„Mi Önökért is harcolunk!”

Erős mondatok. A jelenlegi kiélezett nemzetközi helyzetben naponta hangoznak el kemény kijelentések. Olyanok, amelyek jól érzékeltetik a körülöttünk zajló történéseket. Így Donald Trump keresetlen szavai Volodimir Zelenszkijhez, a folyamatos szereptévesztésben lévő ukrán elnök Washingtonnak intézett szavai, vagy Robert Fico üzenete Kaja Kallasnak. De említhetnénk Radoslaw Sikorski önleleplező kirohanását Oroszország ellen, vagy a hadseregben nagy tiszteletnek örvendő Ivan Popov orosz tábornok elítélését kísérő kijelentéseket.

„Önök soha többé nem fognak itt uralkodni. Sem Kijevben, sem Vilniusban, sem pedig Rigában nem mondják meg, mi legyen! Ne is álmodozzanak arról, hogy megint bevonulnak Varsóba! Foglalkozzanak inkább a 11 időzónájukon belüli problémákkal!”
Fotó:EUROPRESS/JULIEN DE ROSA/AFP

„Kijevnek nehéz lesz visszaszereznie a Krímet, amelyet egyetlen lövés nélkül engedett át Oroszországnak. Ha Ukrajna a Krím félszigetet akarja, miért nem harcoltak meg érte 11 évvel ezelőtt? Az ilyen, Zelenszkijéhez hasonló gyújtogató kijelentések miatt olyan nehéz rendezni ezt a háborút!”

– panaszolta az amerikai elnök, aki korábban arról is beszélt, hogy Moszkvával könnyebb tárgyalni, mint Kijevvel. Úgy tűnik, Donald Trump egyre inkább átlátja az ukrajnai konfliktust, és egyáltalán nem befolyásolja, hogy a nyugati liberális fősodor közben a Zelenszkij narratíváját kritikátlanul átvéve Moszkvát hibáztatja a tárgyalások lassúságáért. Nagyon jól látja, hogy az európai „tettrekészek” által fűtött ukrán elnök nem hajlandó tudomásul venni a számára egyébként tényleg szörnyű realitásokat, és úgy tesz, mint aki győzött, és diktálhatja a feltételeket. Pedig tudhatta volna, hogy a jégre vitt országa sorsa alapvetően az Egyesült Államok akaratától függ, és Amerika érdekei megváltoztak. S ha ez nem lenne elég, Donald Trumpot látványosan idegesíti Zelenszkij, miközben Putyin imponál neki. A kifinomult orosz diplomácia lépései mellett ezzel is magyarázható, hogy Trump sokkal másabb hangot üt meg – ha úgy tetszik, megértőbb – Oroszországgal még akkor is, mikor Moszkva hatalmas rakéta- éás drón támadást indít Kijev ellen. Ebben a helyzetben – hogy megint az amerikai elnököt idézzük – a rettenetes helyzetben lévő Ukrajna vagy megállapodik most a békéről, vagy három éven belül elvesztik az egész országot. „Semmi közöm Oroszországhoz, de meg akarom menteni azt az átlagosan heti 5 ezer orosz és ukrán katonát, akik ok nélkül halnak meg” – tette hozzá Trump, morális érvekkel is alátámasztva a reálpolitikai megközelítését.

„Ukrajna a békét erővel igyekszik kikényszeríteni. Tisztelem Trump elnök törekvéseit, de nem szép olyanokat állítani, hogy Ukrajna kezdte ezt a háborút, és felelős érte. Értsék meg, mi a Szovjetunióban születtünk, és folyamatosan azt hallottuk, hogy el kell pusztítani az Egyesült Államokat. Mi nemcsak magunkért, hanem Önökért is harcolunk!”

