„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
„Egyes elméletek szerint egyenesen Zelenszkij 2022 februári, atomfegyverekről és budapesti memorandumból történő kilépéséről szóló nyilatkozata adta meg a végső lökést Moszkva számára az Ukrajna elleni háború megindítására”
Fotó:EUROPRESS/Genya SAVILOV/AFP
Az ukrán államfő az Európai Tanács október 17-i ülését követő sajtótájékoztató során a szeptemberi, Donald Trumppal folytatott beszélgetését idézte fel, amely során Zelenszkij saját elmondása szerint úgy fogalmazott:
„Vagy Ukrajnának lesznek atomfegyverei, és ez lesz a mi védelmünk, vagy valamilyen szövetségre van szükségünk”.
Avagy a nyilatkozat szerint amennyiben Kijevet nem veszik fel a NATO-ba, úgy atomfegyverre van szüksége. Ha még mindez nem lenne elég, ezekre aztán rákontrázott a német Bild napilap, amelynek illusztris/hírhedt szerzője, Julian Röpcke egy magas rangú ukrán hivatalos személy kijelentését idézte. Utóbbi szerint Kijev néhány héten belül képes lenne atomfegyvert kifejleszteni, amennyiben Oroszország ismét offenzívát indítana az ukrán főváros ellen. Érthető módon miközben mindkettő nyilatkozat megrökönyödést keltett Ukrajna nyugati partnereiben, addig Moszkva saját oldaláról a Különleges Katonai Művelet megindításának további igazolását látta ebben.
Az ukrán atomfegyver lehetőségeivel a legutóbbi Pergőtűz adásban is foglalkoztunk
Bár az azóta eltelt időben az Ukrajnát valójában irányító Zelenszkij-Jermak-Podoljak triumvirátus megpróbálta kimagyarázni magát a helyzetből – avagy igazából Kijev szemében képvisel az atomfegyverrel egyenértékű védelmet a NATO tagság –, de a szellemet már nem tudták visszatömni a palackba. Vélhetően nem véletlenül rendelte el Vlagyimir Putyin az orosz Stratégiai Nukleáris Erők – RVSzN – újabb rögtönzött hadgyakorlatát.
„Mindezek után érdemes a kijelentések technikai oldalát megvizsgáljuk, avagy a valóságban Ukrajna tényleg képes lenne-e önmaga atomfegyver előállítására és annak potenciális bevetésére?”
Elsőként a „Mik azok a taktikai atomfegyverek?” című cikkünkben felvázolt minta szerint szükséges kettéválasszuk az atomfegyvert robbanófejre és hordozóplatformra. Utóbbiak közül kvázi a hordozóeszköz kifejlesztése az egyszerűbb. Ukrajna jelenlegi helyzetét, valamint a lehetséges célpontok listáját figyelembe véve hordozóplatformként lényegében egyedül csak a cirkáló vagy ballisztikus rakéták – azon belül is a taktikai hatótávolságúak – tűnnek életképesnek.
Orosz Iszkander-M rakétarendszer egy Szíriával közös hadgyakorlaton
Forrás:Orosz Védelmi Minisztérium
Legvégső esetben mindez kiterjedhet a nehéz támadó drónokra, de azoknak viszont olyan méretűnek kellene lenniük az eredményes használat érdekében, hogy már Ukrajnán belül repülve karácsonyfaként világítanának az orosz radarokon. Tehát Kijevnek olyan robbanófejet kellene saját erőből kifejlesztenie, amelyet egy nagyjából Iszkander-M kategóriájú, a 9M723 kvázi-ballisztikus rakétához hasonló hordozóeszköz hozzávetőlegesen 500-tól 1000-1500 kilométerig terjedő hatótávolság mellett lenne képes hordozni.
