„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Az afgán nemzeti hadsereg egy katonája posztol egy ellenőrzőponton az amerikai hadsereg bagrami katonai bázisa közelében 2021. július 1-én
Fotó:EUROPRESS/WAKIL KOHSAR/AFP
Az amerikaiakkal az élen a nemzetközi erők még el sem hagyták Afganisztánt, ám már most egyértelműen látszik, hogy a tálibok látványosan növekvő nyomása alatt a kormány jó, ha az év végig kitart. Az ország várható destabilizálódása komoly kihívás egész Közép-Ázsiának, és érzékenyen érintheti Oroszországot és Kínát is. Egyre inkább úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok elkapkodta a kivonulást, és szokása szerint a beavatkozása után ismét csak veszélyes válsággócot hagyott maga után.
„Vajon ez is az irányított káoszként leírható stratégia része, vagy az Egyesült Államok befolyása sem mindenható, és a <világ csendőre> tényleg csak ennyire képes?”
Afganisztán támogatásának folytatását ígérte Joe Biden amerikai elnök, amikor a napokban a Fehér Házban fogadta Asraf Gáni afgán elnököt, és Abdulla Abdullát, a nemzeti megbékélési tanács vezetőjét. A két politikus látogatására az afganisztáni biztonsági helyzet drasztikus romlása közepette került sor, miközben az amerikai hadsereg már a katonáinak több mint a felét kivonta már a háború sújtotta országból. Az amerikai elnök a jövő évre több mint 3,3 milliárd dollárt kért az afgán hadsereg számára, ezen kívül a támogatás más formában is folytatódik majd. Így az Egyesült Államok a COVAX programon keresztül sürgősségi orvosi segítséget és 3 millió adag COVID-19 vakcinát fog biztosítani Afganisztánnak.
Mindez azonban az afgán kormány hadsereg gondjait még nem oldja meg. Hogy mást ne mondjunk, a koalíciós erők kivonulásával a kormány melletti csapatok elveszítik legfőbb ütőkártyájukat, a légi fölényüket is, hiszen hiába szereztek be az elmúlt években jelentős mennyiségű helikoptert, drónt és merevszárnyú repülőgépet, ezek üzemeltetését az Egyesült Államok által fizetett szakemberek végzik, akik jó eséllyel szintén el fogják hagyni az országot. Még akkor is, ha a fizetésüket segélyek formájában megkapják, hiszen a biztonságuk egyáltalán nem megoldott. A megfelelő műszaki háttér biztosítására nélkül használhatatlanná válik az afgán légierő, a földre szorított afgán kormányerők pedig nem tudnak ellenállni a tálib előrenyomulásnak. Már most is csupán a sűrűbben lakott városok köré összpontosítják a védelmi erejüket, miközben a tálibok egyre bátrabbak, tapasztaltabbak és a zsákmányolt fegyverek révén még jobban is felszereltek. E defenzív stratégia mellett még súlyos koordinációs és logisztikai hiányosságok nehezítik az ellenállást, és akkor még nem is beszéltünk a kormánycsapatok morális szétesettségéről.
„Érik tehát a katasztrófa, hiszen az afgán kormány még az amerikai titkosszolgálatok szerint is legfeljebb az év végéig lesz képes ellenállni a táliboknak. A Biden-adminisztráció a látványosan romló helyzet ellenére tartja magát a szeptember 11-diki határidőhöz”
Legutóbb legnagyobb bázisukat, Bagramot hagyták el, ezzel a kivonulás a célegyenesbe érkezett. Az amerikai erők nagy része a hónap végéig befejezi a kivonulást, és várhatóan mintegy 650 katona marad csak az ott dolgozó diplomaták biztonságának szavatolására és a kabuli repülőtér biztosítására. Közben a NATO utolsó egységei is elhagyják a közép-ázsiai országot, és csupán a muzulmánként a tálibok által elfogadott törökök maradnak, pontosabban térnek vissza, hogy legalább az afgán kormánynak esetleg nyújtandó segítség miatt oly fontos kabuli repülőtér működését biztosítsák. A teljes kivonulás közben még inkább megnöveli a tálib fegyveresek önbizalmát, akik az amerikai csapatok kivonásának május 1-jei kezdete óta már az ország több mint 70 körzetét foglalták el.
