„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Péli Éva írása a #moszkvater.com számára
Magyarországon születtem és nőttem fel, körülbelül 15 éve élek Németországban. Itt a média olyan képet fest a hazámról, amely nagyban eltér a saját tapasztalataimtól. Ez az ellentmondás eleinte elbizonytalanított, mivel évente rendszerint kétszer látogatok haza, ami nem elegendő ahhoz, hogy hitelesen ellenőrizni tudjam az megállapításokat. Amikor rájöttem, hogy az irodalom is nagyrészt egy sötét, a valóságtól elrugaszkodott képet fest Magyarországról, az felnyitotta a szemem, és szkeptikussá, sőt ellenállóvá váltam ezzel a torzítással szemben.
„Megdöbbentő, hogy Magyarország, az egykor csodált magyar nemzet, mely oly jelentős szerepet vállalt a német újraegyesítés történelmi pillanatában, napjainkban a német-magyar viszony érezhető megromlásával néz szembe”
Ezt a kedvezőtlen folyamatot tovább árnyalják a német társadalom belső feszültségei, és a saját nemzeti múlt reflexiója. Az ország egykori fényét, melyet a naiv „Piroska”-romantika oly idillien festett le, felváltotta egy olyan helyzet, ahol a közbeszédben már Magyarország európai uniós tagságának létjogosultsága is megkérdőjeleződik.
Ahogy Bauer Bence, aki 2020 óta a budapesti Mathias Corvinus Collegium (MCC) Magyar-Német Intézet igazgatója, a könyvhöz írt előszavában megállapítja, „Magyarország megértése Németországban sok kortárs számára különösen nagy kihívást jelent”. A könyvet 2024. december 6-án mutatták be az MCC-ben. Bauer a könyvbemutatón úgy fogalmazott, hogy
„Magyarország egyedi nyelvével, viharos történelmével és különleges szellemiségével mindig is rejtélyként állt a környező európai népek előtt”
Rab Irén, szerkesztő és szerző, hosszú évekig tanított a németországi Göttingenben a Georg August Egyetemen, majd 2020-ban megalapította az Ungarnreal nevű online magazint. A kultúrtörténet és magyarságtudományok doktora ezen a platformon három nyelven – magyarul, németül és angolul – tájékoztatja az olvasókat a magyarországi életről, kultúráról, politikáról és gazdaságról. Ez a német nyelvű antológia az elmúlt négy év blogbejegyzéseiből nyújt válogatást. Rab Irén magyarországi tanulmányai és doktori disszertációja, valamint göttingeni oktatói tevékenysége során szerzett alapos magyarságtudományi, történelmi és európai ismereteket.
„Az 569 oldalas könyv 31 különböző szerző 74 hozzászólását tartalmazza. A magyar és német szerzők többsége akadémikus és ismert publicista”
Magyarország történetének számos alapvető dokumentumát – az 1358-as Képes Krónika egyik legendáját vagy IV. Béla király levelét az akkori pápához, hogy a tatárok általi fenyegetéstől „megmentse Magyarországot a pusztulástól” – is beemelte a gyűjteménybe. De ott van Orbán Viktor beszéde és a húsvét napján elhunyt Ferenc pápa 2023 áprilisában Budapesten elmondott első nagy beszéde is.
Rab Irén könyvbemutatón tett kijelentése https://mcc.hu/hir/magyarorszag-es-nemetorszag-kozos-mult-kozos-jovo-az-ungarnreal-antologia-bemutatoja, miszerint műve egyesíti a baloldali és a konzervatív tábor hangjait, nem teljesen meggyőző. A tematikus hangsúlyok és számos hozzászólás – például a Német-Magyar Intézettől és olyan médiumoktól, mint a Weltwoche és a Magyar Hírlap, valamint olyan szerzőktől, mint Bauer Bence és Kálnoky Borisz – erősebb konzervatív elfogultságról árulkodik. Ez ugyan nem von le az antológia értékéből, de kétségbe vonja a szerkesztő erre vonatkozó kijelentését.