„Figyelembe véve Ukrajna <házon belüli> ballisztikus rakétafejlesztéseit a Grom-2 rakéta képében – vélhetően amelyre Zelenszkij is utalt 2024 augusztusában –, ez a lépés még nem is lenne megugorhatatlan Kijev számára”
Bár a megfelelő gyártási volumen már annál inkább problémás. Ne feledjük, a dnyepropetrovszki Juzsnoje tervezőiroda és a hozzá tartozó Juzsmas gépgyár képében Ukrajna a Szovjetunió egyik legfontosabb rakétafejlesztési központját örökölte, amely többek közt a NATO nomenklatúrában SS-18 Sátánként emlegetett R-36 nehéz interkontinentális ballisztikus rakétacsalád kifejlesztéséért és gyártásáért volt felelős.Még az 1991 óta erőteljesen megkopott mérnöki gárda ellenére sem megugorhatatlan feladat, egy ilyen, Iszkander kategóriájába tartozó eszköz kifejlesztése a Juzsnoje tervezőirodának.
R-36M2 rakéta orrkúpja
Forrás:militaryrussia.ru
A probléma, ahogy előbb is elhangzott, a gyártásban rejlik, mivel Moszkva a mai napig szisztematikusan támadja az ukrán hadiipari komplexum vonatkozó üzemeit Zaporozsjétól Dnyepropetrovszkon és Kijeven át egészen Harkovig. Egy ballisztikus rakéta legyártása összetett feladat, ahol a rakétahajtóműtől a rakétatesten és vezérlésen át a hajtóanyagig rendkívül sok összetevő előállítása szükséges, amelyeknél akár egy alkatrész kiesése is megakaszthatja a folyamatot.
Pavlograd és a helyi vegyiüzem területét nem először támadta Moszkva
Hiába áll rendelkezésre az összes szükséges gyár Ukrajna területén belül a fedélzeti elektronika lehetséges nyugati importja mellett, ha azok az orosz támadások következtében üzemképtelenné válnak. Nem kifejezetten az atomfegyverhez kapcsolódóan, de vélhetően nem ok nélkül támadta az orosz fél 2024 szeptemberében a rakéta tüzelőanyagot is előállító pavlogradi vegyiüzemet. Utóbbi üzem potenciálisan a Grom vagy a Neptun rakétacsaládok gyártása során játszik kiemelt szerepet.
„Mindemellett persze nem szabad elfeledkezzünk az Ukrajna számára rendelkezésre álló nyugati eszközökről sem a Storm Shadow/SCALP-EG cirkáló, valamint az MGM-140 ATACMS ballisztikus rakéták képében”
Bár könnyen kérdezhetnénk, miért nem használja ezeket a fegyvereket Kijev potenciális nukleáris hordozóeszközként, a probléma az, hogy kialakításukból adódóan nem képesek arra. Noha az ATACMS fejlesztésének korai szakaszában a tervezők még számoltak a potenciális nukleáris töltet hordozásával, ám az 1984-es pénzügyi évvel az akkori Kongresszus leállította ezen munkálatokat. A Storm Shadow esetében pedig a problémát a tandem robbanófej okozza, amely specifikusan bunkerromboló célokat szolgál és mindeddig fel sem merült ötletként a cirkáló rakéta nukleáris verziójának kifejlesztése.
A Storm Shadow cirkáló rakéták felépítése
Forrás:Twitter
Természetesen ez nem jelenti azt, hogy akkor ezeket az eszközöket nem lehetne áttervezni és átépíteni nukleáris hordozóplatformokká, ám amennyi változtatást, valamint munkaórát igényelne a folyamat, ahhoz képest jobban megérné egy dedikált platformot létrehozni a már említett Grom család képében.
„Vagy, ha nagyon sufnituning megoldásokban gondolkodunk, akkor inkább az egykori Sz-200 légvédelmi rendszerhez tartozó 5V28 elfogó rakéta nukleáris csapásmérővé alakítása jelentene megoldást, ahol a rakétatest már rendelkezésre áll”
Arról a problémáról nem is beszélve, hogy ahogyan azt az Oroszország területe elleni mélységi csapásmérések kérdése esetében láthatjuk, a nyugati eredetű nagy hatótávolságú támadófegyverzet bevetéséhez minden egyes alkalommal szükséges lenne az azt átadó ország hozzájárulása. Ezt pedig egy potenciális nukleáris robbanófejjel felszerelt ukrán rakéta sosem kapná meg.Főképp nem a légi indítású cirkáló rakéták esetében, ahol a minimálisra csökkenő Szu-24M flotta mellett a hordozóplatform szerepkört fokozatosan az F-16 és Mirage 2000 vadászgépek fogják átvenni.