Washington persze rajta tartaná a szemét a régión azután is, hogy kivonja a csapatait, ezért a szomszédos országokban, Üzbegisztánban vagy Tádzsikisztánban létesítene katonai bázist. Egyáltalán nem tetszik azonban az ötlet a térségben a legnagyobb befolyással bíró másik két globális hatalomnak, Oroszországnak és Kínának. Arra már volt példa, hogy a térség egy országában, Kirgizisztánban egyszerre legyen amerikai és orosz katonai bázis is, ám azóta jelentősen megváltozott, sokkal feszültebb lett Washington és Moszkva viszonya. Ezt figyelembe véve kézenfekvőnek tűnik, hogy a szomszédos országokban létesítsen katonai bázist az Egyesült Államok. Szóba jött ezen kívül, hogy a csapatokat ezen kívül a Közel-Keleten, a Perzsa-öböl térségében helyeznék el, és a régióban cirkáló hadihajókon állomásoztassák. Ez utóbbi két verziót inkább csak a végső esetre tartogatják, hiszen az iráni légtér lezárása miatt kétezer kilométert kellene repülni egy bevetéshez. Ezért aztán megnövekedett az aktivitás a közép-ázsiai országok irányában. Árulkodó ennek kapcsán, hogy az elmúlt hetekben Taskentbe és Dusanbéba látogatott az Egyesült Államoknak az afganisztáni békefolyamatot ellenőrző különmegbízottja, Zalmay Khalilzad, aki Üzbegisztánban Abdulaziz Kamilov külügyminiszterrel, míg Tádzsikisztánban Emomali Rahmon elnökkel tárgyalt. Ezt megelőzően a Pentagon magas rangú küldöttsége járt Taskentben, de Kamilovval tárgyalt amerikai kollégája, Anthony Blinken is.
„Katonai bázis létesítésére egyelőre minimális az esély, hiszen erre még a volt szövetséges Pakisztán is nemet mondott. Éppen ezért Washington most elsősorban arról folytat tárgyalásokat ezekkel az országokkal, hogy befogadják az afganisztáni segítőiket”
Mintegy 10 ezer kollaboránsról van szó, akiket ki kell menteni Afganisztánból. Több ezer afgán tolmácsot, és másokat, akik együttműködtek az amerikai hadsereggel, és tartanak a tálibok megtorlásától. Bár több ország, mint Ausztrália és az Egyesült Királyság is jelezte, hogy szívesen látná az érintetteket, illetve a Pentagon is elkezdett terveket összerakni az afgán állampolgárok evakuációjára, ehhez azonban időre van szükség. Addig is biztonságos helyre kell telepíteni őket, amíg a beutazási kérelmüket elbírálják. Ha erre nem sikerül valamilyen gyorsított eljárást kitalálni, akár 1-1,5 évet is igénybe vehet a folyamat. Sőt, még az sem kizárt, hogy közülük sokan a szomszédos közép-ázsiai államokban maradnak. A szomszédos országok őket szívesen befogadnák, ám ennél sokkal több menekültre számítanak. A tádzsik határ körüli harcok során például az elmúlt hetekben százával adták fel az afgán kormánykatonák állásaikat, és vonultak át Tádzsikisztánba. De akkor még nem beszéltünk arról, hogy a tálibok számára is veszélyes radikálisok soraiban sok üzbég, tádzsik vagy kazah iszlám szélsőséges harcol, akik a hadi helyzet rosszra fordulása esetén hazatérhetnek. No, őket aztán senki sem fogadja tárt karokkal.
