//Mi lesz a lengyel-ukrán barátsággal?
„A bizottság lépésére válaszul Lengyelország, Magyarország és Szlovákia azonnal bejelentette, hogy egyoldalúan betiltják az ukrán gabona behozatalát” #moszkvater

Mi lesz a lengyel-ukrán barátsággal?

MEGOSZTÁS

Az ukrán gabona behozatal tiltásának feloldása nemcsak tovább mélyítette az Európai Unión belüli árkokat, de szembe fordította egymással a két szövetségest, Lengyelországot és Ukrajnát is. Mi lesz a lengyel-ukrán barátsággal? Mi húzódik meg e viták mögött?  Változik-e Európában az Ukrajna mögötti kiállás? Miért van már sokaknak elege a követelőző ukrán stílusból? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk a jelenlegi válság kapcsán Konsztantyin Bondarenko ukrán politológussal, az Ukrainszkaja polityika alapítvány vezetőjével.

„A bizottság lépésére válaszul Lengyelország, Magyarország és Szlovákia azonnal bejelentette, hogy egyoldalúan betiltják az ukrán gabona behozatalát” #moszkvater
„A bizottság lépésére válaszul Lengyelország, Magyarország és Szlovákia azonnal bejelentette, hogy egyoldalúan betiltják az ukrán gabona behozatalát”
Fotó:EUROPRESS/Anatolii Stepanov/AFP

Megbontotta az európai egységet az Európai Bizottságnak az a döntése, amellyel feloldotta az ukrán gabona import szeptember 15-én lejáró tilalmát. Az Európai Unió még tavasszal Magyarország, Lengyelország, Szlovákia, Románia és Bulgária nyomására tiltotta ki átmenetileg az ukrán búzát, napraforgót, repcét és kukoricát. Ukrajna öt szomszédja régóta kérte Brüsszelt, hogy avatkozzon be, mert a háború kezdete óta vám- és kvótamentesen Ukrajnából az unióba érkező mezőgazdasági termények tranzitországa helyett célországává váltak. A jóval olcsóbb ukrán áru lenyomta az uniós árakat, emiatt a helyi gazdák csak jókora veszteséggel tudták értékesíteni a terményüket, ezen kívül az olcsó ukrán gabona miatt a kereslet is drasztikusan visszaesett. Az elmúlt év nagy részében a világ egyik legnagyobb exportőrének számító Ukrajnából származó gabona mintegy 60 százaléka az EU öt keleti országán keresztül érkezett. A vita azután eszkalálódott, hogy Ukrajna, amely a fekete-tengeri kikötőinek de facto orosz blokádja miatt a szárazföldi útvonalak felé fordult.

„A bizottság lépésére válaszul Lengyelország, Magyarország és Szlovákia azonnal bejelentette, hogy egyoldalúan betiltják az ukrán gabona behozatalát”

Ezzel szembe mentek az Európai Bizottsággal, és megsértették az EU egységes piacának szabályait. Ezt a válaszlépést több uniós tagország kormánya is erősen nehezményezte, Ukrajna pedig a WTO-nál indított pert e három ország ellen az ügyben. Ezt követően Pozsony előzetesen megegyezett Kijevvel arról, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén engedélyezi az ukrán exportot, és tárgyalások kezdődtek Varsó és Kijev között is. Előtte azonban Ukrajna még Ukrajna belengette, hogy embargót készül bevezetni a lengyel hagymára, paradicsomra, káposztára és almára.

