A Nyugat és Oroszország között manőverező Belaruszba megérkezett az első amerikai olajszállítmány. Mindez az Oroszországtól való függésen lazítani próbáló, a mozgástér növelését célzó külpolitikai nyitás része. A geopolitika már az elnökválasztási kampányban is fő téma, így a jelenlegi helyzetben Szergej Lavrov e heti minszki látogatása ugyancsak érdekes lehet.

A Captain amerikai tanker 77 ezer tonna Belarusznak szánt nyersolajjal kötött ki a napokban a litván kikötőben, Klaipedában. Az üzletet – amely a vilniusi amerikai nagykövetség szerint erősíti Belarusz önállóságát és függetlenségét – az amerikai United Energy Trading és a Getka, valamint a lengyel Unimot bonyolította. A szállítmány innen vasúti tartálykocsikon jutott el tíz nap alatt a novopolocki Naftan olajfinomítóba. A litván államvasutak szerint naponta 120 tartálykocsiban mintegy 7 tonna olaj indult Novopolockba. Az év végére elkészül Plock mellett az az infrastrukturális beruházás is, amely lehetővé teszi, hogy Belarusz Lengyelországból a Druzsba vezetéken keresztül is kaphasson olajat. Klaipedába idén eddig már hét tankernyi szaúdi olaj is érkezett Belarusz számára. De importált olajat Minszk Oroszországon kívül Norvégiából, Azerbajdzsánból és Kazahsztánból is.

„A Belnyeftyhim tájékoztatása alapján a mostani amerikai immár a 12. alternatív, tehát nem orosz tankerszállítmány volt, az így importált olaj mennyisége pedig immár mintegy kétmillió tonna”

Az orosz import ezen idő alatt majdnem 60 százalékal, 1,5 millió tonnára esett. Közben még májusban megegyezés született a Rosznyeft és a Belnyeftyehim között, hogy az orosz cég tonnánként közel 5 dolláros bónusszal még az idén 9 millió tonna kőolajat szállít. A két ország közötti megállapodás alapján 2020-ban 24 millió tonna olajat importál Oroszországból Belarusz.

„Az orosz olajat átlagosan 170, a kazahot 200, míg az azerit 265 dollárért vásárolta meg Belarusz. Ennél olcsóbb az amerikai sem nagyon lehetett. Sőt!”

A januári, még az árzuhanást megelőző norvég üzlet belarusz források szerint tonnánként 500 dollár körüli áron kötetett meg. Ekkor az orosz olaj ára 350 dollár körül mozgott. A Belnyeftyehim tájékoztatása szerint az első negyedévben 424 ezer tonna olajat dolgoztak fel, 40,6 százalékkal kevesebbet, mint az előző év hasonló időszakában. Még nagyobb mértékben csökkent az olajtermékek belarusz exportja is. Az árbevétel nagyjából a fele volt a 2019-es év első három hónapjában realizáltnak.

Ezekből a számokból is látszik, hogy Belarusz elszakadni az orosz energia importtól teljesen nem tud. De nem is akar. A sok tekintetben még a szovjet modell szerint működő belarusz gazdaság az olcsó orosz energiahordozók importján alapszik. Ehhez jön a költségvetés egyensúlyban tartása miatt elengedhetetlen reexport, a feldolgozott olajtermékeket ugyanis Minszk már piaci áron adja tovább.

„Ennek vetett véget az úgynevezett orosz adómanőver, amely megszüntette a korábbi illetékmentességet”

Moszkva az elmúlt évek folyamán több lépésben gyakorlatilag megszüntette a kiviteli vámot, ám ennek ellensúlyozására megnövelte az ásványianyag-kitermelési adót. Ez eltüntette a kedvezményt és árvitát generált Minszk és Moszkva között. Amíg az előbbi ellentételezést követelt az olajár-kedvezmény megszűnése miatt, addig az utóbbi a Szövetségi Államról 1999-ben megkötött egyezmény elmélyítését sürgette. A feszültségen az olajár bezuhanása enyhített, a politikai ellentétek azonban megmaradtak.

„A kapcsolatok keretét az egyik oldalról geopolitikai, míg a másikról a gazdasági alapú egymásra utaltság mellett az adja meg, hogy Belarusz 2014, a Krím Oroszországhoz csatolása után érezhetően óvatosabb külpolitikát folytat, miközben Moszkva mélyítené az integrációt”

Lukasenko egyre látványosabban járja a pávatáncát a Nyugat és Oroszország között. A Nyugat felé nyitva igyekszik lazítani a függőségen. Ennek jegyében javultak az Európai Unió és Belarusz kapcsolatai, és nevezett ki 10 év után újra nagykövetet Minszkbe az Egyesült Államok. A közeledést demonstrálva az év elején a belarusz fővárosba látogatott Mike Pompeo külügyminiszter is. Ebben a keretrendszerben kell tehát értelmezni az amerikai olajszállítmányt és a Minszk és Moszkva közötti vitákat is. Ezt a diplomácia nyelvén Vlagyimir Makej belarusz külügyminiszter úgy fogalmazta meg, hogy az ország finomító rendszerének stabil ellátása érdekében az amerikai olajszállítmányok a beszerzési források diverzifikálását célzó állami politika részét képezik.

„Tovább bonyolítja a helyzetet az augusztus 9-re kiírt elnökválasztás kampánya, amelyben a korábbiaknál nagyobb ellenállással szembesülő Alekszandr Lukasenko kijátssza az orosz kártyát is”

Nem véletlenül, hiszen a növekvő elégedetlenség közepette immár nem csupán a nyugati hátterű tüntetésektől, hanem Moszkva nyomásától is félhet. A Kreml emberének nevezi a Gazprombank leányvállalatát sokáig vezető Viktor Babarikót, aki a korábbi ellenfeleknél komolyabb kihívást jelenthet számára. A „szuverenitás” jegyében házkutatást tartottak a Belgazprombanknál, 15 vezető munkatársat le is tartóztattak. Válaszul a Gazprom formálisan egy 165,57 millió dolláros tartozásra hivatkozva úgy döntött, hogy július 1-gyel felfüggeszti a gázszállítást Belaruszba. De augusztus 9. még messze van, ez még csak a játszma kezdete. Egy biztos, Szergej Lavrovnak lesz miről tárgyalnia Minszkben.