Storm Shadow cirkáló rakéták indítása
A nukleáris fegyverek másik összetevőjéhez, a robbanófejhez érve már jóval nagyobb problémával találjuk szemben magunkat. Ugyanis bár a rakétatechnológia is egy összetett tudományág, gyakorlatilag a hordozóeszköz jelentette kihívás eltörpül a megfelelő méretű, összetételű, és darabszámú nukleáris robbanófej előállításának kihívása mellett.
Nukleáris fegyverrel rendelkező országok listája
Forrás:Wikipédia
Nem véletlen, hogy a világon csak kevés ország tagja a nukleáris klubnak, amelyek közül a „később csatlakozók” rendkívül sok időt, energiát és pénzt áldoztak az atomhatalommá váláshoz. Vagy mint Irán esetében látjuk, a nukleáris ambíciók még nem tudtak bevethető eszközt produkálni.
„Hol áll akkor hát ebben a kérdésben Ukrajna?”
A rakétatechnológiával szemben Kijev ebben az aspektusban semmilyen módon sem hagyatkozhat a szovjet örökségre. Lévén már az 1940-es évektől, a második világháborút követő nukleáris verseny megindulásától kezdődően a szovjet atomipar úgy került kiépítésre, hogy az atomfegyver előállításához szükséges munkafolyamatok, üzemek, kutatóintézetek és berendezések mind az Oroszországi SzSzSzK területén belül helyezkedjenek el.
Utóbbi mind politikai, mind stratégiai okokkal megmagyarázható, hisz egyrészt így ezek az üzemek a Szovjetunió „belsejében”, a potenciális ellenséges hatalmaktól messzebb, védettebb területen foglaltak helyet. Másrészt a döntés azért is volt logikus gazdasági és tudományos értelemben, miután alapvetően az Orosz SzSzSzK-n belül koncentrálódtak a Szovjetunió legfontosabb kapcsolódó intézményei.
Zárt atomvárosok elhelyezkedése az Orosz SzSzSzK területén
Forrás:VK
Továbbá azzal, hogy az atomfegyverek fejlesztése és gyártása a központi tagköztársaság területére korlátozódott, így annak még a gyanúja sem merülhetett fel, hogy esetleg más SzSzK „tiltott” atomtechnológiához jusson.
„Ugyanígy történt a Szovjetunió területén található stratégiai atomfegyverek irányítása, amelyek elhelyezkedésüktől függetlenül – Orosz, Belorusz, Ukrán vagy egyéb SzSzK – mind egy moszkvai központba voltak bekötve”
Azaz ezeket az ezközök indítását csakis Moszkvából, a központi államapparátus hozzájárulásával lehetett levezényelni. Utóbbi pont kifejezetten a Szovjetunió széthullása után Ukrajna területén maradt atomarzenál és a hozzá kapcsolódó, sokszor félremagyarázott Budapesti Memorandum kapcsán érdekes, amivel már az „Ukrán atomálmok” című elemzésünkben foglalkoztunk.
UR-100N interkontinentális ballisztikus rakéta kiemelése 1994 márciusában a nyikolajevi területen fekvő Pervomajszk közelében
Fotó:Valerij Miloszerdov
Jelen helyzetben az ukrán nukleáris tapasztalat gyakorlatilag csak polgári, azon belül is atomerőművi üzemeltetésre koncentrálódik. Bár vannak kísérleti reaktorok Kijevben és Harkovban, azok inkább csak a budapesti KFKI-hez hasonló kutatási eredményekkel tudnak szolgálni. Sőt, Nyikolaj Azarov egykori ukrán miniszterelnök elmondása szerint a harkovi reaktor nem is biztos, hogy üzemképes egy, a vonatkozó épületet ért korábbi találat következtében.
