin hadseregen belüli barátját/támogatóját. Szurovikin azonban egyértelműen Putyin mellé állt, és Prigozsin ellen lépett fel. Kérdés, hogy önmagától/kapásból, avagy Putyinnal folytatott konzultációt követően.

„Aztán itt van Alekszandr Lukasenko szerepe”

Olvasónk rámutatott, hogy Putyin a puccs ideje alatt Lukasenkóval egyeztetett, ami a belarusz elnököt fontos szereplőnek tünteti fel. Majd Lukasenko hozta el a „megoldást” – vagy ami pillanatnyilag annak látszik/láttatik. Lukasenko a közelmúlban úgy volt bemutatva, hogy teljesen alárendelődött Oroszországnak/Putyinnak. Ehhez képest – jegyzi meg az elemző olvasó – a közvetítése, Prigozsin Belaruszba távozása több mint érdekes, az önálló politikai profil ismételt megjelenését villantja fel. Kérdés, hogy ez valós, lehetséges-e egyáltalán avagy csak csalóka képzelődés.

„De Putyin a puccs ideje alatt Erdogannal is egyeztetett”

Ennek kapcsán olvasónk eszébe jut, hogy a 2016-os törökországi puccs után volt egy olyan pletyka, miszerint Erdogan Putyintól/valamelyik orosz titkosszolgálattól kapott „füles”-t. Ennek is több olvasata lehetséges a mostani lázadás tükrében.

„A nagy kérdés, hogy mi jön ezután? A háború újabb eszkalációja, avagy a felelős szereplők meghökkenve megállnak egy picit, és újra gondolják az egészet?”

Újabb szempontot vetett fel egy másik állandó olvasónk. Mi az, ami összeköti Putyint, Prigozsinnal? Mindketten mélyről jöttek, szó szerint utcagyerekek voltak. Mindketten egyetemre jártak, és jól megértették egymást. Putyint nem zavarta Prigozsin börtönviselt múltja, mert tudta, hogy számíthat rá. Prigozsin viszont tudta, hogy mi a zsiványbecsület. Most is ennek megfelelően viselkedett, sőt!…

„Sokan feltételezik, hogy mindez megrendezett komédia volt”

Ha igen – fejtegeti olvasónk –, akkor ez Prigozsin és Putyin közös projektje volt. Ebben az esetben viszont Prigozsin nem lehetett hazáruló, legfeljebb mímelte azt. Ezt igazolja a „zendülés” módja, és időtartama. A rosztovi beszélgetés hangneme is erre utal, hiszen azok a katonatisztek akikkel beszélt, a feljebbvalói voltak, ráadásul úgy üldögéltek ott, mintha csak egy csésze teára vártak volna… Prigozsin igazságait is nehéz vitatni, hiszen ő ott volt katonáival a fronton, és nem a most sürgősen odautazó „mór”, Sojgu… Az biztos, hogy neki, oka volt a Wagnert lejáratni, kivéreztetni úgy, hogy nem küld elégséges utánpótlást, lőszert. Különösen a front legaktívabb részén… Mi ez, ha nem ha nem hazaárulás? A kérdést így is fel kell vetni. A Wagner nem egyszerűen zsoldossereg, akiknek egy része börtönből kikerült emberekből áll. Ezek a legborzalmasabb alkut kötötték. A halálba kellett menniük, azért, hogy 0,1 százalék esélyt kapjanak az emberi életre, függetlenül attól, hogy mekkora bűnt követtek el. Ezek is emberek voltak, akik áldozatokká váltak, egy tisztességtelen alku következtében. „Az eldobhatók”…

„Prigozsin tette tehát jogilag hazaárulás, amelyet más hazaárulások előztek meg, ő csak felfedte ezeket”

