//Miért is fontos Belarusz?
Szu-25-ös vadászgépek bemutatója a Zapad-2017 közös belorusz-orosz hadgyakorlaton 2017-ben #moszkvater

Miért is fontos Belarusz?

MEGOSZTÁS

Az augusztus 9-i választásokat követően az addig a posztszovjet térség stabil pontjának számító Belarusz az elmúlt években nem tapasztalt tüntetések színhelyévé vált. Nem célom most az utcán folyó események értékelése, helyette tartsunk egy kis szünetet és kettőt hátralépve nézzünk rá egy nagyobb látószöggel Európa eddig jórészt ignorált országára. Ugyanis jogosan merülhet fel sokakban a címben is megfogalmazott kérdés, avagy miért fontos annyira Belarusz, ha eddig csak marginálisan játékosnak tűnt a globális sakktáblán. A választ jórészt a geopolitika rejti.

Hidegkuti Konstantin írása a #moszkvater.com számára

Szu-25-ös vadászgépek bemutatója a Zapad-2017 közös belorusz-orosz hadgyakorlaton 2017-ben #moszkvater
Szu-25-ös vadászgépek bemutatója a Zapad-2017 közös belorusz-orosz hadgyakorlaton 2017-ben
Fotó:EUROPRESS/Evgeny Biyatov/Sputnik

A térképre tekintve rögtön szembetűnik az ország sajátos helyzete a nyugati és keleti érdekszférák határán. Tőle keletre már Oroszország, míg nyugatra Lengyelország és a NATO fekszik tökéletes felvonulási terepet szolgáltatva egymás ellenében mindkét blokk számára. Míg az orosz magterületet jelentő európai rész védelme jórészt déli, északi és keleti irányból a földrajzi adottságok révén biztosított, addig nyugatra a kelet-európai sík vidékek a történelem során tökéletes terepet kínáltak az inváziókhoz.

„Ahogy a lengyel-litván csapatok 1611-es bevonulásától kezdve Napóleonon át egészen a Szpasszkaja Basnyja rubin csillagát távcsővel megpillantó német felderítőkig  az elmúlt évszázadok háborúi is mutatták, a Moszkvába vezető legfőbb útvonal minden esetben Belaruszon keresztül vezet”

A Szovjetunió felbomlását követően meginduló NATO bővítés az egykori hidegháborús ellenfelet egészen az orosz határokig vitte keletre. Ez alapvető feszültséggócot hozott létre a kapcsolatukban, amelyet a 2014-től zajló ukrán válság csak még jobban elmélyített. Oroszország az elmúlt közel harminc év eseményei alapján a Nyugat által átverve és beszorítva érzi magát, mely a belarusz események értékelésére is rányomja a bélyegét. Lényegében az orosz geopolitikai gondolkodásban a belarusz területek mára nagyobb hangsúllyal szerepelnek, mint korábban Ukrajna vagy akár a Baltikum térsége.

„A nyugati irányban az egyetlen és egyben legszorosabb szövetségeséről van szó, ami egyben puffer zónaként az orosz földet védelmezi”

Az orosz félelmek középpontjában egy esetleges ukrán fordulathoz hasonló eseménysor áll, amelynek bekövetkezése után a NATO, illetve az Egyesült Államok a klasszikust idézve már a spájzban lenne.

A területiség szempontjait figyelembe véve a kalinyingrádi orosz exklávé sorsa is összefonódik Belarusszal. Míg a nyugati elgondolás a lengyel-litván határt képező Suwałki-folyosóra a balti államok egyfajta köldökzsinórjára tekint egy potenciális NATO-orosz háborúban, addig orosz szempontból a helyzet épp fordított. A 70 kilométer széles zóna akadályt képezve ugyanis pont elvágja az anyaországot a Balti-tenger menti területeitől, illetve szárazföldi úton csak Belaruszon keresztül közelíthető meg.

„Nem csupán az orosz központi területek, de Kalinyingrád biztonságának szavatolása hasonlóan elképzelhetetlen Belarusz nélkül”

Ezt a helyzetet jól tükrözik a térségben rendre megrendezett NATO és közös belorusz-orosz hadgyakorlatok valamint a jelenleg is folyó csapatösszevonások a nyugati határszél mentén. Belarusz elvesztésével nem 70, hanem majd 400 kilométerre nőne a távolság a legközelebbi orosz terület és Kalinyingrád között, mely lényegében hosszú távon biztonsági szempontból tarthatatlanná válna.