A szovjet atomarzenál és légvédelmi rendszerek elhelyezkedése az országon belül egy 1981-es CIA jelentés szerint
Forrás:Wikipédia
Jól mutatja a kapacitások korlátozott mértékét, hogy Ukrajna még a saját atomerőműveihez szükséges fűtőanyagot sem tudja önmaga előállítani, hanem azt korábban Oroszországból, jelenleg pedig az amerikai Westinghousetól szerzi be. Gondolhatjuk tehát, hogy mekkora esélye van egy sikeres ukrán atomfegyvernek, ha Kijev még a jóval kisebb technológiai kihívást jelentő fűtőanyag gyártásának kihívását sem képes megugrani.
„Annak érdekében, hogy belássuk mennyire légből kapott és megalapozatlan akár Zelenszkij akár a Bild által emlegetett magas rangú ukrán képviselő nyilatkozata Kijev atomfegyver-programját illetően, érdemes röviden végigmenjünk azon a hosszú folyamaton, amely az uránércből nukleáris robbanófejet állít elő”
Atomfegyverhez először is a megfelelő mennyiségű fegyver minőségű – azaz rendkívül magas tisztaságú – hasadóanyagra van szükség, amit a már feldolgozott urán dúsításával lehet elérni. A probléma onnan indul, hogy a természetesen előforduló urán esetében az csak 0,71 százalékban tartalmaz 235-ös és 99,28 százalékban 238-as izotópot.
Az urándúsítás szintjei
Forrás:Wikipédia
Viszont miután a 238-as izotóp a láncreakció során inkább neutronelnyelőként viselkedik, így mind az energetikai – a nehézvizes reaktorok kivételével –, mind a hadászati felhasználásra a 235-ös izotópot alkalmas. A stabil láncreakció megindulásához és fenntartásához thátmindenképpen szükséges a 235-ös izotóp arányának növelése.
„Ezt nevezzük a dúsításként ismert folyamatnak”
A polgári atomreaktorokban alkalmazott fűtőrudak dúsítási szintje nagyjából 3-5 százalék közt mozog – azaz ekkora arányt képvisel a 235-ös izotóp –, míg fegyvert minőségű uránról 90 százalékos szint felett beszélhetünk. Hagyományosan a dúsítás gáz halmazállapotban, centrifugák segítségével történik, amelyek tömeg alapján választják szét a könnyebb 235-ös izotópot a nehezebb 238-astól.
Gázcentrifuga
Forrás:Wikipédia
Viszont miután a természetben a 235-ös izotóp csak 0,71 százalékban fordul elő, így a fegyver minőség elérése érdekében rendkívül nagy számú centrifuga egyidejű működtetése szükségeltetik. Az arányok érzékeltetése érdekében érdemes az alábbi grafikonra tekintsünk, amelyen láthatjuk, hogy egy tonnányi természetes uránból 120-130 kilogrammnyi polgári felhasználású fűtőanyag állítható elő, míg ugyanezen arány a 90 százalékos szint esetében mindössze 5,6 kilogramm.
Az urándúsítás szintjeinek „kihozatala” és energiafelhasználása
Forrás:World Nuclear
A grafikonról az is megállapítható, hogy az urándúsítás legnehezebb lépését pont nem a magas dúsítási – azaz a 20 százalékot elérő –, hanem ezt követően a fegyver tisztaságú szint elérése jelenti, miután a „kihozatal” ezt követően rendkívüli módon lecsökken.
„Nem véletlen, hogy Irán és Észak-Korea egyszerre ezres nagyságrendben üzemeltet ilyen centrifugákat”
Ráadásul a megfelelő mennyiségű és tisztaságú hasadóanyag előállítása csak a kezdet, mivel ebből még nem csupán robbanófejet kell „faragni”, de azt olyan módon miniatürizálni, hogy az elférjen például egy ballisztikus rakéta orr-részében.
Iszkander-M rendszer 9M723 ballisztikus rakétáihoz tartozó nukleáris robbanófejek makettjei
Forrás:militaryrussia.ru
Avagy megint csak visszanyúlva a „Mik azok a taktikai atomfegyverek?” elemzéshez, egy 9M273-hoz tartozó 5-50 kilotonna hatóerejű nukleáris töltet méretét úgy kell lecsökkenteni, hogy egy 500 kilogrammos konvencionális robbanófej helyére beférjen.
