Mi történt Kijevben Szirszkij kinevezését követően? Mi az ukrán katonai vezetők véleménye Szirszkijről? Különbözik-e ettől az ukrán katonák véleménye? Miért és miként alakult ez így? Mi Avgyijevka/Avgyejevka jelentősége? Mi a helyzet jelenleg Avgyijevkánál, és miként reagált erre az új főparancsnok?

Bérces Zsolt írása a #moszkvater.com számára

Az Olekszandr/Alekszandr Szirszkij kinevezését követő napon Kijevbe látogatott Carsten Breuer a Bundeswehr főparancsnoka (német szóhasználattal főfelügyelő/Generalinspekteur), és Christian Freuding a német fegyveres erők nemzetközi kapcsolatokért felelős vezetője. Nem tudni, hogy egy előre eltervezett, vagy az ukrán fegyveres erők főparancsnoki posztján bekövetkezett váltás miatt rapid módon megszervezett bemutatkozó és tájékozódó látogatásról. A német delegáció nem kommentálta a megbeszéléseket. Majd ezután a Welt am Sonntagnak egy érdekes, realistaként és hisztériakeltőként egyformán értelmezhető interjút adott Carsten Breuer. Ebben kijelentette, hogy a különböző elemzésekből, és az Oroszország jelentette látható katonai fenyegetésből az következik, hogy Németországnak öt-nyolc éve van a felkészülésre, így öt év múlva készen kell állni a háborúra.

„Ez persze még nem jelenti azt, hogy háború lesz, de lehetséges”

Végső soron arról van szó, hogy meg tudd védeni magad, és ezzel olyan magasra kerüljön az ellenfél kockázata, hogy adott esetben elálljon a támadástól. Ez ugyanis visszatartó erő.

Áttérve magának Szirszkijnek a kinevezésére, katonai pályafutásával már sok cikkben foglalkoztak, és röviden már ebben a cikkben e portálon is olvasható volt, így most inkább egy jellemrajzot vázolnánk fel róla. Az új ukrán főparancsnokról régebb óta ismert, hogy Oroszországban született, szülei, illetve a testvére a mai napig ott él, és a családjával igen feszült a kapcsolata. Most az is kiderült, hogy édesapja az orosz hadsereg nyugalmazott ezredese. Az orosz újságírók mostani megkeresésekor egész családja igen élesen elhatárolódott Alekszandr (ukránosan Olekszandr) Szirszkijtől. Azt is meg kell azonban jegyezni, hogy az egyik orosz forrásban a család egyik szomszédja szerint mindezek ellenére Szirszkij rendszeresen kommunikál Oroszországban élő családjával. De azt is megírják, hogy a tábornok az ukrán titkosszolgálat (SzBU) „felügyelete” alatt áll, ezért nem lehet a családi kapcsolatot melegebb hőfokon tartani.

„Kollégái az 58 éves tábornokot aszkétának nevezik, aki nagy figyelmet fordít fizikai kondíciójának fenntartására”

A tábornokot közelebbről ismerők megjegyzik aszkézisét a mindennapi életben is, így a háború alatt például csak napi 5 órát alszik. A kiváló kondíció eredményeként az új főparancsnok képes volt két kulcspozíciót is huzamos időn keresztül párhuzamosan betölteni. Egyszerre volt az szárazföldi erők parancsnoka, és a frontvonal keleti szektorában lévő ukrán csapatokat összefogó „Horticja” kódnevű csapatcsoport arcvonal parancsnoka. Az ilyen szintű párhuzamos pozíció betöltés, különösen huzamos időn keresztül a modern kori hadseregeknél szinte példátlan, egyben arra utal, hogy az ukrán hadsereg hiányt szenved a potens felsővezetésben.

„Meggyőződéses tervezőnek tartják. E tekintetben különösen figyelemre méltó 2022. február-márciusi tevékenysége a megszálló orosz erők ukrán főváros felé történő előrenyomulásának megakadályozása érdekében”

Míg Zelenszkij még február 23-án is tagadta a vezető ukrán üzletembereknek/oligarcháknak, hogy az oroszok támadást készítenének elő, addig Szirszkij tábornok a főváros védelmére készült. Egyrészt mélységi védelmet kialakítva Kijev köré kettős védelmi gyűrűt épített ki, és a taktikai döntések meghozatalára kinevezte az egyes védelmi szektorok parancsnokait. Másrészt az invázió kezdete után elrendelte a kijevi térségben található hidak lerombolását, majd 2022. február 26-án Kozarovicsinál az Irpin folyó gátjának felrobbantását, ami az orosz hadsereg állásainak elárasztásához vezetett, és megzavarta a főváros elleni offenzívát. Mindkét döntés sorozat kulcsszerepet játszott Kijev sikeres védelmében, és mindkét döntést Zelenszkij kívánsága ellenére hozta meg, és hajtotta végre Szirszkij. Ezért messze nem tekinthető csupán „Fejbólintó Jánosnak”.