A NATO keleti bővítése során fellépő orosz geopolitikai és biztonsági félelmeket érzékeltető térkép, mely Moszkvától számítva mutatja be a csökkenő távolságot a főváros és a potenciális NATO erők közt #moszkvater
A NATO keleti bővítése során fellépő orosz geopolitikai és biztonsági félelmeket érzékeltető térkép, mely Moszkvától számítva mutatja be a csökkenő távolságot a főváros és a potenciális NATO erők közt
Forrás:Twitter/SimTack

A geopolitikán túl érdemes a Minszk és Moszkva közt kiépült szoros intézményi, de főképp katonai együttműködést is megvizsgálni. Kazahsztán mellett Belarusz az, amely minden Oroszország vezetésével létrejött integrációs szervezetnek – legyen az az Eurázsai Gazdasági Unió vagy a Kollektív Biztonság Szerződés Szervezete (ODKB) – alapító tagja, sőt annál tovább menve azt a legszorosabbra fűzte a Szövetségi Állam révén. Védelmi téren az ODKB keretein belül nemcsak kölcsönös védelmet adnak a tagok egymásnak külső támadás esetén – hasonlóan a NATO 5. cikkelyéhez -, de ahogy Örményország, így Belarusz esetében a légvédelem is közös összevont parancsnoksággal üzemel, azonnali adatokat nyújtva a nyugati határ helyzetképéről.

„Bár klasszikusnak nevezhető orosz katonai bázis nincs, Moszkva két kifejezetten fontos létesítményt üzemeltet fehérorosz területen”

Ezek közül az egyik a Baranovicsitől 48 kilométerre található 70M6 „Volga” radarállomás, míg a másik a haditengerészet 43. számú kommunikációs állomása. A Volga radar az orosz határszél mentén elhelyezett fix telepítésű úgynevezett nagyhullámhosszú távolfelderítő lokátorként közel 4800 kilométeres hatótávolsággal képes detektálni mind az érkező, mind a még csak indított ballisztikus rakéták adatait, melyeket a Moszkva melletti irányító központba küld, egyben része az általunk is bemutatott A-135/235 rakétavédelmi rendszernek.

„A radarállomás jelentősége az elhelyezkedése mellett szignifikánsan megnőtt az INF szerződés felmondásával, így a közepes hatótávolságú ballisztikus rakéták lehetséges európai visszatérésével”

Bár egy tengerpart nélküli országban elsőre furcsán hathat, ám a közeli Vilejka településről elnevezett haditengerészeti kommunikációs központ hasonlóan lényeges szerepet tölt be. Az igen alacsony frekvencián (VLF) működő közel 300 méter nagyságú antennák több kilométer hosszúságú rádióhullámokkal létesítenek kapcsolatot az Atlanti-, Indiai- és Csendes-óceánokon járőröző vadász- és rakétahordozó tengeralattjárókkal valamint szolgáltatják a Beta rendszer részeként a pontos időt világszerte. A rendszeres tengeralattjáró őrjáratok majd húsz év utáni újraindulásával az állomás ismét kiemelt szerephez jut, amely társához hasonlóan 1995-ben került 25 évre ingyenes orosz használatba.

„A szovjet védelmi iparból az orosz és ukrán tagköztársaságok után a harmadik legnagyobb szeletet az egykori Belarusz SzSzK hasította ki”

Ezen vállalatokat – köszönhetően az orosz megrendeléseknek – a részben központilag vezérelt gazdaságpolitika a mai napig megőrizte. Az országok közti rendkívül szoros kapcsolat révén az összorosz védelmi beszerzési állománynak ugyanis közel 15 százaléka jut a belarusz vállalatokra, melyek értéke esetenként az évi 1,5 milliárd dolláros értéket is eléri.

„A beszállítói lánc részeként kétezernél is több termék, alkatrész, jármű gyártása zajlik Belaruszban, kezdve a rakéták vezérlő elektronikájától a harckocsik és tüzérség tűzvezető rendszerein, valamint a vadászgépek fedélzeti műszerein keresztül egészen a ballisztikus rakéták hordozó járműveiig”

Bár orosz szempontból akkora függésről a két ország közt, mint Ukrajna esetében nem beszélhetünk, de több kritikus szektorban továbbra is Belaruszra kénytelen hagyatkozni Moszkva. Ezek közül leginkább a napokban többször is hírbe hozott minszki MZKT – melynek a sajtóban megjelent félrefordításokkal szemben köze nincs a traktorgyártásához – hordozójárművei emelhetők ki. A Szovjetunión belüli munkamegosztás hozadékaként Minszkre jutott a különböző nehéz kerekes katonai vontató járművek gyártásának feladata

„A mai napig az MZKT termékei adják az összes mobil interkontinentális vagy annál kisebb hatósugarú mobil ballisztikus rakéta hordozójárművét”

Legyen az a Jarsz, Topol-M vagy Iszkander-M alapjai, de említhető akár a Bal partvédelmi, vagy az Sz-400 légvédelmi rendszer is. Technikailag jelenleg nincs, illetve csak csekély hazai alternatíva merül fel a belarusz járművek ellenében. Mert míg a kisebb egységeket kiváltó BAZ típusok továbbra is részben az MZKT alkatrészeire épülnek, addig a nukleáris rakéták hordozóit helyettesítő KamAZ „Platforma-O” sorozatgyártása 2023 előtt nem indul be.

