//Magyar-cseh dinasztikus kapcsolatok
Věnceslav Černý festménye: Podjebrád Katalin elutazása hazájából Magyarországra #moszkvater

Magyar-cseh dinasztikus kapcsolatok

MEGOSZTÁS

A Magyarország és a környező szláv államok dinasztikus kapcsolatainak bemutatását azért kezdtük a lengyellel, mert egyrészt az hosszabb időtávot ívelt át, másrészt a két ország történelmi összekapcsolódása több évszázadon át tartott, s valljuk be, kezdetben nem voltunk elég jók a cseheknek. De a későbbiekben, mint látni fogjuk, a cseh koronával is számtalan, tartós, és jelentős frigyet kötöttek a magyar uralkodóházak.

Csiki Attila írása a #moszkvater.com számára

Věnceslav Černý festménye: Podjebrád Katalin elutazása hazájából Magyarországra #moszkvater
Věnceslav Černý festménye: Podjebrád Katalin elutazása hazájából Magyarországra
Forrás:Wikipédia

A Premysl-dinasztiát már 867-től számon tartják, a cseh állam létrejöttét 929-re datálják az oly sok későbbi uralkodójuk előtt példaképként élő I. Vencel (911-935) rövid uralkodásának idejére. Mi ekkor még Európa-szerte kalandoztunk, megnyugvásunk, avagy mai zsargonnal mondva a geopolitikai realitás elfogadása Géza fejedelem idejére érett meg. Ekkor a csehek már a bajor, sőt az angolszász Cerdic (Wessex)-házi Elgiva révén angolszász házasságot voltak képesek elérni II. Boleszláv idején.

„Elgiva I. (Nagy) Alfréd, igen Uhtred (az utolsó királyság-Netflix) Nagy Alfrédjának unokája vala, másodszülöttje I. Edwardnak, az első angolnak mondott, azaz a tartományokat egyesítő királynak”

Míg Géza fejedelem 6 felnőtté lett gyermekéből az elsőszülött lányt az akkori lengyel királyhoz adta nőül, másikat a bolgár cárhoz, Istvánnak bajor felesége lett, egyet kolostorba vonultatott, egy leányról a Velencei dózse gondolta, hogy érdemes nőül vegye, s maradt egy az Aba nemzetség akkori fejének asszonyául. Az öt leányből négyet tehát nem az akkor már Prágában államot alapított Premysl dinasztiával házasított. A másik oldalról nézve 1100 környékére vált az Árpád-ház partiképessé. Ugye tudjuk, hogy akkor nem hívták őket így, egyiket se. Az Árpád-házat sem, a lengyel Piastokat sem, és a Premysl-dinasztiát sem. Mindez az újkori történetírás terméke (1770-től konkrétan). A középkorban az Árpád-házat a ’szent királyok nemzetsége’ gyűjtőnéven említették.

„Szóval, amikor már szóba álltak velünk a csehek, az I. András kora volt”

A kalandozásoknak vége, Vazul megvakíttatott (1037), lezajlott az első hatalmi harc a trónért Orseolo Péter és Aba Sámuel között (1038-1046), sőt a korona és a kard mondájának keretet adó várkonyi egyezmény (1059) is ’kar(d)nyújtásra volt’ I. András és I. Béla között, mikor 1057-ben II. Vratiszláv nőül vette Árpád-házi Adelaide-t, I. András lányát, Salamon nővérét. E házasságból 4 gyermek született, köztük II. Bretislav, későbbi király.

„Adelaide, anyja révén I. (Bölcs) Jaroszlav kijevi nagyfejedelem, az egyik legjelentősebb Rurik-leszármazott unokája volt (az unoka cseh frigyébe ez is ’beleszámított’), I. András ugyanis az ő lányának, Anasztáziának nyerte el a kezét”

De nem egyetlen frigy volt ez a keleti orientációban, Könyves Kálmánnak is a második felesége kijevi volt – de ezekre majd a kijeviekről szóló részben térünk ki.