„Szirszkij nagy hiányossága kommunikációjának nehézkessége, az <önreklámra> való képesség csekély volta, ami különösen feltűnő elődjével, Zaluzsnijjal összevetve. Sokkal zárkózottabb, amiben feltehetően szerepet játszik orosz származása is”

Az összevetés fizikai megjelenésüket is nézve feltűnő. Zaluzsnij magas termetű és rengeteg mosolygós kép készült róla, Szirszkij jóval idősebb, alacsonyabb, szikárabb, és a fizimiskája is másként néz ki, ráadásul a kettős parancsnoki terhelés miatt is eddig kevés mosolygós kép jelent meg róla. Zaluzsnij termete és arcberendezkedése alapján sokszor úgy néz ki, mint egy mosolygó, vidám maci, míg Szirszkijről ez nem mondható el.

„Az új főparancsnok megítélését az ukrán katonák és a társadalom körében ellentmondásos. Szirszkijben kevesebb katona bízik, mint Zaluzsnijban”

Ebben közrejátszik, hogy Zaluzsnij eltávolítását több hónapos adok-kapok előzte meg, szűken értelmezve Zelenszkij és Zaluzsnij, tágabban Zelenszkij és az társadalom között, amelyben minden szereplő sebeket kapott és osztott, és amelynek Zelenszkij nem meggyőzéssel, hanem hatalmi szóval vetett véget.

Nem erősítette Szirszkij pozícióit az sem, hogy az elnöknek nem sikerült rávennie Zaluzsnijt a lemondásra. Így aztán Zelenszkijéknek el kell magyarázniuk az egész társadalomnak, hogy miért döntöttek a leváltásokról, amelyekkel az ukránok közül sokan nem értenek egyet. Nem véletlen, hogy a váltás után egy amúgy Porosenkóhoz közel álló blogger felhívására a Majdanon egy nagyjából 70 fős „tömegtüntetés” zajlott le Zaluzsnij mellett, sőt a média a tüntetésről szokatlan módon be is számolt.

„Tény az is, hogy egy népszerű tábornok örökségét mindig nehéz átvenni, és Szirszkijt mindig a Zaluzsnijról kialakult legendás parancsnok képével fogják összehasonlítani, nem pedig egy valós személlyel. Ezt a versenyt pedig egyszerűen lehetetlen megnyerni”

Szirszkij helyzetét a vele kapcsolatosan a nyilvánosságban kialakult kép külön is nehezíti. Így a nevük elhallgatását kérő ukrán katonák a sajtóban elmondták, hogy szerintük Szirszkijnél nem sokat számít az emberélet, és gondolkodás nélkül bármilyen frontszakaszon hajlandó bevetni őket. A tábornokot csak az eredmény érdekli, és közömbös a veszteségek iránt. Mindez elsősorban Bahmut sikertelen, rengeteg áldozatot követelő védelméhez kapcsolódóan jelenik meg. A negatív vélemények megjelenítése – különösen ilyen mértékben – manapság igen szokatlan az ukrán sajtóban, és szinte lejárató kampányként is értelmezhető.

„Már az ukrán sajtóban is, de még inkább a szociális médiában rendszeresen feltűnik a hentes/mészáros értelmű mjasznyik jelző használata, illetve a General200 kifejezés, amely a szovjet/orosz/ukrán katona szlenget is figyelembe véve <Halál Tábornoknak> fordítandó”

A Szirszkij kinevezését követő egyértelműen negatív reakció azért meglepő, mert a Kijevi Nemzetközi Szociológiai Intézet (KIIS) 2023. decemberi felmérése szerint a megkérdezett ukránoknak csaknem fele (48 százalék) nem tudta, ki az a Szirszkij, aki viszont ismerte, annak akkor többnyire még pozitív véleménnyel volt róla. A két hónappal ezelőtti és a jelenlegi publikus percepció különbsége finoman szólva is feltűnő.

Ezeket a negatív jelzőket azonnal felkapta az angolszász mainstream média is, így a Washington Post, a Wall Street Journal, New York Times, a Guardian, vagy a Politico első beszámolóiban már mindenütt feltűnt a hentes, és kevesebbszer a General200. Ez utóbbi kifejezés ritkaságát a nyugati sajtóban magyarázhatja, hogy ennek értelmezése nem mindenkinek sikerült. Miután a negatív „becenevek” már az első beszámolókban is feltűntek, innentől a szellem kiszabadult, és nehezen alátámasztható, hogy orosz narratíva lenne Szirszkij rossz hírneve. Ezek mellett az angolszász médiában azonnal felbukkant a „szovjet stílusú” vád is, gyakorlatilag azt jelezve, hogy az angolszász mainstream kapásból nem bízik meg az új főparancsnokban.

