//Környezeti katasztrófa Kamcsatkán
Elpusztult oroszlánfóka a kamcsatkai Avacsa-öbölben 2020. október 6-án #moszkvater

Környezeti katasztrófa Kamcsatkán

MEGOSZTÁS

Haldoklik az óceán a kamcsatkai partoknál. Az Avacsa-öbölben a tengeri élővilág 95 százalékát kipusztította és embereket is megbetegített egy eddig ismeretlen eredetű szennyezés. Először emberi mulasztásra gyanakodtak, a friss vizsgálatok alapján azonban mérgező algavirágzás okozhatta a pusztulást. A hatóságok mindenkit eltanácsolnak a fürdéstől, és működésbe lépett a környezetvédelmi felügyelő rendszer.

Elpusztult oroszlánfóka a kamcsatkai Avacsa-öbölben 2020. október 6-án #moszkvater
Elpusztult oroszlánfóka a kamcsatkai Avacsa-öbölben 2020. október 6-án
Fotó:EUROPRESS/Alexandr Piragis / Sputnik

A Csendes-óceán hullámai tömegével sodorták a partra október elején Kamcsatkánál a kagylók, polipok, tengeri sünök tetemeit. A parton tömegével hevernek a döglött tengeri állatok, köztük kisodort nagyobb állatok, fókák és halak tetemei is. A katasztrófa körülményeit vizsgáló kutatók megállapították, hogy

„a durva vízszennyezés a tengeri élővilág 95 százalékát kipusztította, és nagyjából 15 évre lesz szükség az ökoszisztéma helyreállásához”

A fekete vulkáni homokkal borított Halaktirszkij-strandon, megváltozott a víz színe, és mindazok, akik kapcsolatba kerültek vele, rosszullétre panaszkodtak. A helyiek először szeptember elején figyeltek fel a gyanús körülményekre. A rendszeresen az Avacsa-öbölbe járó szörfözők közülük többen szem- és bőrirritáció miatt fordultak orvoshoz, miután a vízbe merészkedtek.

 „A hatóságok a tengeri állatok tetemeinek megjelenése után arra figyelmeztették a Kamcsatka-félsziget partvidékén élőket, hogy ne menjenek a tengerpartra”

 

A súlyos környezeti szennyezés okait még vizsgálják. Több verzió is kering, az egyik szerint fenol tartalmú kőolajszármazék kerülhetett a vízbe, például kereskedelmi hajóról, de akár katonai eredetű is lehet a szennyezés. A Greenpeace természetesen rögtön azt feltételezte, hogy esetleg egy eltitkolt baleset lehet a szennyezés forrása, és a méreg egy katonai kiképzőállomás mellett elhaladó folyón keresztül juthatott a tengerbe. Rakéta hajtóművek elszivárgott üzemanyagára gyanakodtak, ám a védelmi minisztérium cáfolta, hogy a közeli gyakorlóterek valamelyikén ilyen baleset történt volna.

„Kőolajszármazék vízbe kerülése azért merült fel, mert a megbetegedések tünetei között szerepelt a rosszullét, a hányás, a gyengeségérzet és a magas láz. Ezek pedig a fenol mérgezés tünetei is”

A fenol az olajfinomítás egyik mellékterméke, amit a nyersolajból víz kivonásával távolítanak el. Bőrrel érintkezve vagy szembe kerülve a vegyület maró hatású, lenyelve vagy belélegezve is képes mérgezést okozni, az emberi szervezetben kábultságot, vesebántalmakat, légzés- és szívbénulást okozhat.

„A hatóságok elsőként ember okozta technogén katasztrófára gyanakodtak, de felmerült az is, hogy valamilyen természeti katasztrófa, esetleg a vulkanikus tevékenységgel összefüggő szeizmikus földmozgás lehet a szennyezés okozója”

De azt sem zárták ki, hogy a szeptember végén az Avacsa-öbölben tomboló, hatméteres hullámokat verő ciklon dobta a partra a tengerfenékről az állatokat. Az esetleges mérgező anyagok szivárgása után kutatva átvizsgálják a régióban lévő katonai gyakorlótereket is. Vlagyimir Szolodov, a kamcsatkai régió kormányzója szerint egyelőre csak az jelenthető ki, hogy vízszennyezés történt. Mint elmondta, az előzetes vizsgálatok már megerősítették, hogy a tengerben megemelkedett a kőolajszármazékok és a fenol nevű kemikália szintje, a végleges eredményekre azonban még várni kell. Alekszej Kumarkov, a régió ügyvezető környezetvédelmi miniszter az MTI jelentése szerint arról beszélt, hogy az olajtermékek és a fenol szintje 3,6 illetve 2,5-szeresen haladja meg a küszöbértéket.

„A legfrissebb vizsgálatok alapján ugyanakkor a kutatók arra jutottak, hogy a tengeri állatok pusztulásának oka egy mérgező alga fajta elterjedése a régióban”

A klímaváltozással elszaporodott toxintermelő cianobaktérium, a burgundi vörös algaként is ismert fajról (Planktothrix rubescens) van szó.

Egyébként a vörös alga az elmúlt negyven évben jóval sűrűbb lett az európai tavakban is, mert az enyhe telek miatt elmaradt a szokásos szezonális kipusztulása. A svájci Zürichi-tavon végzett vizsgálatok is ezt erősítették meg. A MTI tudósítása Thomas Posch-t, a Zürichi Egyetem kutatóját idézte, aki szerint az elsődleges probléma az, hogy manapság két érzékeny tavi tulajdonságot változtatunk egyszerre, nevezetesen a tápanyagarányt, a globális felmelegedéssel pedig a vízhőmérsékletet.

„Az európai vizek a Zürichi-tóhoz hasonlóan szennyezettek szennyvízzel, amely tápanyagot nyújt az olyan fotoszintetizáló baktériumoknak, cianobaktériumoknak, mint amilyen a Planktotrix rubescens is”

Ezek a planktonikus szervezetek mérget termelnek, így védve magukat attól, hogy a rákok megegyék őket, ám egyúttal mérgezik az emberi ivóvízforrásokat is. Az algavirágzás e mellett elhasználja a víz oxigéntartalmát is, amit a halak szenvednek meg.

A burgundi vörös alga 1899-ben jelent meg először a tóban, virágzása azonban csak az elmúlt négy évtizedben vált egyre sűrűbbé. Ennek egyik oka az, hogy a tóban lévő oxigén, valamint foszfor és nitrogén mennyisége ez emberi kibocsátás miatt növekedett. Eközben a globális felmelegedés miatt a telek enyhébbek lettek, és elmaradt a korábbi szezonális, téli algapusztulás. Az enyhe tél miatt a tó vizének hőmérséklete sem csökken le annyira, mint korábban, így elmarad a hideg és a melegebb vízrétegek keveredése is. Megoldást néhány igazán hideg tél hozhatna.

A zürichi kutatók kutatásait nézve azért leszögezhetjük azt is, hogy a kamcsatkai ökölógiai katasztrófa mögött is valahol az ember áll. Még ha a közvetlen ok az algavirágzás is.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.