//Kijózanító mondatok Navalnijról
„Javlinszkij rámutat arra is, hogy Navalnij annak tudatában tért vissza Oroszországba, hogy le fogják tartóztatni” #moszkvater

Kijózanító mondatok Navalnijról

MEGOSZTÁS

Az elmúlt napokban, hetekben, években sok cikket írtam Alekszej Navalnijról. Anno még interjút is készítettem vele. Ezért aztán a bloggerből ellenzéki ikonná magasztosult politikussal kapcsolatban nincsenek illúzióim. A Vlagyimir Putyin rendszerét gyűlölő lelkes aktivistáktól az elmúlt napokban kaptam is emiatt eleget. Aztán onnan kaptam megerősítést, ahonnan nem vártam volna… Az orosz liberálisok pátriárkájától, Grigorij Javlinszkijtől.

„Javlinszkij rámutat arra is, hogy Navalnij annak tudatában tért vissza Oroszországba, hogy le fogják tartóztatni” #moszkvater
„Javlinszkij rámutat arra is, hogy Navalnij annak tudatában tért vissza Oroszországba, hogy le fogják tartóztatni”
Fotó:EUROPRESS/AFP PHOTO/Moscow’s Babushkinsky district court press service

Oroszországban egyáltalán nincs „forradalmi” helyzet, a tüntetők száma messze van a kritikus tömegtől, Vlagyimir Putyin rendszerét nem fenyegeti az összeomlás, még a hatalom korrupcióját is beárazta már régen a társadalom, Alekszej Navalnij pedig ügyesen szörfölve a növekvő elégedetlenség hullámán, jó kapcsolatokat ápol a Kreml körüli erőcsoportokkal, és messze népszerűbb a nyugati sajtóban, mint Oroszországban. Ilyen és hasonló megállapításokat tettem az elmúlt hetekben megjelent írásaimban, amelyeket sokan kétkedve és fejcsóválva fogadtak. A Putyin rendszerének megroppanását, a hatalom félelmét vizionáló fősodor tudósításait látva, olvasva persze ez egyáltalán nem meglepő.

„A kétkedők, a hitetlenkedők és az Alekszej Navalnijban a szabadság zászlóvivőjét, a Putyin rendszerét megdöntő lánglelkű forradalmárt látóknak a figyelmébe ajánlom Grigorij Javlinszkij legutóbbi írását”

Az ismert orosz liberális politikusnak, a Jabloko egykori elnökének, Grigorij Javlinszkijnak Putyinizmus és populizmus nélkül című, a szerző internetes oldalán megjelent terjedelmes írásából a jelenlegi helyzetre és Alekszej Navalnijra vonatkozó megállapításokból szemezgetünk. Egyúttal figyelmükbe ajánljuk az egész írást. S nemcsak azért, hogy megbizonyosodjanak arról, mennyire bizalmatlan még Putyin ellenzéke is az egykori „jablokós” Navalnijjal szemben. Az írás elgondolkodtató vitairat Oroszország jövőjét illetően is.

„Javlinszkij 10 évvel ezelőttről, az akkori tiltakozásoktól, a „Bolotnajától” indítva megállapítja, hogy az azóta eltelt időben sem a tüntetések jellegét, sem pedig létszámát tekintve nem változott semmi”

S ez Javlinszkij szerint még az optimista megközelítés, hiszen 2021 januárjában jóval kevesebben mentek az utcákra, mint 2011-ben, 2012-ben vagy akár 2019-ben. Az ellenzéki politikus országosan mintegy 200 ezerre, Moszkvában 20-30 ezerre teszi a tiltakozók számát, megjegyezve, hogy ez édeskevés ahhoz, hogy hatással legyen a politikai helyzetre. Arról nem is beszélve, hogy tartalmi párbeszédre késztesse a hatalmat. Ahogy az ellenzéki politikus fogalmaz, az elmúlt évek tiltakozásai egyáltalán nem jelentettek komoly problémát a hatalomnak – a mostaniak még kevésbé -, és egyetlen reális hozadékuk a letartóztatások számának növekedése. Javlinszkij ehhez hozzáteszi, hogy egyáltalán nincs nagy társadalmi nyomás a kiszabadításukra.

„Mindezek fényében szerinte egy újabb tiltakozási hullám csak a most is erős kiábrándulást és az apátiát fokozza”

Megértették ezt Navalnij stábjában is, ezért szüneteltetik a tüntetéseket. Javlinszkij emlékeztet arra is, hogy a tüntetések agitátorai és a Nyugat úgy állítja be a helyzetet, mintha a hatalom megijedt volna és félne, ezzel ellentétben a Kreml az elmúlt tíz évben lebonyolított két elnökválasztást, elcsatolta a Krímet, katonákat küldött Szíriába, a Wagner–csoport révén beavatkozott több afrikai konfliktusba. A duma represszív törvények sorát fogadta el, módosították az alkotmányt, amely újabb 12 év lehetőséget biztosít az elnöki poszton Putyinnak, és nemcsak következetesen, de sikeresen is építi az ellenségképet és erősíti ebben a hangulatban a másképp gondolkodókra nehezedő nyomást. Mindez – jegyzi meg Javlinszkij – egyáltalán nem arról tanúskodik, hogy a Kreml félne és a rendszer önbizalom hiányában szenvedne.