De jött is azonnal a válasz, amely a Wagner sokat emlegetett lőszerhiánya kapcsán árnyalja a képet. Prigozsin maga nyilatkozta, hogy havonta 10 ezer tonna lőszert kap. Katonai szakértők ezt megpróbálták átszámolni, és arra jutottak, ez azt jelenti, hogy a Wagner napi 6-7000 tüzérségi lövedéket lő ki. Összevetésül, a teljes ukrán tüzérség mostanában napi átlagban 6500 lövést ad le a frontvonal teljes hosszában. És az ukrán tüzérség eme teljesítményét a teljes NATO termelés felhasználásával tudja elérni (úgy, hogy a NATO-n kívüli Dél-Korea már az amerikai hadseregnek szállít, hogy az a saját készletét Ukrajnába tudja küldeni).

„Másként fogalmazva, Prigozsin a teljes NATO-termelésnek megfelelő támogatást kevesellte. Ennyit arról, hogy az Orosz Védelmi Minisztérium/Sojgu nem küld(ött) elégséges utánpótlást, lőszert nekik”

Ami pedig a korrupciót illeti, hát Prigozsin sem maradt el a hadsereg vezetőitől. A puccskísérlet napján a Wagner főhadiszállásán mintegy 4 milliárd rubelnyi készpénzt foglaltak le papírdobozokban. Ez a rubel/USD árfolyamot nézve 47,4 millió USD (kicsit kerekítve és a napi ingadozást leszámítva). Ha a Wagner-katonák szükségleteit próbálta volna ezzel a pénzzel kielégíteni, akkor nem papírdobozban tárolja, hanem bankszámlán tartja. Úgyhogy Prigozsin ezt a pénzt a Wagner zsoldosaitól nyúlta le. Ennyit Prigozsin zsiványbecsületéről!

„De olvasónk helyesen felhívta a figyelmet arra is, hogy a Wagnert Prigozsin nem a saját vagyonát kockáztatva hozta létre, hanem az orosz titkosszolgálattól kapott pénzt, azt használta fel, közvetítőként. Prigozsin ráadásul csak a Wagner PR-arca volt, jó dumával, de a Wagner katonai szereplésébe már nem volt beleszólása, azt nem is ő irányította. Igaz, Prigozsin időnként megjelent a front mögött úgy 500 méterre vagy egy bánya mélyén, a PR részeként zászlót lengetni”

Egy másik vélemény is hajlik a színjátékra, és gyanús neki ez a Prigozsin balhé. Lehet Putyin a tábort akarta így összerántani?” – teszi fel a kérdést. Tavaly ugyanis a mozgósítás hírére az ellenzék nagy része elment külföldre, de az otthon maradt többség sem 100 százalékosan odadó. Most azonban azt tehet Putyin azt tehet, amit akar, vezeti le olvasónk a saját narratíváját. Logikus vagy kevésbé logikus összeesküvés elméletekben egyébként sem volt hiány az elmúlt napokban. Így például felmerült, hogy az oroszok el akarják terelni az ukránok és a Nyugat figyelmét. De ezt továbbgondolva felvetődött az is, hogy az oroszok csapdát állítottak, kiprovokálnak egy nem megfelelően előkészített ukrán támadást, amit aztán szétvernek. De felmerült az is, hogy valójában a két orosz titkosszolgálat, az FSZB és a GRU összecsapását láthattuk, míg egy következő, valamivel már életszerűbb verzió szerint a hatalom tudott az előkészületekről, és rávitték Prigozsint a jégre, ezzel érzelmileg eltávolítva a társadalomtól, megalapozták Prigozsin és a Wagner kiszorítását.

