Különös szilveszterek az átkosban

Aki már élt a szocialista rendszerben, az talán még jól emlékszik arra, hogy Szilveszter napján mennyire egy kaptafára ünnepeltek és mulattak a béketábor dolgozói. Megvoltak az óévbúcsúztatók sztárjai, állandó műsorai, valamint kultfilmjei. Idézzük fel ezeket az átkosnak nevezett éveket, és azok óévbúcsúztatóit.

„Vannak bizonyos filmek, melyek megszületésük után egyszer sem maradhattak le a képernyőről az év utolsó napján. A Szovjetunióban két ilyen film is van. Az egyik Eldar Rjazanov örökbecsű alkotása, a Karneváli éjszaka”

Természetesen a Szilveszter megünneplése, az óév búcsúztatása is más volt a szocialista rendszerekben, mint az ezen a napon is a „fertőt képviselő, rothadó Nyugaton”. Éppen ezért, ami ott nem tudott gyökeret verni – például a vidám kabarék –, azt a béketáborban szinte tökélyre fejlesztették. A kapitalista országok tévécsatornáin sem ment színvonalasabb szilveszteri – főleg zenés – műsor, a lényeges különbség ezzel szemben az volt, hogy

„amíg a Lajtán túl inkább hatalmas bulikban búcsúztatták az évet, azaz a televíziós műsorok nem vonzottak olyan sok nézőt, addig a kommunista rezsim országaiban szilveszterkor ez volt az egyik fő attrakció, amiről aztán napokig, sőt, hetekig beszélhettek az emberek”

Istenem, azok a régi szép idők…! – sóhajthatnak fel sokan, mondván, akkoriban mennyire más volt minden. Ez igaz, hiszen akkoriban nem volt mondjuk okos telefon vagy éppen internet, így az emberek beszélgettek egymással, segítettek egymásnak, és a szilveszteri mulatság sokszor a televízió ünnepi műsorában merült ki, ahol az adott kor sztárjai – Magyarországon Tamási Eszter, Antal Imre, Kudlik Júlia, Hofi Géza vagy Árkus József – szerepeltek. Persze, máris hallom, bezzeg akkor még voltak műsorok, nem úgy, mint manapság!

„Ugyanakkor a szocializmus éveiben a vállalatok is igyekeztek dolgozóik szilveszteri mulatságáról gondoskodni egy-egy vidám műsorral, amit rendszerint közösségi tánc követett, majd éjfélkor a Himnusz és koccintás a pezsgővel”

Ugyancsak ezekben az évtizedekben lett országos népszerűségű a rádió szilveszteri kabaréműsora. De az idő múlásával egyre többen szórakozóhelyen várták az éjfélt, míg mások inkább egy buli keretein belül barátok, ismerősök társaságában töltötték az éjszakát. Leginkább a fiatalok mozdulnak ki otthonról, és a nyugati mintára egyre több helyen rendeztek a nagy hideg ellenére utcabálokat, ahol több tízezren mulattak együtt.

„Vannak bizonyos filmek, melyek megszületésük után egyszer sem maradhattak le a képernyőről az év utolsó napján. A Szovjetunióban két ilyen film is van. Az egyik Eldar Rjazanov örökbecsű alkotása, a Karneváli éjszaka”

Rjazanov a hruscsovi enyhülést kihasználva készítette el ezt a szovjet bürokráciát is kifigurázó könnyed musicalt. A film szilveszter éjjel játszódik, az egyik moszkvai kultúrház fiatal munkatársai újszerű újévi koncerttel készülnek, az új igazgató-helyettesnek, Ogurcov elvtársnak azonban más tervei vannak. A modern jazz helyett szovjetbarátabb zenét akar hallani, és ahhoz is ragaszkodik, hogy a ceremónia mester olvassa fel az ilyenkor kötelező szocialista oktató előadást. (Ugye, mennyire ismerősek ezek a dolgok is?) Hogy megakadályozzák az este totális unalomba fulladását, a fiatalok arra készülnek, hogy bezárják valahová Ogurcov elvtársat. Végül sikerül egy vidám műsort összehozni, s közben az egyik rendező, Grisa még a szép Lenát is meghódítja.