„A döntés nyomán egymásnak feszült a két szövetséges, Lengyelország és Ukrajna, majd néhány kemény ütésváltás után a viszony enyhülni kezdett”

Volodimir Zelenszkij az ENSZ-ben azzal vádolta meg a közép-európaiakat, hogy csupán színlelték a szolidaritást Ukrajnával, és Oroszországot támogatják a lépéseikkel. Varsó erre bekérette az ukrán nagykövetet, Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök pedig televíziós beszédben jelentette be a döntést, hogy nem szállítanak többé fegyvereket Ukrajnának. A lengyel ellenzék vezére, az ukrán gabona export tilalmának meghosszabbításáért egyébként Brüsszelben szintén lobbizó Donald Tusk azonnal megpróbálta a választási kampányban kihasználni a helyzetet, és kijelentette, hogy a lengyel kormány hátba szúrja Ukrajnát. Andrzej Duda az ENSZ-ben Ukrajnára utalva arról beszélt, hogy vigyázni kell a fuldoklóval, mert az megával ránthatja azt is, aki segíteni akar neki. Elmaradt New Yorkban a két elnök tervezett találkozója is. Idővel aztán csillapodott a vita, Varsó közölte, hogy természetesen a fegyverszállításról kötött eddigi megállapodásokat teljesíti, később pedig meglátják, mi lesz.

„Bár már csitulni látszik a vita Ukrajna és Lengyelország között, a lengyelek azért még nem bocsátottak meg. Mateusz Morawiecki figyelmeztette Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt, hogy soha többé ne sértegesse a lengyeleket”

Ez a fellépés is mutatja, hogy a lengyeleket nem sértegetheti Kijev úgy, mint például a németeket. Az ENSZ Közgyűlése előtt mondott beszédével pedig az ukrán elnök átlépett egy határt a lengyeleknél. Ugyan az ország megnevezése nélkül, de gyakorlatilag azzal vádolta egyik legfontosabb és leghűségesebb szövetségesét, hogy az oroszokat segíti, márpedig a lengyeleket nehéz ennél jobban megsérteni.

A lengyel külügyminiszter a Politico brüsszeli hírportálon megjelent véleménycikkében kérte ki országa nevében az ukrán kirohanásokat. Mint Zbigniew Rau fogalmazott, rendkívül sértő a lengyel társadalom számára, hogy az ukrán politikusok párhuzamot vonnak Lengyelország és Oroszország között.

„Ukrajna jelenlegi politikája nemcsak bántó, és fájdalmas, hanem mindenekelőtt sértő a számunkra”

– tette hozzá a külügyminiszter, aki a cikkében aláhúzta, hogy  háború kitörésekor Lengyelország volt az egyik első állam, amely tömegesen fogadta be a harcok elől menekülő ukrán polgárokat, és amely humanitárius segítséget küldött a megtámadott szomszédjának. A lengyel külügyi tárca vezetője részletesen beszámol arról, mi mindennel segítette Varsó Ukrajnát az elmúlt másfél évben. Lengyelország azzal, hogy engedélyezte területén a fegyverszállítmányok áthaladását és elosztását, értékes stratégiai hátteret biztosított Kijevnek, a nyugati szövetségesek közül pedig arányában a lengyel lakosok fizették a legnagyobb árat, az ország GDP-jének ugyanis három százalékát vitték el az ukrán támogatáshoz köthető költségek. Rau szerint ennek ellenére megérte segíteni a szomszédos országot, hiszen az Ukrajnának nyújtott támogatás lengyel nemzeti érdek is volt.

A külügyminiszter rámutatott arra is, hogy a menekültek megsegítésében oroszlánrészt vállaltak az ország keleti részén jórészt mezőgazdasággal foglalkozó régiók. Az pedig, hogy az ukrán gabona elárasztotta a lengyel piacot, éppen ezeknek a vidékeknek okozott súlyos károkat.

„Hatszázszor több búzát exportáltak Ukrajnából Lengyelországba 2023 első négy hónapjában, mint egy évvel korábban, ami piaci zavarokat és veszteségeket okozott a lengyel gazdáknak”

– hangsúlyozza Zbigniew Rau, aki szerint Lengyelország csak úgy tudja a jövőben is támogatni Ukrajnát, ha megóvja a saját gazdaságát.

