„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”

Mi robbant fel Szeverodinszknél?

2019. aug. 18.
Stier Gábor

MEGOSZTÁS

Az álhírek, a találgatások terjedése is jelzi a politikai átmenet közeledtével orosz társadalomban érezhetően megnövekedett bizonytalanságot

Rakétakísérlet 2017-ben a szeverodvinszki kisérleti bázison #moszkvater

Rakétakísérlet 2017-ben a szeverodvinszki kisérleti bázison
Fotó:EUROPRESS/Ministry of defence of the Russian Federation

A bizonytalanság uralkodott el az oroszok között az elmúlt napokban. Az egyik északi katonai bázison sokakat ijesztő baleset történt, egy adáshiba után elterjedt a hír, hogy Moszkvában lekapcsolják a központi tévécsatornákat, közben pedig az ellenzék tüntetett ismét a rendszer ellen. Kavarogtak a hírek, a találgatások, az arhangelszki patikákból pedig a sugárveszélytől félve felvásárolták a jódot. De még a moszkvai internetes fórumokon is parkok bezárásáról és a rendkívüli helyzetek minisztériumának megnövekedett aktivitásáról beszéltek.

Kezdjük azzal, hogy mi is robbant fel az Arhangelszk megyei Szeverodvinszk közelében. A helyiek nem véletlenül ijedtek meg, hiszen a baleset helyszínének közelében, a Fehér-tengeren nukleáris tengeralattjárók rakétát szoktak tesztelni. Az is megrettentette őket, hogy a neten elterjedt hírek alapján a sérülteket a kórházban vegyvédelmi ruhába öltözött orvosok fogadták. Az sem volt megnyugtató hír, hogy az incidens térségében egy hónapra megtiltották a hajózást a Fehér-tengeren.

Aztán a Roszatom sajtóosztálya két nap múlva közölte a TASZSZ hírügynökséggel, hogy

„egy tengeri platformon elvégzett rakétakísérlet miatt ütött ki tűz és történt robbanás”

A védelmi minisztérium később az MTI híradása szerint közölte, hogy a tárca és a Roszatom szakemberei egy folyékony üzemanyagú reaktív hajtóművön dolgoztak. A gyulladás pillanatában az atomenergetikai vállalat alkalmazottai az izotóp energiaforrásokat ellenőrizték. A Szarovban működő Oroszországi Szövetségi Nukleáris Központ – Kísérleti Fizikai Összoroszországi Tudományos Kutatóintézet (RFJaC-VNIIEF) – a szerencsétlenül járt szakértők ennek a központnak az állományában dolgoztak – vezetőinek nyilatkozataiből az derült ki, hogy az öt tudós egy kisméretű, radioaktív hasadóanyagokat használó energiaforrás tesztelésekor halt meg. Vjacseszlav Szolovjov, a központ tudományos vezetője kijelentette, hogy a szarovi nukleáris központ tudományos programja keretében végzi a fejlesztéseket a védelmi tárca számára. „Az egyik irány a kisméterű energiaforrások kifejlesztése radioaktív hasadóanyagok felhasználásával” – mondta Szolovjov. Hozzáfűzte, hogy ilyen kutatások nemcsak Oroszországban folynak, és amerikai tudósok tavaly kipróbáltak egy néhány kilowattos, kisméretű nukleáris reaktort. A Fontanka szentpétervári hírportált a Roszatom később arról tájékoztatta, hogy

„a Fehér-tengeren egy nukleáris elemmel, nem pedig egy reaktorral folyt kísérlet”

A katonai tárca nem közölte, hogy pontosan mi történt, a The New York Times az amerikai hírszerzésre hivatkozva azt állította, hogy a robbanás a Burevesztnyik (Viharmadár) nukleáris hajtóművel felszerelt manőverező robotrepülőgép tesztelésekor történhetett. Ez egyike azoknak az új hiperszonikus fegyvereknek, amelyek fejlesztéséről Vlagyimir Putyin orosz elnök tavaly március 1-jén tett bejelentést. A Kommerszant című napilap tavaly júliusban azt írta, hogy a szarovi nukleáris központ, a jekatyerinburgi Novator fejlesztőiroda korlátlan hatótávolságú interkontinentális rakéta fejlesztésén dolgozik.

A balesetben az orosz atomenergetikai vállalat öt munkatársát veszítette el. Az orosz védelmi minisztérium két alkalmazottjának haláláról adott ki tájékoztatást. Kórházba 12 embert szállítottak. A tájékoztatás késlekedését azzal magyarázták, hogy a robbanás után néhány, a rakéta részét képező radioizotóp energiaforrással kapcsolatos tevékenységet folytató munkatárs a tengerbe zuhant, és remény volt arra, hogy élve találják meg őket. A felkutatásuk addig folytatódott, ameddig remény volt élők fellelésére, és csak ezután jelentették be a munkatársak halálát.

Mint az MTI is jelentette, a baleset helyszínétől 30 kilométerre található 185 ezres Szeverodvinszk polgármesteri hivatal arról adott ki tájékoztatást, hogy a településen a háttérsugárzás szintjének rövid idejű növekedését észlelték, de később visszaállt a normális szintre.

„Persze, ennek ekkor már nem hitt senki”

Az oroszok ugyanis a Csernobil sorozat nélkül is tudják, hogy a technogén katasztrófák esetén a csinovnyikok ösztönösen eltitkolják az információkat, és csak akkor számolnak be a történtekről, ha már elhárították a bajt, avagy a helyzetet végképp nem ellenőrzik.

A rossz sejtéseket csak erősítette, hogy Putyin tavalyi demonstrációja óta állandó téma a médiában az új orosz fegyverek kifejlesztése. Egyesek a külföldi diverzáns akció lehetőségét sem zárták ki. Ugyanígy az internet blokkolásáról, a szuverén internet megteremtéséről szóló hírek után senki sem lepődött meg azon, hogy elsötétültek a föderális csatornák. Az ellenzéki tüntetésekkel összekapcsolva sokan úgy gondolták, hogy ez a tévéadások lekapcsolásának a főpróbája volt.

Hát, így van ez akkor,

„amikor az információ hiánya, de ilyenkor még a hatóságok megnyugtató közleményei inkább csak a félelmeket, a pánikot gerjesztik”

Amikor a társadalomban erősödik a bizalmatlanság, és lassan már senki sem hisz semmiben. Meg amikor közelednek a választások, és idegesebbé válik a politikai közhangulat. Főképp olyan helyzetben, amikor ott lóg a levegőben a kérdés, mi lesz az országot húsz élve irányító Vlagyimir Putyin távozása után? S egyáltalán, távozik-e az elnök 2024-ben?

MEGOSZTÁS

Stier Gábor
1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.

Hozzászólások kikapcsolva

    KAPCSOLODÓ CIKKEK

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    CÍMKÉK