„A másik szintén Eldar Rjazanov nevéhez fűződik. A Sors iróniája című 1975-ös filmje igazi ünnepi klasszikusnak számított az egykori Szovjetunióban, és számít még ma is a volt Nagy Testvér országaiban”

.embed-container { position: relative; padding-bottom: 56.25%; height: 0; overflow: hidden; max-width: 100%; } .embed-container iframe, .embed-container object, .embed-container embed { position: absolute; top: 0; left: 0; width: 100%; height: 100%; }

Az eredetileg a televízió számára forgatott romkom olyan, ami csak a vasfüggönyön innen érthető meg elsősorban. A történet szerint a friss jegyes Zsenya olyan eszméletlenre issza magát, hogy Moszkva helyett Leningrádban ébred fel, és nem tűnik fel neki, hogy egy másik városban van. Megkeresi a saját utcáját (Leningrádban is van egy ugyanolyan utcanév), ahol a szovjet építőipar csodájának köszönhetően a sajátjával tökéletesen megegyező külsejű lakást talál. Belépve a garzon igazi tulajdonosa, Nadja fogadja, akivel természetesen rövid úton összejönnek. A történet szilveszterkor játszódik, ezért is választják az orosz nézők milliói minden újév estéjén Rjazanov örökérvényű 184 perces filmjét.

„Ha szigorúan a televíziós adásokat vesszük górcső alá, akkor a béketábor valamennyi államában fel lehetett ismerni a központi irányítást”

A délelőtt mindig, mindenhol a gyerekműsorokkal indult, és valamikor kora délután váltott szilveszteri üzemmódba, és ha valaki képes lett volna kattintgatni a szocialista állami tv-csatornák között, szinte el sem hitte volna, hogy nem ugyanazt látja, ugyanis a fix műsoroknak nemcsak az időpontja, de még a műsorideje is ugyanaz volt. A tévés sztárok kabaré és cirkuszi jelenetekben jelentek meg a képernyőn, jöttek az évközi bakiparádék.

„Érdekesség, hogy a szórakoztató műsorokban kissé szókimondóbbak lehettek a szereplők”

Nem véletlen, hogy például a magyar Szuperbolában – ez az Árkus József irányította Parabola szilveszteri adása volt – be merték tenni 1975-ben a szentséges Brezsnyev elvtársat félmeztelen csajos filmbetétekkel kiegészítve, és még a vörös csillag sem esett le a falról.

„De említhetjük Hofi Gézát is, aki poénjaiban sosem kímélte az állami vezetést, görbe tükröt mutatott a szocialista rendszer hibáinak – igaz, mint később kiderült, mindezt előzetes engedéllyel tette”

A szocialista-korszak szilvesztereiben mindig ott lappangott a rendszer alapvető félelme a csoportosulásoktól, gyülekezéstől, így leginkább annak örvendtek a politikusok, ha étteremben, otthon televízió előtti, vállalati üdülőkben, vagy a főváros ellenőrzött és biztosított útjain, terein töltötték az emberek „vidáman és az optimistán, a jövőbe vetett hittel”, és petárdamentesen az óév utolsó óráit. Így mindenütt volt valami extra, amit a hétköznapokban nem kaptak meg az állampolgárok. A vállalati üdülői szilvesztereken mindenhol – elsősorban Magyarországon és Csehszlovákiában – nagy divat volt a malac farkának meghúzása, valamint a mai szemmel igencsak gagyinak tűnő ajándékesővel megrendezett tombola a szilveszteri vacsora mellé.

„Ugyanakkor a sajtó, az elsőszámú propaganda fegyver ekkor sem nyugodhatott, hiszen amíg a szocialista szilveszterekről úgy számoltak be, mint a rendszer egyik legfontosabb és legjobban sikerült eseményről, ahol soha, semmilyen gond nem történt, addig a nyugati világgal kapcsolatban csak a gondokat emelték ki”

Szinte minden béketáborbeli pártlap beszámolt például arról 1971-ben, hogy szilveszterkor Olaszországban 7 ember életét petárda oltott ki, Thaiföldön pedig egymásba rohant egy busz és egy teherautó, a  szerencsétlenségnek 21 halálos áldozata volt.

Mindez ma már csak emlék. Kinek nosztalgikus és kellemes, kinek a gyorsan elfelejtendő, és az emlékekből kitörlendő kategória. Legyen bármelyik, az életünkhöz tartozott.

Minden olvasónknak szeretnénk egészségben gazdag, eredményes, békés és boldog új évet kívánni!

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com