Az ellenzéknek természetesen az a dolga, hogy lecsapjon a kormány minden rossz lépésére. Az is természetes, hogy a bal- és jobboldali ellenzék egymással is viaskodik a hatalom majdani megszerzéséért. Szerencsés országokban sikerül megállapodniuk egy „nemzeti minimumban”, vagyis az ország legfontosabb érdekeinek közös védelmében. Ahhoz, hogy ez kedvező eredményre vezessen, már „csak” azt kell eldönteni, melyek ezek az alapvető érdekek. Ebben a horvát ellenzék jelenleg nem tűnik túl sikeresnek.

Gyetvai Mária írása a #moszkvater.com számára

Eddig több frontos harc folyt a horvát belpolitikában, nemcsak a kormány és az ellenzék között, hanem a bal- és a jobboldali ellenzék, az államfő és a kormányfő, az államfő és egyes kormánytagok között is. Erre mostanában több alapot is kínált a nemzetközi politika. Ezeket lehetne divatnak, de más vérmérsékletű emberek után akár összeesküvésnek is nevezni egyes „nem szeretem” nemzeti kormányok, politikusok ellen.

„Ilyen volt egy időben a plágium, mostanság a korrupció dívik. Ezen az alapon kezdenek ki, hurcolnak meg politikusokat”

Megesik, hogy apróságokért, bár tulajdonképpen másért vannak „útban” a vád sugalmazóinak. Persze, nem biztos, hogy az illetők valóban teljesen feddhetetlenek, hiszen ha ez az elvárás következetesen érvényesülne, Brüsszel valószínűleg kiürülne.

A korrupciós vádaskodás a horvát ellenzék fegyvertárába már rég bekerült. A MOL, mint főrészvényes és a horvát állam által birtokolt  cégben, az INA-ban most napvilágra került korrupciós ügy szokatlan egységbe vonta a bal és a jobboldali ellenzéket. Összefogásukat a közvélemény előtt is demonstrálva közösen zúdítottak össztüzet  Andrej Plenković miniszterelnökre és kormányára, no meg a magyar olajtársaságra és közvetve Magyarországra.

„Augusztus utolsó napjaiban robbant ki a botrány a  gázüzletágban”

Annak egyes vezetői obskúrus hazai kereskedő cégeknek adták el a gázt alacsony áron, majd azok sokkal több pénzért adták tovább. Időközben kiderült, hogy a gáz nem hagyta el Horvátországot, csak a papírok mentek egy luxemburgi cég és a gáztároló feltöltésével megbízott Horvát Elektromos Művek (HEP) között.  A Horvát Szuverenisták erre nézvést követelnek magyarázatot a kormánytól: bizonyítsa be, hogy nem vett részt ebben az ügyben. A sziszeki olajfinomító bezárásának kérdése szintén előkerült a „naftalinból”, amiért a hol bal, hol jobb Híd (Most) elnevezésű párt hazaárulással vádolja a kormányt.

Nagyvonalúan elfeledkezik az egymástól független keletkezett külföldi szakértői véleményekről, miszerint a korszerűsítése túlságosan sokba kerülne, és nem térülne meg. Ivan Penava, a jobboldali Haza Mozgalom (DP)elnöke, vukovári polgármester szerint szánalmas, hogy  a kormány a fiumei/rijekai olajfinomító korszerűsítésébe beruházott 4 milliárd kunával (222,8 milliárd forint!) próbálja mentegetni a sziszeki finomító bezárását, miközben az otthon kitermelt olaj és gáz külföldre szállításával száz milliárdoktól esik el az ország.

