//Mi is igazából a Wagner?
„Ha megnézzük, milyen helyszíneken, milyen céllal és milyen támogatás mellett jelent meg a Wagner Csoport, az szinte minden esetben egybevág az orosz kül- és geopolitikai érdekekkel” #moszkvater

Mi is igazából a Wagner?

MEGOSZTÁS

Noha a Wagner Csoportra általában, mint a legnagyobb orosz katonai magánvállalatra gondolunk, jogosan merül fel a kérdés, vajon tényleg annak tekinthető-e? A részben az előző cikkünkben bemutatott jellemzők alapján ugyanis sokkal inkább az a kép rajzolódhat ki előttünk, hogy a Wagner az orosz haderő és a GRU egyfajta félig önjáró alszervezete. Cikksorozatunk következő részében a Wagner működésének bemutatását követően azt a kérdést tesszük fel, vajon klasszikus értelemben katonai magánvállalatnak tekinthetjük-e a Wagnert?

„Ha megnézzük, milyen helyszíneken, milyen céllal és milyen támogatás mellett jelent meg a Wagner Csoport, az szinte minden esetben egybevág az orosz kül- és geopolitikai érdekekkel” #moszkvater
„Ha megnézzük, milyen helyszíneken, milyen céllal és milyen támogatás mellett jelent meg a Wagner Csoport, az szinte minden esetben egybevág az orosz kül- és geopolitikai érdekekkel”

Katonai magánvállalat-e a Wagner? Rövidre fogva igen is, meg nem is. A katonai magánvállalatok klasszikus nyugati értelmezésétől és működésétől ugyanis a Wagner esetében jelentősen eltérő modell figyelhető meg, és nem is feleltethető meg teljes egészében a klasszikus definíciónak. A nyugati magánvállalatokhoz képest eltérést mutat mind a tulajdonosi struktúra, mind pedig a működési terület. Nem is beszélve az orosz állami erőszakszervezetekkel, illetve a Felderítő Főcsoportfőnökséggel – GRU – történő szoros összefonódásról.

„Ha megnézzük, milyen helyszíneken, milyen céllal és milyen támogatás mellett jelent meg a Wagner Csoport, az szinte minden esetben egybevág az orosz kül- és geopolitikai érdekekkel”

Már a katonai magánvállalatok értelmezésének terén is eltérés figyelhető meg Oroszország, és a Nyugat között. Utóbbi főképp kereskedelmi alapon működő entitásokként azonosítja ezen szervezeteket, míg Moszkva a külpolitikai eszköztár egyik lehetséges újabb kellékeként tekint a PMC-kre.

„Ennek legfontosabb eleme pedig nem más, mint az orosz erők letagadhatóságának intézménye”

Avagy egy fegyveres konfliktusban, vagy válsághelyzetben bevetve – noha az orosz állam érdekeit szolgálják a Wagner csapatok – mégse lehet őket magához a kormányzati struktúrához kötni. Lévén a hivatalos kommunikáció szerint magán entitásról van szó, amelynek tulajdonosa az orosz értelmezés szerint sem köthető jogilag a kormányzati körökhöz –, miután Jevgenyij Prigozsin nem tölt be hivatalos tisztséget. A letagadhatóság másik oldalát pedig éppen a jogszabályi háttér adja, aminek következtében hivatalosan nem is létezhetnek a Büntető törvénykönyv szerint ilyen tevékenységet folytató vállalatok Oroszországban.

„Ráadásul, ahogy az Ukrajnában vagy Szíriában megjelent a Wagner révén nemcsak az erők Oroszországhoz kötődését lehet hivatalosan letagadni, de egyben az elszenvedett veszteségeket is leplezni”

Miután pedig ezen halálesetek nem jelennek meg a hivatalos statisztikákban, és jórészt számukat csak becsülni lehet, a hivatásos állománnyal szemben nem váltanak ki társadalmi elégedetlenséget.

Természetesen, az elméleti háttér, és a gyakorlati megvalósítás, ahogy sok esetben, úgy lényegében a szabályozás és a kormányzati jóindulat szürke zónájában operálva a Wagnernél is eltér. A katonai magánvállalatok jogi illegalitásban tartása azért is kedvező a kormányzat számára, miután ezen szervezetek működése a lehetséges retorziók puszta létezése miatt is összhangba kerül az orosz külpolitikai érdekekkel. Ugyanis a hallgatólagos félrenézés a hatóságokkal konfliktusba kerülve bármelyik pillanatban átválthat a Büntető törvénykönyv alapján megindított eljárásba.

