„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„Becslések szerint Oroszország legalább 2000 taktikai nukleáris töltettel rendelkezik, amely nagyjából tízszeres mennyiség az Egyesült Államok ugyanezen állományához képest”
Forrás:Orosz Védelmi Minisztérium
Már az írás kezdetén érdemes némi különbséget tenni a nyugati és orosz terminológia között, ahol a sorozat előző részében vizsgált gyakorlat kapcsán előbbi taktikai, míg utóbbi nem stratégiai atomfegyvereket emleget. A különbség oka nem más, minthogy lényegében nincsen egységes definíció arra, mit is értünk pontosan taktikai atomfegyverzet alatt, mivel a kategória értelmezése országonként változik. Ugyanez igaz a stratégiai atomfegyverzetre, valamint a két kategóriát elválasztó sajátságos határvonalra is.
„A stratégiai és taktikai atomfegyverzetet egymástól elválasztó határvonalat legegyszerűbben a hatótávolság alapján lehetne meghúzzuk”
Ugyanis míg egy stratégiai atomfegyvernek legalább 5500 kilométeres hatótávolsággal kell rendelkeznie, míg minden más eszköz, ami ezt nem éri el, az taktikainak minősül. A hidegháború lezárultával megkötött és azt követően fokozatosan kiterjesztett START fegyverzetkorlátozási szerződések kitételeit nézve stratégiai atomfegyvernek minősülnek az interkontinentális ballisztikus rakéták – ICBM –, a tengeralattjárókról indítható ballisztikus rakéták – SLBM –, valamint a stratégiai bombázók által hordozott atomfegyverzet, legyen szó szabadon hulló típusúról vagy cirkáló rakétáról.
UGM-96 Trident I tengeralattjáróról indítható ballisztikus rakéta – SLBM – tesztlövészete
Forrás:Wikipédia
Ám a helyzet ennél még bonyolultabb, ahogy az a START szerződésekből is látszik. Ugyanis a stratégiainak számító minimális 5500 kilométeres hatótávolság eléréséhez valamiféle hordozóeszköz szükséges, amely szerepet épp az előbb említett ballisztikus rakéták, tengeralattjárók és stratégiai bombázók – valamint az azok fedélzetén megtalálható cirkáló/ballisztikus rakéták – töltik be.
„Azaz tehát az adott robbanófej igazából nem önmagában, hanem jelentős részben a hordozóeszköze által válik stratégiaivá”
Nem véletlen, hogy a START szerződések egyszerre korlátozzák maguknak a hordozóeszközöknek és ezzel párhuzamosan az összesen rendelkezésre álló stratégiai célú robbanófejeknek a számát is. Egyben ahogy például az amerikai B61 típusú atombomba esetét ha nézzük, az az elmúlt lassan 60 év során egyszerre volt képes taktikai és stratégiai szerepkört betölteni változattól, de legfőképp hordozóeszköztől függően.
A B61 atombomba stratégiai és taktikai szerepkörökben alváltozatok szerint
Forrás:Federation of American Scientists
Avagy ha egy korlátozott hatósugarú vadászgép/vadászbombázóra kerül a B61 felszerelve, akkor taktikai, míg egy B-1B vagy B-2 bombakamrájában már stratégiai atomfegyverről beszélhetünk.
„Na de akkor mégis miért nem stratégiaiként és nem szimplán taktikaiként említi az orosz fél az előző részben vizsgált gyakorlatot?”
A válasz egy újabb terminológiai nüanszban, azon belül is a 300 kilométeres hatótávolságban keresendő. Az orosz nomenklatúra az 1980-as évek második felétől kezdődően ugyanis csak 300 kilométer alatt nevezi taktikainak – тактическое – az adott atomfegyvert/hordozóeszközt, míg ezen hatótávolság felett már operatívnak – оперативное. A taktikai és operatív eszközök összességére pedig pontosabb a nem stratégiai terminust alkalmazni. Utóbbi elválasztás a magyar szaknyelvben is megfigyelhető a harcászati és hadszíntéri, míg angolul a tactical-theater kifejezések által.
Orosz Iszkander-M rakétarendszer egy Szíriával közös hadgyakorlaton
Forrás:Orosz Védelmi Minisztérium
Nem véletlen tehát, hogy az 500 kilométeres maximális hatótávolsággal bíró Iszkander-M típusú rakétacsaládot oroszul OTRK-ként – azaz оперативно-тактический ракетный комплекс/ОТРК –, míg magyarul harcászati-hadszíntéri rakétarendszernek hivatkozzuk le. Ám részben az 1987-től 2019-ig hatályban lévő INF szerződés következtében a hadszíntéri kategória részben kihalt, mivel a szovjet/orosz és amerikai fél is felszámolta az 500 és 5500 kilométer közti maximális hatótávolsággal bíró, szárazföldi indítású rakétafegyverzetét, így ezen idő alatt a taktikai vált elfogadott terminussá.