„A történtek mögött minden áron mögöttes okokat keresők figyelmébe ajánlom egy másik olvasónk megjegyzését, miszerint leküzdhetetlen a vágyunk, hogy a zűrzavaros életbe logikát, célszerűséget csempésszünk, és jönnek a fantáziadús összeesküvés-elméletek. Ilyen helyzetekben különösen meg kell hát fékezni a rokon- és ellenszenveinkhez passzoló, komplikált elméletek gyártása iránti hajlamunkat. Mert van az úgy, hogy Oroszország néha elszabadul”

Főképp úgy, ha ehhez kezdve a háborúval, egyszerre sok minden összeáll. Olvasónk jól mutat rá arra, hogy eleve konfliktust rejt egy önálló fegyveres milícia és egy állam viszonya. Izraelben is meg kellett fékezni például, be kellett olvasztani az államalapításkor a függetlenségért harcoló fegyveres csoportokat, s ez a legradikálisabb, harcos hazafiaknak és vezéreiknek nem szokott tetszeni. De ehhez hozzátehetjük, hogy az ukránok is megküzdöttek – küzdenek még ma is – az Azov és társai integrálásával. Mint olvasónk rámutat, a Wagner jó volt a Kremlnek, mert ahol bevetették, ott formálisan nem exponálta magát az orosz állam, de a Wagner relatív függetlensége az ukrajnai sikere, a nehézfegyverekkel való ellátása, és Prigozsin személyisége miatt veszélyessé vált. Elrendelték hát, hogy július 1-ig a védelmi minisztériummal kell a zsoldosoknak szerződniük. Aztán ne feledjük el, hogy Prigozsin mögött extrém életút áll, ami e gondolatmenetet felvázoló olvasónk szerint azt mutatja, hogy ő mindig is kívül állt a társadalmi hierarchián, lázadó, gengszter-, maffiózó-típusú egyéniségként azt megvetette. Huszonéves korában bandában elkövetett betörések miatt 9 évet ült szovjet börtönben, ez nagyon kemény iskola lehetett. Utána a jelcini gengszterizmus alatt eljött a ő ideje, meggazdagodott, majd a GRU által felügyelt magánhadserege lett. Teljesen jogosnak érezte a bürokratikus, lomha hivatalos hadvezetéssel szembeni kritikáját, az emberei haltak meg (szerinte) emiatt. Azzal, hogy el akarták venni a kiskirályságát (sok pénzt, és a fegyveres alakulat adta hatalmat), ráadásul az ukrajnai sikereik után, robbant a Prigozsin-bomba: elment az esze. Olvasónk nagyon jól rámutat arra is, hogy az orosz vezetés azért nagyon nehéz helyzetben volt, mert az ukrán front hőseire kellett volna lövetni, a katonáiknak a bajtársaikra kellett volna lőni. Ha akár Rosztovban, akár az autópályán megsemmisítő csapást akartak volna mérni a zendülőkre, a frászt hozták volna a békében élő, mit sem sejtő lakosságra, az áldozatokról és károkról nem beszélve. Így aztán egyetérthetünk olvasónkkal, aki szerint az adott helyzetben az optimális megoldás jött létre, és jobb, hogy (aránylag) nyílt színen, mint a színfalak mögött.

„Sokan felvetik azt a kérdést is, hogy mikor tört meg a hatalom és a Wagner közötti harmónia, mikortól kezdett el fogyni a levegő Prigozsin körül”

Egyik olvasónk részben válaszol is rá, mikor azt írja, hogy Bahmut/Artyemovszk bevétele óta hiányérzete van. Mi ez a hiányérzet? Elvárt volna egy nyilvános gratulációt, kitüntetések átadását, nyilvános megjelenést az ország első számú vezetőjével, parolázást, azaz az óriási, véresen fájdalmas emberi teljesítmények nyilvánosság előtti elismerését. Nem történt meg… Miért? Miért lett ennyire szűkmarkú Vlagyimir Putyin? Olvasónk úgy látja, a Kreml óriásit hibázott azzal, hogy elismerésre sem méltatta a Wagnert, mivel még előttük van a Kramatorszk, Szlavjanszk városokkal jellemezhető 3. védelmi vonal felszámolása. És mindaz a harci tapasztalat, tettrekészség, amellyel a Wagner rendelkezik, annak hiánya az ott számszerűsíthető, felesleges emberi áldozatok formájában fog megjelenni. A Wagneresek egy bajban összecsiszolódott, semmi mással nem pótolható nehéz gyalogság, akik szemük villanásából is értik egymást.