„Nagyjából itt tart ma a helyzet, az elemzők pedig azt találgatják, a lengyel keménykedés a választási kampánnyal magyarázható, avagy Varsó felismerte, hogy Ukrajna elveszíti a háborút, és igyekszik hátrébb lépni, nehogy a <fuldokló magával rántsa>. A kialakult helyzetben Kijev viselkedéséről Konsztantyin Bondarenko ukrán politológust, az Ukrainszkaja polityika alapítvány vezetőjét kérdeztük”

Konsztantyin Bondarenko #moszkvater
Konsztantyin Bondarenko

– Megváltozott a hangulat a háború, és Ukrajna körül. Kijev szinte már mindenkinek beszólt, és most legszorosabb szövetségesével is összeveszett…

– Ez a vita több dologgal is magyarázható. A gabona és az élelmiszerek terén Ukrajna és Lengyelország egymás versenytárai.  Érthető tehát, ha a kormányzó Jog és Igazságosság párt (PiS) ebben a helyzetben védi a lengyel gazdákat. Főképp úgy, hogy október 15-én Lengyelországban választások lesznek, és Kaczynskiéknak minden szavazatért meg kell küzdeniük. Már csak azért is, mert a jelenlegi előrejelzések alapján önállóan nem tudnak majd kormányt alakítani. A lengyel kormány tehát a saját termelőit, egyben a PiS elektorátusának a magját védi.

– S ezt a helyzetet Kijevben nem fogják fel?

– Az ukrán politikai elit úgy gondolja, hogy Lengyelországnak most mindenek előtt az Európát védő Ukrajna érdekeit kell szem előtt tartania.

– Mit gondol, ha lezajlanak a választások Lengyelországban, akkor újra konszolidálódhat a két ország viszonya? Vagy ennél többről van szó, és Varsó nem egy éppen a győzelemtől messze álló, ugyanakkor követelőző Ukrajnában gondolkodott?

– Tévednek azok, akik szerint a két ország október 15. után újra ugyanolyan barát lehet, mint korábban. A formálódó koalícióba ugyanis a Jog és Igazságosság mellett feltehetően az a radikálisan jobboldali Konföderacija lesz benne, amely a lengyel társadalomban az ukrán menekültek szemben növekvő ellenérzésekre alapoz. A nagy barátság tehát a múlté.

– Tudomásom szerint sokat utazik Európába. Mit tapasztal, változik Ukrajnát eddig egyértelműen támogató közhangulat?

– Ezzel kapcsolatban John F. Kennedy sajtó titkárát, Arthur Schlesingert idézném, aki azt mondta, hogy minden háború csupán az első harminc napig népszerű. Érthető tehát, hogy a megtámadott Ukrajnához áldozatként viszonyult mindenki, aztán amikor megjelentek a menekültek, akiket el kell látni, és kiderült, hogy ez a háború hosszú ideig eltart, változik a hangulat. Az európaiak most szembesülnek azzal, hogy az ukrán menekültek sokáig maradnak az országaikban, a háború pedig komoly hatással lesz az életükre, országaik gazdasági helyzetére.

– Ez így van. Ehhez jön még, hogy az ukrán vezetés olyan hangot üt meg az őt támogató szövetségeseivel, ami megengedhetetlen. Követelőzik, fenyeget, és ebből már kezd még Kiev legnagyobb támogatóinak is elege lenni. Már a német külügyminiszter is megtanult nemet mondani, a lengyelek vagy a brit védelmi miniszter pedig a köszönetet hiányolják…

– Így van. Ez a csendőr stílus sokakat taszít. E tekintetben a fordulópont a NATO vilniusi csúcstalálkozója volt. De az ENSZ mostani közgyűlésén történtek újabb figyelmeztetés az ukrán vezetésnek. Változtatni kell a stíluson a szomszédokkal, a szövetségesekkel, vagy a „globális Dél” országaival, akiket Kijev éppen maga mellé kíván állítani. A mindenkit kritizáló elnöki tanácsadó Mihajlo Podoljak nem tesz jó szolgálatot a kijelentéseivel Ukrajnának.

