//Már a Kreml a célpont
„Az ukrajnai háború eddigi egyik legnagyobb tanulsága, hogy a drónok megfelelő kezekben, megfelelő módon alkalmazva olyan veszélyforrást jelentenek, amellyel szemben megfelelő teljes körű védelem még nem áll rendelkezésre” #moszkvater

Már a Kreml a célpont

MEGOSZTÁS

A Kreml elleni ukrán dróntámadás új fejezetet nyitott az ukrajnai háború történetében. Bár az anyagi károk minimálisak, ám Kijev mégis az orosz államiság szimbóluma, illetve az ország szíve ellen indított egy jelzés értékű támadást. Ismét bebizonyosodott, hogy a drónok ellen a meglévő eszközökkel szinte képtelenség teljes körűen védekezni, viszont az eset következményei politikai és katonai szinten hosszú távon is kihatással lehetnek a háborúra. Kijev a tűzzel játszik, amelynek akár az ukrán felső vezetés is áldozatul eshet.

„Az ukrajnai háború eddigi egyik legnagyobb tanulsága, hogy a drónok megfelelő kezekben, megfelelő módon alkalmazva olyan veszélyforrást jelentenek, amellyel szemben megfelelő teljes körű védelem még nem áll rendelkezésre” #moszkvater
„Az ukrajnai háború eddigi egyik legnagyobb tanulsága, hogy a drónok megfelelő kezekben, megfelelő módon alkalmazva olyan veszélyforrást jelentenek, amellyel szemben megfelelő teljes körű védelem még nem áll rendelkezésre”
Fotó:SEFA KARACAN/ANADOLU AGENCY/Anadolu Agency via AFP

Az ukrajnai háború szele immár nemcsak képletesen, de a valóságban is elért Moszkvába. Szerda éjjel ugyanis kettős dróntámadás érte magát a Kreml területét. Bár a pontos körülmények e sorok írásakor még nem teljesen tisztázottak, ám a sajtóban megjelent információk szerint helyi idő szerint 2:27-kor, illetve 2:43-kor két ismeretlen drón is berepült a Kreml légterébe. A hivatalos közlések szerint elektronikai zavarással, valamint egyéb eszközök használatával sikerült mindkét eszközt elfogni, ám az egyik drón a Szenátus-palota kupolájába csapódott, kisebb tüzet okozva.

A becsapódás pillanata 

Hivatalosan Oroszország az akciót, egy az orosz elnökkel szemben elkövetett merénylettel egyenértékű terrorcselekménynek minősítette és fenntartja a jogot a későbbi válaszcsapások meghozatalára. Maga Vlagyimir Putyin az eset időpontjában a novo-ogarjovói rezidenciáján tartózkodott, így nem volt veszélyben.

„De mégis hogyan kerülhetett sor az incidensre?”

Az olvasóban jogosan merülhet fel a kérdés, hogy az akció kivitelezésére milyen módon, pontosan honnan és milyen eszközök segítségével került sor. Hisz mégis a világ légvédelmi szempontból egyik legjobban védett városáról, sőt annak szimbolikus központjáról van szó. Talán ilyen könnyen berepülhetnének az ukrán drónok az orosz nagyvárosokba? A válasz technikai szempontból ennél összetettebb.

Szinte biztosra vehető, hogy az alkalmazott drónok vagy kereskedelmi forgalomban kapható típusok, vagy készen kapható alkatrészekből házilag előállított eszközök voltak. Ne feledjük, mind az ukrán, mind az orosz fél a frontvonalak térségében napi szinten alkalmazza a kínai Alibaba kereskedelmi platformon is beszerezhető Mugin-5, illetve egyéb hasonló kategóriájú drónokat. Az incidensről készült videók alapján a drónok keleti irányból közelítették meg célpontjukat, így valószínűtlen, hogy a légijárművek indítására még Ukrajnában került volna sor. Nagy valószínűséggel az orosz területre beszivárgó ukrán operátorok vagy Moszkván belülről, vagy a város közvetlen közeléből indíthatták a drónokat, amelyeket akár GPS segítségével, akár vizuális módon is célra vezethettek.

