//Kísértés és provokáció
„Képzeljék csak el, mi történt volna az emberiséggel, ha Éva az alma helyett a provokáló kígyót eszi meg!?” #moszkvater

Kísértés és provokáció

MEGOSZTÁS

Pető Zoltán gondolatai a #moszkvatérnek a margón kívülre

„A legjobban álcázott provokáció az, amit én kísértésnek érzek.”

(Shayat Cout Pho)

„Képzeljék csak el, mi történt volna az emberiséggel, ha Éva az alma helyett a provokáló kígyót eszi meg!?” #moszkvater
„Képzeljék csak el, mi történt volna az emberiséggel, ha Éva az alma helyett a provokáló kígyót eszi meg!?”
Fotó:PxHere

Mielőtt bármilyen fejtegetésbe is bocsátkoznék, jelzem, hogy (értelmezésemben) a kísértés és a provokáció nem egymás folyománya, azonban a két fogalom szervesen elválaszthatatlan egymástól. Nincs kísértés provokáció nélkül és nem létezne provokáció, ha nem tudna az ember kísértésbe esni. Ugye, a kísértéshez két ember kell egy, aki kísért (provokál), a másik pedig, aki fogékony és rááll. Mark Twain anno aképpen okoskodott:

„Képzeljék csak el, mi történt volna az emberiséggel, ha Éva az alma helyett a provokáló kígyót eszi meg!?”

Engem gyerekkorom óta foglalkoztat, hogy miként is lehet mai fejjel megérteni a Miatyánk kezdetű imádságunk azon sorát: „…És ne vigy minket kísértésbe, hanem (vagy – de) szabadíts meg a gonosztól.” (IESVS NAZARENVS REX IVDÆORVM után szabadon lejegyezve a világ összes létező nyelvére). Azt hamar tudatták velem a szószékről, hogy ők mit is értenek az adott gondolaton, de én csak saját megoldást szerettem volna találni arra az összefüggésre, hogy az Úr miért ne vigyen bennünket a kísértésbe, s ennek ellenére szabadítson meg valami olyasmitől, ami gonosz.

Előbb azt hittem, hogy csak a magyar fordítás sántít, de az angol szöveg is ugyanúgy fogalmaz (And lead us not into temptation, but deliver us from evil.) Meglehet, velem van a gond, de én folyamatosan logikai bukfencet érzek. Nekem úgy tűnt, hogy ezen imádságon keresztül egy furfangos csavarral felmentést szeretne kapni az ember arra az esetre, ha belement valami kísértésbe. Egyszerű a védekezés: én nem akartam rosszat tenni, de az Úr belevitt, ráadásul még a gonosztól sem szabadított meg, pedig hányszor kértem rá. Biztos vagyok abban, hogy e talányon igen kevesen gondolkodtak el – eleddig.

„A kísértés az, aminek nem tudsz ellenállni. Minden más csak nehézség”

A magyar nyelv értelmező szótára azt írja a kísértésről: rosszra csábítás, vagy tiltott cselekményre való hajlandóság. Érdemes odafigyelni: egy csábít, egy elcsábul! Gyorsan hoz is egy példát: Nagy volt a kísértésem, hogy beüljek egy cukrászdába. Na, szépen nézünk ki! Én valami rendes nagy dologra gondoltam itten, mint bibliai bűnbeesés (pl. csélcsapkodás, kocsmázás, kupleráj látogatása, félrelépés, lopás, csalás és egyéb köztörvényes cselekedetek), erre kiderül, hogy már egy cukrászda látogatás is a tiltó listán van. Én jártam ilyen helyen. Higgyék el nekem, ott csak finomságok vannak, amik ugyan hizlalnak, de távol állnak a gonosztól – hacsak a cukrásznak nincsenek hátsó szándékai. A provokáció pedig abban rejlik, hogy kiteszik a nyálcsorgató darabokat a kirakatba. Nincs az a kemény akaraterejű delikvens, aki megállná, hogy legalább egy „dobost” ne nyomjon be. A cukorszintre meg majd holnap figyelünk oda. Van egy amerikai mondás:

„az az igazán erős ember, aki képes megállni, hogy sörözés közben egy tál sózott mogyoróból csak egyetlen szemet eszik meg. Kipróbáltam – nem sikerült. Nem a sörözés, hanem a mogyoró…”

Oscar Wilde, aki a kísértések nagy szakembere is volt, ezt írta: „Tényleg azt hiszik, hogy csak a gyenge emberek esnek kísértésbe? Biztosíthatom Önöket, vannak olyan szörnyű kísértések, melyeknek engedni erőre, és férfias bátorságra van szükséged!” Aztán egyértelművé tette a dolgot: „Az egyetlen módja annak, hogy megszabaduljunk a kísértéstől, hogy engedünk neki.”