„A jelenleg meglehetősen homályos afgán jövő alakulása a térség országai számára komoly biztonsági kihívást jelent, de közvetetten érinti ez a kihívás Oroszországot és Kínát is”
Előbbi számára meghatározó biztonsági kérdés a déli szomszédság stabilitása, és az iszlám radikálisok távol tartása. Ezért aztán katonai bázisai kulcsszerepet játszanak például Tádzsikisztánban a nyugalom megőrzésében, és a veszély távol tartásában. Kína szempontjából ugyanez a helyzet, ehhez jön még afganisztáni befektetéseinek a megőrzése és az Új Selyemút útvonalának biztosítása. Ezért is teszik fel sokan a kérdést, hogy mennyire tudatos az Egyesült Államok részéről a térség elengedése, a káosz borítékolható fokozása. Vannak – nem is kevesen –, akik szerint, ami történik, az a régi, bevált amerikai stratégia része, míg mások arra figyelmeztetnek, hogy az Egyesült Államoknak már jó ideje nincs a térségben akkora befolyása, hogy irányítsa a fejleményeket. Példaként azt hozzák fel, hogy az afganisztáni megszállás 20 éve alatt Washington elveszítette szövetségesét, Pakisztánt is, a már említett közép-ázsiai országokban pedig legfeljebb orosz rábólintással létesíthetne újra katonai bázist. De az afgán helyzet rendezésében, vagy éppen befolyásolásában az említett globális és regionális hatalmak mellett érdekelt például India és Irán is. Éppen ezért a rendezés elképzelhetetlen a külső erők megegyezése nélkül. Egyrészt azért, mert e hatalmak érvényesíteni akarják az érdekeiket, másrészt az országban az évtizedek óta tartó különböző megszállások alatt felhalmozódott ellentmondások, a belső erők összetettsége, a nemzeti és törzsi sokszínűség, ebből következően a megegyezésre képtelenség miatt.
„Az egységes és nyugodt Afganisztán megteremtésére tehát nincs kialakult recept. Ideális esetben az ország berendezkedése föderatív, és emellett semleges kell, hogy legyen, a legfontosabb azonban most a párbeszéd fenntartása”
Ez a berendezkedés elképzelhetetlen az amerikaiak által megdöntött, ám le nem győzött tálibok nélkül. Hónapok kérdése, hogy a tálibok megjelenjenek Kabulban. Jobb esetben békés úton, egy koalíciós kormány tagjaiként, ha pedig ezt nem fogadja el a jelenlegi hatalom, akkor katonai erővel fogják őket félresöpörni, és egyedül fognak kormányozni. Ez esetben megegyeznek a helyi nemzetiségekkel és törzsekkel, az Iszlám Államhoz és az Al-Kaidához kötődő egységeket pedig megtörik. Ez azonban ismét hosszú időre káoszba döntené a sokat szenvedett országot, és rengeteg áldozatot követelne.
Ezért aztán – saját érdekükben is – a nagyhatalmak igyekeznek a tárgyalásos rendezést elősegíteni. Nemcsak az Egyesült Államok tárgyal a felekkel, de Oroszország például már 2019 óta fenntartja az afgán felek, a szomszédos országok, és az Egyesült Államok részvételével kialakított tárgyalási keretet, majd most emellett az afgánokkal az amerikaiakat, a kínaiakat, és a pakisztániakat bevonva folytat párbeszédet. Közben Nyikolaj Patrusev a nemzetbiztonsági tanács titkára a napokban Moszkvában fogadta afgán kollégáját Hamdullah Mohibot, míg Szergej Lavrov külügyminiszter élesen kikelt a kabuli kormány egyes körei ellen, amelyek halogatják a párbeszédet a tálibokkal. Persze, könnyen lehet, hogy ők már arra készülnek, hogy az amerikaiak után ők is gyorsan elhagyják az országot.
(Az írás eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