A lehetséges beérkezési irányok #moszkvater
A lehetséges beérkezési irányok
Forrás:Telegram

„Hagyományos légvédelmi eszközökkel az ilyen típusok azonosítása és időbeni megsemmisítése szinte lehetetlen”

A főképp kompozit anyagok felhasználásával készülő alacsony magasságban, a radarhorizont alatt repülő kisebb drónok detektálása jóval nehezebb feladat a hagyományos légi célpontokkal – mint vadászgép vagy helikopter – szemben. A felvételek alapján az eszközök pár 10 méteres magasságban repülhettek a város felett, így detektálásukra ténylegesen csak a Kreml közvetlen közelében kerülhetett sor. Nem véletlen, hogy az ilyen eszközökkel szembeni jelenlegi leghatékonyabb védekezésnek a programozható gépágyúlőszerek mellett a mostani eset kapcsán is alkalmazott elektronikus zavarás ígérkezik. Ráadásul még ha lehetséges is az elfogás a hagyományos rendszerekkel, mint azt a számtalan kijevi példa is mutatta, egy több milliós nagyváros felett légvédelmi rakétát indítani kifejezetten veszélyes.

A Szenátus-palota kupolája az esetet követően. Vélhetően a károkat egy egyszerű gyújtógránát felrobbanása okozta, amely súlyos sérüléseket nem tudott okozni #moszkvater
A Szenátus-palota kupolája az esetet követően. Vélhetően a károkat egy egyszerű gyújtógránát felrobbanása okozta, amely súlyos sérüléseket nem tudott okozni
Forrás:Telegram

„Az ukrajnai háború eddigi egyik legnagyobb tanulsága, hogy a drónok megfelelő kezekben, megfelelő módon alkalmazva olyan veszélyforrást jelentenek, amellyel szemben megfelelő teljes körű védelem még nem áll rendelkezésre”

Ám mindez nem mostanában kezdődött, elég csak a 2016 utáni jemeni polgárháború idejére visszamenjünk, ahol Rijád minden igyekezete ellenére sem tudta stratégiai objektumait megvédeni az iráni drónok támadásával szemben. A nagyhatalmak közül az ukrajnai háború következtében elsőként Oroszország szembesült a hátországi létesítmények ellen tömegesen indított ellenséges drónok problémájával, miközben az Egyesült Államok vagy Kína még e téren várat magára.

„Miért éppen most következett be a támadás?”

A mai orosz emlékezetpolitikában és identitásban legfontosabb ünnepként kezelt május 9-i Győzelem napja közeledtével alapvetően számítani lehetett az ukrán diverzáns akciók intenzitásának növekedésére. Akárcsak a már november óta lebegtetett ukrán ellentámadás kezdetének közeledtével az események felforrósodására. Az orosz hadvezetéssel szemben az ukrán sokkalta inkább köti akcióit a szimbolikus évfordulókhoz, eseményekhez, helyszínekhez és személyekhez. Mint történt az a krími-híd elleni terrortámadás esetében, vagy Vladlen Tatarszkij és Darja Dugina elleni merényletek során.

„A szimbolikus erőfitogtatás mellett Kijev célja a Győzelem napjához köthető eseménysorozat és ezáltal az orosz társadalom biztonságérzetének aláásása”

Természetesen a választás nem véletlenül esett az orosz államiság szimbólumaként világszerte ismert Moszkvára és a Kremlre, de hasonló incidensek bármelyik másik oroszországi nagyváros esetében bekövetkezhetnek. A médiában terjedő információkkal szemben a határmenti orosz területeken nem véletlenül mondják le sorban a győzelmi napi parádékat, mivel azok pont kiváló célpontként szolgálnának a mostanihoz hasonló, nehezen kivédhető dróntámadások számára. Egyúttal viszont sem taktikai, sem stratégiai szinten nem lesznek hatással az ilyen akciók a háború kimenetelére, helyette inkább az ilyeneket az ukrán hátország számára végrehajtott PR akcióként lehetne őket értelmezni.