„Az állami jóváhagyás, és lényegében állami támogatás mellett működő, a zsoldos erőket az orosz állam katonai szervezeteibe nem hivatalosan integráló szervezettel a Kreml a Wagner Csoporttal sajátos módon a Francia Idegenlégió oroszországi megfelelőjét alkotta meg”

A Wagner szíriai szereplését példaként említve, az egyáltalán nem a nyugati értelemben vett PMC funkcióit töltötte be a harcok során. Az elvégzett akciókat, és a műveletek jellegét vizsgálva megfigyelhető, hogy a Wagner lényegében tisztán katonai, nem pedig a nyugati katonai magánvállalatokkal asszociált támogató feladatokat látott el. Szergej Kancsukov vezérőrnagy, a szibériai katonai körzet hírszerzésének korábbi vezetője, és a GRU egykori munkatársa szerint a PMC-khez képest jóval fejlettebb, és kiterjedtebb technikai eszközpark – értve itt például a tankokat vagy a vontatott, illetve rakétás tüzérséget – és a magas szintű szakmai készségek kombinációja teszi a Wagner számára lehetővé a fellépést kvázi reguláris haderőként.

Továbbá, szemben a hivatásos orosz haderővel, a Wagner jóval nagyobb műveleti szabadságot is élvez, működését kevesebb intézményi korlátozás limitálja. Az utóbbi által biztosított nagyobb műveleti szabadság egyben a reguláris erőkhöz képest gyorsabb telepítést – és visszahívást – tesz lehetővé, ami által egy baráti országban esetlegesen bekövetkező válsághelyzetre is rapid választ tud adni Oroszország.

„Nemcsak a személyek, de a felhasznált eszközök szintjén is átfedés tapasztalható a Wagner és az orosz haderő között”

Ez leginkább a közlekedési, szállítási és ellátási infrastruktúrát érinti, miután több alkalommal is dokumentálható volt az orosz haderőhöz tartozó eszközök Wagner általi használata. Többek közt líbiai és venezuelai kitelepülése során a Wagner harcosainak és eszközeinek a szállítását az Orosz Légierő végezte Il-76 és An-124 szállító repülőgépekkel, illetve Il-62M utasszállítókkal. Szíria esetében a sérültek és halottak elszállításánál az orosz kontingenshez tartozó helikopterek érkeztek a harctérre.

A GRU-val közös használatú molkinói kiképző központ ismét csak bizonyítéka az állami és hivatalosan magánkézben lévő Wagner közti szoros együttműködésnek. A logisztikai ellátás jelentős része is az orosz haderőhöz, valamint a védelmi minisztériumhoz kapcsolódott. Többek közt a szíriai harcok kezdeti szakaszában a VKSz még légi támogatást is nyújtott a Wagner számára.

„Mindezeken túl a sérült Wagner harcosok egészségügyi ellátása, és rehabilitációja is részben az orosz haderő részére fenntartott intézményekben zajlik. Igaz, ezekből a feladatokból az orosz elithez közeli magánklinikák is szerepet vállalnak”

A Wagner Csoport finanszírozása érdekes kérdéseket vet fel. Noha a reguláris haderőhöz képest a katonai magánvállalatok alkalmazása az orosz kormányzat számára anyagilag kedvezőbb – köszönhetően a kisebb létszámnak, illetve a kevésbé kiterjedt logisztikának –,a működési költségeket azonban ugyanúgy elő kell teremteni. Utóbbiaknak csak egy részét biztosítják a Prigozsin számára nyújtott védelmi minisztériumi beszállítói szerződések. Miután pedig a Wagner számára direkt kifizetés nem történhet a védelmi büdzséből, Prigozsin egyéb érdekeltségein keresztül kap egyfajta kompenzációt és anyagi juttatást.

„Viszont idővel ennek következtében a Wagner Csoport tevékenysége az orosz geopolitikai érdekeken túl, mint az bizonyos szíriai vagy afrikai koncessziók esetében látható volt, fokozatosan kiegészült a gazdasági érdekérvényesítéssel is”

Utóbbiak természetesen továbbra is egybeesnek az orosz kormányzat érdekeivel, ám megjelenik a tulajdonosi struktúra anyagi haszonszerzésének igénye. Szíria esetében kiváló példa erre az ország energetikai minisztériuma, és a korábban említett Jevro Polisz által 2017 májusában kötött, majd az Associated Press által nyilvánosságra hozott szerződés, amely a területek felszabadításáért, illetve őrzéséért cserébe 25 százalékos részesedést biztosít a Prigozsinhoz köthető vállalatnak a szíriai olaj- és gázkitermelésben.

