„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Egy tiltakozó egy plakátot tart a kezében, amelyen az áll, hogy “Fiatal b…d meg az RN-t (Rassemblement National)” . A Rassemblement National (RN) francia szélsőjobboldali politikai párt elleni tüntetésen az európai választási siker után a Place de la Victoire-nál. a délnyugat-franciaországi Bordeaux-ban 2024. június 10-én
Fotó:EUROPRESS/Christophe ARCHAMBAULT/AFP
Sokkolták a nyugati közvélemény fősodor vonulatát a spanyol Ibizáról, a francia Biarritzból, svéd Gotlandól, vagy éppen a németországi Sylt nyaralószigetéről a közösségi médiába feltöltött klipek, amelyeken jól öltözött, tehetős európai fehér fiatalok az önfeledt bulizás közben idegengyűlölő rigmusokra táncolnak, mulatnak. Ezek a fiatalok az egyik pillanatról a másikra bevándorlásellenes himnusszá alakította át a Gigi D’Agostino 1999-es L’Amour Toujours című számát. Néhány fiatal már odáig ment, hogy a buli közben két ujjal Hitler-bajuszt imitált magának, és a náci karlendítésre utaló mozdulatokat tett. A videó természetesen felháborodást váltott ki sokakban, az automatikus elutasítás azonban nem segíti annak a megértését, hogy az eluralkodó jelenség célja nem a gyűlöletkeltés, emögött alapvetően egy nemzedék saját jövőjének kilátástalansága miatti tiltakozása húzódik meg.
„Ugyanez az érzés fordította a legutóbbi európai választásokon jobbra az elmúlt öt évben nagykorúvá váló, így szavazati jogot szerző, az európai állapotokkal egyre elégedetlenebb fiatalok jelentős részét”
Ez a kilengés Németországban a legnyilvánvalóbb, miután a történetének eddigi legjobb eredményét elérő Alternatíva Németországért (AfD) támogatottsága a 24 és 30 év közötti szavazók körében a legutóbbi európai választás, azaz 2019 óta 11 százalékkal nőtt. Ezt a trendet erősíti meg egy másik, még a választások előtt készült felmérés is, amely szerint a 14 és 29 év közötti korosztály 22 százaléka az AfD-re szavazna, kétszer annyian, mint két évvel ezelőtt a parlamenti választásokon. A Zöldek támogatottsága közben e korosztályban ez idő alatt egyharmadával esett vissza. Franciaországban Marine Le Pen Nemzeti Tömörülés pártja a választáson részt vevő fiatalok voksainak mintegy 30 százalékát szerezte meg, ami szintén 10 százalékos növekedés 2019-hez képest. De ugyanez a trend rajzolódik ki Hollandiában is, ahol a tavalyi választásokon a 35 év alattiak körében a legnépszerűbb párt a Geert Wilders vezette, végül győztes Szabadságpárt volt. S a példákat még sorolhatnánk, hiszen a legutóbbi országos szavazásokon az említett országok mellett Olaszországban, Portugáliában, Svédországban, és Finnországban is a korábbinál több fiatal voksolt radikális, nemzeti érzelmű és euroszkeptikus pártokra. A márciusi portugáliai parlamenti választásokon a radikális jobboldali Chega párt például minden más pártnál több szavazatot gyűjtött.
„A párt nevének jelentése – <Elég volt> – pontosan leírja sok fiatal szavazó indítékát a támogatására”
Ha a legutóbbi európai választásokat nézzük, akkor látjuk, hogy a brüsszeli parlament minden negyedik képviselője a radikális jobboldali pártok valamelyikéből kerülhet ki. Az eredmény kérdések sorát veti fel. Vajon miért támogatja sok Z generációs fiatal a radikális erőket? Miért mennek szembe szüleik eszméivel, akik a szexuális forradalom időszakában váltak felnőttekké? Miért nem stigmatizálják a nyíltan rasszista megnyilvánulásokat? – sorolja a kérdéseket a már említett cikkében a Politico.
Ha egy mondatban akarjuk megadni a választ, akkor a portugál pártnak már a nevében is rejlő üzenetet kell említenünk: „Elég volt!” A fiatalok egyaránt elégedetlenek a társadalmi, a politikai és a gazdasági helyzettel, és nem érzik, hogy a hagyományos pártok foglalkoznának az ő problémáikkal, kiutat mutatnának a mélyülő válságból. Így aztán sokan az őket leginkább megszólítani képes rendszerellenes pártok felé fordulnak.
„Míg a szüleik egykor tiltakozásul a radikálisan baloldali és liberális erők felé nyitottak, addig a Z-generáció ugyanilyen kiindulásból megtalálja a radikális jobboldalt. Egyfajta ellencsapásként is a Nyugaton egyre inkább mindent eluraló woke kultúrára, az internet világában eluralkodó cenzúrára. Ehhez jön még a biztonság és a jövőkép hiánya”
A biztonságra elsősorban ne geopolitikai értelemben – bár az is fontos -, hanem a megélhetés biztonságára gondoljunk. Egyre több fiatal látja úgy, hogy tisztességes és rendszeres jövedelemmel, kényelmes otthonnal, oktatáshoz és egészségügyi ellátáshoz való hozzáféréssel, valamint a váratlan problémákkal szembeni pufferrel kell rendelkezni. S ha ma körbenézünk Európában, akkor a trend ezzel éppen ellentétes. De nemcsak az infláció, a romló egészségügyi ellátás nyomasztja a nyugati társadalmakat, hanem azt is látják, hogy eközben a bevándorlók hamarabb jutnak lakáshoz, mint az őslakosok, az európaiak. Ez pedig nagyon nem tetszik a fiataloknak, akik tehát joggal érzik úgy, hogy a liberális uniós konszenzus rosszabbá teszi az az életüket.