„Na de akkor a fentebb felsorolt berendezésekből és szükséges tudásból mégis mennyivel rendelkezik Kijev? Gyakorlatilag semmivel”
Bár Ukrajna területén belül több uránlelőhely, illetve azokhoz kapcsolódóan uránbánya is előfordul – a Kirovográdi és Dnyepropetrovszki területeken –, azok még normál esetben is csak a saját atomerőművek által felhasznált fűtőanyagokhoz szükséges mennyiség 30 százalékát lennének képesek biztosítani.
Uránlelőhelyek és uránbányák Ukrajna területén
Forrás:Geological Investment Group
Mint ahogyan azt az lembergi székhelyű Geological Investment Group által kiadott közlemény is leírja, Ukrajna nem rendelkezik semmilyen dúsítóüzemmel vagy centrifugákkal, amelyek kritikus fontosságúak lennének a fegyver minőségű urán-235 előállításához. Itt pedig buknak is az ukrán atomálmok.
„Persze uráncentrifugák hiányában Kijev választhatna alternatív útvonalat a civil reaktorokban a radioaktív bomlás során keletkezett plutónium-239-es izotóp fűtőrudakból történő kinyerésével – utóbbi az urán-238 bomlásterméke –, ám ezen feladat még a jelentősebb nukleáris iparral rendelkező Egyesült Államok és Oroszország számára is kihívást jelent”
Hát még a jelenlegi állapotú Ukrajnának, amely, ha elkezdené feldolgozni a radioaktív fűtőrudakat, az Európa szerte azonnal megjelenne a mérőállomások adatain. Szintúgy szigorúan elméleti szinten a Csernobilban található forralóvizes kialakítású grafitmodulátoros RBMK típusú reaktorok alkalmasak lehetnének plutónium-239 előállítására, mivel a konstrukció alapját az egykori szovjet plutónium tenyészreaktorok adták.
RBMK reaktorok felépítése
Forrás:Wikipédia
Viszont ehhez külső segítség nélkül kellene reaktiválni a 25-30 éve leállított reaktorokat, méghozzá úgy, hogy azok se az Nemzetközi Atomenergia Ügynökség, se Oroszország, se egyéb hatalom számára ne legyenek feltűnőek. Ennek a valószínűsége pedig pont ezért egyenlő a nullával. Ellenben utólagos visszatekintésben magyarázatot nyerhetnek az orosz haderő Csernobil elfoglalására irányuló hadmozdulatai a háború első napjaiból. Nem kizárt, hogy Moszkva tényleg komolyan vette Zelenszkij 2022 februári müncheni fenyegetését Ukrajna ismételt atomhatalommá válásáról, és az eseményeknek elébe menve még minimális esélyt sem adott az atomálmok kibontakozására.
„Továbbá miután Kijev 1994-ben csatlakozott az atomfegyverek terjedését korlátozó Atomsorompó-egyezményhez, annak részeként a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség megfigyelői hozzáférést kaptak az összes, Ukrajna területén található nukleáris létesítményhez”
Azaz, ha Kijev ezekben az objektumokban atomfegyver fejlesztésébe, vagy az ahhoz szükséges fegyver tisztaságú urán dúsításába kezdene, akkor azt nem tudná hosszú ideig eltitkolni. Persze Kijev választhatja az iráni megoldást a NAÜ ellenőreinek kiutasításával, ám az azonnal gyanakvást keltene nem csupán Moszkvában, hanem Ukrajna nyugati partnereiben is.
Az iráni nukleáris létesítmények listája
Forrás:Nuclear Threat Initiative
Ilyen gazdaságilag és politikailag kiszolgáltatott helyzetben pedig Kijev nem teheti ezt meg, mivel azzal a számára nyújtott összes támogatás elvesztését és potenciálisan a meglévő államiság megszűnését kockáztatná. Még Pakisztánnak és Észak-Koreának is több év, illetve évtized kellett ahhoz, hogy részleges külső segítség mellett saját, működőképes és bevethető atomfegyverét kifejlessze.