I. Béla, majd I. László, és Könyves Kálmán évtizedeiben három dinasztikus házasság köttetett a cseh uralkodóházzal. Adelaide említett házasságát (1057) követően I. Béla lánya Eufémia volt az, aki morva herceghez ment feleségül (1073). Ottó, a férj, testvére volt a fent említett II. Vratiszlávnak, és az őt követő I. Konrádnak, és gyermekük – II. Szvatopluk – a cseh uralkodócsalád ágainak hatalmi versengése eredményeképpen végül maga is cseh uralkodó lett. De nem vitte tovább a vérvonalat.

Később még egy Adelaide volt az, aki ’Prágába költözött’ (1123), ki szegény megvakíttatott Álmos herceg lánya, s a szintén megvakított II. (Vak) Béla nővére volt. Királyi származása férjének a későbbi I. Szobeszlávnak tett nagy szolgálatot, ki addig még csak – bár királyi vérből származott – morva herceg (Znojmo és Brno hercege) volt. Tizenöt éves regnálása Csehország nemzetközi tekintélyének megalapozását eredményezte.

„Az ezt követő két évszázadban úgy tűnhetne, hogy gyengült a kapcsolat a két dinasztia között, mert szintúgy három házasság köttetett, mint Béla, László és Kálmán idején”

Viszont e viszonylagos távolodásnak az oka javarészt az volt, hogy mindkét uralkodóház messzebbre vetette tekintetét, illetve, hogy stabilitásukkal, országaik fejlődésével már nem tartományi vagy közeli hatalmi központokkal, hanem Európa távolabbi országaival erősítették kapcsolataikat. A Premysl-ház a Német-Római Birodalom főnemesi, és a maguk tartományaiban uralkodó családjaival (Babenberg, Habsburg, Hohenstaufen, Luxemburg, Wettin, Wittelsbach) erősítették kapcsolataikat, amely családok némelyike az elkövetkező évszázadokban Európa jövőjére is nagy hatással voltak. (Nézzünk csak magunkra, a Habsburg és a Luxemburgi családokra a magyar történelemben, amelyek akkor éppen erősödő időszakukat élték, s később teljesedtek ki.)

„II. András aktív szerepvállalása a keresztes hadjáratokban ezzel szemben nem német, hanem aragóniai, s nápolyi Anjou kapcsolatokat eredményezett. Ennek alapvetően geopolitikai okai voltak, a Magyar Királyság az Adriai-tengeri kijáratával, balkáni területeivel már a XII. század óta szicíliai és bizánci hatalmi centrumokkal került tartós kapcsolatba. A bizáncival már ez előtt, hogy ideérkeztünk a Kárpát-medencébe”

Szemléletesen mutatja ezt a ’fejlődést’ III. Béla (1148-1196) esete (uralkodott: 1172-1196), akit bátyja III. István 1772.évi halálát követően magyar királlyá koronáztak, majd a következő évben, 1773-ban felvette a Dalmácia és Horvátország királya címet, s ezzel elérkezett egy olyan ponthoz, amely alapjaiban határozta meg Magyarország külpolitikáját az elkövetkező évszázadokra, nagyjából a Török Birodalom magyarországi térnyeréséig.

Kettejük története annyi, hogy apjuk II. Géza volt, édesanyjuk pedig Eufrozina, aki az akkori kijevi nagyfejedelem I. Msztyiszláv lányaként született. Msztyiszlávot a kortársai anyai nagyapja – II. Harald rövid ideig uralkodott angol király – után Haraldként nevezték. Nem, nem ő volt a nagy Kékfogú Harald, de valószínűleg róla kapta nevét. A Kékfogúról kicsit később.