Ismerik ugye az egyszeri doktor esetét? Mikor a páciens rákérdez, miért akkora hatalmas összeget kell fizetnie egy szimpla vizitért? A doki önelégült ábrázattal meséli: – Uram, ha tudná milyen óriási kísértést éreztem, hogy végére járjak kíváncsiságomnak, és felboncoljam önt, biztos a többszörösét is megfizetné. Hoppá-hoppá! Tehát a kísértés valami ilyesmiben is képes testet ölteni?

„Egy túlzottan elégedett arckifejezés felér egy szemtelen provokációval. Az ember szinte kísértést érez, hogy elvegye azt a mérhetetlen jókedvet”

Mint az kiderült, a múlt évszázad rozsdás-vaskorszakából, egy hirtelen mozdulattal átléptünk a napjainkban megélt, manipulációs technológia évtizedeibe. A provokáció és a kísértés provokálása kommunikációs korunkban éli csak rendesen virágzását. A ránk szakadó trükkök, furfangok és egyéb reklámok (idegen szóval: spams, spits, hardsells) mind-mind lerángatnak a fogyasztói társadalom posványába, kiprovokálják, hogy kísértésbe essek. A baj az, hogy ezek sem szabadítanak meg a gonosztól.

De van egy jó hírem! Hamarosan piacra kerül a bedőlés elleni szérum. Nem tévesztendő össze a COVID-19 elleni oltás vakcinájával! Az más. Ezt az ellenszert (ami ugyan nem lesz olcsó, de méreg drága) verbálisan és mind az öt (hat) érzékszervünkön keresztül adják majd be – beöntés formájában. Közvetlen az agy arra illetékes pontjain hat. Az ilyen kezeléseken átment delikvenseket onnan lehet majd felismerni, hogy magabiztosabban járnak-kelnek gyengébben eleresztett társaik között, és folyamatosan azt hajtogatják majd: engem nem lehet átverni, én nem dőlök be…

„Tudjuk, hogy a provokáció a szóforgatók egyik – ha nem a legélesebb – fegyvere”

Ismerjük azt a történetet, mikor egy választási nagygyűlésen a padok közül bekiabál valaki: igaz-e a hír, hogy az X aspiráns politikus úr nagyapja megette a szomszéd tengeri malacát? X úr kocsányokon lógó szemekkel, már kísértést is érez, hogy öklét emelve elveszítse józan belátását, mikor a moderátor közbeszól: – Kérem! Az unokák nem felelnek a nagyapák tetteiért. Hoppá-hoppá! A provokáció célba talált és visszavonhatatlan reakciót generált, ami akár konkrét beismerésnek is felfogható.

Ha ilyen könnyű megvezetni furfangos, róka-hájjal megkent politikusokat is, akkor mi várhat ránk gyanútlan ólálkodókra? Mi, akik szörfölünk, barangolunk, csatangolunk az interneten, csak úgy ide-oda, nem is sejtjük, hogy hányan várnak ránk hátsónál is hátsóbb szándékukkal. Eszünkbe sem jutott, mikor bekapcsoltuk gépünket, hogy egy politikai vitába, akár egy termék tesztelésébe, esetleg egy közvélemény-kutató pókhálójába fogunk gabalyodni. Hiányérzettől hajtva, csak úgy kattintgatunk érdekességek után kutatva. Erre betévedünk egy fórumba, ahol éppen (természetesen igazságtalanul) szidják azt, akihez ugyan semmi közünk, de a büszkeségünk, lelkiismeretünk és empátiánk azonnali reakciót követel tőlünk. Provokáció – kísértés.