Kin Dzsong Un észak-koreai uráncentrifugákat tekint meg
Ukrajna nincs és függetlensége óta soha nem is volt sosem ezen a szinten. Atomfegyvert rövid időn belül legfeljebb olyan magas technológiai szinten lévő államok tudnának előállítani, amelyek rendelkeznek a szükséges szaktudással, eszközparkkal, nukleáris iparral, valamint legfontosabbként a megfelelő pénzügyi háttérrel. Ilyen országok közt említhetjük például Dél-Koreát vagy Japánt, de Ukrajnát biztos nem. Noha Ukrajna képes önmaga hordozóeszközt előállítani, de nukleáris robbanófej már túl nagy falat lenne a számára.
„Miután a fentiek alapján megállapítható, hogy Ukrajna jelen állapotában sem tudás, sem technikai szinten nem rendelkezik azokkal a feltételekkel, amelyekkel nemhogy heteken, de egyáltalán éveken belül képes lenne használható atomfegyver előállítására, érdemes még egy opciót figyelembe vegyünk. Utóbbi nem más, mint az úgynevezett piszkos bomba lehetősége”
Fontos már az elején leszögezzük, hogy a piszkos bomba esetében nem beszélhetünk klasszikusan vett nukleáris fegyverről, mivel működése során nem következik be láncreakció, ugyanis az alkalmazott radioaktív anyagok dúsítási szintje, illetve tömege nem teszi ezt lehetővé. Tehát egy piszkos bomba bevetésekor szó sincs „atomrobbanásról”. Helyette a konstrukció kialakításából adódóan radioaktív szennyezéssel operál.
Piszkos bomba lehetséges felépítése
Forrás:Twitter
Felépítését tekintve egy piszkos bomba nem más, mint némi radioaktív anyag és az annak lehetőleg minél nagyobb területen történő szétszóródását elősegítő hagyományos robbanóanyag kombinációja. Az optimális hatás érdekében érdemes mindezt valamiféle hordozóplatformra – mondjuk egy ballisztikus rakétára – helyezni, hogy tartalmát lehetőleg minél nagyobb területen tudja szétszórni.
„Példának okáért egy Tocska-U rakétához tartozó kazettás robbanófej optimális esetben nagyjából két kilométer magasan válik le, amely során több hektárnyi területet képes radioaktív anyagokkal beszennyezni”
Technikai szempontból nézve a megfelelő körülmények és nyersanyagok megléte esetén egy felettébb egyszerűen –akár harctéren – elkészíthető, ám annál veszélyesebb, de eredményesebb fegyverről beszélhetünk. Nem véletlen, hogy Kijev esetében az atomfenyegetés veszélye sokkalta inkább a piszkos bombákban, mintsem a „rendes” atomfegyverekben mutatkozik meg.
Piszkos bomba sugárzóanyagának lehetséges forrásai
Forrás:BBC
Mint ahogyan már fentebb elhangzott, míg a nukleáris fegyverekhez 90 százalék körüli dúsítású urán-235 vagy plutónium-239 szükséges, addig piszkos bombát már a pár százalékos dúsítású sugárzó anyagokból elő lehet állítani. A bomba „piszkos” része tartalmazhat elhasznált fűtőelemtől kezdve a nukleáris kutatások hulladékán át egészen egyes egészségügyi – radiológiai – melléktermékekig bármilyen olyan anyagot, ami jelentősebb radioaktív sugárzást bocsát ki.
„Mindezt pedig elég csak egy hordozóplatformon elhelyezni és indítani a kiválasztott célpont irányába”
A becsapódást követően a vonatkozó terület olyan sugárszennyezést szenved el, amelynek következtében potenciálisan évtizedekig lakhatatlanná válik. Viszont a piszkos bombák inkább tekinthetőek utolsó lehetőségként mutatkozó terrorfegyvernek, mint reguláris konfliktus során bármilyen módon is felhasználható eszköznek.