– nyilatkozta ezt már Volodimir Zelenszkij az amerikai újságírónak, Ben Shapirónak. Hát igen, az ilyen mondatokat három éve még könnybe lábadva hallgatta a nyugati világ, azóta azonban nagyot változott a helyzet. Ez a meglehetősen átlátszó, az áldozat szerepére rájátszó, hol követelőző, hol hízelgő retorika ma már nem működik. Megváltoztak Amerika érdekei is, Ukrajna pedig közben belerokkant a háborúba. Már csak az úgynevezett elkötelezettek állnak teljes mellszélességgel Ukrajna mögött, valójában azonban ők is csak proxyként használják ezt az országot. Ráadásul rosszul felfogott érdekükben. Az ukrán elnök azonban ezt nem akarja észrevenni, így egyre durvább lesz majd szembesülni a valósággal.

„Önök soha többé nem fognak itt uralkodni. Sem Kijevben, sem Vilniusban, sem pedig Rigában nem mondják meg, mi legyen! Ne is álmodozzanak arról, hogy megint bevonulnak Varsóba! Foglalkozzanak inkább a 11 időzónájukon belüli problémákkal!”

– intézte a szavait Oroszországhoz, pontosabban Alekszandr Duginhoz és követőihez Radoslaw Sikorski. Az orosz filozófus, aki egy eurázsiai nagyhatalom létrehozására irányuló orosz törekvések elkötelezett hirdetője, a modern Eurázsia elmélet kidolgozója többször kétségbe vonta a független Lengyelország és Ukrajna létezésének jogosultságát. A lengyel külügyminiszter a lengyel külpolitika célkitűzéseit ismertetve a szejmben utalt arra is, hogy Varsó már 4 milliárd euróval támogatta Ukrajnát, beszólt Kínának, ébresztőt fújt Európának, és aláhúzta, hogy Lengyelország meghatározó alakítója az európai politikának, és nem engedi, hogy a múlt hibái megismétlődjenek. Lehetne részletesen elemezni a lengyel külügyminiszter szavait, amelyeknek a lényege összefoglalható abban, hogy Lengyelország középhatalomnak érzi magát, és ennek megfelelően is cselekszik. Az üzenet egyértelmű. Varsó megalapozta azokat az ambícióit, hogy Kijevben, Vilniusban és Rigában ő mondja meg, hogy mi lesz, és ebbe nem enged beleszólást sem Brüsszelnek, sem pedig Washingtonnak. S hogy tanult-e a hibákból? Lengyelország felosztásaihoz azért nem utolsó sorban a túlzott ambíciók vezettek. Nem ártana tehát lapozgatni még azt a történelem könyvet.

„Kallas asszony, szeretném közölni Önnel, hogy én vagyok Szlovákia, egy szuverén ország törvényes miniszterelnöke. Senki sem írhatja elő nekem, hogy hová menjek, vagy ne menjek. Elmegyek Moszkvába, hogy tiszteletemet tegyem a Vörös Hadsereg azon ezrei előtt, akik életüket vesztették Szlovákia felszabadítása során. Valamint a nácik tombolásának további millió áldozata előtt. Ahogy tiszteletet adtam a normandiai partraszállás, a csendes-óceáni hadszíntér áldozatainak, vagy ahogy meg fogok hajolni a Brit Királyi Légierő pilótái előtt is”

– üzente Robert Fico szlovák miniszterelnök élesen visszautasítva az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, Kaja Kallasnak a figyelmeztetését, miszerint az uniós vezetők részvétele a május 9-i moszkvai győzelem napi ünnepségen nem marad következmények nélkül. Fico a saját Facebook-oldalán most úgy fogalmazott, nem tudja, hogy ez zsarolás-e, vagy egyfajta bejelentés arról, hogy a látogatása után büntetésre számíthat, de szerinte 2025-öt írunk, nem 1939-et. Ez a mondat azért nagyon durva jelentésű Fico szövegében, mert 1939. március 14-én kiáltották ki az első Szlovák Köztársaságot, miután Csehszlovákia gyakorlatilag megszűnt létezni. Ez az az idézőjeles függetlenség azonban csak formális volt, mert Szlovákia a Náci Németország vazallus államává vált. Vagyis Fico arra utalt, hogy úgy viselkednek Szlovákiával az EU vezetői, mint a náci Németország tette. Fico nehezményezte azt is, hogy az EU-ban nem folyik érdemi vita a demokrácia valódi természetéről. Példaként említette a romániai és franciaországi elnökválasztásokat, a nyugati beavatkozásokat Grúziában és Szerbiában.