„Az új főparancsok tudatában van negatív hírnevének, hiszen a kinevezését követő első üzenetében személyes Telegram csatornájában hangsúlyosan és hosszan fejtegette, hogy nagy figyelmet kíván fordítani az emberélet megőrzésére, és ennek érdekében növelni kívánja a kiképzés színvonalát”

E pozitív üzenet hatását azonban kicsit rombolta egy későbbi üzenete, amelyben Avgyijivka védelmének fontosságát hangsúlyozta.

Bár a Zaluzsnij leváltásáról írt korábbi cikkben előrevetítettük, hogy további változás várható a katonai vezetésben, ám ilyen mértékű átszervezésre nem lehetett számítani. Az átszervezés ezen esetben pontatlan kifejezés, a valóságot alábecsüli. Ugyanis Zaluzsnijjal együtt összesen 19 tábornokot váltottak le posztjáról február 8. és 11. között. Ehhez járulnak még a tavaly november óta bekövetkezett, ismert változások a tábornoki karban, valamint feltételezhető, hogy a leváltások, és az ezt követő kinevezések nem álltak meg a tábornoki szinten. A most leváltott 19 tábornok közül 1 fő (maga Szirszkij tábornok) került új pozícióba, a többi leváltott tábornok új beosztása nem ismert. A leváltott tábornokok helyére ismereteim szerint 10 eddigi tábornokot és három ezredest neveztek ki. A bekövetkezett személyi változások egy bő, bár nem teljes listája itt érhető el.

„Egy ilyen mértékű átalakítás minimum három szempontból okozhat jelentős problémákat”

– az új katonai vezetés tagjai között a feladat és a kapcsolódó információk átadása terén, és a vezető csapatszellem kialakításához idő kell,

– idő kell, amíg az alacsonyabb beosztású tisztek, az altisztek és kiskatonák elfogadják az új parancsnokokat,

– egy ilyen mértékű változás bizalmi krízist teremthet nemcsak a haderő és a politikai vezetés, hanem általánosabban a politikai vezetés és a közvélemény között is. Az átszervezés után többen felvetették, hogy az elnöki hivatal és az ukrán civil társadalom elvesztette azt a szoros kapcsolatot, amely eddig a háború során, különösen annak kezdetén létezett.

„Feltűnő, hogy Szirszkij egyik helyettesévé Vadim Szuharevszkij ezredest, az 59. Különálló Gépesített Gyalogosdandár eddigi parancsnokát tette meg, és a drón hadviselés irányításával bízta meg. E lépés jelentőségének megértéséhez tudni kell, hogy Zaluzsnij az őt bírálók szerint nem szentelt elég figyelmet az UAV-ok alkalmazásának, illetve a drónok elleni védelemnek”

Kérdés persze, hogy az általános erőforrás hiánnyal küszködve, ki mit ért „elég figyelmen”, illetve Zaluzsnij tehetett volna-e többet. Viszont Szirszkijt már korábban is úgy írták le, hogy időben felismerte a drónok alkalmazásának, illetve az ellenük való védelem jelentőségét. Így az új főparancsnok részéről az új poszt megteremtése és a posztra Szuharevszkij kinevezése fontos strukturális változtatásnak minősül.

Szuharevszkij egyébként Beregszászon született, illetve az általa vezetett 59. dandár részeként működött az egyik leghíresebb UAV-egység, a Robert Brovdi ungvári üzletember által megalapított, és vezetett „Magyar madarak” (ukránul „Ptahi Magyara”).

„Mindeközben Avgyijivka térségében a helyzet ukrán szempontból a korábbi nehézről kritikusra, egyenesen katasztrofálisra fordult”

A helyzet kritikussá válásához hozzájárulhatott, hogy Zaluzsnij január 29-ét követően már „béna kacsaként” irányította az ukrán haderőt, illetőleg február 8-át követően az ukrán haderő vezetésének hihetetlen méretű átszervezése. Miután a főparancsnoki pozícióban egy igen népszerű vezetőt váltottak le, így a váltás a katonák moráljára is hatással lehetett. Az orosz haderő mindenesetre igen jól kihasználta ezt az időt, és közel jutott a város bekerítéséhez.