Izraeli ABV védelmi rendszer promóciós videója
Miután a modern harcjárműveken már az 1950-60-as évektől kezdődően „szériafelszereltségnek” számít az úgynevezett ABV – atom, biológiai, vegyi – védelem, így egy esetlegesen radioaktív szennyezett terület nem számít áthatolhatatlannak az ellenfél számára. Egyúttal a sugárszennyezés kétoldalú, avagy az ellenfél mellett a saját, nem ABV védett csapatok mozgását is korlátozza a harctéren. Más a helyzet persze ha az eszközt a potenciális ellenfél hátországa ellen vetik be.
„Viszont utóbbi politikai kockázata már annál nagyobb”
Alekszandr Lukasenko belorusz elnök október 23-i szavait idézve „Oroszország nem fog elhalálozni abban az esetben, ha Zelenszkij piszkos bombát dobna Moszkvára, de úgy fog rá válaszolni, hogy (utána) Ukrajna megszűnik létezni.”
Azaz hiába lenne képes Kijev egy piszkos bomba előállítására, annak bevetése olyan kockázattal járna, amely végső soron a jelenleg ismert ukrán államiság végét, és potenciálisan egy nukleáris konfliktust hozna magával. Ukrajna nyugati partnereiről nem is beszélve, akik szemében Kijev a piszkos bomba említésének pillanatában válna páriává, függetlenül az eddigi támogatásuktól.
„Politikai szempontból nem véletlen, hogy Zelenszkij, valamint a Bildnek nyilatkozó állítólagos magas rangú ukrán forrás hirtelen az atomfegyver lehetőségét kapta elő”
A fenyegetés mellett ugyanis ezt értékelhetjük egyfajta kétségbeesett figyelemfelhívó kiáltásként is Kijev oldaláról, miután a Zelenszkij-féle legutóbbi győzelmi terv finoman sem nyerte el Ukrajna nyugati partnereinek a támogatását. Sőt, a hivatalos nyilatkozatokkal szemben inkább ellenérzést keltett az Atlanti-óceán mindkét oldalán a vele járó lehetséges eszkaláció veszélye miatt. Egyúttal bár végső soron a Nyugat nem tett le Ukrajna NATO kötelékébe való felvételéről – vagy esetleg egy azzal egyenértékű biztonsági garanciák megadásáról –, ám az események jelenlegi menete nem elégíti ki az ukrán vezetést.
Az ugledari front állása 2024. november 2-án
Forrás:Rybar
A harctéri események alakulása – főképp a donbasszi front megreccsenése – stratégiailag egyre inkább Oroszországot helyezi kedvezőbb pozícióba a háború végkimenetelét illetően. Ukrajna napról napra a 2014 óta szisztematikusan kiépített erődrendszerének újabb és újabb elemeit veszti el. Kombinálva ezt a Zelenszkij-féle győzelmi tervben megfogalmazottakkal – amelyek gyakorlatilag a 2022 decemberében bemutatott tételek újracsomagolt kiadásai – lényegében Kijev számára az egyedüli menekvési utat a nagyobb összeomlás előtt a NATO csatlakozás jelentené.
„Avagy amennyiben Kijevet akármilyen formában is, de felvennék az észak-atlanti szervezetbe, annak védőernyője már kiterjedne Ukrajna területére”
Zelenszkij szerint ez pedig elegendő lenne a háborús győzelemhez, mivel őt idézve elhozná Oroszország stratégiai vereségét. Feltételezve persze, hogy eközben Moszkva ölbe tett kézzel semmit se fog csinálni. Apró probléma csupán, hogy a NATO tagság direkt konfrontációt jelentene Oroszországgal, és még a leginkább oroszellenes nyugati vezetők sem kívánnak ilyen háborúba bocsátkozni Moszkvával Ukrajna kapcsán.
Zelenszkij illusztris müncheni beszéde 2022-ből
Így viszont a török EU tagsághoz hasonlóan Ukrajna NATO tagsági ígéretei szintén rétestésztaként nyúlnak. Zelenszkij ebben a helyzetben akárcsak 2022 elején, részben átverve érzi magát, aminek következtében a 2022-es müncheni biztonságpolitikai konferenciához hasonlóan ismét ultima ratio-ként vette elő az ukrán atomfegyver lehetőségét.