De megfenyegették Brüsszelből Szerbia vezetőjét is, mivel Aleksandar Vucsics szerb elnök részt venne az oroszországi Győzelem napi parádén. Az EU azonban figyelmeztette Szerbiát, hogy egy ilyen látogatás veszélyezti az uniós csatlakozási törekvéseit.

Az orosz külügyminisztérium szóvivője, Marija Zaharova éles hangon bírálta az Európai Unió álláspontját. Szerinte az, hogy Brüsszel megtiltaná tagjelölt országok vezetőinek a részvételt a győzelem napi ünnepségen, az az „euronácizmus” újraéledését jelenti. Kemény szavak, ám az EU külügyi főképviselője mindent megtesz annak érdekében, hogy alátámassza Zaharova vádjait. Nem kéne!

„Oroszország  mindig úgy fog emlékezni Ivanovics Popovra, mint győztes parancsnokra, aki a nehéz időkben alárendeltjeivel visszaverte az ukrán hadsereg támadásait. Egy jogállamban ilyen nem történhetne, mint vele történt”

– tette közzé három millió követővel rendelkező Telegram csatornáján az ismert katonai blogger, a hatalomhoz közel álló, de a kemény vonalat képviselő Jurij Podoljaka.

Ezt megelőzően egy orosz katonai bíróság öt év szabadságvesztésre ítélte Ivan Popov volt vezérőrnagyot, aki nyíltan bírálta Moszkva ukrajnai háborús stratégiáját. Bár hivatalosan nagyszabású csalás vádjával ítélték el, sokan úgy vélik, valójában szavaiért kellett felelnie. A vád szerint Popov több mint 130 millió rubel (körülbelül félmilliárd forint) értékű fémet lopott el, melyet az ukrán fronton tervezett erődítmények építésére szántak.

A vezérőrnagy, aki korábban az 58. orosz hadsereget vezette, és harcolt Csecsenföldön, valamint a déli ukrán fronton is, nem ismerte el bűnösségét. Az ítélet hátterében sokak szerint nem csupán korrupciós vádak állnak, támogatói szerint azért kellett bíróság elé állnia, mert nyilvánosan bírálta az orosz hadvezetést és a háború menetét. Popov kritikái 2023 júliusában kerültek nyilvánosságra, egy a hatalom pártjának sorait erősítő törvényhozó által közzétett hangüzenetben arról beszélt, hogy az orosz katonák feleslegesen halnak meg az ukrán tüzérségi támadásokban, mert a hadsereg híján van a megfelelő fegyvereknek és felderítő eszközöknek.

„Olyan helyzetben voltam a felsőbb vezetőkkel, ahol vagy hallgatnom kellett volna, mint egy gyáva, vagy elmondani az igazat”

– mondta a felvételen. A hanganyag nyilvánosságra kerülése után rövidesen leszerelték, majd 2024 májusában letartóztatták. Az ítélethirdetés előtti hetekben Popov nyílt levélben fordult Vlagyimir Putyinhoz, és azt kérte, engedjék harcolni a fronton a börtön helyett. A Baza Telegram-csatorna – amely közel áll az orosz biztonsági szervekhez – szerint Popov a tárgyalás végén ismét megismételte ezt a kérését.

Azt hiszem, erre mondják, hogy mondj igazat, és betörik a fejedet! S még egy megjegyzés. Vajon hol tartana az orosz hadsereg, ha a Popovhoz hasonló parancsnokokat megbecsülnék, és nem büntetőtelepre küldenék?!

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com