„Angliát akkoriban az angolszász felkent uralkodó, Hitvalló Edvárd helyett ténylegesen Wessexi Godwin és fiai uralták. Godwin egyik lányát, Editet feleségül is adták az ifjúkorában szüzességi fogadalmat tett királyhoz, akitől így utód nem volt várható”

Godwin fia, a wessexi dán Harald a halálos ágyán arra kényszerítette a Hitvallót, hogy őt, Haraldot jelölje utódjának. Ez meg is történt, de Hitvalló elkövette azt a ’hibát’, hogy korábban távoli rokonát Normandiai Vilmos is utódjának jelölte meg, aki kifejezetten készült az angliai földeket és a koronát átvenni. Ez az angolszászok legendás vereségét hozó hastingsi csata (1066), és Anglia normannok általi elfoglalásának előzménye. Harald egy évig sem volt király.

Aki nem ismerné a történetet: Amikor négy nagy IT óriás, közülük három skandináv, az Ericson, az Itel, a Nokia és csatlakozva az IBM kifejlesztette a közös, vezeték nélküli adatátviteli szabványukat, úgy éreztek, hogy valami nagyszerűt és maradandót hoztak létre (ami igaz is), s ehhez ilyen név dukál. Választásuk a Skandinávia népeit egyesítő, a dánokat a keresztény hitre térítő, ezer évvel előtte uralkodó Kékfogú Haraldra esett. S hogy miért kékfogú? Konkrétum az elérhető forrásokban erről nincs, találgatja az utókor, hogy a sok áfonya, avagy egy rohadó fog miatt – ki-ki az ízlése szerint.

„Na így jutottunk el III. Bélától a kijevi nagyfejedelemig, tőle Hitvalló Edvárdhoz, majd Kékfogú Haraldhoz, a Bluetooth szoftverhez, és vissza, mindezt, hogy értelmezzük III. Béla négy feleségének sorrendjében és személyében lévő tartalmat, jelentőséget, mindezt a cseh-magyar dinasztikus kapcsolatok összefüggésében”

Visszatérve III. Bélához és (egymás utáni) négy feleségéhez, s a cseh-magyar dinasztikus kapcsolatokhoz, először Béla apjára, II. Gézára irányítsuk figyelmünket. II. Géza (1141-1162) 21 éves uralkodása végén két gyermeke III. István 15, III. Béla pedig 14 éves volt. Mivel a magyar uralkodóház öröklési rendjében bár I. István óta a kereszténységből átvett primogenitúra, azaz az elsőszülöttség elve volt a meghatározó, a magyar királyok öröklésénél az Árpád-ház története során számtalanszor visszatért a fejedelmek idején alkalmazott szeniorátus elve, azaz az, hogy a nagycsaládban legidősebb, vezetésre alkalmas férfitag örökölje a koronát.

Itt is erre törekedett az elhunyt II. Géza két testvére, akik unokaöccseikkel szemben fellépve – persze egymás után – harcba szálltak a koronáért. S ahogy lenni szokott, lettek támogatóik, s idegenekhez is fordultak. Bizánc azért karolta fel igényüket, mert meg akarták akadályozni a Géza felesége általi kijevi befolyás erősödését. A két trónkövetelő elbukott, Béla bátyja az elsőszülött III. István megállapodott Bizánccal, öccse Bizáncba került, ahol felvette az Alekiosz nevet, eljegyezték Máriával Komnenosz Manuel bizánci császár leányával. A császár végül 1165-ben fiúgyermek hiányában az addigra deszpotész címmel és jogkörrel felruházott Bélát az utódjának jelölte.

„De a sors közbeszólt, és 1169-ben fiúgyermeke született az akkor 51 éves császárnak, így az eljegyzést felbontották, a jogokat visszavették, a trónöröklést ejtették. Kárpótlásul a császárné egyik rokonát Châtillon Annát, a keresztes hadjáratok során a közel-keleti Antiokhiában létrehozott egyik keresztény királyság friss uralkodójának leányát adták hozzá feleségül”

Az Antiokhiai Királyság nem volt hosszú életű (1098-1275). Lényegében kalandvágyó kereszteslovagok hozták létre Antiókhia elfoglalása után, nem kívánván hűségesküt tenni Bizáncnak, de ott kívánván maradni a Közel-Keleten, mert az megérte.