Orosz megrendelésre készülő 80 tonna teherbírású MZKT-792210 gyártása Minszkben #moszkvater
Orosz megrendelésre készülő 80 tonna teherbírású MZKT-792210 gyártása Minszkben
Fotó:EUROPRESS/Viktor Tolochko/Sputnik

Az orosz fél időről-időre felveteti egy részleges nagyvállalati privatizáció lehetőségét, központi szereplőként kiemelve az előző fejezetben taglalt stratégiai jelentőségű MZKT-t, illetve egykori anyavállalatát, a MAZ-t. Utóbbi esetében még egy fele-fele tulajdonrésszel működő MAZ-KamAZ vegyesvállalat opcióját is belebegtette Moszkva, amellyel a világ egyik legnagyobb teherautógyára jöhetett volna létre. A belarusz fél azonban mindegyik esetben elutasította a felvásárlási ajánlatokat. Viszont ahogy Ukrajna, így Belarusz esetében is fokozottan igaz az a tény, hogy védelmi iparuk és nagyvállalataik az orosz megrendelések hiányában egyszerűen elhalnak, hiszen a világpiacon nem tudják önmagukban felvenni a versenyt a nagyobb szereplőkkel.

„Gazdaságilag a kötélhúzás vesztesévé hosszú távon mindenképpen Minszk válhat, ha nem tud megegyezésre jutni Moszkvával”

Alapvetően a szoros szövetségi rendszer ellenére a belarusz-orosz katonai kapcsolatok nem mindig voltak zökkenőmentesek, főképp az elmúlt évek minszki külpolitikai útkeresései során. Ennek egyik hozadékaként több éves tárgyalássorozat után végül személyesen Lukasenko utasította el egy orosz légi bázis létesítését Bobrujszk térségében, mely diplomáciai szinten a kölcsönös kapcsolatokban ritkán látott elítélő orosz nyilatkozatokat váltott ki.

A függés azonban kölcsönös, mivel fordított irányban is működik a védelmi ipari kereskedelem. Ráadásul Minszk az ODKB tagjaként belpiaci áron juthat hozzá az összes orosz fegyverzethez, ám Lukasenko esetében ez sem tűnt mindig elegendőnek. Tavaly novemberben zárta be az orosz sajtót Alekszander Grigorjevics egy felettébb egyedi logika mentén felépített nyilatkozata, ugyanis a belarusz elnök szerint az orosz félnek ingyen kellene leszállítania a korábban megrendelt 12 Szu-30SzM vadászgépet. Az államfő sajátos tárgyalási technikája alapján ugyanis „Belarusz Oroszország védelmét látja el”, így a nagy testvérnek segítenie kellene a kisebbet. Ez végül nem talált megértésre, és Minszk orosz hitelre vásárolta meg a repülőket, ám gyaníthatóan az eset hatására befagytak az Sz-400 légvédelemmel összefüggő tárgyalások.

„Már az államfő választás előestéjén többször felmerült az orosz létesítmények hasznosításáról szóló, 2021 júniusában lejáró szerződés meghosszabbításának igénye, ám a hirtelen Oroszországgal szembemenő kampány hatására a kérdés időlegesen lekerült a napirendről”

Viszont a jelenlegi turbulens helyzetben, illetve a még beláthatatlan jövőben – mely akár az ellenzéki erők hatalomra kerülését, akár a rendszer továbbélését is hozhatja – kiemelt témaként szerepel majd az megszokottá váló energiaügyi viták mellett a bázisok jövője, ami próbára teheti a két ország kapcsolatát. Fontos megérteni, hogy stratégiai jelentőségük ellenére ezen létesítmények mégsem teljesen pótolhatatlanok, mivel analógjaik már rendszerben állnak orosz területen. Igaz, kiesésük továbbra is visszalépést eredményezne.

„A belaruszok történelmi szerencsétlensége, hogy országuk a nyugati – illetve áttételesen a lengyel-litván –, valamint orosz érdekszféra határán helyezkedik el, így a geopolitikai versengés, és a katonai vagy információs hadviselés tökéletes színtere”

A Szövetségi Államon és a politikán túl ezernyi gazdasági, katonai, biztonsági és kulturális szál köti Belaruszt Oroszországhoz, melyek szakadása kétségkívül Minszknek fájna jobban. Akárhogy is alakulnak az események az utcákon és a háttérben, akárkit is nevezünk majd hónapok múlva államfőnek, az ország sorsát illetően a nyugatról érkező hatások mellett továbbra is Oroszország lesz a meghatározó szereplő.

MEGOSZTÁS