„Lengyelországot meg kell szabadítani az ördögtől!” Ezzel a szlogennel tért haza Brüsszelből a nyár közepén a magát liberális demokratának valló Donald Tusk. Az úgynevezett progresszívoktól az olyan nagyhatalmakig, mint Németország vagy az Egyesült Államok, sokaknak szúrja a szemét a nemzeti konzervatív Jog és Igazságosság (PiS). Sokakban merül fel éppen ezért a kérdés, hogy Tuskot a reváns vágya hajtotta haza, avagy inkább megkérték erre azok, akiknek már elegük van Jaroslaw Kaczynskiból. Egy biztos, az ellenzék összefogására készülő Tusk maga mögött érezheti a „progresszív” erők támogatását. Kérdés, hogy mire lesz ez elég?

A lengyel politikus 2019 óta vezeti az Európai Néppártot (EPP), ezt megelőzően előbb a jobbról egyre liberálisabb irányba tolódó Polgári Platform (PO) élén hét évig lengyel miniszterelnök, majd 2014 végétől az Európai Tanács elnöke volt. Már kormányfőként is jó kapcsolatokat ápolt Berlinnel – ami egy gdanski politikustól nem oly meglepő -, az Európai Tanács élére pedig egyértelműen Angela Merkel embereként került.

„Tusk hálás is volt az előkelő pozícióért, és kezdeti tapasztalatlanságát, nyelvi korlátait legyőzve nemcsak beleerősödött a pozícióba, de szépen bele is simult a brüsszeli főáramba. Jól mutatták ezt például a Magyarországgal kapcsolatban tett kijelentései”

Miközben Tusk egyre jobban megtalálta a helyét Brüsszelben, Lengyelországban sokan nem nézték jó szemmel a tevékenységét. Saját pártja azért orrolt meg rá, mert éppen a választások előtt hagyta ott az akkor süllyedő PO-t. Az ősellenség Kaczyskiék pedig azzal vádolták, hogy Brüsszelből is áskálódik a PiS vezette kormány ellen. De az átlag lengyelek közül is sokan fenntartásokkal viseltettek Tusk brüsszeli politizálásával kapcsolatban.

Tusk láthatóan jól érezte magát Brüsszelben, így senki sem lepődött meg azon, hogy az Európai Tanácsból a németek dominálta Európai Néppártban kötött ki. Amikor pedig fel-felmerült a hazatérése, egykori pártja is lebeszélte erről. Egyrészt azért, mert időközben átalakult a Polgári Platform vezetése, de a lengyel belpolitikai színpad is. A PO-t a fiatal Borys Budka vezette, az államfői posztért pedig a pártelnöki ambíciókat is dédelgető sikeres varsói főpolgármester, Rafał Trzaskowski indult harcba, és majdnem meg is verte Andrzej Dudát. Ha pedig az egész ellenzéket nézzük, akkor új mozgalma, a Polska 2050 élén szintén az új politikus generáció képviselőjeként megjelent Szymon Hołownia. A Polska 2050 pedig a tavasz végére már meg is előzte népszerűségben a PO-t.

„Így legalább két komoly jelölt, Trzaskowski és Hołownia várt arra, hogy a 2023-ban esedékes választások előtt az ellenzéki összefogás élére álljon. Finoman szólva nem várta mindenki tárt karokkal Tuskot”

Ezért találták többen, és nem csupán az összeesküvés-elméletekben és a világkormányban gondolkodók furcsának Tusk hirtelen visszatérését. S maga Tusk is erősítette ezeket a találgatásokat azzal a kijelentésével, hogy szerinte rontja Lengyelország biztonsági helyzetét az, hogy a PiS kormányzása alatt az ország elszigetelődött a nemzetközi politikában. Elrontotta az Oroszországgal, Németországgal és más szomszédaival ápolt kapcsolatait, az Egyesült Államokkal pedig a legrosszabb viszonyt alakította ki a kommunizmus ideje óta. Tény, hogy Kaczynskiék helyett sokan szeretnének már kezelhetőbb, simulékonyabb erőt és politikusokat látni a lengyel kormányban. Ezért aztán akár logikusnak is tűnhet, hogy különösen a német elit egyes körei kapacitálták Tuskot a hazatérésre. De ha nem is, akkor az biztos, hogy az általa vezetett ellenzék mellett minden befolyásával felsorakozik az európai fősodor, de akár még a Biden-adminisztráció is.

