„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Tilo Gräser írása a #moszkvater.com-on
A szerző felvétele
A moszkvai Kreml területén álló berkenyefák súlyosan roskadoztak a bőséges terméstől. Egy orosz barátunk magyarázta, hogy a teli ágak kemény telet ígérnek. Azt gondoltam magamban, milyen jó lenne újra átélni egy igazi, havas telet. Ez azonban nem az orosz fővárosban történik majd, ahol idén már másodszor jártam. Nem csupán egy bőröndnyi könyvvel és ajándéktárggyal tértünk haza. Ezúttal is rengeteg benyomást, élményt gyűjtöttünk, s számos emberrel találkoztunk. A tanulságot így lehetne röviden összefoglalni: érdemes Oroszországba, és főleg Moszkvába utazni, hogy az ember maga győződjön meg arról a valóságról, ami köszönőviszonyban sincs azzal, amit a német fősodratú média fest az országról, az ott élő emberekről és az orosz politikáról.
„Bár egy közvélemény-kutatás szerint az oroszok ma már Németországot tartják a <legellenségesebb országnak>, ez kizárólag a német kormány politikájára és cselekedeteire vonatkozik. Mi, akik Németországból érkeztünk, ismételten megtapasztaltunk egy olyan szívélyes vendéglátást és emberséget, ami egyenesen szégyenletes annak az orosz- és Oroszország-ellenes hangulatkeltésnek és gyűlöletkeltésnek a fényében, ami Németországban zajlik”
A szerző felvétele
Újra és újra tapasztaltuk, hogy az emberek örültek, amikor megtudták, honnan jöttünk. Azok is örömmel fogadtak minket, akiket ismertünk, és akiknek egy része már nem léphet be Németországba. Senki sem tett minket felelőssé a német politikáért, hiszen az orosz emberek képesek különbséget tenni a berlini kormány és Németország lakossága között.
Búcsú az EU-tól, utazás a „barátságtalan” határon át
Ahogy májusban, most is ketten indultunk útnak, Kalinyingrádon keresztül. Odáig a lipcsei Top Transfer cég kisbusza szállított minket, amelynek vezetőjét, Konstantin Ermischt feltétlenül meg kell itt említeni. A cég segít eljuttatni Oroszországba azokat az embereket, akik különböző okokból menni akarnak vagy kell, és akik ezt nem drága, isztambuli vagy egyéb útvonalakon közlekedő repülőjárattal akarják vagy tudják megtenni.
A szerző felvétele
Ilyen időkben az ilyen lehetőségeket és szolgáltatásokat nem lehet eléggé megbecsülni. Természetesen vannak más módok és lehetőségek is. Számunkra azonban eddig mind a három alkalommal, amikor ezzel a kisbusszal érkeztünk Oroszországba, ez lehetőséget adott arra, hogy más utazókkal is megismerkedjünk, és megtudjuk, mi vezeti őket a világ legnagyobb országába.
„Tekintettel a fokozódó konfrontációra, a Nyugat – amelyhez olyan közép- és kelet-európai országok, mint Lengyelország is csatlakoztak – és Oroszország között, kíváncsian vártuk, vajon történt-e valamilyen negatív változás például a lengyel-orosz határátkelésnél. A közelmúltbeli drón hisztéria, amely ideiglenes határzárakat eredményezett, minket is nyugtalanított”
2024 májusában, és egy évvel később is, a lengyel-orosz határátlépés sosem tartott tovább két-három óránál. Más, szintén közúton Kalinyingrádba tartó utazóktól – akár saját autóval, akár busszal – lényegesen hosszabb várakozási időkről hallottunk.
A szerző felvétele
Ezúttal nekünk és a kisbuszban utazó hat másik embernek, a sofőrrel együtt, szerencsére nem kellett tovább várnunk. A lengyel oldalon gyorsan túljutottunk, míg az orosz vámosok valamivel alaposabban ellenőrizték a járművünket és a poggyászunkat.
Kissé kritikus szemmel vizsgálták a Hintergrund magazin példányait és a könyveket, amelyek a bőröndömben voltak. De végül minden rendben volt, és az orosz vámosok szimatoló kutyájának sem volt kifogása. Még gyorsabban ment a dolog – alig több mint egy óra alatt – a visszaúton az orosz–lengyel határon, amelyet a lengyel oldalon NATO-szögesdróttal biztosítanak.
Permig szerelemből, történetek a határszélről
Tízórányi utazás és két rövid pihenő után végül megérkeztünk Kalinyingrádba, a Hotel Salve-be. Egy éjszakát töltöttünk ott, majd másnap délelőtt Aeroflot járattal repültünk Moszkvába. A repülőtéren ismét összefutottunk Ingóval, akivel együtt érkeztünk Kalinyingrádba. Ingo utazásának indoka szokatlan volt. Bár ma már a puszta békevágy is politikainak számít, a májusi utazókkal ellentétben ő nem elsősorban politikai okokból indult útnak.