A két trónkövetelő (IV. István, II. László) támogatása, III. Béla bizánci nevelésének felkarolása, eljegyzése, az eljegyzés felbontását követően sorsának kísérése, ismételten bizánci menyasszony ’ajánlása’, majd III. István és III. Béla közös öccsének Géza hercegnek a szintúgy bizánci házassági ajánlata – mind-mind Bizánc erőteljes érdeklődését mutatja Magyarország, mint Délkelet-európai középhatalom iránt.

Anna 1184-ben bekövetkezett halálát követően a még mindig hatalmon lévő Komnenosz család immár méltónak találta Bélát ahhoz, hogy ne egy távoli rokon, egy kétes hírű, de geopolitikai értelemben véve jelentős állam uralkodójának lányát, hanem egy igazi, bizánci hercegnőt adjanak Bélához nőül, aki viszont sajnos egy éven belül elhalálozott. Így az újra megnősült III. Béla felesége a francia uralkodói családból származó Margaréta lett, A1-B1-C3-D1-E1-F3-G3.

„Margaréta egyértelműen jelentős elismerés Bélának, apja (VII. Lajos 1137-1180), nagyapja (1108-1137), azok felmenői három generáción át és testvére (II. Fülöp 1180-1223), s annak leszármazottai is öt generáción át francia királyok voltak”

Az 1057-1073-1123 években megkötött házasságokat további három dinasztikus házasság követte az Árpád-ház és a Premysl-ház fennállása alatt (1157-1164-1198). A XIII. században már nem volt. 1157-ben Erzsébet, 1164-ben Adél lett két Premysl herceg felesége, előbbi Bedriché, II. Vladiszláv fiáé, ki később maga is király lett, utóbbi öccséé Szvatopluké, ki öt évvel később, 1169-ben elhunyt, de ha megélte volna bátyja 1189-es halálát, maga is király lehetett volna. A harmadik királylány e korból, ki ’Prágába költözött’, Árpádházi Konstancia, I. Ottokár második felesége volt. Ő is elmondhatta magának, hogy cseh királynak adott életet. Sőt, ő az ősanyja, adott esetben üknagyanyja annak a III. Vencelnek, aki majd 1301-ben a magyar trónért is bejelentkezik trónigénnyel az Árpád-ház kihalását követően. A hat feleségből négy esetében ez elmondható, s a hat feleségből öten királynék is lettek a házasságban.

„Talán itt álljunk meg egy pillanatra. A családi kapcsolatok áttekintése során itt döbbentem meg, hogy nem volt olyan frigy, ahol a menyasszony lett volna a cseh. Nem vett soha feleségül az Árpád-házból senki a cseh Premysl-házból származó hercegnőt”

A III. Béla példáján bemutatott eltérő külpolitikai irányultság a Premysl és az Árpád-ház történetében a két család utolsó nagy közös ’találkozásával’ ér vissza az egymás iránti érdeklődéshez. Ugyanis a másik kihalása esetén igyekeztek megfelelő jogalapot teremteni egy igény benyújtására az épp kihalt család által uralt ország trónjára.

Ez történt az Árpád-ház 1301. évi kihalásakor, amikor trónkövetelőként léptek fel a III. András halálával megüresedett magyar trónért az anyai ági leszármazás jogán egyszerre három dinasztiából. A bajor Wittelsbach-családból származó Ottó, és a későbbi befutó Károly Róbert mellett harmadikként épp a cseh Premysl-dinasztiából Vencel, aki III. Vencel (A1-B5-C6-D2-E1-F2) néven cseh király is lett. Így írom, hogy ’lett’, mert nem ’volt’.