„Avagy egyszerre megfenyegetni a nyugatot és keletet, hogy a NATO biztonsági garancia hiányában a kiszámíthatatlan Ukrajna ismét atomhatalommá válik”
Történelmi távlatban egyes elméletek szerint a jóm-kippúri háború alatt állítólagosan az izraeli kormányzat a végső opcióként számon tartott atomfegyver bevetésének lehetőségét lebegtette meg a Richard Nixonnal, illetve Henry Kissingerrel folytatott tárgyalások során, amennyiben az Egyesült Államok nem bocsátja Tel-Aviv rendelkezésére a túléléshez szükséges mennyiségű vadászgépet, harckocsit, illetve egyéb haditechnikai eszközt.
Operation Nickel Grass
Forrás:Wikipédia
A Seymour Hersh által 1991-ben megszellőztetett anekdota sosem nyert konkrét bizonyítást, főleg miután későbbi interjúikban Kissingertől Schlesinger védelmi miniszteren át William Quandt nemzetbiztonsági tanácsadóig az Operation Nickel Grass néven ismert, történelmi szinten is hatalmasnak tekinthető fegyverszállítási akciót az arab államoknak nyújtott szovjet támogatással és annak kiterjedtségével magyarázták.
„Elméleti szinten logikus lenne ez az elgondolás Ukrajna esetében is nemde?”
Avagy az atomfegyver rémképét előkapni a Nyugattal szemben, amennyiben Kijev nem kapja meg a megfelelő mennyiségű hadianyagot és egyben a NATO tagság konkrét ütemtervét. Viszont, ha párhuzamot akarnánk vonni Izrael és Ukrajna közt és feltételezzük a fenti elmélet igaz mivoltát – ami ismétlem, nem nyert bizonyítást –, akkor egy hatalmas különbség bontakozik ki 1973, valamint 2024 közt.
Izraeli Dassault Mirage IIIC
Forrás:Wikipédia
Ugyanis míg Izrael a jóm-kippúri háborúban már rendelkezett mind atomfegyverrel, mind a célba juttatáshoz szükséges hordozóeszközökkel, addig Kijev esetében gyakorlatilag mindkettő hiányzik. Így viszont Kijev blöffje nem csupán nem juttatja közelebb Ukrajnát a NATO tagsághoz, vagy éppen a nagy hatótávolságú fegyverzet oroszországi célpontok elleni bevetéséhez, épp ellenkezőleg, rendkívüli ellenérzést kelt Washingtonban.
„Nem véletlen, hogy az Egyesült Államok pozíciója 1991 óta mit sem változott a kérdésben”
Itt a Szovjetunió széthullását követően meglepő külpolitikai egység bontakozott ki Clinton és Jelcin elnökök közt Ukrajna atomfegyver-mentessé tételének érdekében. Leonyid Kravcsuk személyes visszaemlékezése szerint éppen Washington volt az, aki igazán erőltette Ukrajna atommentesítését egyenesen szankciókkal fenyegetve meg Kijevet.
Nukleáris robbanófej elszállítása Ukrajnából
Forrás:TASzSz/Szabad Európa
Igaz szintén Kravcsuk szavait idézve Ukrajna az atomfegyvereivel olyan lett volna, mint „egy majom gránáttal”, miután a Szovjetunió széthullása utáni pénztelenségben és káoszban nem lett volna képes az örökölt atomarzenál fenntartására. Ez az azóta eltelt 30 évben mit sem változott, sőt.
„Egyes elméletek szerint egyenesen Zelenszkij 2022 februári, atomfegyverekről és budapesti memorandumból történő kilépéséről szóló nyilatkozata adta meg a végső lökést Moszkva számára az Ukrajna elleni háború megindítására”
Akármi is legyen az igazság utóbbi mögött, az atomfenyegetés retorikájának újraélesztése mit sem segít Kijev pozícióin.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2024 - #moszkvater
