„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„Szintén a legendáriumot erősíti, hogy a székesegyházra a pénzt maga Boldog Vazul gyűjtötte össze, és halála előtt nem sokkal adta azt át Rettegett Ivánnak”
Fotó:EUROPRESS/Dimitar DILKOFF/AFP
Amikor 1552. október 2-án az orosz csapatok győzelmet arattak a kazányi tatár kánság seregei felett, IV. Iván cár eldöntötte, hogy a katonai sikerért monumentális székesegyház felépítésével ad hálát Istennek. Az uralkodó döntése értelmében a nagytemplomnak annyi kápolnából kell állnia, ahány győztes csatát vívtak a tatárok ellen. Azaz kilencet. Rettegett Iván építésze, Posztnyik Jakovlev mindezt nagyon találékonyan oldotta meg, ugyanis kilenc, szorosan egymáshoz tapadó templomból – valamennyinek saját tornya volt – hozta létre az épületegyüttest.
„A mai nevét a 16. század végén kapta, amikor itt helyezték örök nyugalomra a moszkvaiak kedvelt szent bolondját, Boldog Vazult, azaz Vaszilij Blazsennijt”
Az épületegyüttes központi eleme a legnagyobb, 57 méter magas, kis hagymakupolával ékesített torony, illetve az ez alatti főtemplom. Ezt nyolc kisebb templom veszi körül, melyeket az általuk jelképezett győztes csaták napjának védőszentjeiről neveztek el. Az egymáshoz tapadó, belül egymás között szabadon átjárható templomok mindegyike önálló, egyedi formájú és színezésű kupolával fedett.
„Egyébként nem IV. Iván volt az első orosz uralkodó, aki egy nagy katonai győzelmet követően templomot épített a Kreml falához közel. A hagyományt III. Vaszilij kezdte, aki Szmolenszk elfogását követően járt el hasonlóan”
A székesegyház felépítésével kapcsolatban több legenda született. Az egyik szerint, amelyről az 1950-ben végzett kutatások alapján írtak a történészek, hogy a templom építésze Posztnyik Jakovlev egyedül irányította a munkálatokat, és a munkások nevezték el Barmának. Ezt az információt azonban több forrás is megkérdőjelezi, mondván, hogy Barma és Jakovlev két különböző építész, akik mindketten, de különböző helyen vezető építészként vettek részt az építkezésben.
Ezt támasztja alá a Rumjancev Múzeumban őrzött 17. századi kézirat, amelyben az olvasható, hogy Rettegett Iván Isten ajándékának tekintette Posztnyik és Barma nevű építészét, akik bölcsek és elég tapasztaltak voltak egy ilyen vállalkozás irányításához. Utóbbi nézet fő képviselője Tatyjana Szaracseva, a Pokrovszkij Egyháztörténeti Múzeum vezető történésze. A harmadik változat szerint a katedrális egy ismeretlen nyugat-európai, feltehetően olasz mester irányításával épült. Ugyanaz az építész lehetett, aki a Kreml jelentős részét is építette. Amíg az első kettő esetében vannak írásos dokumentumok, addig az utóbbival kapcsolatban ilyenről – legalábbis hivatalos úton – nem tudnak a történészek.
„Egy következő legenda szerint, bárki is volt a székesegyház építésze, Rettegett Iván megvakíttatta, hogy ne tudjanak még egyszer ilyen templomot felépíteni”
Ezt legelőször a 17. században, a holsteini nagykövet, Adam Alearius (Olearius) írta le, és jelentésében a székesegyházat „Jeruzsálemnek” nevezte. Ha a nagykövet igazat írt, akkor nem Posztnyik Jakovlev volt a Boldog Vazul-székesegyház főépítésze, mert a munkálatok befejezését követően több éven át vezető építészként irányította a kazanyi Kreml építését. Olyan korabeli elbeszélés is fennmaradt, miszerint a cár csak börtönbe zárta egy időre a főépítészt, mert az azt állította, képes lenne még ennél is szebb székesegyház felépítésére.
„Szintén a legendáriumot erősíti, hogy a székesegyházra a pénzt maga Boldog Vazul gyűjtötte össze, és halála előtt nem sokkal adta azt át Rettegett Ivánnak”
Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Vazul halálának időpontja körül is viták vannak, a történészek egy része 1552-t, míg egy másik része 1557-t tekinti a halála időpontjának.
Bizonyos források szerint a sokhajós székesegyház ötlete Makariosz metropolitáé volt, aki úgy gondolta, hogy Moszkva központjában újjáteremti Jeruzsálem szent városának képét, amelynek pontosan megfelelt az a koncepció, miszerint Moszkva a harmadik Róma.
Ugyanakkor a kupolák színvilágának jelentése a mai napig megoldatlan. Az egyik, legelfogadottabb változat szerint – a 19. századi író, Nyikolaj Csajev vetette papírra kutatásai eredményeként –, hogy a kupolák színe a konstantinápolyi szent aszkéta, Bolond András álmával hozható kapcsolatba. Az aszkéta a mennyei Jeruzsálemről álmodozott, ahol „sok olyan kert volt, ahol a fák magasak voltak, és ezen fák egy része kivirágzott, másokat arany levelek díszítettek, megint másoknak különféle kimondhatatlan szépségű gyümölcsei voltak”.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
