//Megosztja a baltiakat a belarusz atomerőmű
Az osztroveci atomerőmű a litván fővárostól, Vilniustól mindössze 50 kilométerre fekszik #moszkvater

Megosztja a baltiakat a belarusz atomerőmű

Hiába tiltakozik a szomszédos Litvánia a beindítás előtt álló belarusz atomerőmű építése ellen, Lettország inkább az olcsó villanyáramot választja, és nem csatlakozik a litván bojkotthoz. Ebben a kérdésben megosztott az Európai Unió is, így aztán a litvánok igazából csak a minap Lengyelország, Ukrajna és Litvánia részvételével megalakított „lublini háromszögre” támaszkodhatnak.

Az osztroveci atomerőmű a litván fővárostól, Vilniustól mindössze 50 kilométerre fekszik #moszkvater
Az osztroveci atomerőmű a litván fővárostól, Vilniustól mindössze 50 kilométerre fekszik
Fotó:belaes.by

Távol maradt Gitanas Nausėda litván elnök a balti államfők hagyományos éves összejövetelére. Ilyen 1991 óta először fordult elő. Az elnök szóvivője szerint az ilyen egyeztetés addig nem célszerű, amíg nem születik megegyezés a harmadik államból vásárolt elektromos energia ügyében.

„E látszólag technikai kérdés mögött a rövidesen beinduló oszroveci atomerőmű által termelt villanyáram vásárlása, illetve bojkottálása áll. Vilnius Nausėda távolmaradásával is jelezni kívánta, hogy számára ez fontos politikai kérdés”

A három balti állam nem tud erről megegyezni, hiszen amíg Litvánia erőteljes lengyel támogatással a bojkott mellett szólít fel, addig Lettország vásárolna az olcsó elektromos energiából. Riga nem érti Vilnius harciasságát, és ésszerű és pragmatikus kompromisszumra próbálja rábírni a szomszédját.

„Litvánia már a kezdetektől tiltakozik a belarusz erőmű építése ellen”

Elsősorban biztonsági fenntartásai vannak. Osztrovec ugyanis közvetlenül a határ mellett, a fővárostól, Vilniustól mindössze 50 kilométerre fekszik. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) ajánlása szerint pedig komoly baleset esetén az erőmű 100 kilométeres körzetében egy nap alatt evakuálni kellene a lakosságot. Ez pedig a litván lakosság mintegy harmadát, egymillió embert érintene. Ez óriási problémát jelentene, ráadásul

„Litvánia érezhetően nem bízik a belarusz biztonsági garanciákban”

A másik ok ennél szélesebb értelemben érinti az energia biztonságot, és azzal kapcsolatos, hogy a három balti állam még mindig össze van kapcsolva az orosz és belarusz nagyfeszültségű energiahálózattal. A balti villanyáram hálózatot 2025-ig szinkronizálnák az európai rendszerrel, az osztroveci olcsó áram csábítása azonban keresztülhúzhatja ezeket a terveket.

„A litván ellenérzések megértéséhez kicsit vissza kell menni az időben”

A Szovjetunió szétesése után Litvánia számára óriási értékkel bírt, hogy saját atomerőművel rendelkezik, így az  olajjal és a gázzal szemben a villanyáram ellátásban nem függ Oroszországtól. Az Ignalina Atomerőmű leállítását azonban Vilnius az Európai Unióval kötött csatlakozási szerződésben vállalta. Brüsszel azért követelte ezt, mert a bezárásra ítélt ignalinai reaktor ugyanolyan típusú, csak valamivel újabb és nagyobb – 1320 megawatt teljesítményű -, mint a csernobili.

„A teljes energetikai függőség elkerülése érdekében Litvánia szorgalmazta, hogy a három balti állam és Lengyelország közösen építse meg az ignalinai erőmű utódját”

Ezt a tervet azonban Moszkva keresztülhúzta azzal, hogy megegyezés született az osztroveci erűmű orosz finanszírozású építéséről. Ráadásul a Roszatom bejelentette, hogy a kalinyingrádi exklávé területén lévő Nyeman városa mellett is épít atomerőművet. Három erőműre azonban ebben a térségben nincs szükség, piaci megfontolásokból kiindulva az egyik mindenképpen okafogyottá válik. Az engedélyeztetési eljárások gyorsasága közti különbségek miatt ez az ignalinai lett. Nem mellesleg, miután ez egyértelművé vált, Moszkva is elállt a nyemani projekttől.

„Maradt tehát az osztroveci erőmű, amely nemcsak Belaruszt, de az egész térséget képes ellátni. Litvánia azonban blokkolná az elektromos energia vásárlását Belarusztól, amely ötlettel lényegében egyedül maradt”

A balti vitákat látva a Kreml politikusai elégedetten dőlhetnek hátra, hiszen a régió így aligha lesz képes megszabadulni a közvetlen, illetve közvetett orosz energetikai függéstől. A baltiak azonban nemcsak ebben nem képesek megegyezni. Majdnem minden valamirevaló nagyobb közös elképzelés erre a sorsra jutott. Így például a Rail Baltica gyorsvasút, amelyben szintén nem tudtak közös nevezőre jutni.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.