Az INF szerződés hatály alá tartozó szovjet illetve amerikai közepes és köztes hatótávolságú ballisztikus rakéták
Forrás:vpk.name
Épp ezért használjuk a könnyebb érthetőség és egyszerűség kedvéért a taktikai atomfegyverzet ernyőfogalmát, ahogy a cirkáló rakétákra sem a modern környezetben meghaladott manőverező robotrepülőgép kifejezéssel hivatkozok.
„Másik oldalról a stratégiai és taktikai atomfegyverzet közt méretbeli különbségek is megfigyelhetőek”
Avagy míg egy stratégiai atomfegyver akár több száz kilotonna vagy esetleg több megatonna hatóerejű robbanófejeket takar, addig ugyanez a taktikai esetében legfeljebb pár 10 kilotonnára tehető. Méretbeli összehasonlítás esetében vegyük az Iszkander-M rendszer 9M723 kvázi-ballisztikus rakétáját alapul, ahol az 500 kilogrammos konvencionális robbanófej helyére kell beleférnie a nukleáris töltetnek, amely így 5 és 50 kilotonna közti hatóerővel bírhat.
Iszkander-M rendszer 9M723 ballisztikus rakétáihoz tartozó nukleáris robbanófejek makettjei
Forrás:militaryrussia.ru
Ezzel szemben a legnagyobb tömegűként számon tartott jelenlegi orosz R-36M2 Vojevoda – nyugati terminussal élve SS-18 Satan Mod 5 – rakéta egyszerre 10 darab, 550 és 750 kilotonna közti manőverező robbanófej befogadására képes.
R-36M2 rakéta orrkúpja
Forrás:militaryrussia.ru
További összehasonlításként a Hiroshimára és Nagasakira ledobott 15 és 21 kilotonnás hatóerővel bíró atombombákat tehát robbanóerejüket, valamint a hordozóplatformként szolgáló B-29 Superfortress bombázó hatótávolságát tekintve taktikai atomfegyverként lehetne kategorizálni.
„Mire szolgál a taktikai atomfegyverzet?”
Miután megvizsgáltuk a taktikai és stratégiai atomfegyverzet közti különbségeket felmerülhet a kérdés, hogy akkor mégis mire szolgálnak a taktikai atomtöltetek? Feladatkörüket tekintve a taktikai atomfegyverzetet olyan taktikai – harcászati – jelentőségű objektum kiiktatására lehet használni a fentebb említett főképp pár száz kilométeres mélységben, amelyet kiterjedésük vagy felépítésük folytán konvencionális eszközökkel nem/csak korlátozottan, illetve irreálisan nagy erőforrások alkalmazása által lehetne csak eredményesen megsemmisíteni.
A fentihez hasonló betonfedezékek megsemmisítésére is szolgálhatnak a taktikai nukleáris töltetek
Forrás:forums.airbase.ru
Ilyenek például a nagy kiterjedésű légibázisok, kifutópályák, bunkerek, hidak, parancsnoki központok, vasúti/rendező pályaudvarok, alagutak, erőművek, csapatösszevonások, hadoszlopok és a listát estig sorolhatnánk.
„Hazai példával élve ilyen célpont lehetne akár a budapesti Déli Összekötő Vasúti Híd – amelynek kiiktatása lényegében kettévágná a hazai vasúthálózatot – a pápai és kecskeméti légibázis, vagy éppen veszprémiként hazai pályán maradva a magyar légvédelem központjának számító Szikla objektuma”
Veszprémi elfogultságomat folytatva a Szikla azért is számít jó példának, mivel a légierő/légvédelmi parancsnokság központjaként szolgáló objektum egykoron a dolomit hegyoldalba épült és így természeténél fogva nagyrészt védett a konvencionális fegyverzettel szemben.
A veszprémi Szikla belülről
„Ukrajna esetében pedig ilyen célpontként szolgálhat a Hmelnyickij területen fekvő Sztarokonsztantyinov légibázis, amely a még fennmaradó ukrán Szu-24 vadászbombázó flottának ad otthont”
Utóbbi eszközök azért lényegesek, mivel a brit-francia Storm Shadow/SCALP-EG légi indítású cirkáló rakéták hordozóeszközei és általuk képes Kijev érzékeny orosz célpontokat támadni legfeljebb 300 kilométeres mélységben. A megmaradt ukrán bombázóflotta megsemmisítése pedig épp azért nem tudott még a földön megtörténni, mivel ezeket a gépeket a még a szovjet időszakból származó több méter vastag betonhangárokban tárolják az ukrán erők.
Sztarokonsztantyinov egyik hangárja belülről
Forrás:Telegram
Ugyanis a hidegháború idején Sztarokonsztantyinov pont egy ilyen, még a Szovjetunió és nem a Varsói Szerződés egyéb tagállamának területén fekvő első vonalas objektum lett volna. Ráadásul Sztarokonsztantyinov fizikai méreteinél fogva nem csupán Szu-24-ek, de potenciálisan F-16-ok és egyéb nyugati vadászgépek befogadására is alkalmas.