 Taman városában égő olajtároló

Ráadásul az sem szabad elfelejtsük, hogy a Moszkva elleni támadás nem egy légüres térben érkezett. Ukrán diverzáns csapatok az azt megelőző napokban két alkalommal is vasútvonalakat robbantottak a Brjanszki területen, miközben Szevasztopolban és a krasznodari Taman városában olajtárolókat ért találat. Sőt, az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat – FSzB – a támadás napján számolta fel a Krímen azt ukrán ügynökhálózatot, amely a félsziget vezető politikusai ellen tervezett merényleteket. Kijev akárcsak egy évvel ezelőtt, idén májusban is fokozatosan fokozza támadásait az orosz hátország ellen.

„Milyen üzenetet hordozott magában az incidens?”

Sajátságos módon az akció mind az orosz, mind az ukrán gyengeség jeleként is értelmezhető. Előbbi esetben a támadás puszta körülményei és jellege kapcsán, ahol az ország és az állam szívébe szivárogtak be az ellenség ügynökei. Utóbbi esetében pedig hasonlóan a többi korábbi incidenshez a célt a harctéri gyengeségek leplezése képezte. Avagy a bahmuti húsdaráló hatalmas veszteségeit, valamint a hetek óta az időjárási és technikai okok miatt máig csak halasztott ellentámadás hiányát Kijev egy Oroszország elleni szimbolikus csapással kívánja ellensúlyozni.

Persze természetesen lehet az esetet az ukrán ellentámadás első – vagy inkább nulladik – lépéseként is értékelni, ám az jellegénél fogva sokkalta inkább a morálnövelő akciók sorába illeszkedik. Ezeknél a cél nem a tényleges nagy károkozás, hanem a médiában történő eladhatóság. Az erősen cenzúrázott hazai ukrán közvélemény pedig ennél fogva gyakorlatilag kitörő örömmel fogadta az akció hírét, avagy lám-lám „Kijev odacsapott a moszkovitáknak”.

„Szintén orosz gyengeség, hogy az akció vélhetően érdemi válasz nélkül fog maradni”

Mert a rakétacsapások is csupán tüneti kezelései annak a problémának, hogy Kijev titkosszolgálatai máig képesek mélyen orosz földön belül merényleteket végrehajtani. Minimum szükséges lenne orosz részről az ukrán katonai és polgári szolgálatok, valamint az ukrán kormányzat terrorszervezetté nyilvánítása – mint mellesleg történt az fordított esetben –, amely lépés könnyebbé tenné a velük együttműködő oroszországi lakosok felkutatását. Továbbá miután az ilyen jellegű – sokszor a nyugati partnerek ajánlásaival/véleményével szembe menő – akciók kitervelése szinte minden esetben a Kirollo Budanov nevével fémjelzett ukrán katonai titkosszolgálatokhoz – GUR – köthetőek.

A GUR vezetője, Kirillo Budanov, illetve a krími akciók megszervezéséért felelős Roman Masovec #moszkvater
A GUR vezetője, Kirillo Budanov, illetve a krími akciók megszervezéséért felelős Roman Masovec
Forrás:Telegram

Így amíg utóbbi struktúrája és vezetése érintetlen, addig a támadások folytatódni fognak. A kérdés tárgyát nem az képezi, hogy vajon támad-e Kijev, hanem hogy pontosan mikor és hol. Ráadásul eközben Kijev még a Moszkva által ellenőrzött területeken is folytatja az állítólagos oroszbarát kollaboránsok folyamatos felkutatását és likvidálását, mialatt orosz oldalról semmi hasonló nem tapasztalható. Elég csak Vlagyimir Putyin Naftali Bennettnek tett ígéretét felidézzük, ahol az orosz államfő leszögezte, hogy Moszkva nem kívánja Zelenszkijt likvidálni.