„A messzi Északról érkező Ingo szereti Oroszországot, de még inkább azt a permi hölgyet, akit Európa és Ázsia határánál szeretne feleségül venni”
A szerző felvétele
Az 53 éves férfi elmondása szerint Moszkvában ismerkedtek meg. Mivel a nő többszöri próbálkozás ellenére sem kapott vízumot Németországba, most a házasságban reménykednek, ami megoldhatja a problémát. A nyugatnémet kőműves, aki mindig is ragaszkodott öntudatos világnézetéhez, már gyermekkorában megkérdőjelezte a „gonosz orosz” mítoszát – mesélte nekünk a Kalinyingrádba vezető úton, hangsúlyozva, hogy ez a kritikus attitűd a Bundeswehrben töltött szolgálata alatt is elkísérte. Így aztán évekkel ezelőtt elindult Oroszországba, hogy megismerje azt az országot és az embereket, akiket annyi rosszal vádoltak. Megállapította, hogy semmi sem igaz ebből.
„Még soha életemben nem találkoztam olyan barátságos emberekkel, mint Oroszországban”
– mesélte. Közben azóta valószínűleg már feleségül vette Natasát Permben, és remélhetőleg lakodalmukra addig fognak emlékezni, amíg ásó, kapa, s nagyharang nem választja el őket. Moszkvában a seremetyevói repülőtéren búcsúzáskor sok szerencsét és minden jót kívántunk neki, és azt, hogy Németországban is együtt élhessenek. Ha ez továbbra sem lehetséges – jegyezte meg -, ő is kész Oroszországba költözni.
A szerző felvétele
De térjünk vissza az orosz főváros lüktető életébe, amely bár kaotikusnak tűnik, de amelyben sok minden jobban működik, mint például a német fővárosban. Megtapasztaltuk például, hogy egy metrókocsi műszaki okokból nem tudott továbbmenni az Oktyabrszkaja metróállomáson. Minden utasnak ki kellett szállnia a csúcsforgalom közepette, de nem kellett sokat várniuk, mert a vonatok percenként járnak. A meghibásodott vonat legalább el tudta hagyni az állomást, szabaddá téve a síneket a következő szerelvény előtt.
Térdre kényszeríthetetlen főváros. Kontrasztok és toborzás
A tömegközlekedés területén Oroszország nem csupán utolérte, hanem bizonyos értelemben maga mögé is utasította a Nyugatot, Németországot is beleértve. Hruscsov egykori álmát, miszerint a kapitalista blokkot megelőzik, a jelenlegi vezetés valósággá váltja. A 2014 óta érvényben lévő gazdasági nyomás és az ukrajnai helyzet miatti kényszerítő körülmények egyenesen katalizátorként működtek. A felmerülő kihívásokat az ország hatékonyabbnak és logikusabbnak bizonyuló, innovatív partnerekkel és belső fejlesztésekkel hidalta át.
„Moszkva, 13 millió fős népességével eleven, pulzáló világváros benyomását kelti. Tele van élettel, ultramodern infrastruktúrával és kulturális vibrálással. Már nemcsak a biciklis futárok hasítanak a járdákon – akik még mindig jelen vannak –, hanem a kis önvezető szállító robotok is egyre sűrűbben feltűnnek az ételkiszállításban”
Az orosz főváros belső erővel küzd meg az ukrajnai háború terheivel, beleértve a dróntámadásokat is. Ám Moszkva, sőt Oroszország, távolról sem tűnik térdre kényszerítettnek, mint ahogy azt az Egyesült Államokban és máshol remélik, vagy amiről álmodnak. Ehelyett a szakadatlan nyugati harci kedv az ukránokat és az oroszokat kergeti a harctérre és gyakran a halálba is.
„A fővárosban az Ukrajnában dúló háború alig látható és érezhető, mindössze a szerződéses katonákat toborzó óriásplakátok utalnak rá, amelyek több mint ötmillió rubeles (több mint 50 ezer eurós) fizetéssel kecsegtetnek”
Néhány toborzó standdal és elvétve felbukkanó terepruhás katonával találkozhat az ember. A repülőtéren az ünnepi egyenruhában hazatérő, családja által fogadott fiatal ejtőernyős boldog nevetése sugárzott. Nem tudni, a harcokból vagy csak a kiképzésről érkezett-e. Tekintete éles kontrasztban állt néhány idősebb, egyenruhás férfi sötét pillantásával, akik inkább a háborút megjárt, azt túlélő veteránok benyomását keltették.
A szerző felvétele
A májusi állapotokhoz képest a legnagyobb különbség persze az volt, hogy már elcsendesültek a fasizmus felett aratott győzelem 80. évfordulójának grandiózus ünnepségei, és Moszkva a mindennapi ritmusában élt. Ezt némileg árnyékolja a metróállomásokon, plázákban és forgalmas csomópontokon tapasztalható számos biztonsági ellenőrzés. A legnagyobb különbséget természetesen az időjárás hozta. A beállt ősz szürke és nedves volt, távol attól az arany színben pompázó Moszkvától, amit az ember remélt. Ez bár ront a látványon és a fényképeken, messze nem a legfontosabb szempont.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