„A szerkesztő hangsúlyozta azt is, hogy könyvét kifejezetten nem politikai könyvnek szánta, és nem kíván politikai kérdésekben állást foglalni. Inkább az évszázados magyar-német kapcsolatok nyomon követése, az egymásról alkotott képek feltárása érdekli. Elmondása szerint a könyv célja, hogy az olvasó megismerje a magyar önképet, a magyar történelmet és kultúrát, az emlékezetpolitikát és a legfontosabb magyar emléknapok hátterét. Ez véleményem szerint nagyon jól sikerült neki”
Ellentétben Dalos György történésszel „A Magyar rendszer – Magyarország autoriter átalakulása” (németül: „Das System Ungarn – Die autoritäre Verwandlung Ungarns”) című könyvében vagy az osztrák Paul Lendvaival „Orbán Magyarországa” (Orbáns Ungarn) című könyvében, Rab kultúrtörténészként nem a politikára, hanem a történelemre, a kultúrára és a társadalmi kérdésekre koncentrál. Teszi ezt „szenvedéllyel, odaadással és a részletekre való odafigyeléssel”, ahogy Bauer írja az előszóban.
Különös figyelmet szentel a kiadó a kisebbségek és a német-magyar kapcsolatok kérdésének. Ezzel az antológia olyan kiadványok sorába illeszkedik, amelyek – Werner J. Patzelt „Magyarország megértése” (Ungarn verstehen) és Bauer Bence „Magyarország más” (Ungarn ist anders) című művéhez hasonlóan – a Németországban kialakult Magyarország-képet kívánják korrigálni.
Sok német talál manapság új otthonra Magyarországon, és fordít hátat Németországnak. A magyarországi „migránsok” alacsony aránya mellett – ironikus módon, hiszen ők maguk is azok – a német politikába vetett bizalomvesztés is döntő szerepet játszik. Németország átalakulása a dicsőített „meg tudjuk csinálni országból” „Európa beteg emberévé” vált, s mély elidegenedéshez vezetett.
„A könyv mind a betelepedett németeknek, mind a Németországban maradottaknak értékes betekintést nyújt a magyar társadalomba, annak kultúrájába, történelmébe és politikájába”
A szerkesztő és több hozzászólás szerzője ezzel az antológiával bizonyítja, hogy itt egy életműről van szó. Különösen a kultúrtörténeti témáknak van olyan mélysége, amely a beporosodott tankönyvekből életre kelti a történelmet és a kultúrát. Megtudjuk, miért volt olyan fontos a 907-es pozsonyi csata. Olvashatunk arról, hogy az 1849-es aradi tizenhárom mártír között a magyar származásúak kisebbségben voltak. A könyv rávilágít arra is, hogy a Monarchia 1918-as felbomlásakor a magyar lakosság aránya mintegy 40 százalékról 50 százalék fölé emelkedett, és kiderül az is, hogyan történhetett ez meg. Talán a magyar anyák hirtelen termékenyebbek lettek?
Meglehetősen érdekesnek és időszerűnek találtam az „Az EU semmit sem tanult a Habsburgok hibáiból” című fejezetet, amelyben a szerző, Pál József írja:
„Az Osztrák-Magyar kettős monarchia (1867-1918) mind le nem becsülendő sikereiben, mind pedig sorsfordító bukásában példaként szolgálhat a későbbi korok multinacionális államai számára, és segíthet nekik elkerülni a megélt szerencsétlenségeket, és ragaszkodni a már meglévő jó gyakorlatokhoz”
„A magyar dilemma” című fejezetben Szerencsés Károly elmagyarázza, hogy miért nem akar Magyarország semmiképp háborúba csúszni.
A cikkek világosan és érthetően vannak megfogalmazva anélkül, hogy elveszítenék a szükséges mélységet. Nemcsak a magyarországi politika, társadalom, történelem és kultúra jobb megértését szolgálják, hanem más megvilágításba helyezik a német-magyar kapcsolatok fontos aspektusait is.
Bauer Bence előszavában kiemelte a Magyar-Német Intézet négyéves évfordulóját, amelynek megalapítása egybeesett az „Ungarnreal” megjelenésével. Mindkettőt összeköti az a cél, hogy a Németországgal való szoros partnerség és az elidegenedés idején Magyarország és a német nyelvterület közötti kapcsolat erősítése érdekében betekintést nyújtson a magyarok világába.
„A szerző lenyűgöző módon és közérthetően tárja elénk Magyarország sokrétű arcát, különböző perspektívákból”
Érzékelteti a magyar önkép és a külföldi, gyakran torzkép közötti különbséget, miközben kiegyensúlyozottan informál az ország történelméről, földrajzáról és kultúrájáról. Összességében a könyv felkelti az olvasó érdeklődését Rab Irén azonos című portáljának rendszeres látogatására is.
Rab Irén blogját itt olvashatják: https://ungarnreal.de/
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