Amikor a társadalomkutatók a fiatalok érezhető jobbra fordulásának az okait keresik, akkor azonnal azzal szembesülnek, hogy a probléma meglehetősen összetett. Szó sincs arról például, mint azt egyesek gondolhatják, hogy ez a generáció alapból bevándorlásellenes és kirekesztő. Nem, csupán élni akar. A válság fokozatosan mélyült, az igazi problémák azonban a koronavírus járvánnyal kezdődtek, ennek következményeit az orosz-ukrán háború csak elmélyítette. Ráadásul a növekvő frusztrációt kiváltó okokat nem egyszerűsíthetjük le anyagi dolgokra, a megélhetési költségek emelkedésére.
„Fontos momentum volt a Covid időszakában a fizikai elszigeteltség is, amely nagy hatása volt a fiatalokra. Mint ahogy az is, hogy 2015 óta csak a hivatalos adatok szerint 2 millió migráns áramlott be Európába”
De nem elhanyagolhatók a közösségi média hatásai sem, hiszen ez a generáció már alapból digitális bennszülöttként írható le. Sok fiatal ugyanis gyakorlatilag kizárólag csak az X-ről, vagy éppen a TikTokról tájékozódik, ahol a tartalmak a legtöbb esetben szinte ellenőrizetlenül kerülnek fel, így a mai generációk sokkal több radikális véleményt hallhatnak, mint a korábbiak. Ehhez jön a közösségi oldalak cenzúrája, az erőszakos és agresszív megfeleltetés a fősodornak, és ez a jelenség a szókimondó, a mainstreamtől eltérő álláspontot képviselőket az egyébként is megbélyegzett és kirekesztett radikális jobboldal felé szorította.
Connor Tomlinson politikai kommentátor a European Conservative hasábjain mindezek mellett még egy dologra hívja fel a figyelmet a sok közül. A szerző szerint az 1997-ben vagy azt követően született Z generáció tagjai más viszonyítási alapokkal rendelkeznek a világ eseményeit illetően, mint elődeik. A második világháború számukra több mint 50 évvel ezelőtt volt, a berlini fal pedig soha nem létezett. A legtöbben nem emlékeznek a szeptember 11-re sem. Ők csak a 2008-as gazdasági válság utáni nemzetüket ismerik, amelyet 30 év alatt több bevándorlás tett felismerhetetlenné. „Az ő életük politikai paradigmája az irányított hanyatlás volt. A fogantatástól kezdve eladósodtak, megfosztották őket kulturális örökségüktől és a történelmi hovatartozás érzésétől, megfosztották őket attól az esélytől, hogy saját otthont birtokoljanak, ahol saját gyermekeik születhetnek” – fogalmazott Tomlinson.
„A Z generáció körében jól érzékelhető trend, a jobbra tolódás mellett azonban azért szögezzük le, hogy ez a nemzedék is sokféle, megosztott és bizonytalan”
A YouGov 2023 augusztusában végzett felmérése szerint a fiatal európaiak túlnyomórészt az éghajlati válság és annak várható hatásai miatt aggódnak. Egy másik, Németországban végzett felmérés szerint a fiatalok listájának élén az emberi jogok állnak, ezt követi az éghajlatváltozás. Ez a trend változik, de azért ne felejtsük el, hogy öt éve még nagyjából ez a generáció rendkívül nagy arányban adta le a szavazatát az erős klímavédelmet és az uniós integráció elmélyítését szorgalmazó zöldpártokra, amely megalapozta az Európai Unió politikájában, az azóta sokak szerint elhibázott a Green Dealt.
E generáció megosztottságát igazolja a német Allensbach Intézet felmérése, amely szerint az európai parlamenti választásokon a fiatalok 17 százaléka szavazott az AfD-re. A 30 év alattiak korosztályában a radikális AfD volt a legerősebb párt, de nagyjából egy szinten a CDU/CSU-val. Az is egyértelmű, hogy a korábbi választásokon az AfD mindig több szavazatot kapott a fiatal szavazóktól, mint a 60 év felettiektől. De a felmérés azt mutatja, hogy a németországi fiatalok azért inkább centristák. Ha nem a trendet, hanem az abszolút számokat nézzük, akkor kiderül e generáció körében más pártok nagyobb szimpátiát élveznek, mint az AfD, hiszen a CDU/CSU népszerűsége 25, a Zöldeké 21, az SPD-é pedig 18 százalékos.
„Az Allensbach rákérdezett arra is, hogy a válaszadók hol helyezkednek el egy bal-jobb skálán, s a 30 év alattiak 36 százaléka egyértelműen a középről balra sorolja magát”
Az egész népességben ez az arány csak valamivel volt alacsonyabb, 32 százalék. A Z generációnak csupán 21 százaléka sorolta magát egyértelműen a jobbközéphez, amely arány a teljes lakosság körében 30 százalékos. A trend azonban egyértelmű, a radikális gondolatok és pártok már egyre vonzóbbak ezen erők hagyományos szavazói bázisán kívül is. Nem véletlenül, hiszen amíg az 1968-as generáció egy konzervatív ellen a balliberális irányba nyitva lázadt, addig a mostani fiatalok logikusan fordulnak jobbra a liberális rend ellen tiltakozva. Ezt a jelenséget pedig nem lehet már egy mozdulattal félresöpörni, karanténba zárni, nem tudomást venni róla, hiszen e tiltakozó jobbra fordulás okai a nyugati társadalmak egyre szélesebb rétegeit, ezen belül is különösen a fiatalokat érintik.
(A cikk eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg, itt olvasható.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater