„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”

Ki volt a szovjet Capa?

2024. máj. 03.
Stier Gábor

MEGOSZTÁS

A kép a náci Németország feletti győzelem jelképévé vált, mindenki előtt ott van, a fotóst, Jevgenyij Haldejt azonban nem őrizte meg az emlékezet. Ki volt a szovjet Capa?

Egy szovjet katona kitűzi a vörös lobogót a berlini Reichstag épületére 1945. május 2-án #moszkvater

Egy szovjet katona kitűzi a vörös lobogót a berlini Reichstag épületére 1945. május 2-án
Fotó:EUROPRESS/Sputnik/Jevgenyij Haldej

Az április 16-án a német fővárostól 90 kilométerre keletre, a seelowi magaslatoktól megindult a második világháború európai harcainak utolsó nagy offenzívája. A három szovjet front mintegy 2,5 millió katonája szorongatta a nácik fészkét. Hitler 56. születésnapján április 20-án az 1. Belorusz Front tüzérsége elkezdte ágyúzni Berlint, egészen addig, amíg a város meg nem adta magát.

„A Berlinért folyó csatában a Vörös Hadsereg napi vesztesége átlagosan 15 712 fő volt, több mint Moszkva alatt (10 910), Sztálingrádnál (6392) vagy Kurszknál (11 313). A sebesültek és halottak száma összesen 361 367”

Az offenzíva során a Vörös Hadsereg egységei gyorsan haladtak előre, és április 30-án – miközben a Führer a bunkerban öngyilkos lett – 14 óra 25 perckor a 150. lövészhadosztály Szjanov törzsőrmester vezette századának katonái betörtek a Reichstag épületébe és elérték a kupolát.

„Végül a győzelmi zászlót Alekszej Bereszt hadnagy vezetésével Mihail Jegorov  és Meliton Kantarija, a hadosztály három felderítője tűzte ki a Reichstagra”

A Reichstagra kitűzött lobogó a náci Németország feletti győzelem jelképévé vált.  A kép mindenki előtt ott van, a fotóst azonban nem őrizte meg az emlékezet. Jevgenyij Haldej elfeledve halt meg, pedig haditudósítóként a szovjet Robert Capának is nevezett fotós legalább annyi elismerést érdemelt volna, mint világhírű barátja. Azonban csak a halála után ismerhette meg igazán képeit a világ. Haldej úgy adta vissza a szörnyű napok hangulatát, ahogy senki más.

„Annak ellenére, hogy a város bevételekor a fotós még Moszkvában tartózkodott. Egyenesen a Kremlből jött azonban az ukáz, hogy örökítse meg a győzelem pillanatait”

A TASZSZ fotóriportere pedig repült Berlinbe, s magával vitte azt a bizonyos zászlót is, amelynek képe aztán bejárta a világot. Haldej a történtek után két nappal, május 2-dikán megismételtette a Reichstag bevételét, s a beállított fotó középpontjába a 18 éves sorkatonát, Alekszej Kovaljovot állította. A fotós 36 jól beállított képet készített, a közülük kiválasztott legjobbat pedig még retusálták és ki is színezték.

„A Reichstag felett lobogó zászlót ábrázoló híres kép azonban tökéletesen illeszkedett Haldej fronton készített fotóinak a sorába. A haditudósító ugyanis ott volt Murmanszk védelmétől Budapest, Bécs és Berlin bevételéig”

A keleti fronton zajló csaták legkegyetlenebb jeleneteit örökítette meg, olyan pillanatokat, amelyek sokszorta elkeseredettebbek voltak még a normandiai partraszállásnál is. Nem véletlenül, hiszen a Barbarossa hadműveletben 3,2 millió német katona, 3000 repülőgép vett részt, s a világháború krónikása Norman Davies szerint 11 millió szovjet katona vesztette az életét.

„Haldej ennek az öldöklésnek és az elkeseredett védekezésnek a legemberibb pillanatait hagyta az utókorra”

Az öregasszony romok alól kinyúló kezét, a lebombázott házat sirató vak férfit és a 35 ezer gyújtóbombával egy nap alatt felégetett Murmanszk kínjait. Ahogy az öregasszony az erdőn át vonszolja magával egyetlen megmaradt vagyonát, egy ládát és a kályhacsövet. Keservesen néz a kamerába, mintha azt kérdezné a fotóstól, hogy nem szégyelli-e magát e nyomorúság megörökítése miatt.

Capa képei talán naturalisztikusabbak, s közvetlenebbek. Haldej, aki haláláig tiltakozott, ha művésznek nevezték, inkább csak érezte a lényeget, a kompozíciót.

„Soha nem tanulta a fotózást, a sarki fényben a Barents-tengeren partra szálló tengerészgyalogosok sziluettje azonban igazi tehetségről árulkodik”

Ezt az ösztönös, a halál torkában is megőrzött esztétikumot még a ’20-as évek avantgárdja, Alekszandr Rodcsenko képei, Dziga Vertov és Szergej Eisenstein filmjei formálták.

Haldej azonban soha nem lett olyan híres, mint Capa. Pedig együtt fotózták végig a potsdami konferenciát és a nürnbergi pert is. Amennyire ez a hidegháború közepette lehetett, barátok is lettek.

„Amikor Capa 1947-ben John Steinbeckkel bejárta a Szovjetuniót, az elutazás előtt a KGB kötelezte őket a fotók bemutatására. Capa ebbe csak úgy egyezett bele, ha barátja, Haldej hívja elő a képeket”

Capa útja ezután szerelmével, Ingrid Bergmannal Hollywoodba, majd az indokínai halálba vezetett, míg Haldej egy garzonban, 80 dollárnyi nyugdíjjal 1997-ben 80 éves korában halt meg. Szinte elfeledve, a híres fotó azonban mindörökre megőrizte a nevét.

MEGOSZTÁS

Stier Gábor
1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.

Hozzászólások kikapcsolva

    KAPCSOLODÓ CIKKEK

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    CÍMKÉK