„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
Andy Brehme büntetőjével az NSZK válogatottja egy góllal múlta felül Argentínát, ám az 1990-es foci-vb döntője nem csak erről emlékezetes. A finálé előestéjén adta első nagyszabású koncertjét a Három tenor a római Caracalla fürdő romjai között. A különböző források eltérnek attól, hogy pontosan hányan látták a koncert tévéközvetítését, a legkisebb szám 600 millió. Annyi bizonyos, az olasz Luciano Pavarotti, a spanyol Plácido Domingo és a katalán José Carreras 1990-es koncertjének lemeze minden idők egyik legnépszerűbb komolyzenei felvétele lett. Több mint 12 millió példányban kelt el, a koncertről készült filmmel a mai napig lehet találkozni a művészmozikban.
Plácido Domingo és Ildar Abdrazakov a labdarúgó vb nyitónapja előtti gálakoncerten 2018. június 13-án Moszkvában
Fotó:EUROPRESS/Iliya Pitalev/Sputnik
A tenorsztárok a magyar származású impresszáriónak, Rudas Tibornak köszönhetően alkottak triót, közös lemezeik pedig több mint 96 millió példányban keltek el. Az AS Roma-szurkoló Pavarotti, a Real Madrid híve, Domingo, valamint az FC Barcelona-drukker Carreras az 1994-es foci-vb-n is népszerűsítette a komolyzenét Los Angelesben, a római koncerthez hasonló sikerrel. Azóta sem számít szentségtörésnek a komolyzenét futballeseményekhez kötve népszerűsíteni: szerda este a színpadi díszletként is lenyűgöző moszkvai Vörös téren újra megtették ugyanezt. Ami bejáratott hangversenyhelyszín: a világhírű orosz szoprán, Anna Nyetrebko és a tavaly novemberben elhunyt, sokak által körülrajongott orosz bariton, Dmitrij Hvorosztovszkij remek koncertfilmjéből legalábbis ezt a következtetést vonhatjuk le.
Bár a magyar nyelvű televíziós csatornák a gálát nem közvetítették, az internetes komolyzenei portál, a medici.tv ezt megtette helyettük, élő üzenőfalának tanúsága szerint pedig a koncertet a világ minden földrészéről figyelemmel követték. Persze egy remek koncert közben a chatfalat folyamatosan böngészni nem célravezető. Innen van a zenerajongók futballdrukkereket érintő megállapítása, miszerint máris megvannak a vb legjobbjai. Annyi tanulságként mindenesetre leszűrhető: a komolyzenei rajongók nemzetük sztárjainak éppen úgy drukkolnak, mint a focistáiknak. Tonio áriája közben (Donizetti: Az ezred lánya) meglehetősen mulatságos volt azt olvasni perui kommentelőktől, hogy hajrá Juan Diego Flórez! De a spanyoloktól sem vehettük rossz néven, hogy szerintük Plácido Domingo a világ legjobbja. Tény, Domingo ma már bariton, de ha behunyt szemmel hallgattuk Gerard áriáját (Giordano: Andrea Chénier), semmiképp se gondoltuk volna, ez a hang egy 77 éves férfihez tartozik. Domingo és a remek orosz basszista, Ildar Abdrazakov kettőse Verdi Don Carlosából volt egyénként a gála egyik nagy pillanata. Amiből persze adódott még néhány.
A magyar idő szerint este fél nyolc után kezdődött koncert előtt egy kisfilmből megtudhattuk, a komolyzene és a futball nemcsak abban hasonlít egymásra, hogy mindkettőt szépen és izgalmasan is lehet játszani: a színfalak mögött a dekázni tusását is bizonyító zongoraművész, Gyenyisz Macujev a kombinatív játékot hangsúlyozta. Macujev egy klasszikus slágerrel, Csajkovszkij b-moll zongoraversenyének első tételével – a szentpétervári Marinszkij Színház zenekarának kíséretében, amelyet zeneigazgatója, Valerij Gergijev vezényelt – indította a gálát, a szupermodell Natalja Vogyanova oldalán pedig az est házigazdai tisztét is betöltötte. A folytatásban jött Júliaként (Gounod: Rómeó és Júlia) a bécsi Operaház új csillaga, Aida Garifullina, aki a Domingo által alapított zenei tehetségkutató, a 2013-as Operalia megnyerésével robbant be a zenei életbe. Most is hallhattuk, hogy a tatár szoprán nemcsak a szépségével szolgált rá a hírnevére. (Csütörtök este a vb megnyitón újra hallhatjuk Robbie Williamsszel.)
Persze nem teljesen meglepő, hogy jól szórakozhatunk, ha a romantikus operairodalom legszebb áriáit olyan világhírű művészek tolmácsolják, mint Anna Nyetrebko, Juan Diego Flórez, vagy Plácido Domingo. Ám ehhez még a felfedezés örömét adja, ha olyanokat is hallhatunk, akik nálunk nem annyira ismertek. A már említett Ildar Abdrazakov és Aida Garifullina mellett ilyen például az üzbég szoprán, Albina Sagimuratova, aki megmutatta, a Metropolitanben is játszott Luciájáról (Donizetti: Lammermoori Lucia) miért írt olyan lelkes kritikát a New York Times. És bár akad, aki az azeri tenort, Juszif Ejvazovot mindössze Nyetrebko éneklő férjeként könyvelte el, a londoni Covent Gardenben, vagy a milánói Scalában emiatt aligha osztottak volna rá főszerepet – itt is megkapta a legnépszerűbb Puccini-áriákat a Toscából és a Turandotból. A mindössze hatéves zongoraművészt, Jeliszej Miszint Rómában már jól ismerik. A „kis Mozart” most is jól bevált partnerével, Gyenyisz Macujevvel négykezesezett Rahmanyinovot a félidőben, labdazsonglőrök mutatványaitól kísérve.
A bő kétórás gálát össznépi Kalinka, harangzúgás és tűzijáték zárta. A koncerten jelen volt az orosz elnök, Vlagyimir Putyin is a panamai elnök, Juan Carlos Varela, a FIFA elnöke, Gianni Infantino, valamint Bolívia elnöke, Evo Morales társaságában.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2024 - #moszkvater
