Az orosz politikai élet Szent Johannáját, igazságérzetétől vezérelve Jeanne d’Arc-ként még saját pártjával, sőt a Kremllel is szembe menő Natalija Poklonszkaját már tavaly ősszel kinevezték nagykövetnek a Zöld-foki Köztársaságba. Sokak szerint száműzetésbe küldték a rebellis exképviselőt, aki már bőszen fotózkodott a diplomata egyenruhában, talán már össze is csomagolt, amikor eygszer csak személyes okokra hivatkozva visszakozott. Mi állhat Poklonszkaja váratlan lépése mögött?

Mégsem utazik a napfényes nyugat-afrikai szigetre Natalija Poklonszkaja. Személyes okokra  hivatkozik, az életében bekövetkezett változásra, azonban sokan úgy gondolják, hogy más lehet e váratlan lépés hátterében. Az egykori krími főügyész, az „orosz tavasz” hőse, majd a duma kormánypárti képviselője tavaly év végén még megvédte magiszteri disszertációját a Diplomáciai Akadémián, és semmi jel nem utalt arra, hogy ne készülne a Zöld-foki-szigetekre.

„Ha csak az nem, hogy Ukrajnában hazaárulásért vádat emeltek ellene. Kijev nemzetközi körözést is kezdeményezett ellene, ám ezt az Interpol politikai motivációkra hivatkozva elutasította”

Az orosz sajtó most csak találgat. Van, aki szerint tényleg magánéleti okok állhatnak a visszakozás mögött. Gyermeket vár vagy férjhez megy. Mások azzal viccelődtek, hogy a nehéz helyzetében nem akarja magára hagyni Ukrajnát. Az ukrán szálban sokak szerint lehet valami, még ha nem is éppen ez. Több elemző is felvetette, hogy Poklonszkaja biztonsága a diplomáciai védettség és az Interpol említett döntése ellenére is veszélyben lehet. Emlékeztettek arra, hogy éppen a Zöld-foki Köztársaság volt az, amely kiadott egy venezuelai állampolgárt az Egyesült Államoknak, és Maduro elnök azóta követeli az elengedését.

„Nem lehet elvetni azt a lehetőséget sem, hogy a jelenlegi helyzetben Ukrajna az Interpol nélkül is provokálhatta volna Poklonszkaja elrablásával Oroszországot, hiszen ezt tervezte a végül MInszkban ragadt wagnerosokkkal is. Egy ilyen botrány pedig aligha hiányzott volna most Moszkvának”

Natalija Poklonszkaja az úgynevezett krími konszenzus egyik arca, az „orosz tavasz” szimbolikus alakja volt. Aztán a tavalyi választásokon már nem indította az Egységes Oroszország az egyik legismertebb képviselőjét, a Krím „hazatérését” a dumába kerülve szimbolikusan is megjelenítő Natalija Poklonszkaját, aki a rend kedvéért új munkájára hivatkozva maga vonta vissza a jelölését. Pedig a babaarcú egykori krími főügyész új színt vitt a moszkvai politikába. Igaz, ez egy idő után már sok volt a Kremlnek. De az, hogy Poklonszkaját kivonták a politika első vonalából, egyben azt is jelentette, hogy a „krími konszenzus” hőseinek ideje lejárt. Helyüket a celebek mellett a koronavírus járvány hősei, az önkéntesek, az orvosok, a kutatók veszik át.

Poklonszkaja arról híresült el, hogy ami a szívén, az a száján. Elkötelezett korrupcióellenességével és a krímiek támogatásával már-már veszélyes volt. Egy idő után igyekeztek is őt eldugni a nyilvánosság elől. A rebellis képviselő eszméihez híven még patrióta, monarchista felhangokkal, szuperprezidenciális rendszerben gondolkodó, a szociális kérdésekre érzékeny balközép pártot is alapított Oroszország Ereje néven.

„Ha a mindenki és mindenek fölött álló Vlagyimir Putyint nem számoljuk, akkor úgy öt éve a világháló legnagyobb orosz sztárja kétségkívül Natalja Poklonszkaja volt”

A krími főügyészből a dumába repített, jelenleg a 40-es évei elején járó, Moszkvába érkezésekor 12 éves lányát egyedül nevelő dekoratív hölgyért bolondultak a japánok. Az ismertséget meghozó első sajtótájékoztatóját 10 millióan nézték meg az első számú videó megosztón, a közösségi portálokon virtuális rajongói klubok sora alakul, jellemző módon még a Moszkvával finoman szólva nem szimpatizáló lengyelek is létrehoztak egyet.

Számítógépes játék szereplője lett, dalt írtak róla, fotóit tömegesen osztották meg, a róla készült legismertebb, egy Enjoykin nevű felhasználóhoz köthető montázs pedig már 20 milliós megtekintésnél tart.

„Oroszországban és Ukrajnában különböző előjellel, de kiemelt figyelem kísérte minden lépését, sokszor meghökkentő eszmefuttatásai nemcsak a világháló közönsége, de a politológusok körében is vitákat gerjesztett”

A Luhanszk környékén született Poklonszkaja 10 éves korában, még éppen a Szovjetunió felbomlása előtt költözött családjával a Krímbe. A lakóhelyén Jevpatoriában a harkovi egyetem kihelyezett tagozatán szerzett jogi diploma után előbb a szűkebb pátriájában, majd az országos főügyészségen is gyorsan lépkedett előre a ranglétrán. A Majdan és a hatalomátvétel már Kijevben érte, s nem tudott megbékélni a tomboló nacionalizmussal.