„Egy ilyen összeszokott egység szétszedése, megszüntetése az olvasó szerint óriási hiba”

Persze – teszi hozzá a kommentelő azonnal – ordenáré módon nyilvánult meg időnként Prigozsin, és ez büntetésért kiáltana az élet normális oldalán, de ott, a háború borzalmában ezek az emberek, akik egyik pillanatban még legbensőbb magánéleti gondjaikat osztották meg bajtársaikkal – hiszen nem volt más, akinek a szerencsétlen elmondhatta volna –, a következő órákban már kifordult belekkel, leszakadt végtagokkal, hófehérré vált arccal másodpercek alatt léptek ki az életből. Ezt normális lélekkel nem lehet megúszni.

„Amikor tehát Prigozsin felett ítélkezünk, mert magából kikelve gyalázta a feletteseit, lássuk egy kicsit azt a borzalmat is, amit nap, mint nap ezek az emberek átéltek. Olvasónk szerint a nyilvános elismerés hiánya vezetett a hétvége történéseihez. Mivel különböző emberek vagyunk, az egyik ilyen helyzetben önmaga ellen fordul, és nyúl droghoz, alkoholhoz, a másik a külvilág ellen fordul. Habitusából fakadóan Prigozsin ez utóbbit választotta”

A történtek kapcsán a hozzászólásokban történelmi párhuzamok is felvetődtek. Így egyik olvasónk fejében az a gondolat motoszkált, hogy Sztálin rendszeresen kivégeztette a sikereket elért hadvezéreit, és a Vörös Hadsereg hazatérő katonáinak elég jelentős százaléka csak azért került lágerekbe, mert keményen harcoltak. Sztálin folyton rettegett egy katonai puccstól. A győzelem után 1946 júniusában Zsukov marsallt is mondvacsinált ürügyekkel váltották le, és egy eldugott helyre vezényelték az Urálban. Sztálin halála után aztán Hruscsov őt kérte meg Berija eltávolítására, és kéttucat katonával rá is rontott az ülésező Központi Bizottságra. Beriját pedig gyorsan kivégezték, hogy ne tudjon beszélni.

„A <hatalom folyosóin> – vonja le a következtetést az olvasó – a sikeres hadvezéreket mindig megállították, félretették, nehogy katonai puccsal megszerezzék a hatalmat”

Másik olvasónk azt fejtegette, hogy az orosz történelemben a pusztító-káoszteremtő lázadások java része – Bulavin-féle lázadás, Sztyenka Razin lázadása, Pugacsov rebelliója – Dél-Oroszországban tört ki. Bár az is igaz – teszi hozzá -, hogy a legnagyobb káoszt és a legnagyobb kárt (nemcsak Oroszországnak, de gyakorlatilag az egész Föld-bolygónak) a bolsevik lázadás okozta, Szentpéterváron, Leninnel, Trockijjal.

„Olvasónk nem érti, miként is gondolhatta Prigozsin?  Micsoda káosz! Soha nem hittem volna, hogy Oroszország idáig jut!”

Persze, nem kerülték meg a hozzászólók a felelősség kérdését sem. Egyik olvasónk azt feszegeti, hogy ki nevelte fel a szörnyeteget! Ki szelet vet, az vihart arat. Miképpen juthatott el Oroszország egyáltalán oda, hogy a háborúját jelentős mértékben egy magánhadseregre alapozza. Ez olvasónk szerint mindennél többet elmond a mai Oroszországról.

Egy másik vélemény inkább a válság kezelésére koncentrál, megállapítva, hogy Putyinnak még nagyobb presztízs veszteség lett volna a fegyveres összetűzés, mert ezzel elismerte volna igazi ellenfélnek Prigozsint”

Putyin olvasónk szerint ezt mindenképpen el akarta kerülni. Ezért folyamodott Prigozsin diplomatikus semlegesítéséhez. Ezzel bizonyítva, hogy ura tudott lenni a helyzetnek, vagyis nem gyenge, nem gyengült meg a hatalma. A Prigozsin-puccs semlegesítése mikéntjében az olvasó a putyini eleganciát értékeli.