„Megsodorjuk ujjainkat, és máris kommentelünk egy cifrát”

Erre aztán jön vagy húsz ellenvélemény, természetesen mindegyikbe beleszőve édesanyánk, és egyéb felmenőnk. Jujújjj! Nagyon beszaladtunk a rozsba! Az ideg-pumpa felfelé halad, az igazságérzetünk többszörösére dagad – és ekkor feledkezünk meg az óvatosságról. El sem tudjuk képzelni, hányan várnak e pillanatra! Az eszünkbe sem jut elborult elménk homályában, hogy sorainkat ki és milyen céllal olvassa. Kitárulkozunk, mi több, kivetkőzünk önmagunkból – kiadjuk magunkat és fegyvertelenné, megsemmisíthetővé válunk. Szánalmas helyzetünkben még írunk egy két keresetlen szót, majd idegesen, kipirult homlokkal, nyakunkon dagadó erekkel elvetjük magunktól készülékünket (klaviatúránkat). Még az asszony is beszól a konyhából a zajra, hogy – mi lelt apus!?

„Higgyék el, rajtunk kívül mindenki elérte a célját. Mi pedig ideggel a gyomrunkban megsemmisülünk”

Szeretném azt hinni, hogy a vitapartnereken kívül senki más nem összegzi az általam éterbe kiáltott baromságaimat – de félek, ez nem így van. Megfelelő helyeken, megfelelő szakértők (esetleg jól kifejlesztett algoritmusok) dörzsölgetik a tenyerüket. Bekaptam a horgot. Elemeznek, skatulyáznak és én áttetszővé váltam a rendszerben. Bizonyára mindez az én összeesküvés elméletekre hajlamos fantáziám szüleménye. Felejtsék el! Legyenek csak nyugodtan felelőtlenek! Hisz a felelőtlen ember a legveszélytelenebb elem a társadalom gépezetében.

„Lengyelországban a napokban szót emeltek az abortusz ellen, és mellett egyaránt. Derék dolog ez így a XXI. harmadik évtizedébe léptünkkor”

Én azt hittem már a múlt hetvenes években lecsengett a téma, de tévedtem – egyházi közbenjárásra, most újra felmelegítették.  Kíváncsiságom egy angol nyelvű fórumra talált, amelyen a lengyel hétköznap embere jelezhette a világnak, miként vélekedik a kérdésről. Lapos és semmitmondó vallásos és hitetlen kirohanások, kormány, egyház, ellenzők és támogatók között.

Egyszer csak, egy magát mérvadónak bejelentő pszichológus bedobta a provokatív mondatát: „Az abortusz gyilkosság!” Nem hiszik el! Percek alatt több száz hozzászólás ugrott fel, a legcifrább megfogalmazásokban pro és kontra. A közvélemény kutatók hetekig tartó kérdezősködés után sem tudtak volna olyan konkrét merítést produkálni, mint amit e fórum nyilvánossága hozott össze egy füst alatt. Összecsapott a publikum a virtuális térben. A szociológusok, pszichológusok, pszichiáterek, politológusok, elemzők, szakértők, kóklerek, („Szüzek, szajhák, férfiak…” Allen Ginsberg: A leples bitang) nézték páholyból, amint szürke emberek befeszülve rontanak egymásnak. A következtetést mindenki levonta, majd kikapcsolták a gépeket és maradt minden a régiben.

Társadalmi szinonimák: gyors – igyekvő; igazság – valóság; szabadságvágy és igazságosság – tervezett amerikai provokáció, színes forradalom. Kérem, nézzék el nekem, de nem bírok ellenállni a kísértésnek, hogy az utóbbi hetek amerikai sátoros nagycirkusza kapcsán meg ne említsem gyerekkorom nagy mondókáját: „Itt az amerikai Joe bácsi, ki lenyel kaszát, kapát és…” Nos, nem folytatom, hisz az már provokáció lenne.

„Maradjunk annyiban, hogy a cirkusz lassan szedelőzködik és elvonul, de a bohócok maradnak”

Ja, el ne feledkezzek a témához kapcsolódó orosz anekdotáról: Miután a központi nyomozóhivatal közzétette, hogy Svájcban találtak 20 olyan titkos számlát, amelyek felső pártvezetők nevén vannak, s konkrét neveket, a nyomozás sikeressége érdekében csak később tesznek közzé – 140, vezető politikus ügyvédje jelezte, hogy mindez szemenszedett hazugság, és csak a svájci hatóságok provokációjáról van szó.

MEGOSZTÁS