„Beadta felmondását, amelyet azzal indokolt, hogy nem tud olyan országot szolgálni, amelyet banditák irányítanak”

A főnöke nyugtatta, s azt javasolta, vegyen ki szabadságot, s gondolja át a dolgot.  Poklonszkaja hazautazott a szüleihez a Krímbe, ahol ekkor már a félsziget státusáról döntő referendum előkészületei zajlottak.

Az ügyésznő bármilyen segítséget felajánlott, csakhogy ne ismétlődjenek meg a Krímben is a kijevi események. Miután három férfi is visszautasította a posztot, nem sokkal később kinevezték főügyésznek, amire ugyancsak megorroltak Kijevben. Előbb kizárták az ügyészség kötelékéből, majd erőszakos hatalomátvételben részvétel vádjával körözést adtak ki ellene, végül feltették a beutazási szankciókkal sújtottak listájára.

„Krími főügyészként tartott első, 5 perc 43 másodperces sajtóértekezlete azonban rögtön meghozta számára a világhírt”

A törékeny, babaarcú, ugyanakkor szigorúnak látszani akaró egyenruhás szláv szépség már önmagában felkeltette az érdeklődést, ráadásul a videó megosztóra feltett felvételben talán a kifejező tekintete miatt egy japán rögtön meglátta az animék potenciális hősét. A közösségi háló szláv szegmensében inkább az arcsérülése miatt sajátos beszédmodorával, a fogai között kipréselt szavakkal, s egy-egy idézettel aratott.

„Poklonszkaja azonban láthatóan nem szerette, többször is kikérte magának ezt az orosz-japán <Nyjasa Natasa> szerepet, s arra vágyott, hogy a munkája miatt értékeljék”

S lenne is miért, hiszen már az ukrán ügyészség kötelékében is letette a névjegyét az egész félszigetet a kezében tartó, „Basmaki” néven elhíresült maffiacsoport vezetőjének, a volt krími képviselő, a Tavrija futball klub elnökének Ruvim Aronovnak a perében. Fővádlóként nem hagyta magát, s kitartásával végigvitte az ügyet. Harcos kiállásának „elismeréseként” nem sokkal később lakásának lépcsőházában megverték, s ekkor sérült meg néhány arcizma.  Főügyészi tevékenységét az ukrán különleges erők, a Berkut túlkapásainak kivizsgálásával kezdte, keményen fellépett a korrupció ellen, amelynek következtében letartóztatták a jaltai ügyészség egy munkatársát, a medzslisz nagy visszhangot kiváltó betiltásával letörte a krími tatárok radikális szárnyának tiltakozását, s kesztyűt dobott a félsziget blokádját szervező üzletembernek, Lenur Iszlamovnak.

„Poklonszkaja azonban nem csak nőiessége, hanem sokakat meghökkentő kijelentései miatt is népszerű a világhálón”

A Kreml melletti kiállása miatt a liberálisok már vadásztak néha valóban botladozó mondataira. Ezekben a körökben eleve visszatetszést keltett az utolsó cár, II. Miklós iránti imádata. Az ő portréja függ irodájának a falán is. Még krími főügyészként személyesen adott át a Livadia Palota múzeumának egy 80 fényképből álló, a cári családról szóló fénykép gyűjteményt, s egykori zeneiskolásként régi orosz románcot játszott a múzeum egyik darabján, a cári család egykori zongoráján.

Máskor minden jogi alapot nélkülözőnek nevezte a lemondást a trónról, majd azt fájlalta, hogy II. Miklós az orosz történelem legtöbbet, és igazságtalanul bántott államférfija. Ennek kapcsán immár a duma képviselőjeként paradoxnak nevezte, hogy a 20. század olyan alakjaival szemben, mint Hitler, Lenin, Trockij vagy Mao sem szítanak ekkora gyűlöletet. Persze, e kijelentéséből is csak annyit kapott fel a sajtó, hogy egy sorba állította Lenint Hitlerrel. Az imperátort védve foglalt állást a kor ismert balerinájával Matilda Kseszinszkajával folytatott viszonyát feldolgozó Matilda című film körüli vitában is.

„De sok gúnyos megjegyzést kiváltva még a II. világháború hőseire emlékező, Halhatatlan ezred néven ismertté vált rendezvényen is II. Miklós képével vonult”

Rebellis lelkülete hamar kiütközött a dumában is. Bátran állt a választói mellé akár a hatalommal szemben is. A hatalmi párt egyetlen képviselőjeként nem szavazta meg például a nyugdíj reformot. Ezt az árulást nem is bocsájtotta meg neki az Egységes Oroszország, s nem sokkal később megszüntette az általa vezetett, a jövedelmeket vizsgáló bizottságot. Így aztán az Egységes Oroszországban karrierje további kibontakozására aligha számíthatott. Ezért aztán semmit nem veszíthetett azzal, hogy pártot alapított. Nagyköveti kinevezését sokan úgy értékelték, hogy a Kreml ezzel elismeri érdemeit, ám a rend kedvéért azért kivonja a politika első vonalából. Hogy merre visz tovább Poklonszkaja útja, egyelőre még nem tudni, de biztosak lehetünk abban, hogy még hallani fogunk róla.