„Mint fogalmaz, érdemes ezt összehasonlítani a Trump-féle fehérházi cirkusszal. Putyin a válság helyzetet sokkal elegánsabban rendezte le, pedig az oroszokat Amerika szokta kioktatni demokráciából, politikai civilizáltságból”

„A történelemnek van humora. Egy zsidó származású, önjelölt nagyhatalmú sündisznócska és Wagner…”

Ezt már egy másik olvasónk veti fel, aki szintén arra lenne kíváncsi, hogy mikor volt az a pillanat, amikor eldőlt, hogy a Wagner/Prigozsin vonulatot szétdarabolják. Ugyanis az, hogy egy hadúr időnként pestiesen mondva „beszólogat” a katonai vezetésnek (amiben sokszor igaza is volt) még nem teszi őt pártütővé. Attól még lehet egy barát a maga politikailag butácska/nyers módján. Késő bánat, eb gondolat, az előadásnak vége és ez a lényeg. Next, please! Csak a halott pilóták az igazi
fájdalmas veszteség. Egy profi megveti a pazarlást. Prigozsin nem volt profi. Egy szürke albérletben fog meghalni az ismeretlenségben, sok-sok év után.

MEGOSZTÁS

Stier Gábor
1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.

Hozzászólások kikapcsolva

  1. …”„A történelemnek van humora. Egy zsidó származású, önjelölt nagyhatalmú sündisznócska és Wagner…”… A történelemnek nincs humora, mert annak csak a maga komor karakterei vannak meg, akiket lehet parodizálni, de attól még azok, akik… Ami a zsidó származásra való látens antiszemitoid utalást illeti, csak a hozzászóló “oroszhírek”-es mentalitását támasztja alá, és ez az, amit meg kívántam említeni már korábban is. Az “Orosz Hírek” c. weboldal, miközben az ukrán “nácitalanítást” propagálja, hemzseg az antiszemitoid commentektől, sőt, p. Lavrov otromba zsidózását is közzé tette, amiért Putyinnak kellett elnézést kérnie, hiszen az előbbi kijelentései, épp Izrael állam megalakulásának ünnepére volt időzítve… Mellesleg, Prigozsin nem zsidó (mint ahogy Zelenszkij sem az), ugyanis nem él a judaista vallás előírásai szerint. Etnikai származását tekintve, maximum félhéber eredetűnek tekinthető, minthogy felmenői között orosz is van… Aki ezt vitatja, az nézzen utána Bibliában: sem a három Patriárcha, sem Mózes sem a Bírák, nem Dávid, Salamon nem zsidó, hanem héber. Visszatérve a Prigozsin-ügyre, számomra érdekes az, amit Putyin utolsó beszédében mondott: a Wagneresek aláírhatják a szerződét a hadsereggel, vagy más szervezetekkel, de Belorussziába is távozhatnak. Vezérük után (ezt már én teszem hozzá), de gondolom, oda nem véletlenül…

  2. Kevés akkora csalódás ért, mint amikor kiderült hogy leállnak. Megnéztem volna a moszkvai bulit. Igen, emberek életekbe került volna, de úgy látszik közel sem vagyok jó ember, mert ilyen gondolataim vannak. Mindenesetre nagyot mehetett volna prigo, végül nem csinált semmit. De olyan szinten, mintha mostanra mi sem történt volna.

    Azt nem hiszem, hogy bármilyen szinten megrendezett lett volna a dolog, ez már az a szint amikor az ember fantáziája próbál kitölteni egy unalmas történetet.

KAPCSOLODÓ CIKKEK

LEGUTÓBBI CIKKEK

CÍMKÉK