„Andrej Plenković az ellenzéki vádaskodást kívülről irányított akciónak nevezte, amelynek egyetlen célja a kormány megbuktatása”

A Korrupcióellenes Tanács elnöke, a Híd (Most) képviselője, Nikola Grmoja elítélte a kormányfő kijelentését, és azt ígérte, nem hátrálnak meg, minden erejüket arra összpontosítják, hogy megvilágítsák a kormány szerepét a korrupcióban, a sziszeki olajfinomító bezárásával és a horvát olaj Magyarországra irányításával elkövetett hazaárulásban. Siniša Hajdaš Dončić, a Szábor Belpolitikai és Nemzetbiztonsági Bizottságának szociáldemokrata elnöke szerdán bejelentette, jelentést kért a titkosszolgálattól a miniszterelnök gyanúsítgatásairól, miszerint egyes horvát pártokat külföldről finanszíroznak. Grmoja szerint éppen a miniszterelnök pártja, a Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) működik külföldi, orosz pénzen. Grmoja szerint a külföldi pártfinanszírozás témáját csupán azért vette elő a HDZ, hogy elterelje a figyelmet az INA-botrányról.

„A legfontosabbnak tűnő szempont, hogy az INA így, ahogy van, sikeres cég, nincs az ellenzék látóterében”

Hogy ki az „oroszok embere”, viszonylag új argumentum ad hominem, amely lehetőséget ad Plenkovićnak, illetve a kormánynak a visszavágásra. Különösen azután, hogy  Zoran Milanović, köztársasági elnök kijelentette, főparancsnoki minőségben nem járul hozzá, hogy horvát területen ukrán katonákat képezzenek ki. Megjegyzendő azonban, hogy az utóbbi kérdésben, már korántsem olyan egységes az ellenzék.

A miniszterelnök Putyin hasznos idiótájának nevezte Milanovićot. Másik lehetőségként megemlítette, valami más rejtett oka is lehet arra, hogy az agresszor Oroszországot támogatja a megtámadott Ukrajna ellenében. Azok a parlamenti pártok, mondta, amelyek osztják az elnök véleményét, külpolitikai analfabéták, és ártanak az országnak. A döntés megszületett. Horvátország nem semleges, hanem EU- és NATO-tag, ennek megfelelően szolidáris Ukrajnával. Milanović magyarázattal tartozik, miért ellenzi. Hogy a végén kinek lesz igaza, majd elválik.

„Minden esetre a miniszterelnök, a kormány és a legnagyobb kormányzó párt, a HDZ elleni hadjáratból az a következtetés levonható, hogy az ellenzéki együttműködéshez kevés egy közös pont, a kormánybuktatás heves vágya, a kormányzáshoz pedig még kevesebb. Az INA-ügy ártott a HDZ-nek, de  a közvélemény-kutatások szerint nem vált az ellenzék hasznára”

A legnagyobb kormányzó párt népszerűsége ugyan csökkent, de abból az ellenzéki pártok, nem profitáltak. A HDZ támogatottsága 24,62 százalékon áll, ami 0,57 százalékkal kevesebb, mint szeptemberben volt. A Szociáldemokrata Párt (SDP) a szavazatok  16,2-ra százalékára számíthatna, ha most lennének választások. Kicsit növekedett a Zágrábot irányító szélsőbaloldali Tudjuk! (Možemo!) 11,2 százalékra, a Híd viszont ugyanott van, ahol volt, a negyedik helyen (9,3 százalék).  A DP a parlamenti küszöbön egyensúlyoz, 5,4 százalékkal, de a támogatottsága  csökken. Ami a többi jobboldali ellenzéki pártot illeti, nekik továbbra sincs reményük arra, hogy a következő választáson a maguk erejéből bejutnak a parlamentbe.  Pillanatnyilag 17,9 százalék azoknak az aránya, akik nem döntöttek, kire szavaznának, amihez jócskán hozzájárult az, hogy az ellenzék megingatta az emberek bizalmát a HDZ-ben, anélkül, hogy a saját kiválóságáról meggyőzte volna.

„Plenković sikeresen egyensúlyoz Brüsszel és <fatornyos hazája> között”

Nem véletlenül igazodik olyan hűségesen a brüsszeli politikához. Meg akar felelni a lakosság többsége vágyának, hogy Horvátország ne kerüljön vissza a Balkánra. Nem biztos, hogy az EU-ban jobb, de egyelőre még sokan bíznak benne. A jövő azon belül és kívül is bizonytalan.