„Magyar királyként ugyanis 1301-1305 között cseh királyként pedig 1305-1306 között tartja nyilván a geneológia”

1305-ben Magyarországról elűzték, 1306 augusztusában pedig Olmützben gyilkolták meg ellenfelei. A közrendek kezdetben támogatták Vencelt, de Károly Róbert pápai támogatottsága, és a csehek igényének Habsburgok általi érthető ellenzése végül Vencel lemondásához vezetett. Később hazatért, cseh uralkodói teendőit elhanyagolta, felmondta Árpádházi Erzsébettel, III. András lányával tervezett esküvőjét, mely épp a trón egyesítés záloga lehetett volna. Helyette a szintén kihalt Piast-családból származó hercegnőt kívánt feleségül venni (Piast Viola), de már nem nyílt rá lehetősége. A sors fintoraként 17 éves korában bekövetkezett halála a Premysl-dinasztia kihalását is eredményezte.

„Vencel már 1290-ben fellépett igényével, ugyanis, akkor halt ki az Árpád-ház egyenes ágon IV. (Kun) Lászlóval”

Az őt követő III. András trónra kerüléséhez vissza kellett két generációt lépni IV. Béláig, hogy IV. László nagyapja öccsének Istvánnak a fiában következhessen élő leszármazottként III. András (A3-B2-C1-D2-E3-F2-G8-H7 illetve F2-F8-G2.

Egyébként, ha megnézzük, hogy a Premysl- és az Árpád-ház évszázadai alatt hány uralkodó regnált, azt láthatjuk, hogy az ő 416 évük (889-1003; 1004-1306) alatt 40 uralkodójuk volt (jó tízes átlag), nálunk 397 év alatt (896-1038; 1046-1301) 26 uralkodó, 15 feletti átlag. Ha már itt tartunk, a lengyel Piastoknál ugyanez a két érték (842-1034; 1038-1296) 450/29.

„Nagyjából egyszerre élték meg a történelmet e történelmi családok, közel azonos ideig uralkodtak, s közel azonos időszakban haltak ki, hogy helyükre pályázva európai családok vegyék át az országok irányítását”

Magyarország és Csehország utolsó nemzeti fellángolása Hunyadi Mátyás és Podjebrád Katalin sajnos rövid házassága volt, melyet követően az Anjou, a Luxemburgi, a Jagello, valamint a Habsburg-család dominálta a kelet-közép-európai térséget.

„Mátyás és Podjebrád Katalin házassága két olyan személy házassága volt, amelyet a cseh és a magyar főrendek is támogattak”

Alkalom lett volna ez két, saját nemzetéből származó uralkodó gyermekeinek házasítása révén új uralkodó dinasztiát építeni. A két család közötti egyezmény 1458-ban köttetett, négy nappal Mátyás Prága várból történt szabadulását követően (1458.február). Mátyás, mint már megválasztott magyar király jegyezte el Katalint (még 1458 januárjában). A cseh rendek 1458 márciusában választották Podjebrád Györgyöt királynak. Katalin 1461 júniusában érkezett Magyarországra, hogy a 12. éves kora betöltése után 1461 novemberében férjhez mehessen Mátyáshoz. Az esküvőt végül 1463. május 1-én kötötték meg.  1464. február végén Katalin fiút szült, de sajnos néhány naposan elhalálozott, és március 8-án gyermekágyi lázban meghalt a 15 éves királynő is.

„Mátyás ezután 12 évet várt arra, hogy ismét megnősüljön, természetesen a geopolitikai érdekei szerint”

A későbbi évszázadokban, a késő-középkorban és a kor-újkorban, majd végig a II. világháborúig a cseh-magyar külpolitikai kapcsolatok, ahogy már az Árpád-ház kihalását követően, még Mátyás színre lépését megelőzően cseh-lengyel-magyar kapcsolatokká alakultak, melyek dinasztikus házasságait (Luxemburgi és Habsburg házasságok) a magyar-lengyel dinasztikus kapcsolatokról szóló cikk részletesen tárgyalja.

MEGOSZTÁS