Noha a hivatalos szcenárió szerint a Wagner Csoport egy magánszemély tulajdonában álló entitás, a nyugati országok kormányai is egyre inkább az orosz haderő egyfajta kinyújtott karját látják benne. Az amerikai pénzügyminisztérium a Wagner Csoportot az orosz védelmi minisztérium „proxy erőjeként” azonosítja. A szoros összefonódás következtében pedig az Oroszország elleni szankciós politika a Wagner Csoport működésére is fokozatosan kiterjedt.

„Viszont itt jön képbe a szintén a korábban említett hálós cégstruktúra előnye. Még az állítólagos tulajdonos, Prigozsin személye ellenére sem lehet egy kifejezett entitáshoz kötni a Wagnert”

Sőt, ahogy már korábban bemutattuk, maga a Wagner Csoport, mint jogi személy sem létezik. Kiváló példa erre, ahogy a Wagner Maliban történő megjelenésére válaszul a már érvényben lévő Oroszország elleni szankciók részeként Franciaország nyomására az Európai Unió is büntető intézkedéseket foganatosított a Wagnerrel szemben. Persze, kérdés, hogy ezek a büntetőintézkedések egyáltalán milyen eredményt lesznek képesek elérni. Egyrészt a hálós cégstruktúra révén új fedőcéget alapítva kijátszhatóak, másrészt a Wagner tevékenységi köréből adódó pénzügyi forrásait és transzferjeit tekintve aligha valószínű, hogy jelentősebb problémát okoznának az ellene foganatosított szankciók.

„A Wagner Csoport létrehozásával Oroszország immár nemcsak megjelent a katonai magánvállalatok piacán, de egyben jelentős szereplővé is vált”

Természetesen az orosz kormányzattal való szoros összefonódások és a jogszabályi környezet következtében a Wagner nem tekinthető klasszikus értelemben vett PMC-nek. Míg a szervezet a védelmi minisztérium, illetve a GRU jelentős támogatása mellett Ukrajnában és Szíriában kvázi reguláris haderőként működött, addig Afrikában inkább a védelmi feladatokat magába foglaló klasszikusabb PMC-ként lép fel.

„Összességében elmondható, hogy a Wagner Csoport inkább az orosz védelmi és titkosszolgálati intézményrendszer egyfajta félig önállóan működő, de az ország külpolitikai, biztonságpolitikai és geopolitikai érdekeit képviselő szervezete, amely eddig nem látott bevetési flexibilitást és lehetőségeket biztosít a kormányzat részére”

Míg reguláris haderőként alkalmazva a mindennapi működéshez elengedhetetlen számára az orosz haderő logisztikai háttere, addig hagyományos PMC szerepkörben nagyobb önállóság mellett képes a védelmi funkciókon túl bizonyos részt a tulajdonos gazdasági érdekeltségeit is képviselni. Az alkalmazott haditechnika, illetve technikai infrastruktúra, és részben a parancsnoki struktúrán belüli személyi összefonódások révén tagadhatatlan, hogy a Wagner az orosz védelempolitika részeként működik. Ahogy a sajátságos orosz hatalmi rendszerben általában, úgy a belső körök közti rivalizálást a Wagner sem kerülhette el. Viszont a 2014-es alapítás óta eltelt tendenciákat nézve a Wagner nemcsak velünk marad a jövőben, de tevékenysége, illetve annak köre vélhetően csak tovább fog bővülni a konfliktus- és válságövezetekben.

MEGOSZTÁS

1997-ben született, jelenleg is tanulmányait folytató nemzetközi kapcsolatok szakértő. Érdeklődési körének középpontjában Oroszország, az orosz fegyveres erők, az orosz és globális geopolitika, biztonságpolitika, valamint alapvetően a haditechnikával összefüggésben felmerülő témák állnak. Mindezeken túl aktívan figyelemmel kíséri a globális világrend fokozatos átalakulását. Diplomáját nemzetközi tanulmányok szakon szerezte, angolul, oroszul és németül beszél.