– De hasonló stílusban kommunikál az államfő, a külügyminiszter, és több nagykövet is. Úgy tűnik, Ukrajna elszámolta magát, túlteng az önbizalma, középhatalomként viselkedik, miközben nyugati segítség nélkül működésképtelen lenne, egyszóval, nem igazán érzi, hogy hol a helye?

– Igaza van, a kioktatás helyett jobban kellene támaszkodni a diplomácia hagyományos eszközeire.

– Értem én, az áldozati szerepet igyekszik Kijev tőkésíteni, de nem kontraproduktív ez a fellépés?

– Nézze. A Nyugat álláspontja az, hogy megengedhetetlen Oroszország győzelme. Erre Kijev joggal spekulálhat.

– Igaza van, a Nyugat lovat adott Zelenszkij alá, és most ennek következményeivel szembesül…

– Ez a viselkedés nem igazán produktív, hiszen a háború előbb-utóbb mindenütt népszerűtlenné, idegesítővé válik. Erre alapozni tehát nem lehet.

– Térjünk vissza a gabona export nyomán kirobbant vitákhoz. Ukrajna ezekben megmutatja az igazi arcát. Ezek arra is rávilágítottak, mivel jár Ukrajna esetleges uniós tagsága. Mit jelent az ukránokkal vitatkozni, mit jelent az ukrán mezőgazdasági termékek megjelenése a belső piacon, és az eddigi támogatásokat is elviszi majd Kijev…

– Felhívnám a figyelmet arra is, hogy ennek a gabonának mintegy kétharmadát, különböző áttételeken keresztül valójában nyugati cégek termelik. Zelenszkij most értük konfrontálódik a lengyelekkel és másokkal. Több elemző is felteszi ennek kapcsán a kérdést, hogy ez a fellépés akkor a nemzetbiztonsági stratégia része? De az is egyértelmű, ha taggá válik, akkor a kvóták miatt jelentősen át kell majd alakítani a belső piacát. Bizonyos kultúrákat majd nem termelhet a jelenlegi mennyiségben. Ezzel az ukrán gazdák nincsenek tisztában.

– Kijev közben megegyezett Pozsonnyal a gabonakereskedelem engedélyezési rendszerének létrehozásáról, ami lehetővé teszi, hogy a rendszer felállítását követően feloldják a négy ukrán árucikk Szlovákiába történő behozatalára vonatkozó tilalmat. Tárgyalt az ukrán mezőgazdasági miniszter a lengyel kollégájával is. A magyarral nem. Ez azt jelenti, hogy Magyarország megint magára maradhat?

– Szlovákiával előzetes megállapodás született. De ha egy hét múlva a választások nyomán új kormány lesz, akkor újra meg kell vele is állapodni. Lengyelországgal csak a puhatolózás, a feszültség enyhítése folyik. A magyar-ukrán viszony nagyon bonyolult, de azután, hogy első olvasatban elfogadta a rada a nemzeti kisebbségekről szóló új törvényt, szép lassan változhat a helyzet.

– Hogy látja, mikorra rendeződhet a gabona export kérdése?

– Ha Oroszország visszalép a fekete-tengeri folyosóról szóló megállapodásba. A szárazföldi export túl drága, csökkenti a versenyképességet, és mint látjuk, növeli a feszültséget a szomszédokkal.

– Végezetül hadd kérdezzem meg, mi lesz Afrikával? Jó éve csak azt hallottuk, hogy Afrika élelmezési gondjai miatt kell megnyitni a fekete-tengeri folyosót, aztán most a közép-európai és a nyugat-európai exportról folyik a vita. Szóval, mi lesz akkor Afrikával?

– Afrikára tavaly sem nagyon gondolt senki. A fekete-tengeri folyosón alapvetően Kínába, Európába és az Egyesült Államokba ment az ukrán gabona. Jelentős mértékben török közvetítéssel.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.