„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”

Mi robbant fel Szeverodinszknél?

2019. aug. 18.
Stier Gábor

MEGOSZTÁS

Az álhírek, a találgatások terjedése is jelzi a politikai átmenet közeledtével orosz társadalomban érezhetően megnövekedett bizonytalanságot

Rakétakísérlet 2017-ben a szeverodvinszki kisérleti bázison #moszkvater

Rakétakísérlet 2017-ben a szeverodvinszki kisérleti bázison
Fotó:EUROPRESS/Ministry of defence of the Russian Federation

A bizonytalanság uralkodott el az oroszok között az elmúlt napokban. Az egyik északi katonai bázison sokakat ijesztő baleset történt, egy adáshiba után elterjedt a hír, hogy Moszkvában lekapcsolják a központi tévécsatornákat, közben pedig az ellenzék tüntetett ismét a rendszer ellen. Kavarogtak a hírek, a találgatások, az arhangelszki patikákból pedig a sugárveszélytől félve felvásárolták a jódot. De még a moszkvai internetes fórumokon is parkok bezárásáról és a rendkívüli helyzetek minisztériumának megnövekedett aktivitásáról beszéltek.

Kezdjük azzal, hogy mi is robbant fel az Arhangelszk megyei Szeverodvinszk közelében. A helyiek nem véletlenül ijedtek meg, hiszen a baleset helyszínének közelében, a Fehér-tengeren nukleáris tengeralattjárók rakétát szoktak tesztelni. Az is megrettentette őket, hogy a neten elterjedt hírek alapján a sérülteket a kórházban vegyvédelmi ruhába öltözött orvosok fogadták. Az sem volt megnyugtató hír, hogy az incidens térségében egy hónapra megtiltották a hajózást a Fehér-tengeren.

Aztán a Roszatom sajtóosztálya két nap múlva közölte a TASZSZ hírügynökséggel, hogy

„egy tengeri platformon elvégzett rakétakísérlet miatt ütött ki tűz és történt robbanás”

A védelmi minisztérium később az MTI híradása szerint közölte, hogy a tárca és a Roszatom szakemberei egy folyékony üzemanyagú reaktív hajtóművön dolgoztak. A gyulladás pillanatában az atomenergetikai vállalat alkalmazottai az izotóp energiaforrásokat ellenőrizték. A Szarovban működő Oroszországi Szövetségi Nukleáris Központ – Kísérleti Fizikai Összoroszországi Tudományos Kutatóintézet (RFJaC-VNIIEF) – a szerencsétlenül járt szakértők ennek a központnak az állományában dolgoztak – vezetőinek nyilatkozataiből az derült ki, hogy az öt tudós egy kisméretű, radioaktív hasadóanyagokat használó energiaforrás tesztelésekor halt meg. Vjacseszlav Szolovjov, a központ tudományos vezetője kijelentette, hogy a szarovi nukleáris központ tudományos programja keretében végzi a fejlesztéseket a védelmi tárca számára. „Az egyik irány a kisméterű energiaforrások kifejlesztése radioaktív hasadóanyagok felhasználásával” – mondta Szolovjov. Hozzáfűzte, hogy ilyen kutatások nemcsak Oroszországban folynak, és amerikai tudósok tavaly kipróbáltak egy néhány kilowattos, kisméretű nukleáris reaktort. A Fontanka szentpétervári hírportált a Roszatom később arról tájékoztatta, hogy

„a Fehér-tengeren egy nukleáris elemmel, nem pedig egy reaktorral folyt kísérlet”

A katonai tárca nem közölte, hogy pontosan mi történt, a The New York Times az amerikai hírszerzésre hivatkozva azt állította, hogy a robbanás a Burevesztnyik (Viharmadár) nukleáris hajtóművel felszerelt manőverező robotrepülőgép tesztelésekor történhetett. Ez egyike azoknak az új hiperszonikus fegyvereknek, amelyek fejlesztéséről Vlagyimir Putyin orosz elnök tavaly március 1-jén tett bejelentést. A Kommerszant című napilap tavaly júliusban azt írta, hogy a szarovi nukleáris központ, a jekatyerinburgi Novator fejlesztőiroda korlátlan hatótávolságú interkontinentális rakéta fejlesztésén dolgozik.

A balesetben az orosz atomenergetikai vállalat öt munkatársát veszítette el. Az orosz védelmi minisztérium két alkalmazottjának haláláról adott ki tájékoztatást. Kórházba 12 embert szállítottak. A tájékoztatás késlekedését azzal magyarázták, hogy a robbanás után néhány, a rakéta részét képező radioizotóp energiaforrással kapcsolatos tevékenységet folytató munkatárs a tengerbe zuhant, és remény volt arra, hogy élve találják meg őket. A felkutatásuk addig folytatódott, ameddig remény volt élők fellelésére, és csak ezután jelentették be a munkatársak halálát.

Mint az MTI is jelentette, a baleset helyszínétől 30 kilométerre található 185 ezres Szeverodvinszk polgármesteri hivatal arról adott ki tájékoztatást, hogy a településen a háttérsugárzás szintjének rövid idejű növekedését észlelték, de később visszaállt a normális szintre.

„Persze, ennek ekkor már nem hitt senki”

Az oroszok ugyanis a Csernobil sorozat nélkül is tudják, hogy a technogén katasztrófák esetén a csinovnyikok ösztönösen eltitkolják az információkat, és csak akkor számolnak be a történtekről, ha már elhárították a bajt, avagy a helyzetet végképp nem ellenőrzik.

A rossz sejtéseket csak erősítette, hogy Putyin tavalyi demonstrációja óta állandó téma a médiában az új orosz fegyverek kifejlesztése. Egyesek a külföldi diverzáns akció lehetőségét sem zárták ki. Ugyanígy az internet blokkolásáról, a szuverén internet megteremtéséről szóló hírek után senki sem lepődött meg azon, hogy elsötétültek a föderális csatornák. Az ellenzéki tüntetésekkel összekapcsolva sokan úgy gondolták, hogy ez a tévéadások lekapcsolásának a főpróbája volt.

Hát, így van ez akkor,

„amikor az információ hiánya, de ilyenkor még a hatóságok megnyugtató közleményei inkább csak a félelmeket, a pánikot gerjesztik”

Amikor a társadalomban erősödik a bizalmatlanság, és lassan már senki sem hisz semmiben. Meg amikor közelednek a választások, és idegesebbé válik a politikai közhangulat. Főképp olyan helyzetben, amikor ott lóg a levegőben a kérdés, mi lesz az országot húsz élve irányító Vlagyimir Putyin távozása után? S egyáltalán, távozik-e az elnök 2024-ben?

MEGOSZTÁS

Stier Gábor
1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.

Hozzászólások kikapcsolva

    KAPCSOLODÓ CIKKEK

    Németország új világháborút erőltet

    2026. nov. 12.
    Az írás a német Hintergrund folyóirat novemberi számában jelent meg „Ki eszkalálja a német-orosz kapcsolatokat?” címmel. Tartalmának aktuali...

    Az egyéni terrortól a bolsevikok elleni államcsínyig

    Az 1917. november hetediki petrográdi eseményeket sokáig forradalomként ünnepelték nálunk, mostanában pedig puccsként emlegetik. Az igazság ...

    Az arabok és az oroszajkúak helye Izraelben

    2026. okt. 30.
    Az arab pártok bevonása a kormánykoalícióba hozzájárulhat Izrael és az arab államok közötti kapcsolatok javulásához. A másik nagy népcsoport...

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    CÍMKÉK

    © 2018-2026 - #moszkvater