„Cserébe a több méter vastag betonfalakat nem lehet megsemmisíteni a rendszerben álló, 500 kilogrammos robbanófejű cirkáló rakétákkal, hát még a mindössze 50 kilogrammnyi robbanóanyagot tartalmazó iráni eredetű Gerany-2 kamikaze drónokkal”
Ellenben pár nukleáris robbanófejjel felszerelt 9M723 típusú ballisztikus rakéta könnyen ki tudná iktatni az említett hangárakat. Ám egy szem légibázis felszámolása jelen helyzetben nem éri meg a nukleáris eszkalációt. Egyben a taktikai atomfegyverzet bevetése alacsony darabszám mellett gyakorlatilag minimális tartós radioaktív szennyezéssel vagy kihullással jár, mivel ezen eszközök megint csak relatíve kis robbanóerővel rendelkeznek a stratégiai nukleáris töltetekhez képest. A sugárzást tovább tudja csökkenteni ha a robbanásra nem becsapódáskor, hanem azt megelőzően a levegőben kerül sor.
Légköri atomrobbantás
Elég csak a Hiroshimára és Nagasakira ledobott bombák hatásait vizsgáljuk, ahol azt látjuk, hogy a robbanást követően rövid időn belül nem csupán újraindult a városokban az élet, de azok a mai napig lakottak. Persze a hatóerő növekedésével arányosan emelkedik a potenciális kihullás mennyisége, de ez inkább a stratégiai, mintsem a taktikai atomfegyverzet esetében jelent problémát. Illetve félreértés ne essék, mindezzel nem azt akarjuk bizonyítani, hogy az atomfegyverek alapvetően veszélytelenek lennének, ám az elmúlt közel 80 évben a körülöttük felépített mítoszok és legendák nem minden esetben feleltethetőek meg a valóságnak.
„Mekkora lehet az orosz taktikai atomfegyver arzenál?”
A hidegháborús és azt követő, döntő hányadban Európára koncentrálódó lehetséges atomháborús hadszíntér következtében az Egyesült Államokhoz képest a szovjet-orosz arzenálban jóval markánsabban jelenik meg a taktikai atomfegyverzet.
Nukleáris fegyverek elhelyezkedése Európán belül
Forrás:CFR
Ehhez megint csak elég a térképre nézzünk, hogy belássuk, a fő ütközőzónaként jelentkező kelet-európai – és egykoron NSZK-beli, olaszországi, Benelux stb – célpontokat Moszkva bőven el tudja érni a nem stratégiai atomfegyverzettel. Az olyan kiemelt célpontok ellen, mint London, Párizs vagy éppen Washington pedig amúgy is a jóval nagyobb hatóerejű, valamint több és nagyobb robbanófejek hordozására képes stratégiai eszközök szolgálnak.
„Orosz esetben a taktikai nukleáris fegyverzet tekintetében három fő kategóriát különböztethetünk meg az indítás módja szerint: szárazföldit, légit és tengerit”
Az állomány gerincét a szárazföldi indítású komponens, azon belül is az Iszkander-M komplexumok adják, ám azok kiegészülnek még a 203 és 240 milliméteres nukleáris tüzérségi gránátokkal is. Légi indítású példányok esetében beszélhetünk hagyományos gravitációs elven működő bombákról – viszont azok száma az össz állományhoz képest elenyésző – illetve légi indítású cirkáló/hajó elleni rakétákról, mint az általunk már tüzetesen vizsgált H-22/32 család.
A 2 kilotonna robbanóerejű szovjet RD5-1 nukleáris tüzérségi gránát modellje
Forrás:Wikipédia
Ezen túl pedig a haditengerészet esetében ott vannak a hajókról vagy tengeralattjáróról indítható cirkáló/hajó elleni rakéták, amelyek a szovjet időktől kezdődően a konvencionális mellett minden esetben képesek nukleáris robbanófej hordozására.
„Becslések szerint Oroszország legalább 2000 taktikai nukleáris töltettel rendelkezik, amely nagyjából tízszeres mennyiség az Egyesült Államok ugyanezen állományához képest”
Mindez érthető is, hisz ahogyan az a fentiekben is kifejtésre került, Oroszország elhelyezkedésénél fogva sokkalta közelebb fekszik a lehetséges hadszíntérhez. Ezzel szemben az Egyesült Államokat Oroszországtól és Európától is az Atlanti illetve Csendes-óceán, valamint a Jeges-tenger választja el létrehozva az úgynevezett óceánpajzsot.
Az amerikai robbanófejek és hordozóeszközök összetétele a 2020-as állapotok szerint
Forrás:Nuclear Matters Handbook 2020
Így nem csupán gyakorlatilag lehetetlen a kontinentális Egyesült Államok elfoglalása szárazföldi úton konvencionális eszközökkel, de ezzel párhuzamosan a nukleáris erők összetétele is ezt a földrajzi adottságot tükrözi. Avagy Moszkvával szemben Washington nukleáris triádja jóval nagyobb mértékben hagyatkozik a stratégiai nukleáris fegyverzetre, azon belül is főképp a tengeralattjáróról indítható ballisztikus rakétákra és légi indítású eszközökre, amelyeket folyamatosan a nemzetközi vizeken/légtérben állomásoztathat, akár a potenciális ellenfél határai mentén.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater