Ukrán tüzérek a donyecki front mentén 2022. október 11-én
Fotó:EUROPRESS/Anatolii Stepanov/AFP
Az előzetes várakozásokkal szemben az ukrán stratégiai infrastruktúra elleni tömeges orosz rakétacsapások két nap után mintha abbamaradtak volna. Mindez persze nem jelenti azt, hogy Moszkva felhagyott volna a rakétacsapásokkal, ám azok intenzitása az október 10-i 200 feletti indításhoz képest a hét további felében jelentősen lecsökkent. Ahogy korábbi esetekben, úgy tűnik most sem katonai okok vezettek el a csapások lecsökkentéséhez, hanem jelentős részben ismét a politika avatkozott közbe. Vlagyimir Putyin pénteki nyilatkozata alapján ugyanis „Oroszországnak nem célja Ukrajna elpusztítása”, illetve „egyelőre nincs szükség további tömeges rakétacsapásokra”. Bár utóbbi nyilatkozatot vehetjük akár orosz oldalról az ellenség megtévesztésére irányuló információs hadviselés sajátságos megnyilvánulásának, sokkalta valószínűbb, hogy egyszerűen az orosz vezetés továbbra sem tudja elengedni a „különleges katonai művelet” intézményét.
„Viszont a stratégiai infrastruktúra elleni további tömeges csapások nélkül sokkalta nehezebb lesz az ukrán haderő megtörése, valamint a mozgósított egységek beérkezéséig az ukrán támadások elhárítása”
Noha az orosz államfő 29-ből 22 stratégiai objektum esetében beszélt azok kilövéséről – továbbá a vasárnapi védelmi minisztériumi jelentés a fennmaradó 7 létesítmény megsemmisítését említette – a hétvégére még ha csökkentett formában is, de az érintett ukrán régiókban visszaállt az áramszolgáltatás, illetve a vasúti közlekedés. Utóbbi pedig lehetővé teszi Kijev számára csapatai folyamatos átcsoportosítását, illetve készletei feltöltését. Amennyiben továbbra is a korábban megkezdett intenzitás mellett folytatódtak volna a csapások, úgy még ukrán jelentések szerint is 7-10 napon belül térdre lehetett volna kényszeríteni az ország energiaellátását. A kérdés továbbra is az, vajon miért lépett – még ha ideiglenes jelleggel is – hirtelen vissza Moszkva, kvázi félmunkát hagyva maga mögött?
Ukrán T-64BV harckocsi szállítása közvetlenül a tömeges támadások utáni napon
„Nem elképzelhetetlen, hogy a Kreml a csapásokat későbbre tervezte, ám a krími híd elleni merénylet után lépéskényszerbe került”
Utóbbi teljesen logikusnak tűnik, mivel általánosságban elmondható, hogy a téli áramfogyasztás jelentősen meghaladja a többi évszakban tapasztalhatót, és így nagyobb terhelés mellett könnyebben lehetett volna a hálózatot összeomlasztani. Egyben a hidegebb téli hónapokra már biztosan megérkeztek volna nagyobb tömegben orosz oldalról a mozgósított erők, így egyszerre össze lehetett volna kapcsolni a stratégiai infrastruktúra kiiktatását egy átfogó általános támadással az 1100 kilométeres front egésze mentén.
„Viszont miután nem hagyhatta válasz nélkül Moszkva a krími híd elleni akciót, nem kizárt, hogy egyszerűen korábbra hozta a rakétacsapások időpontját”
Ám azt az eredetileg tervezettnél kisebb léptékben hajtotta végre. Egyúttal teljesen falsok azok az állítások, amelyek szerint Oroszország kifogyott volna a cirkáló vagy ballisztikus rakétákból, mivel azok felhasználása mellett folyamatosan zajlik a raktárkészletek újratöltése. Arról nem is beszélve, hogy bizonyos statikus célpontok esetében egyszerűen a cirkáló/ballisztikus rakéták szerepét az iráni gyártású Shahed-136/Gerany-2 drónok vették át. Ezek nemcsak költséghatékonyabban képesek az adott célpont megsemmisítésére – nagyjából 20 ezer dollárba kerül egy Shahed beszerzése –, de olcsóságuknak köszönhetően tömegesen, rajban lehet őket indítani még nagyobb pusztítást elérve ezzel.
Dróntámadás következtében kigyulladt üzemanyagtároló Nyikolajevben. Mint látszik, nem kell cirkáló rakéta az ilyen célpontok likvidálásához
„Utóbbihoz kapcsolódóan nem szabad kizárni annak a lehetőségét sem, hogy Oroszország erőit és erőforrásait egy későbbi nagyobb csapásra összpontosítja”
Ne feledjük, jelenleg is kialakítás alatt áll egy közös fehérorosz-orosz harccsoport közvetlenül Ukrajna északi határai mentén, plusz helyi felvételek tanúsága szerint folyamatosan érkezik az orosz haditechnika Belaruszba. Ráadásul az elmúlt napokban mintegy 15, egyértelműen Oroszországgal szimpatizáló, de mindenképpen nem ellenszenves ország szólította fel állampolgárait Ukrajna elhagyására. Köztük szerepelnek olyan országok is mint Kína vagy Kazahsztán, míg Szerbia egyenesen bezárta kijevi, mindeddig zavartalanul működő követségét. Kína esetében azért is jelentős az Ukrajna elhagyását sürgető felszólítás, mivel ilyen közleményt Peking a háború kezdete óta nem adott ki. Egyes kijevi meg nem erősített beszámolók szerint a külföldiek tömegesen hagyják el az ukrán fővárost. Az elkövetkező időszak orosz terveivel kapcsolatban vélhetően változást vagy egyáltalán minimális jeleket ismét vélhetően csak a Nemzetbiztonsági Tanács napokban esedékes ülése után láthatunk majd.
Orosz haditechnika szállítása Belaruszba. Az elmúlt napokban tömegesen érkeznek az orosz vasúti szerelvények az országba, illetve egy új, háromszögbe helyezett kettes számot ábrázoló embléma is megjelent mindkét ország haditechnikáján. Egyesek már Kijev második ostromát vélik a szimbólum mögött látni, ám jelenleg még túl korai lenne bármilyen következtetést levonni.
„Ám még a félbehagyott csapások mellett is az ukrán energetikai infrastruktúra súlyos veszteségeket szenvedett és nem biztos, hogy át tudja majd vészelni a téli időszakot”
Ukrán jelentések szerint az ország össz áramtermelési kapacitásának harmadát érintették az orosz rakétacsapások. Bár Zelenszkij nyilatkozata alapján már 15 létesítmény esetében sikerült a helyreállítási munkálatokat elvégezni, sokkalta valószínűbb, hogy csupán a tartalék kapacitásokra való átállás történt meg ez idő alatt. Mint pedig azt tudjuk, a tartalék kapacitások végesek, főképp ha olyan magas bekerülési költségű és nehezen pótolható infrastruktúráról beszélünk mint az energiahálózat. Egy egyszerűbb transzformátorállomás kijavítása minimum több hónapos munka, az erőművek áramtermelési kapacitásairól nem is beszélve. Egyúttal a tervezett több órás regionális áramszünetek tovább folytatódnak, hogy ezzel is elősegítse az ukrán kormányzat a hálózat stabilizálását.
Az október 10-11-i támadások során érintett energetikai infrastruktúra
Forrás.Rybar
„Gyenyisz Smigal miniszterelnök közlése szerint a közeljövőben egyenesen minimum 25 százalékos fogyasztáscsökkenés szükséges, amiből eddig mindössze 10 százalékot sikerült elérni”
Utóbbi még a háború kitörése óta gyakorlatilag félgőzzel üzemelő ipar mellett is – ami az áramfelhasználás drasztikus csökkenésével járt – hatalmas feladásokat jelent a gazdaság és a társadalom számára. Gyakorlatilag minden, nem katonai felhasználású üzemnek le kell állnia, miközben a lakosság esetében a télre vonatkozóan a kormányzat már fűtés 16 fokra való korlátozását fontolgatja. Olyan jelentős ipari üzemek is leálltak, mint az ArcelorMittal tulajdonában álló Krivorizssztal acélmű vagy a poltavai Ferrexpo vaskohászati üzem, amelyek jelentős hányadban épp az európai piacra termeltek. Ráadásul az áramexport felfüggesztésével egy igen jelentős pénzforrástól is elesett Ukrajna, mivel utóbbi értéke csak szeptemberben elérte a 150 millió dollárt és az év végéig Kijev 2 milliárd dollárnyi bevételt remélt tőle.
„Ne feledjük, a zaporozsjei atomerőművel hatalmas kiegyenlítő kapacitást vesztett el Ukrajna, amelyet egyszerűen semmilyen más formából nem tud pótolni. Így még inkább logikusnak tűnik egy, a zaporozsjei front térségébe tervezett ukrán ellentámadás a hidegebb időszak beállta előtt”
Nem véletlenek az erőmű kapcsán felmelegített nyugati tapogatódzások egy esetleges demilitarizált zóna létrehozása érdekében, illetve Energodar visszakapcsolásáról az ukrán hálózatba. Viszont nem kell stratégának lenni annak belátásához, hogy az orosz csapatok kivonása Energodarból egyértelműen annak feladását jelentené, mivel Kijev a minszki megállapodásokhoz hasonlóan aligha fogja tiszteletben tartani a demilitarizált övezetet. Másrészt Oroszország a népszavazásokat és az elfoglalt területek felvételét követően nem engedhet meg magának semmilyen koncessziót Ukrajna irányába, mivel saját alkotmánya szerint is ez az orosz területekről való lemondással lenne egyenértékű. Ellenben egyre több jelentés szerint az elkövetkező két hét folyamán a korábbiaknál komolyabb, összehangolt vízi és szárazföldi támadást hajthat végre Ukrajna Energodar visszafoglalása érdekében. Míg szárazföldön a fókusz Tokmak-Vasziljovka vonal áttörésére irányulna, addig Nyikopol, illetve a már ukrán kézen lévő herszoni területek irányából a Dnyeperen érkeznének külön erre az akcióra kiképzett tengerészgyalogosok.
A lehetséges zaporozsjei támadás irányai, központban az energodari atomerőművel. Egyúttal cél Melitopol elfoglalásával a Krímet megkerülő utánpótlási vonal elvágása
Forrás:Rybar
„De akkor hogyan lehetne hosszabb távon a jelenleginél jobban lebénítani az ukrán infrastruktúrát?”
Elsőként mindenképpen szükséges az úgynevezett autotraszformátor állomások likvidálása, mivel lényegében azok alkotják az ukrán energiahálózat gerincét. Ezzel egyidőben meg kell kezdeni a jelenlegi csapások során sok esetben érintetlenül hagyott 330 és 750 kV feszültségű távvezetékek, illetve azok alállomásainak legalább részleges semlegesítését, mert így a központokat összekötő gerincvezetékek válnának működésképtelenné. Ezután bár továbbra is lehetséges lesz az energiaszállítás, ám az csakis a 110 kV-os vagy annál alacsonyabb feszültségű szakaszokon. Az alacsonyabb feszültség pedig kisebb szállítási teljesítményt von maga után, ami viszont akkora ingadozásokat keltene a hálózatba, hogy azt csakis az egész országra kiterjedő áramszünetekkel lehetne kontrollálni. Ellenkező esetben az energiahálózat egyszerűen összeomlana.
A hálózat összeomlása érdekében likvidálandó objektumok listája. Mint látszik főképp a keleti és nyugati országrészeket összekötő vezetékek és azok alállomásainak kilövése szükséges
Forrás:Rybar
Másrészt a vasúti infrastruktúra esetében, ahogy azt már korábban is említettük, elsődlegesen a mozdonyok tárolására szolgáló depók, valamint a rendezőpályaudvarok kilövése szükséges. A depók likvidálásával ugyanis magát az esetleges áramszünet idején rendelkezésre álló dízel vontató kapacitást lehetne felszámolni, gyakorlatilag működésképtelenné téve a katonai logisztikát.
„Moszkvával ellentétben Kijevet a legkevésbé sem érdekli az orosz infrastruktúra megmaradása, mint azt a Belgorod környéki események mutatják”
Sőt, az ukrán vezetés még inkább felbátorodott, mint visszahőkölt volna az orosz akcióktól. Helyi jelentések szerint naponta nagyjából 100 tüzérségi gránátot illetve rakétát lő ki az ukrán fél Belgorodra, de a brjanszki és kurszki határvidéket is folyamatosan tűz alatt tartja. Többek közt Belgorod esetében immár lakóházak, üzemanyagtároló, lőszerraktár, illetve egy transzformátor alállomás is megsérült, anyagilag jelentős, de stratégiai szinten könnyen pótolható károkat okozva. Ukrán kormányzathoz közeli források jelentése szerint Kijev kifejezetten Belgorodot szemelte ki célpontnak, hogy rajta keresztül „statuáljon példát” válaszul az infrastruktúráját ért támadásokra. Ráadásul Belgorod katonai szempontból a harkovi területek feladását követően nem jelentős település, ám annál könnyebben támadható.