„A Tusk hazatérésében bízókat igazolta, hogy ez a lépés dinamizálta a lengyel közéletet, a Polgári Platform visszavette a vezető pozíciót az ellenzéken belül, közben pedig – ahogy az várható volt – radikalizálta a kormánypártot”

Egy friss közvélemény-kutatás szerint a három legnépszerűbb politikus továbbra is Andrzej Duda államfő, Mateusz Morawiecki miniszterelnök és Rafal Trzaskowski, Varsó ellenzéki főpolgármestere. Utánuk jön Szymon Holownia, a Polska 2050 nevű párt vezetője. Donald Tusk és a lengyel jobboldal erős embereként a Jog és Igazságosságot vezető Jaroslaw Kaczynski helyet cseréltek. Tusk a júliusi 32,4 százalékos bizalmi indexhez képest ugyan csak 1,1 százalélékpont pluszt szerzett, miközben Kaczynski bizalmi indexe a koalíciós szakadás és az EU-val kiéleződött viták hatására 6,9 százalékponttal esett.

„Ennek ellenére a lengyelek többsége egyáltalán nem biztos abban, hogy Tusk visszatérése pozitív hatással lesz a lengyel belpolitikára”

A Rzeczpospolita megrendelésére az IBRiS közvélemény-kutató által készített felmérésből kiderül, hogy a megkérdezettek 36,1 százaléka szerint a volt kormányfő hazatérése pozitív hatással lesz a lengyel politikára, míg 54,3 százalék épp ennek az ellenkezőjét gondolja.  Az elemzők ennek kapcsán azt hangsúlyozzák, hogy lengyel társadalom három részre szakad. A PiS-szel nem szimpatizálók szerint Tusk legyőzi Kaczynskit, a PiS tábora biztos ennek fordítottjában, míg egy nagyjából 20-30 százalékos csoport egyik pártot sem igazán fogadja el. Ők fogják viszont eldönteni az eredményt. Ennek a rétegnek nem tetszik a társadalom kettészakítása sem, és egyáltalán nem nyugtatja meg őket, hogy Tusk szerint ahogy legyőzték Kaczynskit, csillapul a politikai láz, és csökken a megosztottság.

„Tusk egyértelműen a PiS démonizálásával, a társadalom szétszakításával, a polarizáció csúcsra járatásával akarja felrázni a vezetési- és identitásválságba került pártját, ennek már vannak eredményei, a lengyelek meghatározó részének azonban elege van a megosztottságból”

Ez viszont azt valószínűsíti, hogy Tusk hazatérése sem csodafegyver, sokkal inkább szolgálja a korábbi status quo bebetonozása, a PO vezető pozíciójának visszaszerzése és megerősítése az ellenzéki térfélen. Eddigi fellépéseiből ítélve Tusk egyáltalán nem hoz azonban politikai megújulást az ellenzéki oldalon, sőt a régi, sokaknak már fárasztó megosztottságba tuszkolja bele még a fiatal politikus generációt is. Feltűnő az is, hogy a volt kormányfőnek mintha nem lenne víziója a jövő Lengyelországáról, nem érzékeli a PiS szociális fordulatát, és folytatná a globális szinten is válságba került neoliberális politikát, és csupán Kaczynskiék legyőzésére koncentrál. A gonosz legyőzéséről beszél, ez azonban kevés lehet a párt fiatal támogatóinak, és még kevésbé vonzó a PO társutasánál, segédcsapatánál nagyobb politikai szerepre törő többi ellenzéki párt táborában.

„Így aztán Tusk ma már Kaczynskihoz hasonlóan a lengyel politikai élet megosztó figurája, és a lengyel társadalom széles rétegeit már nem tudja megszólítani”

Ellenzéki összefogással persze még így is legyőzhető a PO előtt majd’ 15 százalékkal vezető PiS, ám akik most az európai politikában Tuskban bíznak, azok a politikus nyugati, nem pedig lengyelországi megítéléséből indulnak ki. S azt sem igazán értik, hogy a Kaczynskiékra gyakorolt nemzetközi nyomás kontraproduktív lehet, és jobban mozgósítja a nemzeti konzervatív oldalt.