„Ám azt továbbra se felejtsük el, hogy a Kreml elleni támadás célpontjában egy atomhatalom döntéshozatali központja, illetve potenciálisan annak vezetője szerepelt”

Fordítsuk meg egy pillanatra a szerepeket. Vajon mit szólna ahhoz a kollektív Nyugat és milyen démonizáló médiahadjáratot indítana, ha Oroszország próbálta volna Zelenszkijt likvidálni. Bár jobb hasonlat lenne, ha mindezt az Egyesült Államok koordinátarendszerében értelmeznénk. Vajon hány percbe telne egy ilyen merényletkísérletet követően, hogy Washington hadat üzenjen és azonnali masszív rakétahadjáratot indítson az adott akciót kitervelő ország ellen? Sőt, egy ilyen súlyosságú akció esetében még a taktikai nukleáris fegyverzet bevetése sem lenne annyira a földtől elrugaszkodott.

„Noha maga a támadás jelentősége elsőre nem tűnhet súlyosnak, ám rosszabb esetben könnyen a harmadik világháborúhoz vezethet”

Az orosz politikában előszeretettel emlegetett vörös vonalak és az ukrán döntéshozatali központok elleni csapásmérések témaköre sajátságos módon épp hazai pályán csapódott le a Kreml elleni támadással. Nem egy, több százezer olvasóval rendelkező Telegram csatorna jegyezte meg ironikusan, hogy miközben orosz részről lassan egy éve már-már elcsépelt szófordulatként szajkózott döntéshozatali központok elleni támadásokat végül maga Kijev az, aki végrehajtotta.

„Természetesen szokásához híven Kijev ismét csak mindent tagad, a felelősséget legfeljebb papíron létező orosz partizáncsoportokra kenve”

Elsőként Mihajlo Podoljak elnöki tanácsadó lebegtette meg a Twitteren a szinte már szóról-szóra előre borítékolható narratívát, ami szerint Ukrajnának természetesen az akcióhoz semmi köze. Sőt, az egészet igazából a Kreml tervelte ki saját maga ellen, hogy ezáltal fokozhassa „az ukrán civilek elleni támadásait”. Apró probléma csupán Podoljak narratívája kapcsán, hogy idén januárban éppen ő volt az, aki az amerikai Newsweek portálnak adott januári interjújában az orosz nagyvárosok elleni ukrán támadások elkerülhetetlenségéről beszélt.

Az említett Twitter bejegyzés #moszkvater
Az említett Twitter bejegyzés
Forrás:Twitter

Az ilyen kicsinyes, az egész világot hülyének néző ukrán nyilatkozatok sajnos egyre gyakoribbá válnak. Elég csak a Donyeck elleni tüzérségi belövések esetét nézzük, ahol az ukrán narratíva szerint a szakadár és orosz erők igazából saját maguk lövik a várost, hogy azt aztán Ukrajnára kenhessék. Kijev viszont a Kreml vagy a krími híd elleni támadásaival olyan tűzzel játszik, amely nem csupán Ukrajnát, de könnyen egész Európát is lángba boríthatja.

„Hogyan reagálhat hosszabb távon Moszkva a történtekre?”

Természetesen ismét felmerült az ilyen esetekben notórius módon előkerülő ukrán döntéshozatali központok elleni támadás lehetősége. Szokáshoz híven ismét tucatnyi orosz szenátor adott kardcsörtető nyilatkozatokat, ám azok már az oroszországi társadalmon belül is lassan nevetség tárgyát képezik.