Az alállomás kilövésének pillanata
„Itt ismét fel kell idézzük, hogy amennyiben nem történt volna meg a harkovi front összeomlása és esetleg egy minimális szélességű sáv továbbra is orosz ellenőrzés alatt maradt volna, akkor most nem tudná Kijev csöves tüzérséggel támadni Belgorodot”
Ugyanis a térképre ránézve például a sokáig frontvonalban szereplő Harkov melletti Kazacsnya Lopany településről a 40 kilométer hatótávolságú M982 Excalibur precíziós gránáttal tűz alatt lehet tartani Belgorodot és elővárosait. A rakétatüzérségről nem is beszélve, bár azokat a légvédelem nagyobb eredményességgel tudja semlegesíteni. Ám Kijev immár nem egyszer saját légteréből indított AGM-88 HARM radarelhárító rakétákkal lövi a belgorodi légvédelmet, egyelőre nagyobb eredmény nélkül. A probléma ismét visszavezethető az ukrán légierő bázisainak nem megfelelő likvidálásához, mivel a mirgorodi, krivoj rogi, kijevi és általában nyugat-ukrajnai repülőterekről továbbra is képes a fennmaradó pár darabos géppark üzemelni.
AGM-88 HARM rakéta roncsa Belgorodban
Forrás:Telegram
Ráadásul szombaton terrortámadás történt az egyik önkéntesek kiképzésére szolgáló egyik Belgorod melletti gyakorlótéren, amit sok helyi egyből ukrán diverzáns akciónak tekintett. Bár a védelmi minisztérium hivatalos közlése szerint a 11 katona halálával járó incidenst két radikális tadzsik állampolgárságú férfi követte el, nem kizárható, hogy esetleg más szálak is rejlenek még az eset mögött.
„A frontok tekintetében mindkét fél kényelmetlenül helyezkedve egyszerre van lépéskényszerben”
Az idő szempontjából Kijev áll rosszabbul, mivel nagyjából még egy két hetes időablaka áll rendelkezésre a raszputyica beköszöntéig. Ezt követően az összecsapások intenzitása drasztikusan le fog csökkenni november-december fordulójáig, mivel a kiépített úthálózaton túl egyszerűen nem lehet majd haladni nehéztechnikával a felázott talajon. Harckocsik, tüzérségi lövegek és gyalogsági harcjárművek nélkül pedig nem lehet eredményes támadást végrehajtani. Ráadásul ott van a fentiekben emlegetett energiabiztonság kérdése, mivel a tél átvészeléséhez elengedhetetlen lenne a zaporozsjei atomerőmű feletti kontroll visszaszerzése. Ezzel szemben Moszkva létszámhátrányánál fogva a mozgósított egységek tömeges beérkezéséig védekezésre kényszerül, a kezdeményezést átadva az ukrán félnek.
Az ukrajnai frontok állása 2022.október 16-án
Forrás:Rybar
„Mindkét oldal igyekszik a másik erőit a lehető legnagyobb mértékben széthúzva meggyengíteni”
Egyes elméletek szerint a herszoni harcok napokban zajló újramelegítése nem szólt másról, mint egyfajta figyelemelterelésről egy nagyobb szabású offenzíva megindítása előtt. Figyelembe véve az ukrán fél által a herszoni támadás során alkalmazott személyi és technikai erők létszámát, Kijev legfeljebb az orosz képességeket felmérő felderítő harcot kezdeményezhetett. Ez pedig egyértelműen a korábban emlegetett luganszki vagy zaporozsjei frontszakaszok térségébe helyezi a lehetséges offenzíva irányát. Bár a stratégiai szempontokat figyelembe véve a Luganszki Népköztársaság elleni támadás az orosz ellenőrzésű területekre való mélységi behatoláson túl nagy segítséget nem jelentene Ukrajna számára. Mégis helyi jelentések szerint egy 35-40 ezer fős kontingens vonult fel a Szvatovo-Kremennaja vonal mentén. Ellenben Moszkvának épp a Belgorod elleni támadások csökkentése, valamint a célul kitűzött donbasszi területek elfoglalása érdekében lenne fontos a jelenleg a luganszki és harkovi területek határán fekvő frontvonal nyugatra tolása. Mindkét oldal a másik lehetséges reakciójára várva próbálja saját akcióit finom hangolni, ám hamarosan az egyik félnek lépnie kell.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
hufi says:
Mint mindíg, most is pontos helyzetjelentést kaptunk, a lehetséges válaszokkal együtt. Itt most, föleg a krími híd elleni terrortámadás adott nagy lökést a válaszra.
Jut eszembe, hogy az USA Jugoszlávia bombázása során bevetette a grafitbombáit, amikkel lebénította az áramellátást, zárlatokat okozva, és így megszüntette a villamos vasúti közlekedést.
Egyszóval, ha Ukrajna működését lebénítja, hiába a temérdek “ajándék” a Nyugat részéről, nem tudja azt felhasználni!