„Egyértelmű Javlinszkij szerint az is, hogy a tüntetéseket a rendszer a továbbiakban is a <csavarok meghúzására>, és az őszi választások előtt a politikai terep megtisztítására használja fel”

A politikus szerint tévedés, hogy a hatalmat meglepetésként érték volna a tüntetések, és megijedne a tiltakozásoktól. Javlinszkij azt ajánlja, hogy a szikár és egyáltalán nem szívderítő realitásokkal, az ellenzéki hangulat megtörésére irányuló törekvés erősödésével, a nyomás növekedésével szembe kell nézni. Ebben a helyzetben – fogalmaz a politikus – le kell számolni az illúziókkal, és tudatosítani kell, hol is élünk.

„Javlinszkij rámutat arra is, hogy Navalnij annak tudatában tért vissza Oroszországba, hogy le fogják tartóztatni”

Navalnij elítélése természetesen politikai indíttatású ítélet, de mint a Jabloko emblematikus politikusa emlékeztet rá, politikai döntés volt az is, hogy a Kirovlesz ügyben 2013 júliusában felfüggesztett büntetést kapott, és a hatalom nemcsak engedte indulni a moszkvai polgármesteri címért, de még aláírásokat is gyűjtött neki. Mint ahogy az is, hogy szemet hunytak a felfüggesztett büntetéssel járó adminisztratív kötelezettségek folyamatos megsértése fölött.

„A Navalnij körül zajló dolgok mögött – mutat rá Javlinszkij – már hosszú ideje egyértelmű a politikai motiváció, és ezek a lépések egyértelműen tükrözték az eliten belüli intrikákat, ellentéteket. Ezért aztán Javlinszkij minden Navalnijért az utcára vonuló tüntető figyelmébe ajánlja, hogy gondolja át a bloggerből lett politikus elmúlt években játszott szerepét”

Ennek kapcsán Javlinszkij rámutat arra is, hogy Navalnij elmúlt évekbeli leleplezései jó indikátorként szolgáltak a hatalmi eliten belüli harcok állásának megítéléséhez. A liberális politikus ennek kapcsán még megjegyzi, hogy e leleplezéseknek más gyakorlati haszna nem volt. Ha csak az nem – teszi hozzá keserű iróniával -, hogy ez a nacionalizmusba hajló populizmus a „leleplező” filmekkel csak a szociális alapú irigységet, gyűlöletet szította, és ez az osztályok közötti ellentétekre játszó populizmus semmi jóra nem vezet. Javlinszkij rámutat arra is, hogy az emberek nemcsak a korrupció miatt szegényednek, hanem sokkal inkább az olyan háborúk miatt, mint a szíriai vagy a kelet-ukrajnai, és a fegyverkezés, a szankciók, valamint a sokba kerülő és nem igazán hatékony államkapitalista gazdasági modell miatt, amelyben a haszon a magántőkét gyarapítja, ráfordítások az államot terhelik.

„Navalnij politikai nézeteit Javlinszkij a populizmus és a nacionalizmus elegyeként határozza meg”

Javlinszkij ennek kapcsán felemlegeti Navalnij rasszista, antiszemita kijelentéseit és lépéseit, majd az ismert és elkötelezett ellenzéki, Putyin egyik legkeményebb kritikusa, Valerija Novodvorszkaja 2011-es mondatait idézi, aki szerint Navalnij egykor az eszeveszett, fasiszta felhangú tömeg vezére lehet. A 2014-ben elhunyt Novodvorszkaja a korrupció elleni harc kapcsán a belarusz modell kialakulására figyelmeztetett, hiszen Lukasenko ennek a hullámán emelkedett fel. Azt is felvetette, hogy a letartóztatás ténye még nem jelent politikai feloldozást, hiszen a bolsevikok, sőt Hitler is ültek börtönben. Ahogy a 2011-es tiltakozásokról szólva fogalmazott, ezen a hullámon nem Putyin ellenfelei, a demokratikus orosz jövő építői emelkednek fel. Ez a hullám a kommunizmust vagy a fasizmust hozza magával, és ennek a mozgalomnak a potenciális vezetője lehet Navalnij. Azóta Javlinszkij szerint semmi nem változott, és mint megjegyzi, Navalnijt és környezetét nem izgatja a felhívásukra az engedély nélkül az utcán tüntetők sorsa, kettétört élete, ráadásul még a 18 éven aluliakat is tudatosan felhasználják politikai céljaikra.

„A Navalnijt az ellenzékből is jól ismerő Javlinszkij figyelmeztet arra is,  hogy őt mint egyszemélyű vezetőt csak önmaga érdekli, és elutasít mindenféle koalíciót. A szabad, demokratikus Oroszország képe tehát összeegyeztethetetlen Navalnij politikájával”

Javlinszkij a szeptemberi választások előtti pártharcokat, helyezkedést is jól érzékeltető cikkében ezen kívül még kemény szavakkal illetve jellemzi Putyin rendszerét, kifejti a jövőről vallott elképzeléseit, beszél arról, hogy a Nyugat mennyire nem érti, és félreérti Oroszországot, amelynek most ismét két rossz között kell választania. Ajánlom tehát a figyelmükbe, mert sok igazságra világít rá, és közvetetten az orosz politikai életnek is hű tükre. Messze nem kell – nem is lehet – mindenben egyetérteni vele, érdemes azonban elgondolkodni rajta. Mint ahogy azon is, hogy mennyire nincs köszönő viszonyban a valósággal a Nyugaton Oroszországról és főképp az Alekszej Navalnijról kialakított/felépített kép. Ha nekem nem is, legalább egy orosz liberálisnak higgyék el!

Grigorij Javlinszkij írása itt olvasható

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.