„Az új főparancsnok kritikus döntések meghozatala előtt áll”

Nem mondhatja pusztán azt, hogy nehéz helyzetet örökölt, ugyanis az ukrán szárazföldi haderő parancsnoki tiszte mellett betöltötte az Avgyijivka szektoráért felelős, az ukrán keleti arcvonalszakaszon tevékenykedő „Horticja” kódnevű harccsoport parancsoki tisztét is. Az is kiemelendő azonban, hogy Zelenszkij ennek tudatában nevezte ki Szirszkijt az új ukrán főparancsoknak. Ebből eredően közös érdekük, hogy az avgyijivkai katonai helyzetet jól vezessék le, ugyanis az elkövetkező hónapokban az elnök részéről egy ismételt vezércsere politikailag elképzelhetetlen.

„A katonai elemzők szerint magában a városban 4-6000 ukrán katona harcol, amelyhez jönnek még a városba vezető utat, és az ukrán szárnyat védő katonák”

Csupán a létszámot tekintve az ukrán haderő egy ilyen méretű teljes veszteséget is kibírna, hiszen az ukrán elnöki szóvivő, Mihajlo Podoljak pont a napokban nyilatkozta, hogy a hadsereg teljes létszáma 1 millió fő körül mozog, amelyből jelenleg 300 ezer harcol közvetlenül az arcvonalban.

Viszont az Avgyijivka-i helyzet kontextusának megértéséhez kicsit vissza kell nyúlni Bahmut (orosz nevén Artyomovszk) védelméhez, amelyet Avgyijivkához hasonlóan a Szirszkij felelősségébe tartozó „Horticja” kódnevű harccsoport védett. Bahmut védelme kapcsán nyilvánult meg először jelentős ellentét az ukrán politikai és katonai vezetésen belül. Az elnök a város feladását ellenezte, míg a tábornokok a katonai erő megóvására próbálták a hangsúlyt helyezni, különös tekintettel az oroszoknak a háború kezdetétől meglévő, és Bahmutnál nagyon erősen megmutatkozó tüzérségi fölényére. A kérdés akkor dőlt el, amikor Zelenszkij publikusan kijelentette, hogy „Senki sem adja fel Bahmutot. Harcolni fogunk, ameddig csak lehet.” A tábornokok pedig engedelmeskedtek, ekkor vált egyfajta csatakiáltássá a „Fortecja Bahmut”.

„Fontos megemlíteni, hogy nemcsak Szirszkij, hanem Zaluzsnij is elfogadta az erődszemléletnek megfelelő védelmet”

Az erőfeszítés végül is sikertelen volt, hiába szervezték meg a védelmet, kudarcot vallottak. Az orosz hadsereg 2023 nyarán bevette a várost. Az ukrán hadsereg veszteségei nagyok voltak (az orosz is), és verduni mintára elterjedt a katonák között a «mjaszorubkoj» húsdaráló kifejezés. Ám a veszteség a csatát közvetlenül irányító Szirszkijre jobban „ráégett”, mint Zaluzsnijra. Alapvetően innen ered az új főparancsnokhoz kapcsolódó negatív beállítódás. Zaluzsnijt és sok vezetőtársát ugyebár végül menesztették, Szirszkij pedig végül elvállalta a kinevezését, így az új katonai vezetők közül most már kiemelten hárul rá a felelősség Avgyijivkánál.

„Nagy kérdés, hogy Szirszkij most a kijevi vagy a bahmuti énjét mutatja Zelenszkij felé”

Amennyiben hagyják, hogy Bahmut után Avgyijivka is ukrán vérfürdővé alakuljon, az katasztrofális hatást gyakorolhat az ukrán katonák és a társadalom moráljára. Bár a katonai szakértők szerint a hadsereg létszáma a tényezők változatlansága esetén a sorozás révén még minimum 2 évig fenntartható, viszont egy újabb vérfürdő pont a morális tényező megváltozásával fenyegeti inkább az ukrán politikai, mint a katonai vezetést.

„Az ukrán politikai és a katonai vezetés <szerencséjének> mondható, hogy a raszputyica (ukránosan bezdorizzsja) tavaszi időszaka közeleg, amely után május közepéig időjárási okokból nagyobb szárazföldi hadműveletre nem kell számítani, a stratégiai helyzetet Sár Tábornok uralja. Ezt az időt az ukrán hadvezetés kihasználhatja a sorok rendezésére, és az új csapatszellem kialakítására”

Májusra az amerikai pénzügyi és katonai támogatás megléte és mértéke is véglegesül, így a politikai vezetés is ehhez igazíthatja stratégiáját, beleértve a katonai vezetéssel szembeni elvárásait is. Addig azonban ki kell/kellene húzni, és az avgyijivkai katonai helyzetet ennek megfelelően kell vezetni katonailag, de főleg politikailag. Szirszkij megtette a maga lépését azzal, hogy február 14-én bejelentette, hogy az ukrán haderő a fronton kialakult nehéz helyzet miatt átáll a defenzív hadviselésre.