A haditudósítók közül Alekszandr Koc fogalmazta meg legjobban, hogy sem az ilyen kardcsörtetéseknek, sem az esetleges Kijev kormányzati negyede elleni támadásoknak nincs értelme. Helyette a problémát a gyökerénél, avagy az ukrán politikai-katonai vezetésnél kell kezelni. Kochoz csatlakozva Andrej Medvegyev moszkvai képviselő is megjegyezte, a támadások addig fognak folytatódni, amíg az ukrán szolgálatok jelentette veszélyforrás fennáll.

„Persze nem elképzelhetetlen válaszként az elkövetkező időszakban egy nagyobb léptékű orosz stratégiai rakétatámadás, ám az Kijev és a <Bankova> – ukrán kormányzati negyed – helyett az ellentámadásra felvonuló ukrán haderő állásait és tartalékait fogja érinteni”

Orosz oldalról továbbra is számítani kell az ipari, hadiipari és infrastrukturális szempontból kiemelt jelentőségű stratégiai objektumok elleni ukrán támadások fokozódására. Mind a határmenti régiókban, mind a távolabbi nagyvárosokban szükséges a légvédelmi ernyő megerősítése, valamint az esetlegesen beszivárgó ukrán diverzáns alakulatok eredményesebb felkutatása. Bár a 2023 januárjában internetes nevetség tárgyát képezte az orosz védelmi minisztérium épületére feldaruzott Pancir-Sz1 légvédelmi rendszer látványa, ám jelen helyzetben épp az ilyen jellegű intézkedések szükségesek.

Pancir-Sz1 beemelése a minisztérium tetejére

Persze nem szabad túlzásokba sem esni, mivel meg kell találni az egyensúlyt a front és a hátország védelmi igényei közt. Ne feledjük, az orosz légvédelmi kapacitások is végesek és a hátországhoz képest a frontvonalban harcoló csapatoknak még nagyobb szüksége van a megfelelő védelemre. Az ilyen jellegű kisebb támadások célja nem csupán az egyszerű pszichológiai zavarkeltés, de az orosz kapacitások megosztása is egyben. Ugyanis Moszkvának a hátország védelmének megerősítése érdekében épp a hadműveleti zónából kell egységeket elvonnia.

„További kérdés, hogy vajon a támadást követően a Kreml megadja-e a kilövési engedélyt> az ukrán felsővezetés ellen”

Dmitrij Medvegyev sajátos stílusában már természetesen megpedzegette Zelenszkij és az ukrán kormányzat likvidálásának lehetőségét, ám utóbbi nyilatkozatot még nem szabad kézpénznek vegyük. Ráadásul csupán egy-két személy likvidálása még nem fogja drasztikusan meggyengíteni az ukrán államapparátust. Ne feledjük, Zelenszkij is csupán egy szerepet játszik – bár azt kiválóan – a hazai és külföldi közönség számára, ám a színfalak mögötti önállósága minimális. Az államfő bármiféle kiesése esetén Washington könnyen találhat akár az egykori Kvartal 95, akár a mostani parancsnoki gárda közül egy olyan embert, aki bár ha nem teljesen is, de Zelenszkij helyére léphet, mint operatív végrehajtó személy.

Összességében a Kreml elleni támadás bár a károk és veszteségek szempontjából nem tűnik jelentősnek, de egy olyan folyamatot indíthat meg, amely a háború további eszkalációjához és potenciálisan az ukrán politikai-katonai vezetés likvidálásához is vezethet. Kijev a tűzzel játszik abban a hitben, hogy az nem tudja őt megégetni.

MEGOSZTÁS

1997-ben született, jelenleg is tanulmányait folytató nemzetközi kapcsolatok szakértő. Érdeklődési körének középpontjában Oroszország, az orosz fegyveres erők, az orosz és globális geopolitika, biztonságpolitika, valamint alapvetően a haditechnikával összefüggésben felmerülő témák állnak. Mindezeken túl aktívan figyelemmel kíséri a globális világrend fokozatos átalakulását. Diplomáját nemzetközi tanulmányok szakon szerezte, angolul, oroszul és németül beszél.